Cimkék: Zváchim  podcast

Az idő szentsége: meddig él az áldozat, és mikor válik bűnné a maradék?

Köves Slomó rabbi a Zváchim traktátus 56. lapján az áldozatok időbeli határait elemzi: mikor válik érvényessé, meddig fogyasztható, és mikor kell elégetni. A Talmud itt mély időteológiát bont ki — a „szentség ideje” nem végtelen, hanem pontosan kimért. A kadsé kadasim (קדשי קדשים – legszentebb áldozatok) és a kadsim kalim (קדשים קלים – enyhébb szentségfokú áldozatok) különbsége nemcsak térben, hanem időben is jelentős. A rabbi tanítása azt mutatja meg, hogy a szent szolgálatban az idő nem díszlet: az idő maga is oltár.

A kétféle szentségfok: tér és étkezés rendje

A Talmud először újra tisztázza a két szentségfok közti különbséget:

• Kadsé Kadasim – a legszentebb áldozatok, mint a bűnáldozat (chatat) vagy az égőáldozat (olah), amelyeket csak az oltár északi oldalán lehet levágni, és csak kohaniták ehetnek belőlük a Szentély udvarán belül.
• Kadsim Kalim – enyhébb szentségű áldozatok, mint a békeáldozat (shlamim), amelyeket bárhol a Szentély udvarán lehet levágni, és Izrael fiai is fogyaszthatják őket Jeruzsálem falain belül.

A különbség az isteni közelség mértéke: a kadsé kadasim teljesen az isteni szolgálatnak van szentelve, a kadsim kalim pedig az ember örömét is szolgálja — de mindkettőben ugyanaz a rend uralkodik: „amit aznap hoz, azt aznap kell bemutatni”.

A „nyitott kapu” törvénye

A Tóra kifejezése — „a találkozás sátrának bejárata előtt vágjátok le” (ויקרא ג:ב) — egy új követelményt hoz: az áldozat bemutatásakor a Szentély csarnokának ajtaja nyitva kell, hogy legyen. Ez biztosítja, hogy a szolgálat „Isten színe előtt” történjen.

A rabbi elmagyarázza, hogy a Szentély építészetileg úgy volt megtervezve, hogy a különböző udvarrészek mindig „szembe” legyenek ezzel a nyílással. A Talmud ezért részletesen tárgyalja az „ulam” (אולם – előcsarnok) két kis nyílását, a pispisim-et (פיספיסין), amelyeket azért készítettek, hogy még az északnyugati és délnyugati részek is a bejárattal szemben legyenek. A szentség térbeli kiterjesztéséhez tehát építészeti megoldások is tartoztak.

A Talmud felveti: ha a bejárat részben el van torlaszolva, vagy ha a függöny fedi, akkor is számít-e „nyitottnak”? A válasz: igen, amíg a fény és a tekintet útja szabad, a szentség „kapuja” nyitva van. A fizikai akadály nem akadálya a spirituális kapcsolatnak.

A Szentély méretei és a tisztaság törvénye

A rabbi pontos méreteket is közöl: a Szentély udvara 187 ámá (kb. 90 méter) hosszú és 135 ámá (kb. 65 méter) széles volt. Ez a 5400 m²-es terület az a határ, amelyen belül érvényes a tumá-ra (טומאה – tisztátalanság) vonatkozó tilalom. Ha valaki ezen a területen belül tisztátalanul lép be, azért karet, azaz „égi büntetés” jár.

A külső csarnokok és bejáratok, amelyek részben kilógnak a megszentelt térből, rabbinikus szinten ugyan szentnek számítanak, de a Tóra törvénye szerint nem. Ezért ott:

• lehet enni a kadsé kadasim-ból,
• de nem lehet levágni a kadsim kalim-ot,
• és nem jár büntetés, ha valaki tisztátalanul lép be.

A rabbi kiemeli: ez a különbség tanítja meg, hogy a szentség nemcsak fokozat, hanem határ – van, ahol a törvény érvényes, és van, ahol már csak a tisztelet tartja fenn a rendet.

A fogyasztás ideje és a „maradék bűne”

Az előadás második felében a rabbi áttér az áldozatok időbeli rendjére. Minden áldozatnak megvan a maga „szavatossági ideje”:

• A legtöbb esetben az áldozatot aznap és az azt követő éjszakán lehet megenni.
• A shlamim (שלמים) – a békeáldozat – kivétel: két nappalon és egy éjszakán át fogyasztható.

A Talmud azonban bevezet egy köztes állapotot: a második éjszaka, amikor már nem lehet fogyasztani, de még nem számít bűnnek, ha a hús megmaradt. Ez az idő „a szentség és a feledés határán” van. A rabbi ezt a pillanatot az emberi döntés próbájának nevezi: vajon időben megtesszük-e, amit az Isten parancsolt, vagy késlekedünk, és a szentség elillan?

A „Pigul” és a gondolat hatalma

Innen vezet át a tanítás a pigul (פיגול) törvényére — az áldozat érvénytelenségére, ha a pap rossz időre gondol a szolgálat során.

• Ha a pap az áldozás közben arra gondol, hogy a húst a harmadik napon fogják megenni, az áldozat pigul lesz, és érvénytelen.
• De mi van, ha arra gondol, hogy a második éjszakán fogják enni, amely már tiltott, de még nem nosar (נוסר – meghagyott maradék)?

Itt két álláspont alakul ki:

• Hiszkija szerint ez még nem pigul, mert az a döntő, mikortól kell elégetni — és ekkor még nem kell.
• Rabbi Jochanan szerint már pigul, mert az a döntő, mikortól nem lehet enni — és ekkor már tilos.

A különbség mély filozófiai: az egyik az engedély felől, a másik a tilalom felől határozza meg a szentség idejét. A Talmud végül Rabbi Jochanan álláspontját erősíti: az idő, amikor már nem ehető, az már „idegen idő”.

Mikor kell elégetni a maradékot?

A shlamim húsát, ha a fogyasztás ideje lejárt, el kell égetni. A Tóra így szól:
„És ami a harmadik napig megmarad, azt tűzben égessék el.” (Leviticus 7:17)
A rabbi rámutat: a szöveg hangsúlyosan „napról” beszél, nem „éjszakáról”. Innen tanuljuk, hogy az égetést nem szabad a második éjszakán, csak a harmadik napon elvégezni. Az éjszaka tehát „csend” az engesztelés és az ítélet között — még nem bűn, de már nem szentség.

Összegzés: a szentség órája

A Zváchim 56 lapjának üzenete: a szentség nemcsak térhez, hanem időhöz is kötött. A pap, az oltár és az áldozat közös ritmusban élnek — ha az idő rendje megbomlik, a szentség megszűnik.
A rabbi így foglalja össze:

„Az ember ideje az oltár ideje. Amit ma kell megtenni, azt ma kell megtenni – mert holnapra a szentség más arcát mutatja.”

Az előadás főbb pontjai

• A kadsé kadasim és kadsim kalim közti térbeli és személyi különbségek.
• A „nyitott kapu” törvénye: az áldozat csak akkor érvényes, ha a Szentély bejárata nyitva van.
• A pispisim (oldalsó nyílások) funkciója: a szentség kiterjesztése az udvar minden részére.
• A 187×135 ámá terület mint a szentség határa.
• A köztes idő a shlamim áldozatnál: mikor nem ehető, de még nem nosar.
• A pigul törvénye és a gondolat ideje: mikor válik rontóvá az elmében keletkezett szándék.
• Az égetés ideje: csak nappal, nem éjszaka — mert „a napé az ítélet, az éjé a csend”.

A rabbi tanítása szerint a szent szolgálat nemcsak Istenhez való közeledés, hanem az idő megszentelése is: az emberi cselekedetnek akkor van ereje, ha az a megfelelő órában történik.

—————————————————-

Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud