Cimkék: Mönáchot  podcast

Ki hordozza a közösség bűnét? És kinek a kezét fogadja el az áldozat?

A Menáchot (מנחות) 92–93-as lapjain Köves Slomó rabbi egy olyan kérdést bont ki, amely elsőre pusztán rituális részletnek tűnik, valójában azonban a közösségi felelősség, a képviselet és az engesztelés természetéig vezet. A középpontban a smicha (סמיכה), az áldozat fejére való rátámaszkodás áll: ki végezheti, mikor számít valódi képviseletnek, és mikor csak formailag hasonlít rá. A Jom Kipur-i sa’ir la-Azazel (שעיר לעזאזל), a közösségi vétekáldozatok és az örökölt áldozatok példáján keresztül Köves Slomó rabbi azt mutatja meg, hogy a Talmud számára nem elég az, hogy „valaki” ráteszi a kezét az állatra: döntő, hogy az illető milyen minőségben áll ott, és kinek a bűnéért jár el.

Mi a smicha (סמיכה) lényege?

Köves Slomó rabbi szerint a smicha nem puszta szertartási mozdulat, hanem annak kifejezése, hogy az áldozathozó ráhelyezi magát az áldozatra: az állat az ő ügyét, vétkét, engesztelési szükségét képviseli. Ezért természetes, hogy egyéni áldozatoknál ez általános szabály. A misna szerint az egyéni áldozatoknál szinte mindenütt van smicha, kivéve a bechor (בכור), az elsőszülött állat áldozatát, a ma’aser behema (מעשר בהמה), az állattizedet, valamint a Peszach-áldozatot.

A közösségi áldozatoknál viszont épp az ellenkező a helyzet: ott alapvetően nincs smicha, és csak néhány kivétel akad.

A közösségi áldozatok dilemmája: ki képviseli a népet?

Az első egyértelmű eset a par he’elem davar shel cibur (פר העלם דבר של ציבור), vagyis az az ököráldozat, amelyet akkor hoznak, ha a Sanhedrin (סנהדרין) téves döntése miatt a közösség bűnbe esik. Itt a Tóra maga mondja, hogy a közösség vénei támaszkodnak az állat fejére. Köves Slomó rabbi hangsúlyozza: ez teljesen logikus, hiszen a hiba forrása maga a vezető testület volt, ezért ők képviselik a közösséget az áldozatnál.

A második hely azonban már vita tárgya. Rabbi Jehuda szerint ez a Jom Kipurkor a sziklára küldött bűnbak, a sa’ir la-Azazel (שעיר לעזאזל). Rabbi Simon szerint viszont nem ez a második eset, hanem a közösségi bálványimádás miatt hozott áldozat.

A vita mélye: a bűnbak kiért szerez engesztelést?

Köves Slomó rabbi itt teszi helyre az előző napi nehezebb sugya egyik kulcspontját. A kérdés nem egyszerűen az, hogy „van-e” smicha a bűnbaknál, hanem az, hogy Áron ott valódi tulajdonosi-képviseleti minőségben támaszkodik-e az állatra.

Rabbi Jehuda szerint a Jom Kipur-i bűnbak nemcsak Izraelnek, hanem a kohanitáknak is engesztelést szerez a többi vétkek ügyében. Ha így van, akkor Áron, a főpap jogosan végezhet smicha-t rajta: ő maga is benne áll abban a közösségben, amelyért az áldozat engesztelést hoz.

Rabbi Simon szerint viszont a kohaniták többi vétkeiért nem a bűnbak, hanem a Jom Kipur-i bika szerez engesztelést. Ebben az olvasatban Áron a bűnbaknál nem mint valódi „tulajdonos” vagy képviselő áll ott, ezért az ottani kézrátétel nem számít teljes értékű smicha-nak. Innen érthető, miért keresi Rabbi Simon a második valódi közösségi smicha helyét a bálványimádás miatti áldozatnál.

Három közösségi smicha vagy csak kettő?

Köves Slomó rabbi itt külön kiemeli, hogy az egész vita hátterében egy másik hagyomány is áll: van egy halacha le-Moshe mi-Sinai (הלכה למשה מסיני), vagyis szináji eredetű hagyomány arról, hogy hány közösségi áldozatnál van smicha. A rabbi tisztázza, hogy a 92. lap egyik nehézsége részben abból fakadt, hogy nem volt elsőre világos, a Jom Kipur-i bűnbaknál említett kézrátétel teljes jogú smicha-e, vagy csak ahhoz hasonló gesztus.

Ezzel a pontosítással válik érthetővé, hogy Rabbi Simon miért nem egyszerűen „lecserél” egy áldozatot a listán, hanem azt állítja: a bűnbaknál említett kézrátétel más természetű, és a valódi közösségi smicha helyét ezért a közösségi bálványimádás áldozatánál kell keresni.

Az örökös: ugyanazt viszi tovább, mint az apja?

A sugya másik fontos témája az örökös esete. Ha valaki meghal, de áldozata már ki van jelölve, fia vagy örököse viszi tovább a folyamatot. A misna szerint az örökös ugyanúgy végez smicha-t, ugyanúgy hozza a neszáchim-ot (נסכים), vagyis a kísérő liszt-, olaj- és boráldozatot, és rá is vonatkozik a tmura (תמורה), az áldozati állat cseréjének szabálya.

Köves Slomó rabbi azonban bemutat egy vitát is: Rabbi Jehuda szerint az örökös nem azonos az eredeti tulajdonossal, ezért nincs smicha, és a tmura sem vonatkozik rá ugyanúgy. A bölcsek viszont úgy látják, hogy az örökös belép az áldozat jogi helyzetébe, ezért a szabályok tovább élnek rajta keresztül is.

Hol és hogyan kell a smicha-t végezni?

A lap végén a Talmud már a kivitelezés részleteit tisztázza. Köves Slomó rabbi sorra veszi:

A smicha-t az állat fejére kell tenni, nem a nyakára, nem a hátára, nem az oldalára. Két kézzel kell végezni, közvetlen érintkezéssel, vagyis ne legyen semmi elválasztó a kéz és az állat között. A vágásnak ugyanott és közvetlenül a smicha után kell történnie.

A rabbi itt külön megjegyzi: bár a smicha fontos micva, mégis shiré micva (שירי מצוה), vagyis olyan micvatöbblet, amelynek elmulasztása nem teszi érvénytelenné az áldozatot. Az áldozat tehát nélküle is kóser lehet, de a szertartásból hiányzik valami lényeges teljesség.

Mi derül ki az egészből?

Köves Slomó rabbi előadásának legerősebb tanulsága az, hogy a Talmud a legapróbb részleteknél is a képviselet valódiságát vizsgálja. Nem elég az, hogy valaki fizikailag ott áll az állat mellett, és ráteszi a kezét. A kérdés mindig az: kinek a nevében áll ott, kinek a vétkéért járt el, és valóban ő-e az, akinek az engeszteléséről szó van.

Ezért válik döntővé, hogy a Jom Kipur-i bűnbaknál Áron saját jogon jár-e el, vagy csak közvetítőként. És ezért lesz olyan fontos az is, hogy az örökös pusztán „lebonyolítja”-e az áldozatot, vagy valóban belép az apja helyébe. A smicha így nem technikai részlet marad, hanem a felelősség és a képviselet próbája.

Az előadásban elhangzott példák

• a par he’elem davar shel cibur (פר העלם דבר של ציבור), a Sanhedrin téves döntése miatt hozott közösségi ököráldozat
• a közösségi bálványimádás miatt hozott áldozat
• a Jom Kipur-i bika
• a Jom Kipur-i belső kecske
• a sa’ir la-Azazel (שעיר לעזאזל), a sziklára küldött bűnbak
• a király vétke miatt hozott kecske
• az örökös esete, aki az apja helyett viszi tovább az áldozatot
• a barát vagy megbízott esete, aki nem végezhet smicha-t más áldozatán
• a pogány áldozata
• a közös tulajdonú áldozat esete, ahol több tulajdonos külön-külön támaszkodik az állatra

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud