Mikor „ér valamit” egy hazugság? – A tét nélküli eskük talmudi dilemmája

Mi történik, ha valaki hazudik, de már úgysem úszhatta volna meg a fizetést? A Talmud szerint számít, hogy volt-e tétje az eskünek – de vajon mindig? A Svuot 37. lapjának tanulásánál Rabbi egy komplex és sokrétű kérdéskört járt körül: hogyan ítéljük meg a shevuat ha-pikadon (שְׁבוּעַת הַפִּקָּדוֹן – letét tagadásán alapuló eskü) különböző eseteit attól függően, hogy az illető szándékosan vagy véletlenül hazudott, volt-e figyelmeztetés (hatráá), és voltak-e tanúk, akik miatt az eskü valójában már nem befolyásolta a kimenetelt. Az előadás célja az volt, hogy értelmezzük: mikor számít az eskü annyira súlyosnak, hogy áldozatot (korban asham) kell miatta hozni – és mikor mondjuk azt: ez a hazugság már „úgysem számított”.

A két fő eskütípus: shevuat edut és shevuat ha-pikadon

Az előadás elején rabbi röviden összefoglalta a korábban tanultakat. Két típusú eskü szerepel a Svuot traktátusban, amelyek bűn esetén áldozathozatalhoz vezetnek:

• Shevuat edut (שְׁבוּעַת עֵדוּת): tanúvallomást visszatartó eskü, amelynél körban ole ve-jored – vagyis anyagi helyzettől függő áldozat – szükséges.
• Shevuat ha-pikadon (שְׁבוּעַת הַפִּקָּדוֹן): letét tagadása esküvel, amelynél korban asham, fix bűnáldozat és az összeg 125%-os visszatérítése kötelező.

A rabbi kiemelte, hogy míg a tanúvallomás visszatartásánál mind szándékos, mind véletlen esetén van áldozat, a letét esetén szigorúbb a büntetés: 25%-os ráfizetés és fix áldozat. Ez önmagában is kivételes szabály a Tóra rendszerén belül.

A véletlen és a szándékosság különbsége

Rabbi különbséget tett kétféle „véletlen” között:

• Ha valaki elfelejti, hogy tartozik: ez teljes „onész”, nem kell áldozatot hoznia.
• Ha tudta, hogy tartozik, de nem tudta, hogy az eskü hamis és szankcionált: ekkor korban asham kötelező.

Ugyanez igaz a szándékosra is: ha tudatosan hazudott, áldozatot kell hoznia – de csak akkor, ha nem volt hatráá, azaz figyelmeztetés. Ha figyelmeztették, és ennek ellenére esküdött hamisan, akkor már más elbírálás alá esik.

Három talmudi opció: mi jár a szándékos hazugságért?

A tanulók három különböző lehetőséget vázoltak arra az esetre, ha valaki szándékosan esküszik hamisan, és volt hatráá is:

• 1. variáció: nincs korbács (makkot), mert van áldozat. Az áldozat „helyettesíti” a büntetést.
• 2. variáció: csak korbács van, nincs áldozat. Mivel van figyelmeztetés, a vétkes tudatában volt bűnének, így nem „érdemel” áldozatot.
• 3. variáció: mindkettő jár. Ez a legsúlyosabb értelmezés: ha tudatosan hazudik figyelmeztetés után, akkor egyszerre korbács és áldozat is szükséges.

A tanulás célja e három lehetőség mérlegelése volt, különösen abból a szempontból, hogy mikor tekinthető az eskü annyira súlyosnak, hogy megbocsátást igényel.

Rába kérdése: van-e értelme az áldozatnak, ha nem volt tétje az eskünek?

Itt érkezett el Rabbi a nap központi kérdéséhez. Rába azt állítja: ha az eskünek nem volt mamás (valós anyagi) tétje, mert voltak tanúk, akik mindenképp bizonyítják a tartozást, akkor mi értelme van áldozatot hozni? Az áldozat lényege, hogy valaki olyan hazugságot mondott, amellyel kárt okozott volna – de ha ez nem lehetséges, akkor nincs valódi chet, vétek.

Ez alapvető kérdésbe torkollik: az eskü bűne önmagában áll, vagy csak akkor, ha annak következménye is lett volna? Rába szerint csak akkor áll fenn az áldozathozatal kötelessége, ha a hazugság valós kárt is okozhatott volna. Ezért vitatja, hogy figyelmeztetéssel, de tanúk megléte mellett is kötelező volna az asham.

Rabbi Hanina próbál bizonyítani Rába mellett

Egy tanítvány, Rabbi Hanina, egy brájtá-val próbálta igazolni Rábát: ha valaki egy letétet két testvérnek vagy két üzlettársnak kell visszaadnia, de csak az egyiknek tagadja meg az összeget, akkor az nem valódi eskü, mert úgyis vissza kell fizetnie – tehát nincs bűn. Ugyanígy, ha van tanú vagy szerződés, az eskü akkor sem „számít”, mert a valóság már bizonyított. Ez a példa erősítette Rába tételét, miszerint csak „hatékony” hazugság vált ki áldozathozatalt.

Az ellenérvek és a Misna más olvasatai

Több forrás próbálta megcáfolni Rábát:

• A Misna szerint még ha voltak tanúk, az esküre akkor is hozni kell áldozatot.
• Egy példában egy letét tagadó hazudik, majd bevallja, hogy hazudott – ha a vallomás tanúk előtt történik, nem 125%, hanem 200% a visszafizetés (mint tolvajnak). De az áldozat mindkét esetben marad. Ez megkérdőjelezi, hogy a tét megléte kizárólagos lenne az áldozati kötelességhez.
• Végül a nazír esete is szóba került, ahol makes és korban is jár – de a shevuat ha-pikadon-nál csak korban, vagy még az sem?

A végső dilemma: mikor kell áldozat – és mikor nem?

A tanulás végén Rabbi összefoglalta: a fő kérdés nyitott maradt. Amikor valaki szándékosan, figyelmeztetés után hazudik, és vannak tanúk, akkor:

• csak korbács jár?
• csak áldozat jár?
• vagy mindkettő?

És: ha már voltak tanúk, van-e értelme egyáltalán az áldozatnak?

Az előadásban elhangzott példák röviden:

• Egy ember 1 millió forint letétet tagad, majd megesküszik, hogy nem tartozik – később kiderül, hogy hazudott.
• Ugyanez a helyzet, de a tartozást már tanúk igazolják, a kérdés: mi az eskü jogi ereje ebben az esetben?
• Két testvér vagy két üzlettárs részére történő letét – csak az egyik felé tagadva – példája annak, mikor az eskü nem teljes értékű.
• Egy másik példa a nazír, aki véletlenül megszegi a fogadalmát – összehasonlítási alapként szolgált az eskük megítéléséhez.
• Talmudi eset: két pár tanú, ahol az első még nem tanúskodhatott (rokonság miatt), a második csak később válik alkalmassá – mégis mindkettőnek kell áldozatot hoznia.

A mai tanulás kulcsüzenete az volt: a tét nem csak jogi, de morális fogalom is – és néha a legfontosabb kérdés nem az, hogy hazudtunk-e, hanem hogy számított-e a hazugság.

—————————————————-

Svuot (Eskük) – שבועות

Itt kerülnek megtárgyalásra a különféle eskük: a bíróság előtt tett eskük, a személyes eskük, illetve a rabbik által bevezetett eskük. Két fejezet tárgyalja azokat a törvényeket, amelyek megtiltják, hogy rituálisan tisztátalan személy belépjen a Szentélybe és részt vegyen az áldozatok bemutatásában. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 49 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud