Cimkék: Zváchim  podcast

A 114-es lap tanulásával visszatérünk a Zváchim traktátus központi kérdéséhez: mikor és miért jár súlyos büntetés (kárét), ha valaki a szentélyen kívül mutat be olyan áldozatot, amelynek a szentélyben lenne a helye. A korábbi lapokon Köves Slomó rabbi már bemutatta, hogy a Misna több kivételt is felsorol: olyan eseteket, amikor a szentélyen kívüli bemutatás ugyan helytelen, de nem esik a klasszikus szentélyen kívüli áldozás tilalma alá.

A mai tanulás két nagy gondolati egységre oszlik. Először a jom kipuri bűnbak státuszát tisztázza a Talmud, majd részletesen elemzi azokat az alkalmatlan áldozatokat, amelyek kapcsán vita van a bölcsek és Rabbi Simon között: vajon teljesen mentesül-e az ember, vagy legalább egy tilalmat mégis megszeg.

A jom kipuri bűnbak státusza

A Misna kimondja, hogy a jom kipuri bűnbak, amelyet nem a szentélyben áldoznak fel, hanem a pusztába küldenek és lelöknek, nem tartozik a szentélyen kívüli áldozás tilalma alá. Az indok a Tóra megfogalmazásából fakad: „nem hozta a találkozás sátrának bejáratához”, a bűnbak viszont eleve nem oda való.

A Talmud mégis hoz egy brájtát, amely első pillantásra ellentmond ennek, mert úgy beszél a bűnbakról, mintha potenciálisan a szentélyhez tartozna. Köves Slomó rabbi magyarázata szerint a feloldás az időbeliségben rejlik. A sorsolás előtt a két kecske azonos státuszú, mindkettő olyannak számít, amelyet a szentélyhez kell hozni. A sorsolás után azonban megváltozik a helyzet, és a döntő pont az, amikor a főpap ráolvassa a nép bűneit a bűnbakra. Ettől kezdve a bűnbak már biztosan nem tekinthető olyannak, amelyet a szentély bejáratához kellene vinni. Így a brájta és a Misna nem mondanak ellent egymásnak, csak különböző fázisokra utalnak.

Alkalmatlan áldozatok és a szentélyen kívüli bemutatás

A Misna további eseteket sorol fel, amikor nem áll fenn a szentélyen kívüli áldozás büntetése, mert az adott állat amúgy sem lenne alkalmas szentélybeli áldozatra. Ide tartozik például az az állat, amellyel fajtalankodtak, amelyet bálványként tiszteltek vagy bálvány céljára jelöltek ki, a kutyáért cserébe kapott állat, a prostituált fizetsége, a kevert származású állat vagy a császármetszéssel született állat.

A bölcsek érvelése következetes: ha az állat eleve nem alkalmas áldozatnak, akkor a szentélyen kívüli bemutatása sem számít szentélyen kívüli áldozásnak, mert nem volt olyan állapot, amikor jogosan a szentélybe lehetett volna vinni.

Miért változik a hivatkozott tórai félmondat?

A Talmud észreveszi, hogy az indoklás nyelve megváltozik. Korábban a hangsúly azon volt, hogy „nem hozta a találkozás sátrának bejáratához”, itt viszont a mondat második fele kerül előtérbe: „hogy áldozatként áldozza az Örökkévalónak”.

A magyarázat abban rejlik, hogy nem minden alkalmatlanság egyforma. Van olyan állat, amely soha nem volt alkalmas, és van olyan, amely egy időpontban még alkalmas volt, csak később vált alkalmatlanná. Ha például egy állatot előbb áldozatnak jelöltek ki, majd utána történt vele fajtalankodás, akkor volt egy korábbi érvényes állapota. Ilyenkor nem lehet pusztán arra hivatkozni, hogy „úgysem lehetett volna a szentélybe hozni”, ezért szükséges a mondat második fele: áldozatként már nem mutatható be az Örökkévalónak.

Rabbi Eliezer ben Lili és a tulajdonjog kérdése

A vita mélyén egy alapelvi kérdés húzódik meg: kié az állat, miután kijelölték áldozatnak. Rabbi Eliezer ben Lili szerint a kodséj kálím, az enyhébb szentségű áldozatok, a kijelölés után is a tulajdonos birtokában maradnak egészen a tényleges bemutatásig. Köves Slomó rabbi egy brájtára hivatkozva mutatta meg, hogy ez a letagadott letét törvényeiből vezethető le.

Ez a vélemény lehetővé teszi, hogy valaki előbb áldozatnak jelöljön ki egy állatot, majd később bálvány céljára rendelje vagy más módon tegye alkalmatlanná. Így valóban volt egy időszak, amikor az állat szentélybe vihető lett volna, és ezért szigorúbb elemzésre van szükség.

Időleges alkalmatlanság és Rabbi Simon vitája a bölcsekkel

A Misna végén jelenik meg Rabbi Simon markáns álláspontja. A bölcsek szerint, ha az alkalmatlanság miatt az állat jelenleg nem mutatható be a szentélyben, akkor a szentélyen kívüli bemutatás sem tilalom, sem büntetés alá nem esik. Rabbi Simon azonban különbséget tesz maradandó és időleges alkalmatlanság között.

Ha a hiba maradandó, egyetért a bölcsekkel. Ha viszont az alkalmatlanság időleges – például múló testi hiba, túl fiatal gerle vagy anya és utód egy napon történő levágása –, akkor szerinte az ember ugyan nem kap kárétet, de mégis megszeg egy tilalmat, mert az állat később alkalmassá válhatott volna.

Rabbi Simon indoklása: „aminek még nem jött el az ideje”

Rabbi Simon érvelését Köves Slomó rabbi egy tórai szakaszra vezette vissza, ahol Mózes figyelmezteti Izraelt: „Ne tegyétek mindazt, amit most teszünk”, utalva a honfoglalás utáni átmeneti korszakra. Rés Lakis magyarázata szerint ebből az következik, hogy tilos olyan áldozatot bemutatni, amelynek még nem érkezett el az ideje.

Ez alapján Rabbi Simon úgy látja, hogy ha az áldozat alkalmatlansága csak időleges, akkor az idő előtti bemutatás önmagában tilalom, még ha kárét nem is jár érte.

A korbácsütés kérdése

Felmerül a kérdés, hogy ha valódi tórai tilalomról van szó, miért nem jár érte korbácsütés. Köves Slomó rabbi több talmudi választ is ismertetett. Az egyik szerint ez olyan tilalom, amely cselekvő micvával korrigálható – ki kell várni az idő beteljesülését –, ezért nem jár érte málkót. Más vélemények szerint ez csak a bölcsek álláspontjára igaz, vagy csak a szentélyen kívüli bemutatásra vonatkozik, nem a szentély udvarán belülire.

A pészachi áldozat mint párhuzam

A lap végén a Talmud a pészachi áldozat magánoltáron való bemutatásának tilalmát elemzi. Rabbi Simon ebből is azt tanulja, hogy léteznek olyan helyzetek, amikor nem a klasszikus kárét tilalom sérül, hanem egy másodlagos, mégis valós tilalom. A végső következtetés szerint azonban ez a szabály nem az idő előtti bemutatásról szól, hanem a központi oltár kizárólagosságáról.

Összegzés

A 114-es lap tanulása megmutatja, milyen finom különbségeken múlik a haláchikus felelősség megítélése. Nemcsak az számít, hogy az áldozat alkalmas-e, hanem az is, hogy volt-e valaha alkalmas, az alkalmatlanság maradandó vagy időleges-e, és milyen tórai versre építjük a tilalom természetét. Rabbi Simon szigorúbb szemlélete nem elsősorban büntetést, hanem felelősséget hangsúlyoz: még ha kárét nem is jár, nem minden megengedett, ami éppen nem büntethető.

Az előadásban elhangzott példák rövid felsorolása

• a jom kipuri bűnbak sorsolás előtti és utáni státusza
• fajtalankodott állat
• bálványként tisztelt vagy bálvány céljára kijelölt állat
• kutyáért cserébe kapott állat
• prostituált fizetsége
• kevert származású állat
• császármetszéssel született állat
• múló és maradandó testi hibák
• túl fiatal gerle és galambóka
• anya és utód egy napon való levágása
• pészachi áldozat magánoltáron való bemutatása

—————————————————-

Zváchim (Vágóáldozatok) – זְבָחִים
Az ókorban e traktátus neve „Az áldozati állatok levágása” volt. Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle vágóáldozatok: hogyan kell bemutatni az ilyen áldozatot és miáltal válhat az áldozati állat alkalmatlanná. Ugyanebben a traktátusban található a háláchikus exegézis alapjainak magyarázata, valamint a tiltott vegyülékekre vonatkozó rendelkezések. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 120 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud