Cimkék: Mönáchot  podcast

Nem minden áldozat viszi el a bűnt ugyanúgy: ki támaszkodhat rá, és ki nem?

A Menáchot (מנחות) 92-es lapján Köves Slomó rabbi egy első pillantásra technikai kérdésből bont ki súlyos teológiai dilemmát: amikor valaki rátámaszkodik az áldozati állat fejére, ki cselekszik valójában, és kinek a vétkét hordozza az állat? A lap középpontjában a smicha (סמיכה), az áldozat fejére való rátámaszkodás áll, de ezen keresztül az is kiderül, hogyan gondolkodik a Talmud a közösségi bűnről, a főpap szerepéről és arról, hogy a Jom Kipur (יום כיפור) különböző áldozatai pontosan kikért szereznek engesztelést. Köves Slomó rabbi lépésről lépésre mutatja meg, hogy ugyanaz a mozdulat nem mindig ugyanazt jelenti: van, ahol a vének képviselik a népet, van, ahol Áron, vagyis a főpap jár el, és van, ahol éppen azon megy a vita, egyáltalán van-e helye ennek a gesztusnak.

Mi a smicha (סמיכה) lényege?

Köves Slomó rabbi azzal indít, hogy a smicha nem puszta ceremónia, hanem annak kifejezése, hogy az áldozathozó valamiképp ráhelyezi magát, felelősségét vagy ügyét az áldozatra. Ezért tűnik magától értetődőnek, hogy egyéni áldozatoknál van helye ennek a mozzanatnak. A misna azonban éppen azzal kezd, hogy a közösségi áldozatoknál általában nincs smicha, mégis vannak kivételek.

A két vagy három kivétel problémája

A misna szerint a közösségi áldozatok közül biztosan van smicha a par he’elem davar shel cibur (פר העלם דבר של ציבור), vagyis annál az ököráldozatnál, amelyet akkor hoznak, ha a Sanhedrin (סנהדרין) téves döntése miatt a közösség bűnbe esett. Ebben nincs vita.

A második kivétel körül azonban már vita nyílik. Köves Slomó rabbi bemutatja, hogy Rabi Jehuda szerint a másik kivétel a Jom Kipurkor a sziklára küldött sa’ir la-Azazel (שעיר לעזאזל), vagyis a bűnbak. Rabi Simon szerint viszont nem ez, hanem a közösségi bálványimádás miatt hozott kecske az a második eset, ahol van smicha.

Itt válik világossá, hogy a kérdés nem egyszerűen az, melyik állatra támaszkodnak rá, hanem az is, ki jogosult erre a mozdulatra. Mert ha a smicha az áldozathozó vagy a vétkes képviselete, akkor csak az támaszkodhat rá, akinek az engeszteléséről szó van.

Kiért szerez engesztelést a Jom Kipur-i bűnbak?

A vita mélyén Köves Slomó rabbi szerint az a kérdés húzódik meg, hogy a Jom Kipurkor a sziklára küldött kecske pontosan kikért hoz engesztelést. Rabi Jehuda úgy érti, hogy ez az áldozat mindenkit, vagyis a kohanitákat, a lévitákat és Izraelt együtt foglalja magába. Ha így van, akkor érthető, hogy Áron, a főpap is végezhet rajta smicha-t, mert ő maga is benne áll abban a közösségben, amelynek az áldozat engesztelést szerez.

Rabi Simon ezzel szemben úgy olvassa a szöveget, hogy a bűnbak a többi vétkek ügyében csak Izraelnek szerez engesztelést, míg a kohaniták engesztelése másik áldozathoz, a Jom Kipur-i bikához kapcsolódik. Ha pedig a bűnbak nem a papokért van, akkor Áron smicha-ja rajta problémássá válik.

A vének vagy Áron?

Köves Slomó rabbi ezután a brájták ellentmondásán keresztül mutatja meg, mennyire finom ez a rendszer. Az egyik forrás azt sugallja, hogy a közösségi bálványimádás áldozatánál a vének támaszkodnak az állatra, mert ők képviselik a tévedésbe vitt közösséget. Más hagyomány úgy hangzik, mintha Áronhoz kötődne a mozzanat. A rabbi végül arra fut ki, hogy a források szövegét pontosítani kell: nem az a kérdés, van-e valamilyen kézrátétel, hanem az, hogy ki végzi azt, és melyik áldozatnál.

Ebben a részben Köves Slomó rabbi nem rejti el, hogy a sugya kifejezetten bonyolult, sőt a végén maga is jelzi, hogy egy ponton még vissza kell térnie a kérdésre, mert a rendszer nem látszik teljesen lezártnak.

Az egyéni áldozatoknál épp fordított a logika

A közösségi áldozatokkal szemben az egyéni áldozatoknál a kiindulópont épp az, hogy van smicha, és csak néhány kivétel akad. Ilyen a bechor (בכור), az elsőszülött áldozat, a ma’aser behema (מעשר בהמה), az állattized, valamint a Peszach-áldozat. Köves Slomó rabbi itt csak röviden időzik, mert a lap fő kérdése a közösségi oldal, de fontosnak tartja jelezni az alapfordulatot: közösségnél a kivétel a smicha, egyénnél a szabály.

Mi a helyzet az örökössel?

A misna külön kitér arra az esetre is, amikor az eredeti áldozathozó meghal, és az örökös viszi tovább az áldozat ügyét. Köves Slomó rabbi hangsúlyozza, hogy ilyenkor az örökös nem pusztán „lebonyolítja” a már megkezdett folyamatot, hanem valóban belép az eredeti tulajdonos helyére. Ezért ugyanúgy van smicha, ugyanúgy kell neszáchim (נסכים), vagyis kísérő liszt-, olaj- és boráldozat, és ugyanúgy érvényes a tmura (תמורה) szabálya is.

A technikai vita mögött milyen alapelv rajzolódik ki?

Köves Slomó rabbi előadásának egyik legerősebb tanulsága, hogy a Talmud nem mechanikusan sorolja a szabályokat, hanem minden részlet mögött ugyanazt a kérdést teszi föl: ki a valódi alany, kire vonatkozik az engesztelés, és ki képviselheti azt az áldozatnál? A smicha ezért nem mellékes gesztus, hanem jogi és spirituális kulcspont. Ahol a képviselet egyértelmű, ott van helye; ahol az engesztelés köre vitás, ott a kézrátétel státusza is vitássá válik.

A lap végére így nem egyszerűen azt tudjuk meg, hogy melyik állatnál van vagy nincs smicha, hanem azt is, hogy a közösségi bűn soha nem személytelen: mindig felmerül a kérdés, ki mondhatja azt az állat fölött, hogy „ez most értünk van”.

Az előadásban elhangzott példák

• a par he’elem davar shel cibur (פר העלם דבר של ציבור), vagyis a Sanhedrin téves döntése miatti közösségi ököráldozat
• a közösségi bálványimádás miatt hozott kecske
• a Jom Kipur-i belső kecskeáldozat
• a Jom Kipur-i sa’ir la-Azazel (שעיר לעזאזל), a sziklára küldött bűnbak
• a király vétke miatt hozott kecske
• az örökös esete, aki az elhunyt helyett viszi tovább az áldozatot

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud