Cimkék: Mönáchot  podcast

Egyetlen „vagy” sem véletlen: így bontja szét a Tóra az áldozatok logikáját

Köves Slomó rabbi a Menáchot (מנחות) 91-es lapján azt mutatja meg, hogy a Tóra áldozati szövegében egy-egy apró kötőszó milyen messzire vezet. A kérdés ezúttal az, mely áldozatok mellé kell neszáchim (נסכים), vagyis kísérő lisztáldozat, olaj és bor, és melyek mellé nem. Az előadás egyik izgalma, hogy a rabbi nem egyszerűen felsorolja a szabályokat, hanem végigvezeti, hogyan épül fel a logika a „vagy” szavakból, a kategóriákból és a lehetséges félreértésekből. Közben a leprás megtisztulásának áldozata és a nazir (נזיר) esete is előkerül, hogy még élesebben látszódjon: nem minden chatat (חטאת) és asham (אשם) egyforma, és nem minden kivétel ugyanúgy kivétel.

Mely áldozatokhoz kell neszáchim (נסכים)?

Köves Slomó rabbi azzal indít, hogy az előző napi misna alapján elvileg minden közösségi és egyéni áldozathoz jár kísérő áldozatköret: liszt, olaj és bor. Vannak azonban kivételek. Nem kell neszáchim az elsőszülött áldozathoz, az állattizedhez, a Peszach-áldozathoz, a bűnáldozatokhoz és a vétekáldozatokhoz. Már itt megjelenik egy fontos finomítás: az ünnepi muszáf (מוסף) keretében hozott kecske-chatat-hoz sem kell ilyen köret.

A rabbi ezután felidézi azt a tórai mondatot, amelyből mindezt a Talmud levezeti. A kulcsszöveg Mózes negyedik könyvéből származik, és az áldozattípusokat, illetve a kötőszavakat kezdi a Gemárá egymás után kibontani. Az előadás lényege itt az, hogy nem a nagy elvek, hanem a nyelvi szerkezet dönti el, mi tartozik bele a szabályba.

Miért kell külön bevonni a todá-t (תודה)?

A szöveg azt mondja: égőáldozat vagy vágóáldozat. Köves Slomó rabbi emlékeztet, hogy az előző lapon már tanulták: a zevach (זבח), a vágóáldozat a shelamim-ra (שלמים) utal, a hozzá kapcsolt „vagy” pedig a todá-ra, a hálaáldozatra. Itt azonban felmerül a kérdés: miért kell külön bevonni a todá-t, hiszen az maga is vágóáldozat?

A válasz az előadás szerint az, hogy a todá már önmagában is rendkívüli mennyiségű kenyeret hoz magával: negyven kenyeret, négy fajtában. Emiatt azt hihettük volna, hogy itt már eleve megvan az „áldozatköret”, ezért további neszáchim nem szükségesek. A Tóra ezért külön jelzi, hogy a todá nem mentesül: a kenyerek mellett is kell hozzá a szokásos liszt-, olaj- és boráldozat.

Köves Slomó rabbi ehhez hozzáteszi, hogy a nazir áldozatánál szintén van kenyér, mégis van mellette kísérőáldozat. A különbséget abban látja, hogy a todá esetében négyféle kenyér van, ami már tényleg kelthette volna azt a benyomást, hogy ez önmagában pótolja a köretet.

A „vagy” szóval a Tóra lehetőségeket zár ki

Az előadás egyik központi része annak végigkövetése, hogyan működnek a mondatban az egymás után álló „vagy” kapcsolatok. Köves Slomó rabbi lépésről lépésre mutatja meg, hogy a Tóra ezekkel a kötőszavakkal újabb és újabb félreértéseket zár ki.

A logika minden esetben ugyanaz: valaki azt gondolhatná, hogy ha két áldozat között valamilyen erős kapcsolat van, akkor elég hozzájuk egyetlen köretáldozat. A Tóra viszont rendre szétválasztja ezeket az eseteket.

Az egyik lehetséges félreértés az lett volna, hogy ha egy neder (נדר), vagyis fogadalom és egy nedavá (נדבה), vagyis felajánlás együtt szerepel, akkor csak együtt kell hozzájuk köret. A Tóra „vagy”-a szerint viszont már külön-külön is kell.

A következő lehetőség az volna, hogy ha két áldozat ugyanabba a kategóriába tartozik – például mindkettő olah (עולה), vagy mindkettő shelamim –, akkor talán elég egyetlen kísérőáldozat. A Tóra ezt is kizárja.

Utána még egy szinttel tovább megy a sugya: mi van akkor, ha nemcsak az áldozat típusa azonos, hanem a felajánlás módja is? Két olah, mindkettő nedavá, vagy két shelamim, mindkettő neder. Köves Slomó rabbi hangsúlyozza: még ebben az esetben is külön-külön kell a köret.

Végül még az a gondolat is előkerül, hogy talán csak akkor kell külön köret, ha az áldozatokat külön időpontban ajánlották fel. Ha viszont egyszerre mondta ki valaki mindkettőt, akkor talán egybeeshetnének. A Tóra egyik további mondata erre is reagál: a számuk szerint kell cselekedni, vagyis ha kettő az áldozat, akkor kettő a köret.

Mi a különbség neder (נדר) és nedavá (נדבה) között?

Köves Slomó rabbi itt külön is kitér arra, hogy a két fogalom között nem pusztán nyelvi, hanem gyakorlati különbség van. A nedavá arra az állatra vonatkozik, amelyet az ember kijelöl: „ez legyen áldozat”. Ha az állat elvész vagy elpusztul, a kötelezettség megszűnik. A neder viszont a személyre települ: „hozok egy áldozatot”. Ilyenkor, ha az első állat elpusztul, másikat kell helyette hozni.

Ez a különbség az egész sugya egyik motorja, mert a Talmud újra és újra azt vizsgálja, mennyire számít külön egységnek egy áldozat: a típusa, a felajánlás módja, az időpontja, vagy ezek kombinációja határozza-e meg. A végső válasz: mindegyik önállóan számít, ezért a köretet nem lehet „összespórolni”.

A leprás asham-ja és chatat-ja miért kivétel?

A lap végén a tanulás áttér a metzora (מצורע), vagyis a leprás megtisztulási áldozataira. Köves Slomó rabbi kiemeli: általában a chatat és az asham nem igényel neszáchim-ot, de a metzora esetében mégis igen. A Talmud ezt külön versekkel támasztja alá.

A szöveg alapján a megtisztuló leprás három bárányt és három isszáron (עשרון) lisztet hoz. Ebből azt lehetne látni, hogy mindhárom állatáldozathoz tartozik egy-egy lisztáldozat. A további mondatok pedig azt is egyértelműsítik, hogy a boröntés sem marad el. Vagyis a metzora-nál a kivétel teljes: a vétek- és bűnáldozat mellé is jár a teljes kísérőcsomag.

Köves Slomó rabbi itt fölveti, hogy talán a nazir befejező áldozatai felől is lehetne gondolkodni, de a Talmud végül éppen azzal különíti el a két esetet, hogy a metzora áldozatainak belső szerepe más: ott valódi bűn- és vétekáldozati funkcióról beszélünk, nem pusztán hasonló nevű kategóriákról.

Az előadásban elhangzott példák

• a todá (תודה) negyven kenyere és a kérdés, hogy ez kiváltja-e a neszáchim-ot
• a nazir (נזיר) kenyereinek példája összehasonlításként
• a neder (נדר) és nedavá (נדבה) közti különbség: ha elpusztul az állat, kell-e újat hozni
• az az eset, amikor két azonos típusú áldozat mellé sem elég egyetlen köret
• az az eset, amikor két áldozatot egyszerre ajánl fel valaki, és mégsem „vonódnak össze”
• a metzora (מצורע) három báránya és három isszáron (עשרון) lisztje
• a metzora kivételes chatat (חטאת) és asham (אשם) áldozata, amelyek mellé mégis jár köret

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud