- This event has passed.
Böchorot 3 – Napi Talmud 2451: Az elsőszülöttség százalékai
Elég egy fül, hogy ne legyen szent? – Amikor az elsőszülöttség százalékokon múlik
Eladhatom-e a tehenemet úgy egy pogánynak, hogy maga az állat továbbra is az enyém marad, csak a később születő borjak legyenek az övéi? Ha tilos üzletet kötöttem, tényleg akár tízszeres vagy százszoros áron kell visszavásárolnom az állatot? És mennyi nem zsidó tulajdonrész kell ahhoz, hogy egy elsőszülött már ne számítson teljesen zsidó tulajdonnak: az állat fele, a szíve, vagy akár csak a füle? Köves Slomó rabbi a Böchorot (בכורות) harmadik lapján ezekből a meghökkentő példákból bontja ki, hogy a Talmud számára a tulajdonjog nem pusztán százalék kérdése: az is számít, hogy mi az, amit valóban átadtak, mennyire lényegi az átadott rész, és milyen vallási következményei vannak az ügyletnek.
El lehet-e adni csak a jövőbeni borjakat?
Az előző napi kérdés abból indult ki, hogy a talmudi korban tilos volt nagy haszonállatot pogánynak eladni. Rabbi Yehuda (רבי יהודה) azonban egy véglegesen sérült állat eladását megengedte, míg a bölcsek ezt is tiltották.
Most a kérdés egy finomabb konstrukció: mi történik, ha nem magát az állatot adják el, hanem csak a „haszonélvezetét”, vagyis a majdani utódokat? A tehén továbbra is a zsidó tulajdonában marad, de minden később születő borjú a pogányé lesz.
Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: ez nem ugyanaz, mint a már meglévő magzat eladása. Itt még nincs magzat, esetleg az állat még vemhes sem lett.
Mind Rabbi Yehuda, mind a bölcsek álláspontjából két irányban lehetett érvelni. Rabbi Yehuda megengedte a sérült állat eladását, tehát mondhatnánk, hogy a részleges jog átadása még inkább megengedett. Másrészt a sérült állatról mindenki látja, hogy kivételes eset, míg egy „haszonélvezetre” átadott tehén kívülről pontosan úgy néz ki, mintha egyszerűen eladták volna.
A sérült állat pároztatása dönti el a vitát?
A Gemara (גמרא) felidézi Rabbi Yehuda és a bölcsek eredeti vitáját. Rabbi Yehuda azért engedné a sérült állat eladását, mert abból már nem lesz munkára használható haszonállat.
A bölcsek azonban felvetették: mi van, ha a vevő nem dolgoztatni, hanem pároztatni akarja?
Rabbi Yehuda erre azzal válaszolt, hogy az általa említett súlyosan sérült állat erre sem alkalmas.
Ebből már erősebb érv következik: ha valaki éppen az állat jövőbeni utódaiért adja át az állatot, az már olyan használat, amely Rabbi Yehuda szerint sem hasonlítható a véglegesen használhatatlan állathoz. A kérdés azonban még itt sem zárul le azonnal.
A Mishnah hallgatása nem bizonyít semmit
A Mishnah (משנה) öt közös vagy vegyes tulajdonú esetet sorolt fel, köztük azt is, amikor egy zsidó nevelésre ad át állatot egy pogánynak. Az egyik esetnél kifejezetten megjegyezte, hogy az ügylet tilos.
Felmerülhetne: ha a többi esetnél ezt nem mondta, akkor azok talán megengedettek.
A Talmud ezt elutasítja. Más, bizonyíthatóan tiltott ügyeknél sem ismétli meg minden alkalommal a Mishnah a tilalmat. Köves Slomó rabbi példaként említette, hogy a rabbik a pogánnyal kötött üzleti társulást is problémásnak tekintették, többek között azért, mert egy későbbi eskü során a pogány saját bálványára hivatkozhatott.
A Mishnah hallgatásából tehát önmagában nem lehet engedélyt levezetni.
Végül: a haszonélvezeti konstrukció is tilos
Egy baraita (ברייתא) segítségével a Talmud végül arra jut, hogy az állat ilyen jellegű átadása sem tekinthető szabad konstrukciónak.
Rabbi Yehuda szerint, ha valaki pogánytól vesz át állatot nevelésre, és elsőszülött születik, a zsidó tulajdoni hányadának megfelelő részt ki kell fizetnie a kohen (כהן) számára.
Ha pedig fordítva, a zsidó adta át saját állatát a pogánynak tiltott módon, akkor Köves Slomó rabbi ismertetése szerint nemcsak vissza kell szereznie az állatot, hanem komoly anyagi szankció is terhelheti.
A vita ezzel eljut oda, hogy a jövőbeni utódokhoz kapcsolódó jog átadása sem kerül automatikusan kívül az állateladás tilalmán.
Tízszeres vagy százszoros büntetés?
Innen egy újabb talmudi kérdés nyílik: mit jelent az, hogy a tiltott módon eladott állatot akár tízszeres vagy százszoros áron is vissza kell vásárolni?
A számok valódi felső határt jelentenek, vagy csak azt fejezik ki, hogy „nagyon sokat” kell fizetni?
A Talmud összehasonlítja az állat esetét egy szolga eladásával. Köves Slomó rabbi ennek kapcsán megkülönböztette a eved Ivri (עבד עברי), a héber szolgát, és a eved Kena’ani (עבד כנעני) státuszát.
Az utóbbi már részben bekerült a zsidó vallási közösségbe, ezért pogánynak eladni különösen súlyosnak számított. Ha mégis eladták, vissza kellett váltani, majd felszabadítani.
Egyes források tízszeres, mások százszoros összegről beszélnek. Köves Slomó rabbi kiemelte a Talmud logikai játékát: ha mindkét szám egyszerű túlzás volna, miért használna két különböző számot?
A vita mégsem jut teljesen egyértelmű lezárásra, mert elképzelhető, hogy az egyik szám konkrét felső határ, a másik pedig csak retorikai túlzás.
Mi történik a pogánnyal közös elsőszülöttel?
A következő nagy vita visszatér magához az elsőszülöttséghez.
A bölcsek szerint ha az elsőszülött állatnak pogány tulajdonosa is van, nincs elsőszülöttségi kötelezettség.
Rabbi Yehuda viszont azt mondja: a zsidó tulajdoni hányadnak megfelelő részt ki kell váltani.
A vita alapja a tórai mondat: kadesh li kol bechor (קדש לי כל בכור) – „szentelj meg nekem minden/egész elsőszülöttet”.
A kol (כל) szó kétféleképpen értelmezhető. Jelentheti azt, hogy csak akkor áll fenn a kötelezettség, ha az „egész” elsőszülött zsidó tulajdon. De jelentheti azt is, hogy „bármennyi” része zsidóké, már létrejön valamilyen kötelezettség.
Ugyanaz a szó tehát a két ellentétes álláspont nyelvi alapjává válik.
Elég, ha a pogányé az állat füle?
A következő kérdés már az, hogy mekkora nem zsidó tulajdonrész szükséges a mentességhez.
Köves Slomó rabbi három fokozatot ismertetett:
- az egyik vélemény szerint már egy egészen kis tulajdonrész, például a fül is elegendő lehet;
- egy másik szerint olyan testrész szükséges, amely nélkül az állat elpusztulna;
- egy további álláspont szerint már az is elegendő, ha olyan testrészről van szó, amelynek hiánya az állatot terefah (טרפה) státuszúvá tenné, még akkor is, ha életben marad.
Rav Papa (רב פפא) szerint azonban ezek a vélemények nem feltétlenül vitatkoznak egymással. Az egyik a méhben lévő magzatról, a másik az anyaállatról beszélhet.
A Talmud tehát ismét oda jut, hogy a tulajdonjog nem pusztán számtani kérdés. Nem mindegy, hogy az állat mely részéről van szó, és az adott rész mennyire meghatározó az állat fizikai vagy halachikus státusza szempontjából.
Az előadásban elhangzott példák
- A tehén tulajdonjoga megmarad, de a később születő borjakat eladják.
- Föld haszonbérbe adása mint a konstrukció szemléltetése.
- Véglegesen sérült állat eladása.
- Sérült állat pároztatásának lehetősége.
- Pogánnyal közös üzlet, például egy fodrászüzlet.
- Tiltott állateladás után tízszeres vagy százszoros visszavásárlási ár.
- Ezer eurós állat visszavásárlása tíz- vagy százezer euróért.
- Héber és kánaáni szolga különbsége.
- Pogánynak eladott szolga visszaváltása és felszabadítása.
- Elsőszülött állat fele-fele tulajdonban.
- A kol (כל) szó „egész” és „bármennyi” értelmezése.
- Pogány tulajdonában lévő fül.
- Olyan testrész tulajdona, amely nélkül az állat elpusztulna.
- Olyan testrész tulajdona, amelynek hiánya miatt az állat terefah (טרפה) lenne.
- Az anya levágása előtt megszülető vagy az anya testében maradó magzat példája.
—————————————————-
Böchorot (Elsőszülöttek) – בכורות
Az állati elsőszülötteket és azok esetleges hibáit tárgyaló törvények; ugyanebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra az elsőszülött fiú gyermekekre vonatkozó törvények, valamint az állattizedre vonatkozó előírások. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 61 oldal.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30-8:30 között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud
