Cimkék: Mönáchot  podcast

Pokol, nyers kecske és az utolsó mentség: tényleg elég egy reggeli és esti Smá?

A Mönáchot 100. lapján Köves Slomó rabbi egészen szokatlan ívet rajzolt: a pokol képétől eljutott a színkenyér fogyasztásáig, majd onnan a szent edények megszentelő erejéig. Az előadás egyik legerősebb feszültsége abból adódott, hogy mikor válik valami valóban szentté, és mikor lesz már túl késő visszafordítani egy hibás folyamatot. Közben előkerült a babilóniaiak nyers húsa, a főpap asztala, a Smá (שמע) minimuma, sőt az is, hogy az Örökkévaló miként „löki el” az embert a Gehinnom (גהינום) szájától. Köves Slomó rabbi végig azt mutatta meg, hogy a szentség nem pusztán állapot, hanem időzítés kérdése is.

A pokol szája és az isteni „lökés”

Az előadás elején Köves Slomó rabbi Jób könyvének nehezen érthető mondatát a Gehinnom (גהינום), vagyis a pokol képére magyarázta. A szöveg szerint annak szája szűk, hogy a füst ne jöjjön ki, de belül kitágul, hogy legyen helye a tűznek és a füstnek. Innen jutott el ahhoz a gondolathoz, hogy az Örökkévaló nem úgy „taszítja” az embert, mint a hús-vér ember: nem a jó helyről löki a rossz helyre, hanem éppen a rossz hely, a pusztulás, a pokol szája elől löki el.

Köves Slomó rabbi hangsúlyozta, hogy ez a kép nemcsak a büntetésről szól, hanem a megmentésről is. Az ember nemcsak attól remélhet menekülést, hogy nem kerül a pokolba, hanem attól is, hogy a túloldalon jutalom, „terített asztal” vár rá. A tanulás és a Tórához való kötődés tehát nem csupán védelem, hanem pozitív nyereség is.

Babilóniaiak vagy alexandriaiak?

A színkenyér kapcsán Köves Slomó rabbi visszatért arra a kérdésre, mi történik, ha Jom Kipur (יום כיפור) szombatra esik. Ilyenkor a színkenyeret és a kecskehúst csak az ünnep kimenetele után lehet megenni. A Gemárá egyik kifejezése szerint a „babilóniaiak” nyersen ették a húst. Köves Slomó rabbi azonban pontosította, hogy egy másik hagyomány szerint ezek valójában alexandriaiak voltak, akiket csak gúnyból neveztek babilóniaiaknak, mert a bölcsek nem kedvelték a babilóniaiakat.

A példa itt nem pusztán folklór volt. Köves Slomó rabbi azt emelte ki, hogy egy talmudi megjelölés mögött gyakran társadalmi vagy kulturális feszültség húzódik meg, és a szöveg ironikus nyelve is része a tanításnak.

A színkenyér és az időzítés törvénye

Az előadás központi része a lechem hapanim (לחם הפנים), a színkenyér idejével és érvényességével foglalkozott. A kérdés az volt, mi történik, ha a kenyeret vagy a hozzá tartozó levona (לבונה), a tömjén nem a megfelelő időben teszik az asztalra, vagy nem a megfelelő időben mutatják be.

Köves Slomó rabbi részletesen végigvette:

• ha a kenyeret és a tömjént szombat után tették föl, akkor nem válik automatikusan érvénytelenné, hanem meg kell várni a következő szombatot, sőt még egy szombatot, hogy a rend helyreálljon;
• ha viszont valami túl közel került a maga idejéhez, akkor a szent edény már képes olyan szinten megszentelni, hogy a hibás időzítés miatt érvénytelenné váljon.

Ez a különbség lett a daf egyik legfontosabb gondolata: nem mindegy, hogy valami „még túl korán” van ott, vagy már „majdnem jó időben”. Köves Slomó rabbi ezt a kli sharet (כלי שרת), a szent edény megszentelő erejének kapcsán mutatta meg. A lisztáldozat, a mincha (מנחה) esetében, ha az éjszaka folyamán már belekerül a szent edénybe, akkor annyira megszentelődik, hogy reggel már nem lehet egyszerűen újrakezdeni a folyamatot: a hibás időzítés visszafordíthatatlanná teszi.

Miért nem ugyanez a helyzet a kenyérrel?

A Gemárá kérdése pontosan ez volt: ha a mincha (מנחה) a nem megfelelő időben már érvénytelenné válhat, akkor a színkenyér miért nem válik érvénytelenné azonnal, ha rossz időben kerül az asztalra?

Köves Slomó rabbi magyarázata szerint a különbség az idő közelségében rejlik. A liszt csak néhány órával a megfelelő idő előtt kerül az edénybe, ezért „majdnem az idejében van”, és a megszentelődés már aktív. A kenyér ezzel szemben napokkal korábban kerül fel, tehát annyira távol van még a maga idejétől, hogy az asztal ekkor még nem hoz létre olyan megszentelődést, amely érvénytelenné tenné.

Ez a megkülönböztetés az egész előadás egyik legérdekesebb pontja volt: a szentség nem mechanikusan működik, hanem az időrendhez kötötten.

Mit lehet kiváltani és mit nem?

A záró részben Köves Slomó rabbi új témára tért át: mi történik azokkal a dolgokkal, amelyeket már félretettek áldozatra, de tame (טמא), vagyis tisztátalan állapotba kerültek.

A szabály a következő:

• a liszt, az olaj és a bor mindaddig kiváltható, amíg nem került szent edénybe;
• ha már bekerült a kli sharet-be (כלי שרת), többé nem váltható ki;
• a galamb, a fa, a tömjén vagy maga a szent edény nem váltható ki;
• kivétel az állat, amelynél testi hiba, mum (מום) keletkezik: azt ki lehet váltani.

Köves Slomó rabbi arra is kitért, hogy a Tóra a testi hibás állatot néha „tisztátalannak” nevezi, de ez nem jelenti azt, hogy minden valóban tisztátalanná vált szent dolog ugyanúgy kiváltható lenne. Az állat testi hibája egy sajátos kategória, és nem vihető át automatikusan a lisztre vagy az olajra.

A fő gondolat: nem minden hiba javítható vissza

A daf egészében Köves Slomó rabbi újra és újra ahhoz a ponthoz tért vissza, hogy a szentséghez nemcsak a megfelelő tárgy kell, hanem a megfelelő pillanat is. Van, amit még vissza lehet fordítani, és van, amit már nem. Van, amikor a szent edény még nem aktiválja teljesen a szentséget, és van, amikor már igen. És ebből nemcsak a szentély szolgálata rajzolódik ki, hanem egy általánosabb vallási elv is: nem elég jónak lenni, jókor is kell cselekedni.

Az előadásban elhangzott példák

• a Gehinnom (גהינום) szűk szája és belül kitáguló tere
• az Örökkévaló „ellöki” az embert a pokol szájától
• a „terített asztal” mint a túlvilági jutalom képe
• a „babilóniaiak”, akik valójában alexandriaiak lehettek, és nyersen ették a kecskehúst
• Jom Kipur (יום כיפור), amikor a színkenyeret és a kecskehúst csak ünnep után lehet enni
• a mincha (מנחה), amely éjszakai kemica (קמיצה), marokvétel után már nem hozható rendbe
• a színkenyér és a levona (לבונה) rossz időben való felhelyezése
• a különbség aközött, ami csak néhány órával van a megfelelő idő előtt, és ami napokkal korábban kerül a helyére
• a liszt, olaj és bor kiváltása, amíg nem kerültek kli sharet-be (כלי שרת)
• az állat, amely testi hiba, mum (מום) miatt kiváltható

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud