Cimkék: Svuot  eskü  hamistanúk  podcast  strici

Esküre képtelen? Fizess! – Mi történik, ha a bíró sem tud igazságot tenni?

Mi történik akkor, ha a peres felek közül egyik sem képes esküt tenni – vagy azért, mert a Tóra kizárja őket, vagy mert a rabbinikus szabályok teszik alkalmatlanná őket? A Svuot 47-es lapján a Talmud olyan eseteket tárgyal, ahol a szokásos jogi mechanizmus – az eskü – egyszerűen nem alkalmazható. Mi ilyenkor a teendő? A felek osszák meg a vitatott összeget? Vagy egyszerűen „térjen vissza az eskü a Szináj hegyére”, vagyis mindenki bízzon a saját lelkiismeretében? Az előadás központi dilemmája az, hogy az igazságszolgáltatás miként járhat el, ha sem tanú, sem eskü nem áll rendelkezésre, és a klasszikus eszközök csődöt mondanak.

Esküre képtelen fél – a rabbinikus és tórai alkalmatlanság különbsége

A Misna olyan eseteket sorol fel, amikor az eredetileg eskütételre kötelezett fél (általában az alperes) nem tehet esküt – például mert szerencsejátékos, ami rabbinikus szabály szerint teszi őt alkalmatlanná (פסול מדרבנן). Ilyenkor az eskü kötelezettsége átkerül a felperesre.

A Talmud megjegyzi: ezt külön kellett említeni, mert míg a korábbi példákban a Tóra (מן התורה) zárja ki az illetőt az eskütételből, a szerencsejátékos csak rabbinikus okból válik erre képtelenné. Ez mutatja, hogy a rabbinikus tiltások is teljes súllyal számítanak a peres eljárásban.

Két fél – két esküre képtelen: hogyan dönt a bíróság?

A Misna következő esete az, amikor mindkét peres fél alkalmatlan az esküre. Ilyenkor két fő vélemény ütközik:

• Rabbi Meir szerint: „yachloku” (יחלוקו) – osszák meg a vitatott összeget.
• Más vélemény (pl. Chachamim): „térjen vissza az eskü a helyére” (תחזור השבועה למקומה).

A vita mögött egy mély filozófiai kérdés áll: mit jelent az, hogy az eskü „visszatér a helyére”? A babilóniai bölcsek szerint ez annyit tesz, hogy a bíróság nem tud ítélkezni, és az ügy visszakerül az isteni igazságszolgáltatás terébe – a Szináj-hegyre (הר סיני). Innen kezdve már csak az egyén lelkiismerete dönt. Az izraeli bölcsek viszont úgy értelmezik, hogy az eskü „visszapattan” az eredeti félre, vagyis az alperesre, aki így – ha nem tud esküdni – köteles fizetni.

Babilóniai vs. izraeli felfogás – ki mentesül, ki fizet?

A Talmud itt két alapálláspontot rögzít:

• Babilóniai bölcsek (Rav és Smuel): ha valaki nem tudja megtenni azt az esküt, amivel mentesülhetne, akkor mentesül – hiszen az esküt nem lehet kierőltetni, így nincs jogi kötelezés.
• Izraeli bölcsek (Rabbi Abba): ha valaki nem tud esküdni, akkor fizetnie kell, mert az esküre való képtelenség nem jelenthet kibúvót az igazságszolgáltatás alól.

A vitát alátámasztó történet szerint egy férfi erőszakkal elvette egy másik ember ezüst rúdját. Egy tanú igazolta a tettét. A vádlott elismerte az erőszakos elvételt, de azt állította: „az az enyém volt.” Az egy tanú miatt nem lehetett esküvel bizonyítani a tolvajlást, viszont a vádlott sem tudott esküt tenni – hiszen maga ismerte el, hogy erőszakkal vette el. Ezért Rabbi Abba szerint fizetnie kellett, mert az eskütételi képtelenség fizetési kötelezettséggé vált.

A tanúvallomás és az eskü közti kapcsolat – amikor nincs kimenekülés

Egy másik példa: ha egy örökös próbál behajtani egy tartozást az apja nevében, és az adós örököse tagadja a tartozás fennállását, akkor a kérdés az, lehet-e az esküt átruházni az örökösre. A válasz: ha az esküt az elhunyt apának kellett volna tennie, és az nem továbbadható (például, mert csak az apa tudhatta biztosan, hogy kifizették-e a tartozást), akkor az örökös nem tud esküdni, és nem hajthat be semmit.

Ez megerősíti Rav és Smuel álláspontját: az eskütétel hiányában nincs fizetési kötelezettség, mert az eskü „visszatér a Szinájra”.

Rabbi Abba viszont ezzel szemben úgy érvel: ha az eredeti fél nem tudott volna esküt tenni, akkor fizetnie kellett volna, így az örökös mentesül a kötelezettség alól csak akkor, ha a Tóra ezt kifejezetten rögzíti.

Brighták és drásék – mit jelent „az Örökkévaló esküje legyen közöttük”?

A Talmud a Mózes második könyvéből idézett verset elemzi: „Eskü legyen az Örökkévaló nevében közöttük” (שְׁבֻעַת ה’ תִּהְיֶה בֵּין שְׁנֵיהֶם). Ezt egyes bölcsek úgy értelmezik, hogy csak az eredeti két fél esetében lehet esküről beszélni, nem az örökösök között – vagyis az eskü nem örökölhető.

Simon ben Tarfón e mondat alapján azt is tanítja: ha valaki egy hamis esküt tesz, nemcsak ő a felelős, hanem a másik fél is, aki olyan embernek adott kölcsönt, aki hajlamos a hazugságra – így bűnrészessé válik.

A boltos és a munkások esete – amikor mindkét fél követel

A Misna végén egy gyakorlati példát hoz: egy személy megkéri a boltost, hogy fizesse ki a munkásait. A boltos azt állítja, hogy fizetett, a munkások pedig azt, hogy nem kaptak semmit. A Tanakama szerint mindketten tegyenek esküt, és ez alapján történjen a kifizetés. Nanas azonban azt mondja: nem lehet, hogy mindkét fél esküt tesz, hiszen az egyikük biztosan hamisan esküszik – ezért eskü nélkül fizessen mindkettejüknek a megbízó.

Rábi szerint a két verzió között az a különbség, hogy bár mindketten a megbízó felé esküdnek, a munkások a boltos jelenlétében esküdnek – hogy ha hazudnak, legalább szégyelljék magukat.

Tanúk, akik egymásnak ellentmondanak – akkor most kinek higgyünk?

A lap végén a Talmud áttér az ellentmondó tanúvallomások kérdésére. Ha két pár tanú egymásnak ellentmond (pl. egyik azt mondja, hogy K megölte G-t, a másik, hogy nem), a kérdés az, később tanúskodhatnak-e más ügyekben? Rafuna szerint igen, Rav Chisda szerint nem. De ha a két tanúpár külön szerződésekben tanúskodik, és más hitelezők, adósok szerepelnek, akkor még Raf Chisda is elfogadja az egyik tanúságtételt.

Főbb példák az előadásból:

• Szerencsejátékos alperes nem esküdhet → eskü átmegy a felperesre.
• Mindkét fél alkalmatlan esküre → vagy megosztják a pénzt (Rabbi Meir), vagy visszatér az eskü a „Szinájhoz” (babilóniai bölcsek).
• Ezüst rúd elvétele erőszakkal – egy tanúval → vádlott nem esküdhet → fizetnie kell (izraeli bölcsek).
• Örökös nem tudja apja esküjét átvenni → nem hajthat be tartozást.
• „Az Örökkévaló esküje legyen közöttük” – csak az eredeti felek esküdhetnek.
• Boltos és munkások vitája – ki fizet, és ki tesz esküt?
• Két tanúpár ellentmondó vallomása – a jövőbeli tanúskodásuk kérdéses.

A Talmud ebben a szakaszban nem csupán egy jogi nehézséget old meg, hanem filozófiai mélységekig hatol: meddig tart a bíróság hatalma, és honnantól kezdve kell az egyén lelkiismeretére bízni az igazság érvényesülését? A babilóniai és izraeli bölcsek vitája világossá teszi, hogy nem csak jogi technika kérdése, kinek a javára dől el egy ügy, hanem mélyen emberi és erkölcsi értékelés is. A jog nem mindenható, és az igazság gyakran nem a bíróságon, hanem az ember szívében dől el.

---

Svuot (Eskük) – שבועות

Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle eskük: a bíróság előtt tett eskük, a személyes eskük, illetve a rabbik által bevezetett eskük. Két fejezet tárgyalja azokat a törvényeket, amelyek megtiltják, hogy rituálisan tisztátalan személy belépjen a Szentélybe és részt vegyen az áldozatok bemutatásában. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 49 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

Kulcsszavak: #eskü #hamistanúk #strici