Cimkék: Svuot  podcast

Ki hazudik? Ki fizet? – Eskü, bizalom és a munkaviszony törékeny egyensúlya

A Svuot 46-os lapja tovább bonyolítja a tegnapi tanulásban kibontott kérdéseket a munkavállalók jogi védelméről. Vajon mikor lehet hinni a munkásnak, és mikor a munkaadónak? Mi történik, ha nem az elmaradt fizetésről, hanem a megállapodott bérről van vita? Smuel véleménye szerint a munkavállaló csak bizonyos esetekben kap bizalmat, máskor a munkaadó mentesül, ha esküt tesz. És vajon mi történik, ha valakit meglopnak, vagy ha egy házból elvisznek egy tárgyat, és csak az utólagos magyarázatból derül ki, hogy vajon lopás vagy kölcsön volt-e? Köves Slomó rabbi részletes példákkal, finom logikai elemzéssel vezeti végig a hallgatót a munkavállalói jogok, az eskü hitelessége és a társadalmi bizalom dinamikáján.

Munkabér vagy hazugság? A szakszervezeti logika a Talmudban

A korábbi tanulás alapján tudjuk, hogy a munkavállalót védő rabbinikus intézkedés szerint, ha a munkás időben jelzi, hogy nem kapta meg a bérét, és a munkaadó ezt tagadja, akkor a munkás megesküszik, és jogosult a bérére. Ezt a különleges státuszt a bölcsek azzal indokolták, hogy a munkavállaló a napi megélhetéséért dolgozik, míg a munkaadó számára egy bérkifizetés csak egy a sok közül – vagyis az előbbi állítása hihetőbb.

Azonban Smuel véleménye szerint, ha a vita nem arról szól, hogy megkapta-e a bérét, hanem arról, hogy mennyiben állapodtak meg, akkor már nem érvényesül ez a védelem. Ebben az esetben a munkaadó esküt tesz, és a munkavállaló nem kap többet, mint amit az előbbi elismer. A magyarázat: az ember könnyen elfelejtheti, hogy fizetett-e már, de azt nem, hogy miben állapodtak meg.

Ellentmondó források és megosztott rabbinikus álláspontok

A Talmud több brájtát (ברייתא) hoz, amelyek nem teljesen egyeznek Smuel álláspontjával. Az egyik szerint a munkavállaló még ilyen esetben is esküt tehet, és a munkaadó köteles fizetni. A másik szerint kizárólag a munkaadó esküje számít, és nincs fizetés a vitás részre. A feloldás az, hogy ezek az eltérő források különböző rabbinikus véleményeket képviselnek: a szigorúbb álláspontot a bölcsek (חכמים), a megengedőbbet pedig Rabi Jehuda (רבי יהודה).

Itt azonban egy különös váltás történik: míg más esetekben Rabi Jehuda szigorúbb a munkavállalóval szemben (pl. ha a munkaadó teljesen tagad), ebben az esetben – amikor a vita a megállapodás összegéről szól – épp ő az, aki nagyobb bizalmat ad a munkásnak. A bölcsek viszont fordítva döntenek. A kulcs: ha az eset a Tóra alapján nem vonna maga után esküt (pl. teljes tagadás), akkor nincs mit megfordítani. A bölcsek mégis bevezetnek egy új esküt a munkás védelmében – ez az, amit Rabi Jehuda már nem támogat.

Eskü és erkölcsi hitelesség

A lap második fele új témákat nyit: például ha valaki betör valaki házába, és vitatott, hogy ellopott-e onnan valamit. Ha tanúk látták, hogy valaki bement és valamit elvitt, de nem tudni, mit, akkor a ház tulajdonosa megesküszik, és a gyanúsított fizet. Miért? Mert az események láncolata – belépés, furcsa viselkedés, elvitt tárgy – elég erős bizonyíték. Ez az eset túlmutat a „csak láttuk, hogy bemegy” szintű gyanún.

A Talmud tovább finomít: az, hogy elhisszük valakinek, hogy egy tárgyat kölcsön kapott vagy megvett, attól is függ, hogy mi az a tárgy, milyen értékkel bír, és a tulajdonos milyen típusú ember. Például:

• Egy biciklit könnyen kölcsön szokás adni – tehát inkább ezt hisszük el.
• Egy mosógépet ritkán ad el valaki – így nehezebb elhinni, hogy jogszerűen került ki a házból.
• Egy kitüntetést vagy személyes tárgyat valószínűleg nem adna el valaki nyilvánosan, de ha szégyenből mégis, akkor elhisszük a magyarázatát.

A házvezetőnő vagy annak férje akár helyettesítheti is az eskütevőt – elég, ha hitelesen tanúsítják, hogy kölcsön adtak egy tárgyat.

Verekedés, testi sértés és a „beszéljenek a kék foltok”

Ha valaki úgy jön ki más házából, hogy testi sérüléseket visel, például kék-zöld foltokkal a hasán vagy harapásnyomokkal, és nincs más magyarázat, akkor a gyanúsított – akinek a házában történt az eset – köteles fizetni. Sőt, ha a seb jellege olyan, amit magának aligha tudott volna okozni (pl. a háta közepén vagy ujjai között), még esküre sincs szükség: a helyzet önmagáért beszél.

A hiteltelen eskü – ki alkalmas egyáltalán esküt tenni?

A Misna záró részében szó esik azokról, akik elvesztették az eskü tételére való jogosultságukat. Ez lehet azért, mert korábban hazudtak:

• letéti esküben (שבועת הפקדון),
• tanúvallomás tagadásakor,
• értelmetlen (שבועת שווא) vagy egyértelműen hamis eskü esetén.

Például ha valaki fényes nappal esküszik arra, hogy éjszaka van – azonnal hiteltelenné válik. Ez akkor is igaz, ha az eskünek nem volt anyagi tétje. Ugyanakkor, ha valaki jövőre tett hirtelen felindulásos esküt („nem fogok zsemlét enni holnap”), és megszegi, az még nem minősül hazugságnak – csak gyengeségnek.

Főbb példák az előadásból:

• A munkás szerint 200 Ft-ban állapodtak meg, a munkaadó szerint 100 Ft-ban – Smuel szerint a munkaadó esküje mentesít.
• Szabónak adott ruha esetében: ha már visszaadta, más a jogi helyzet, mint ha még nála van.
• Bicikli: szokás kölcsönadni – inkább elhisszük, hogy nem eladás történt.
• Mosógép: nem szokás eladni – nehéz elhinni, hogy nem lopás történt.
• Harapásnyom a háton: önmagában bizonyító erejű.
• Tanúk látták, hogy valaki bement egy házba, valamit kivitt, de nem tudják mit – a tulaj megesküszik, és jön a fizetés.
• Hazug eskü: akár egy viccesnek szánt hamis állítás („ez az oszlop aranyból van”) is alkalmatlanná tehet későbbi esküre.

A talmudi diskurzus világossá teszi, hogy a jogi struktúrában nem csak a formális szabályok számítanak, hanem a társadalmi gyakorlat, az emberi viselkedésminták és az adott helyzethez illeszkedő ésszerűség is. Akár a munkavállaló bérköveteléséről, akár egy házból eltűnt tárgyról van szó, mindig azt mérlegeljük: ki az, akinek a szava hitelesebb az adott kontextusban? A Talmud célja nem az, hogy minden esetet egy merev séma alapján döntsön el, hanem hogy olyan elveket fektessen le, amelyekben az igazság és az emberi méltányosság egyensúlyban van.

Svuot (Eskük) – שבועות

Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle eskük: a bíróság előtt tett eskük, a személyes eskük, illetve a rabbik által bevezetett eskük. Két fejezet tárgyalja azokat a törvényeket, amelyek megtiltják, hogy rituálisan tisztátalan személy belépjen a Szentélybe és részt vegyen az áldozatok bemutatásában. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 49 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud