- This event has passed.
Böchorot 32 – Napi Talmud 2480: Ami nem váltható ki, az el sem adható
Ami nem váltható ki, az el sem adható
Eladhatják-e az árvák az apjuk által levágott állattized húsát, és belefoglalható-e a hús ára a bőrébe vagy a csontjába? Ha Slomónak és Boáznak is piros a kipája, következik-e ebből, hogy mindketten szeretik a mákos tésztát? És miért nem lehet a kohennek adott elsőszülött állatra ugyanazt a szabályt alkalmazni, mint a felajánlott bárányra? Köves Slomó rabbi a Böchorot (בכורות) harminckettedik lapján lezárta az árvák állattizedének kérdését, majd a táblánál lépésről lépésre végigvezette a résztvevőket a Talmud egyik legnehezebb logikai eszközén. A közös kérdés: honnan tudjuk, hogy az állattizedet nemcsak kiváltani, hanem eladni sem szabad?
Az árvák állattizede: két olvasat
Az előző lap egy különleges esettel zárult. A maaser behemah (מעשר בהמה), az állattized nem adható el, a Misna (משנה) mégis beszél az eladásáról. A válasz: ha a felajánló már levágta a sérült állatot, de meghalt, mielőtt megették volna, az árvák nem tudnának mit kezdeni a hússal.
Abaye (אביי) szerint az árvák is csak a havla’ah (הבלעה), a belefoglalás útján adhatják el a húst: eladják a bőrt, és „rajta maradt” ötven kiló hús.
Rava (רבא) egy szinttel feljebb megy. Szerinte a belefoglalással egy felnőtt is eladhatja, az árvák pedig mindenféle trükk nélkül. Rava szerint ugyanis a Tóra csak az élő állat eladását tiltja, ahogy a csere, a temurah (תמורה) tilalma is csak élő állatra vonatkozik. A levágott állat húsának eladását a rabbik tiltották meg, de csak a húsra, amelyet mérlegen mérnek, a bőrre és az inakra nem. Az árvák érdekében pedig a tilalmat teljesen feloldották.
Rav Shmuel bar Rav Yitzchak (רב שמואל בר רב יצחק) is így tanította, egy versből: van olyan dolog, amelyben nincs áldás, amíg él, de van, miután levágták. Ez az állattized.
Andris megkérdezte: miért vágná le a tizedet, ha fel kellene vinnie Jeruzsálembe? Köves Slomó rabbi elmagyarázta: ha az állaton testi hiba van, otthon levághatja, és nem kell másikkal helyettesítenie.
Van-e ma állattized?
Egy résztvevő megkérdezte, hogy az állattizedet csak Izrael földjén kellett-e Jeruzsálembe vinni. A rabbi úgy emlékezett, hogy a döntő különbség nem a hely, hanem az, hogy áll-e a Szentély. A résztvevők közben utánanéztek: az állattized Izraelen kívül is kötelező volt, de a Szentély hiányában ma sehol nem különítik el. „Akkor jól emlékeztem. Én zseni vagyok” – nyugtázta tréfásan a rabbi, minek akkor a ChatGPT.
Belefoglalható-e a hús a csontba?
A Gemara (גמרא) felveti: a hús árát a bőrbe és az inakba bele lehet foglalni, de a csontba is? Egy csirkecomb is csont, rajta egy kis hússal.
A bőrnek és az inaknak önmagukban is van értéke, azokat amúgy is eladják, a csontot viszont nem. Két bölcs vitatkozott erről, de a Talmud szerint valójában nincs vita köztük. Az egyik a kis testű állatról beszélt, amelynek csontjával nem lehet mit kezdeni, a másik a nagy testűről, amelyből késnyelet és más eszközöket készítettek. A másik magyarázat szerint mindketten a nagy testű állatról beszéltek, csak a helyi szokás volt eltérő.
A résztvevők megjegyezték, hogy manapság a csontból zselatint is készítenek, és szóba került egy videó a Haribo kóserségéről, amelyet a TikTokon négyszázezer ember nézett meg.
Három fogalom a táblán
A lap második fele, ahogy Köves Slomó rabbi figyelmeztetett, „nem lesz bonyolult, de az elején kell figyelni”: jól meg kell fogni a szálat, és a csuklóhoz kötni, ahogy Boáz mondaná.
A táblára három fogalom került. A bechor (בכור), az elsőszülött állat esetében a Tóra azt mondja: lo tifdeh (לא תפדה), nem válthatod meg. Az állattizednél: lo yigael (לא יגאל), nem váltható meg. A rabbi szerint ez a két ige más, és a különbségnek jelentése van. Az elsőszülöttet a tulajdonos nem válthatja ki, de ha a kohenhez került, a kohen eladhatja. Az állattized viszont senkinél nem váltható ki, és el sem adható: sem élve, sem levágva, sem épen, sem sérülten.
De honnan tudjuk ezt? A harmadik fogalom a cherem (חרם), a felajánlás. Köves Slomó rabbi szerint a szó ugyanaz, mint a kitagadásé: az állatot „kitagadjuk” a profán dolgok közül. A cheremről a Tóra kifejezetten mondja: nem váltható meg, és nem adható el.
A hasonló kifejezések elve
Rav Chinnana (רב חיננא) Rav (רב) nevében, és Rav Dimi (רב דימי) Rabbi Yochanan (רבי יוחנן) nevében tanította: a cheremnél is lo yigael áll, és az állattizednél is. Ahogy a cherem nem adható el, úgy az állattized sem.
Ez a gezerah shavah (גזרה שוה), a hasonló kifejezések elve, a Talmud tizenhárom logikai elvének egyike: ahol ugyanaz a kifejezés szerepel, ott ugyanaz a szabály. A szónak nem kell ritkának lennie.
A rabbi így szemléltette: ha Slomó piros kipát hord, és Boáz is, akkor nyilván mindketten szeretik a mákos tésztát. A tréfában benne van a módszer gyengéje is.
Mikor szabad egy kifejezés?
A párhuzam ugyanis csak akkor zárt, ha a kifejezés mufneh (מופנה), vagyis szabad: a saját helyén nincs rá szükség, ott a szöveg nélküle is érthető lenne. A piros kipa csak akkor köt össze bennünket valóban, ha semmi más okunk nem volna viselni, mint hogy hasonlítsunk egymásra. Ha egypetéjű ikrek vagyunk, nem kell ilyen bizonyíték; ha viszont van köztünk eltérés, igen.
A rabbi két szintet különböztetett meg: ha csak az egyik helyen szabad a kifejezés, a bizonyíték erős, de nem zárt; a legerősebb, ha mindkét oldalon szabad. Itt az egyoldalú is elég.
A Gemara rögtön meg is állítja a menetet: itt van logikai eltérés. A cherem mindenre vonatkozhat; ha Pisti azt mondja a bárányára, hogy legyen cherem a kohennek, az lesz. Az állattized viszont csak minden tizedik állatra. Ha tehát a kifejezés nem szabad, a párhuzam megdönthető.
Keressük a fölösleges szót
A Talmud sorra próbálja, hol lehetne fölösleges a „nem váltható meg”.
Hagyjuk el a cheremnél, és tanuljuk az állattizedből? Nem megy: az állattizednél, ha Andris a karámból kiengedett bárányokat számolva tévedésből a kilencediket vagy a tizenegyediket mondja tizediknek és festi meg, azok is szentté válnak. Ez csak az állattizedre jellemző különbség.
Tanuljuk a cheremet az elsőszülöttből? Ez sem megy: az elsőszülött már az anyaméhben szent, a felajánlás viszont kijelöléstől lesz az.
Akkor hagyjuk el az állattizednél, és tanuljuk az elsőszülöttből, mert mindkettőnél szerepel az „átadás”: az elsőszülöttet „átadod” az Örökkévalónak, az állattized „átmegy” a pálca alatt. Csakhogy az elsőszülött itt is különbözik, mert az anyaméhtől szent.
A megoldás: az elsőszülöttnél az veha’avarta (והעברת), „átadod” kifejezés fölösleges, és a fölöslegesség átkerül. A „nem váltható meg” így mufneh lesz, és a cheremből tanulhatunk az állattizedre. „Kicsit erőltetett, de elfogadjuk” – mondta Köves Slomó rabbi.
Miért nem az elsőszülöttre?
Ha ennyire szabadon húzogatjuk a kifejezéseket, miért nem mondjuk, hogy az elsőszülött sem adható el? Hiszen a jelentés ugyanaz.
A Talmud szerint a gezerah shavahnál valóban nem kell szó szerint azonos kifejezés. Ennek híres példája a házak leprájánál a „jön a kohen” és a „visszatér a kohen”. Csakhogy ha van szó szerint azonos kifejezés is, azt kell párba állítani. A geulah (גאולה) a geulah-hoz vonzódik, a pediyah (פדיה) nem.
Andris itt jött rá, hogy a yigael ugyanaz a szó, mint a geulah, a megváltás: latin betűkkel olvasva most ismerte fel, a héber írásból nem állt össze neki.
Rava és Rav Ashi magyarázata
Rava egyszerűbb utat mutatott. A cheremnél a „nem váltható meg” teljesen fölösleges. Egy brájta (ברייתא) szerint a felajánlás, amíg a tulajdonosnál van, a hekdesh (הקדש), a szent vagyon része, ezért úgysem váltható ki. Ha Andris már átadta a kohennek, profán, chullin (חולין) lesz, a kohen azt kezd vele, amit akar. A fölösleges kifejezés tehát átkerül az állattizedhez, és ott azt tanítja, hogy nem adható el.
Rav Ashi (רב אשי) szerint még külső párhuzam sem kell. Az állattizedről a Tóra azt mondja: ne cseréld le, és ne váltsd ki. Ahogy a csere tilalma az élő állatra vonatkozik, úgy a kiváltásé is. A levágás után pedig azért nem lehet kiváltani, mert csak azt lehet, amit fel lehet állítani és értékbecsülni. A lo yigael így fölösleges volna, tehát azt jelenti: ne add el.
A Gemara azt is mérlegeli, hogy nem mindenki szerint kell az értékbecsléshez felállítani az állatot, és hogy az élő vagy a levágott állat kiváltása-e a logikusabb; mindkét irányban van érv. Végül elfogadja Rav Ashi olvasatát.
Miért nem írta akkor a Tóra egyszerűen, hogy „ne add el”? Mert akkor azt hihetnénk, hogy kiváltani, vagyis a szentséget pénzre átvinni szabad. Ezért mondja: tudd, hogy nem válthatod ki, és el sem adhatod.
A végét a rabbi szerint meg kellett nyomni sebességgel, de befejezték a dáfot.
A lap tanulsága: a Talmud minden szónak súlyt ad, de egy párhuzam csak akkor bizonyít, ha a kifejezés szabad, és ahol a Tóra a kiváltást tiltja, ott az eladás is tilos.
Az előadásban elhangzott példák
- Az árvák apja által levágott, sérült állattized.
- A bőr, amelyen ötven kiló hús maradt.
- Boáz állattizede és Rava „egy szinttel feljebb” olvasata.
- A mérlegen mért hús, a bőr és az inak.
- A Kallósdról Jeruzsálemig cipelt birka.
- A ChatGPT-kérdés: van-e állattized a Szentély nélkül.
- A csirkecomb és a rajta maradt hús.
- Késnyél a nagy testű állat csontjából; zselatin és állateledel.
- A Haribo kóserségéről szóló TikTok-videó négyszázezer nézője.
- A szál, amelyet a csuklóhoz kell kötni.
- A nem válthatod meg és a nem váltható meg különbsége.
- A kitagadás és a cherem.
- Slomó és Boáz piros kipája és a mákos tészta.
- Az egypetéjű ikrek.
- Pisti báránya, amelyet a kohennek ajánl fel.
- Andris karámja: a kilencedik, a tizedik és a tizenegyedik bárány megfestése.
- A pálca alatt átmenő állatok.
- „Nem vettem be a mai nyugtatómat.”
- A házak leprája: jön a kohen, visszatér a kohen.
- Andris felismerése: a yigael és a geulah.
- Az állat felállítása és értékbecslése.
Böchorot (Elsőszülöttek) – בכורות
Az állati elsőszülötteket és azok esetleges hibáit tárgyaló törvények; ugyanebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra az elsőszülött fiú gyermekekre vonatkozó törvények, valamint az állattizedre vonatkozó előírások. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 61 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30-8:30 között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud
