Cimkék: Chulin  podcast

Ha mindent ellenőriznénk, semmit sem lehetne eldönteni

Köves Slomó rabbi a Chullin (חולין) 11. lapján a Talmud egyik alapvető döntési elvét bontotta ki: mikor követjük a többséget, a rov (רוב) elvét? Nem arról az egyszerű esetről van szó, amikor kilenc bíró mond egyet, egy pedig mást, vagy amikor kilenc kóser húsbolt mellett egy nem kóser bolt van. A valódi kérdés az, hogy akkor is követjük-e a többséget, amikor a többség nincs fizikailag előttünk, csak a világ általános rendjéről tudjuk, hogy valami többnyire így vagy úgy van. A Talmud ezért áldozatokon, sógorházasságon, apaságon, gyilkosságon, hamis tanúkon és magán a kóser vágáson keresztül keresi: honnan tudjuk, hogy nem kell minden elképzelhető kisebbségi eset miatt megbénítani a jogot?

A többség két típusa

Köves Slomó rabbi először megkülönböztette a többség két formáját. Az egyik, amikor a többség előttünk van: például egy bíróságban több bíró szavaz egy irányba, vagy egy városban kilenc kóser húsbolt és egy nem kóser húsbolt működik. Ilyenkor a szabály: kol de-parish me-ruba parish (כל דפריש מרובא פריש), vagyis ami kivált, azt a többségből kiváltnak tekintjük.

A nehezebb eset az, amikor a többség nincs előttünk. Ilyenkor nem konkrét boltokat, bírókat vagy tárgyakat látunk, hanem általános tapasztalati valószínűséget. Például a legtöbb ember nem született terméketlen, a legtöbb állat nem tréfli, a legtöbb áldozati állatnak nincs rejtett halálos hibája. A kérdés: szabad-e ilyen általános többségre is halachikus döntést építeni?

A Talmud erre keresi a forrást: honnan tudjuk, hogy zil basar ruba (זיל בתר רובא), „menj a többség után”?

Sógorházasság és a terméketlenség kisebbségi esete

Az első elvi példa a yibbum (ייבום), a sógorházasság. Ha egy férfi gyermektelenül hal meg, özvegye a férj testvéréhez kötődik, vagy chalitzah (חליצה), feloldó szertartás szükséges.

De ha a sógor vagy az özvegy biológiailag képtelen lenne gyermeket nemzeni, akkor a yibbum nemcsak nem kötelező, hanem tilos, hiszen a sógor és sógornő házassága normál esetben tiltott kapcsolat.

Mi történik, ha a sógor vagy az özvegy még kiskorú, és nem tudjuk, hogy felnőve nem lesz-e saris chamah (סריס חמה), vagyis veleszületetten terméketlen férfi, illetve aylonit (איילונית), terméketlen nő? A bölcsek nem várnak a teljes bizonyosságra, hanem a többséget követik: a legtöbb ember nem ilyen, ezért a sógorházasság rendszere működik.

Égőáldozat: fel kellene törni az állat koponyáját?

A Talmud első levezetési kísérlete az olah (עולה), az égőáldozat. Az áldozatot darabokra kellett vágni, de nem lehetett a darabokat tovább darabolni. A fej egész fejként került az oltárra.

Csakhogy létezhet rejtett tréfli hiba, például ha az agyhártya ki van lyukadva: nikav krum shel moach (ניקב קרום של מוח). Ezt csak úgy lehetne ellenőrizni, ha feltörnék a koponyát. Mivel ezt nem teszik, látszólag ebből következne, hogy a többségre hagyatkozunk: a legtöbb állatnak nincs ilyen hibája.

A Talmud azonban elutasítja ezt bizonyítékként, mert lehetne kis nyílást készíteni és belenézni anélkül, hogy teljesen feldarabolnánk a fejet.

Pészachi áldozat és a csonttörés tilalma

A következő próbálkozás a korban Pesach (קרבן פסח), a pészachi áldozat. Ennél kifejezett tilalom: ve-etzem lo tishberu vo (ועצם לא תשברו בו), „csontot ne törjetek benne”. Ha a koponyát nem lehet feltörni, hogyan ellenőrizzük az agyhártyát?

Erre is jön válasz: nem feltétlenül kell csontot törni. Lehetne például tűzzel lyukat égetni rajta, és az nem számítana csonttörésnek. Így ebből sem bizonyítják véglegesen a többségelvet.

A farok, a gerinc és az áldozati teljesség

A következő példa a bárány farokrésze, amelyet egészben kellett az oltárra vinni. Itt felmerülhetne, hogy a gerinc sérült, ami tréfli hibát jelenthet. De ha a farokrészt egészben kell feltenni, nem lehet alaposan szétszedni és ellenőrizni.

A Tóra szerint a farokrészt a vesék magasságában kell levágni, azon a helyen, ahol „a vesék tanácsot adnak” – Köves Slomó rabbi magyarázata szerint ez a vese héber felfogásához kapcsolódó kép. Itt is adódna a többségelv: nem tartunk a ritka rejtett sérüléstől. A Talmud azonban ezt sem tekinti végső bizonyítéknak, mert részleges vizsgálat itt is elképzelhető.

Eglah arufah és parah adumah: ahol már erősödik a bizonyíték

A Talmud erősebb példája az eglah arufah (עגלה ערופה), a megdolgozatlan borjú, amelyet akkor hoznak, ha két város között halottat találnak, és nem tudni, ki ölte meg. A borjúnak épnek kell lennie, mégsem vizsgálják szét teljesen. Itt a Talmud már elfogadhatóbb bizonyítékot lát arra, hogy a többségre hagyatkozunk.

Hasonló a parah adumah (פרה אדומה), a vörös tehén esete. A Tóra szerint levágják és elégetik, és ahogy a vágáskor teljes, úgy az égetéskor is teljes állatként kell lennie. Mivel áldozatszerű státusza van, nem lehetne tréfli, de mégsem boncolják fel teljesen. Ez is a rov (רוב), a többségi állapot követését támasztja alá.

A jom kippuri bak: lehetett volna-e áldozat?

A következő példa a két jom kippuri kecskebak. Az egyiket az Örökkévalónak hozták vétekáldozatként, a másikat Azazel (עזאזל) számára küldték a sziklához: sa’ir la-Azazel (שעיר לעזאזל).

A két baknak alkalmasnak kellett lennie arra, hogy a sorsolás előtt bármelyikük lehessen az áldozat. De azt, amelyiket a szikláról lelökték, utólag már nem lehetett megvizsgálni, mert darabjaira hullott. Mégis feltételezzük, hogy alkalmas volt. Ez is a többségelv egyik bizonyítéka.

Apaság, anyaság és a halálbüntetés

Köves Slomó rabbi ezután a Tóra egyik súlyos tilalmát idézte: aki apját vagy anyját megüti és sebet ejt rajtuk, halálbüntetést kap. De honnan tudjuk biztosan, hogy a férfi valóban az apja?

A Talmud válasza: rov be’ilot achar ha-ba’al (רוב בעילות אחר הבעל), a legtöbb együttlét a férjjel történik. Ezért a gyermeket a férj gyermekének tekintjük.

Felmerülhetne, hogy csak akkor alkalmazzuk a szabályt, ha az apa és anya zárt helyen voltak együtt. A Talmud azonban radikálisan realista: ein apotropus le-arayot (אין אפוטרופוס לעריות), nincs olyan felügyelet, amely a nemi vétek lehetőségét teljesen kizárná. Ha minden elméleti eshetőséget figyelembe vennénk, semmilyen családi jogi döntés nem állna meg.

Gyilkosság és a halálos beteg áldozat

A gyilkosság példája még élesebb. Ha valaki megöl valakit, halálbüntetést kap. De mi van, ha az áldozat amúgy is halálos beteg volt, tereifah (טריפה) emberként már nem élt volna egy évet?

Elvileg boncolással lehetne ellenőrizni, de a holttest meggyalázása tilos. Ráadásul még a boncolás sem zárna ki mindent: lehet, hogy éppen a szúrás helyén volt a rejtett halálos hiba, amelyet a seb eltüntetett. Ezért itt is a többséget követjük: az emberek többsége nem halálos beteg ilyen értelemben.

Hamis tanúk és a lehetetlen teljes bizonyosság

A edim zomemin (עדים זוממין), hamis tanúk esete is ide tartozik. Ha két tanú valakit gyilkossággal vádol, majd más tanúk bizonyítják, hogy ők nem is lehettek ott, akkor azt a büntetést kapják, amit a vádlott ellen akartak előidézni.

De mi van, ha a vádlott valójában halálos beteg volt? Akkor az ő kivégeztetése nem lenne teljes értékű gyilkosság, és a hamis tanúk sem kaphatnák ugyanazt a büntetést. Mégsem vizsgáljuk ezt minden esetben. Itt is a többségelv működik.

Maga a kóser vágás a legerősebb példa

A végén Köves Slomó rabbi szerint a legerősebb bizonyíték maga a shechitah (שחיטה). A Tóra azt mondja: vágd le az állatot, és ehetsz belőle. De honnan tudjuk, hogy éppen a vágás helyén nem volt olyan rejtett seb a nyelőcsövön vagy légzőcsövön, amely már korábban tréfává tette volna az állatot?

Ezt utólag lehetetlen megállapítani, mert maga a vágás eltünteti a lehetséges hibát. Mégis eszünk a kóserül levágott állatból. Ez csak úgy érthető, hogy a Tóra ismeri és elfogadja a többségelvet: a legtöbb állatnak nincs ilyen rejtett hibája.

A végső egyensúly: ahol lehet vizsgálni, vizsgálunk

A tanulás záró következtetése nem az, hogy soha nem kell ellenőrizni semmit. Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: ahol lehet vizsgálni, ott vizsgálunk. Ahol viszont a vizsgálat lehetetlen, ott a többség elvére támaszkodunk.

Ezért nem igaz, hogy a kisebbségi eshetőség mindig mindent megakadályoz. De az sem igaz, hogy soha nem törődünk vele. A halacha középutat állít fel: amit lehet tisztázni, tisztázni kell; amit nem lehet, ott zil basar ruba (זיל בתר רובא), a többség után megyünk.

Az elhangzott példák röviden

• Kilenc kóser húsbolt és egy nem kóser húsbolt.
• Utcán talált hús esete.
• Kiskorú sógorházassága és a jövőbeli terméketlenség lehetősége.
• Saris chamah (סריס חמה) és aylonit (איילונית).
• Égőáldozat, olah (עולה), amelynek fejét nem darabolják tovább.
• Kilyukadt agyhártya: nikav krum shel moach (ניקב קרום של מוח).
• Pészachi áldozat csonttörési tilalma.
• Tűzzel készített nyílás a koponyán.
• A bárány farokrésze és a gerinc vizsgálhatatlansága.
• Eglah arufah (עגלה ערופה), a megdolgozatlan borjú.
• Parah adumah (פרה אדומה), a vörös tehén.
• Jom kippuri két bak és a sa’ir la-Azazel (שעיר לעזאזל).
• Az apját vagy anyját megütő gyermek halálbüntetése.
• Rov be’ilot achar ha-ba’al (רוב בעילות אחר הבעל), a legtöbb együttlét a férjjel történik.
• Ein apotropus le-arayot (אין אפוטרופוס לעריות), nincs teljes felügyelet a nemi vétek kizárására.
• Gyilkosság és a halálos beteg áldozat lehetősége.
• Boncolás mint elméleti, de problémás ellenőrzés.
• Edim zomemin (עדים זוממין), hamis tanúk.
• Maga a shechitah (שחיטה), ahol a vágás helyén lévő rejtett hiba már nem ellenőrizhető.

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud