Cimkék: Zváchim  özönvíz  podcast

Az özönvíz elkerülte Izraelt – vagy épp ellenkezőleg: minden ott kezdődött?

A Zváchim 113. lapján Köves Slomó rabbi egy egészen szokatlan, mégis mélyen haláchikus kérdéshez vezeti el a tanulást: vajon érintette-e az özönvíz Izrael földjét. A vita első pillantásra aggadikus, misztikus jellegűnek tűnik, valójában azonban nagyon is gyakorlati kérdéshez kapcsolódik: tekinthető-e Izrael földje „ellenőrzöttnek” a halotti tisztátalanság (tumát mét) szempontjából. A vörös tehén (pará ádumá) szolgálata kapcsán ugyanis kulcskérdés, hogy feltételezhetők-e ismeretlen emberi maradványok a földben. A lap során Köves Slomó rabbi lépésről lépésre bontja ki, hogyan vezet a vörös tehén vájújától az özönvízhez, Ezékiel próféciájához, Babilónia „mélységéhez”, és végső soron Izrael spirituális státuszához.

A vörös tehén „helyén kívül” végzett szolgálata

A kiindulópont továbbra is a szentélyen kívüli szolgálat tilalma. A Misna kimondja, hogy a vörös tehén (pará ádumá, פרה אדומה) levágása és elégetése nem tartozik a klasszikus szentélybeli áldozatok közé, ezért ha „nem a helyén” végzik, nem esik a chuc laMikdás tilalma alá. A Misna a vörös tehén helyét gítá-nak (גִּתָּה), vagyis vájúnak nevezi.

A Talmud kérdése: mit jelent pontosan az, hogy „a helyén kívül” (chutz migítá)? Köves Slomó rabbi bemutatja Rés Lakis (ריש לקיש) értelmezését, aki szerint ez nem pusztán fizikai helyet jelent, hanem olyan területet, amely nem volt ellenőrizve abból a szempontból, hogy biztosan nincs-e ott halott. A vörös tehén teljes szolgálata ugyanis csak abszolút tiszta helyen történhetett, mert épp a halotti tisztátalanság megszüntetésére szolgál.

Rabbi Jochánán (רבי יוחנן) ezzel szemben azt állítja: egész Izrael földje ellenőrzöttnek számít, ezért nem lehet ez a különbség alapja. Szerinte a „helyén kívül” azt jelenti, hogy Jeruzsálem falain belül vágták le a vörös tehenet, holott annak helye kifejezetten Jeruzsálemen kívül, az Olajfák hegyén volt.

A szentély bejáratával szemben – vágás, hintés, égetés

A Gemara részletesen elemzi, hogy a vörös tehén szolgálatának mely elemei kötődnek kötelezően a szentély bejáratával szembeni irányhoz. A Tóra nyelvezetéből – „levágja és hinti” – Ádárbává (אדרבא) szerint tanuljuk, hogy ahogy a vérhintésnek a szentély bejáratával szemben kell történnie, ugyanígy a vágásnak is.

Rés Lakis ezzel vitatkozik, és azt hangsúlyozza, hogy a „vigye ki a táboron kívülre, és ott vágja le” megfogalmazás alapján a vágás helye önmagában nem kötődik a bejárattal való szembenálláshoz. A vita kiterjed az égetésre is: van-e érvényességi feltétele annak, hogy az égetés is a szentéllyel szemben történjen. Egyes vélemények szerint igen, mások szerint az égetés helye nem kritikus.

A döntő kérdés: volt-e özönvíz Izraelben

Innen fordul át a vita a lap legmeglepőbb témájába. Köves Slomó rabbi hangsúlyozza: Rés Lakis és Rabbi Jochánán alapvető nézetkülönbsége abból fakad, hogy szerintük az özönvíz (mábul, מבול) érintette-e Izrael földjét.

Rés Lakis álláspontja szerint igen, az özönvíz Izraelben is pusztított, ezért feltételezhetőek ismeretlen emberi maradványok, és Izrael földje nem tekinthető teljesen „sterilnek”. Rabbi Jochánán viszont azt vallja, hogy Izraelt megkímélte az özönvíz, így a föld tiszta, és ez indokolja, hogy a vörös tehén szolgálatánál rendkívüli óvatosság inkább szimbolikus túlzás.

Ezékiel próféciája – kétféle olvasat

A vita gyökere egyetlen prófétai mondatban rejlik, Ezékiel 22:24-ben: „Te, föld, nem tisztultál meg, nem esett rád eső a harag napján.” Köves Slomó rabbi bemutatja a két olvasatot. Az egyik szerint a mondat kérdésként értendő: „Hát nem tisztultál meg? Nem esett rád eső…”, vagyis Izrael kimaradt az özönvízből. A másik olvasat kijelentő mondatként kezeli az első részt, és kérdésként a másodikat: vagyis igenis érte az özönvíz.

A vörös tehén rendkívüli elővigyázatossága

Rés Lakis érvelését alátámasztja az a Misna, amely részletesen leírja, milyen extrém módon ügyeltek a vörös tehén tisztaságára. Köves Slomó rabbi hangsúlyozza: külön udvarokat építettek boltívekre (kippín, קִפִּין), hogy az alattuk esetleg rejtőző halottak tisztátalansága ne „emelkedjen fel”. Ott szültek és nevelték azokat a gyermekeket, akik később a vörös tehén szolgálatában részt vettek. A Siloách patakból való vízmerítéshez kőedényeket (kli even, כלי אבן) használtak, és az egész útvonalat „fedett” módon biztosították.

Rabbi Jochánán válasza szerint mindez nem bizonyíték az általános tisztátalanságra, hanem a vörös tehén különleges státuszát hangsúlyozó túlzott óvatosság.

A jeruzsálemi csontlelet és Rabbi Jehosua tiltakozása

A Gemara újabb esetet hoz: egyszer emberi maradványokat találtak a Szentély területén. Felmerült, hogy egész Jeruzsálemet tisztátalanná nyilvánítsák, mire Rabbi Jehosua tiltakozott: „Hol vannak az özönvíz halottai, hol vannak Nevuchadnecár halottai?” Köves Slomó rabbi elmagyarázza: ez az érvelés kétféleképpen érthető, és mindkét fél a maga álláspontját látja benne megerősítve.

Babilónia mint „mélység”

A vita végül Babilóniába (Bábel, בבל) torkollik. Rés Lakis szerint Ézsaiás azért nevezi Babilóniát mecculá-nak (מצולה, mélység), mert fizikailag és spirituálisan is „gyűjtőhelye” lett az özönvíz halottainak. A hullák odasodródtak, így Izrael végső soron mégis tiszta maradt.

Köves Slomó rabbi itt hangsúlyozza a szimbolikát: a halál és a tisztátalanság a bűn következménye, Babilónia pedig a spirituális hanyatlás metaforája. Nem véletlen, hogy a száműzetések mindig „a legromlottabb helyekre” vezetnek.

Záró gondolatok Babilóniáról és a gazdagságról

A lap végén Rabbi Abahu tanítását idézi Köves Slomó rabbi: Babilóniát azért hívják Sinárnak (Sinár, שנער), mert „kirázza” (menáéret, מנערת) a gazdagjait – a vagyon nem marad meg több nemzedéken át. A rabbi ezt a cedáká, az adakozás fontosságával köti össze, hangsúlyozva, hogy az anyagi és spirituális fennmaradás kulcsa az önzetlenség.

Az előadásban elhangzott főbb példák rövid felsorolása
– A vörös tehén vájúja és az „ellenőrzött” hely fogalma
– A vágás, hintés és égetés irányának vitája
– Ezékiel próféciájának kétféle olvasata
– A vörös tehénhez nevelt „steril” gyermekek esete
– A Siloách patak vize és a kőedények használata
– A jeruzsálemi csontlelet és Rabbi Jehosua tiltakozása
– Babilónia mint a hullák „gyűjtőhelye”
– A gazdagság mulandósága Babilóniában

—————————————————-

Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

Kulcsszavak: #özönvíz