Cimkék: Mönáchot  podcast

Áldás vagy átok a hordóban? – Miért bukhat meg egy bor a Szentély küszöbén

Ezen a lapon Köves Slomó rabbi a liszt és az olaj után a bor kérdésére tér át: honnan lehet a Szentélybe bort hozni a nesachim (נסכים), azaz az áldozatok mellé tartozó boröntés céljára, és milyen bor számít valóban méltónak. Az előadás egyik fő dilemmája az volt, hogy nem minden „jó bornak” tűnő bor alkalmas: van, ami csak nem ideális, de utólag elfogadható, és van, ami kifejezetten érvénytelen. A lap végére pedig a bor kapcsán egy egészen más irány is megnyílik: a beszéd hatalma, Jeruzsálem őrzőinek imája, és az a gondolat, hogy ami a Szentélyben történik, azt nemcsak technikai pontosság, hanem szellemi érzékenység is meghatározza.

Honnan hozzák a bort a nesachim-hoz?

A misna szerint két település számított első osztályú bornak megfelelő helynek, és két másik hely másodosztályúnak. Köves Slomó rabbi hangsúlyozta, hogy valójában egész Izraelből lehetett bort hozni, de a gyakorlatban a legjobb minőségű helyeket részesítették előnyben.

Ugyanúgy, ahogy korábban a lisztnél és az olajnál, itt sem volt kívánatos olyan területről bort hozni, amelyet trágyázni kellett, öntözni kellett, vagy ahol a szőlő közé mást is vetettek. Ezek a földek nem a saját természetes erejükből adták a termést, ezért az onnan származó bor nem számított ideálisnak. Ha azonban mégis onnan hozták, bedieved (בדיעבד), utólag elfogadható maradt.

Milyen bor nem megfelelő?

Köves Slomó rabbi több problémás bortípust is felsorolt.

Nem hoznak listion bort, vagyis olyan bort, amely a napfénytől lett édes. Ezzel kapcsolatban a misna szövege elsőre ellentmondásosnak tűnik, mert egy helyen úgy hangzik, hogy ha mégis ilyet hoztak, elfogadható. A Talmud végül különbséget tesz: ha a bor édessége a napsütéstől keletkezett, az még nem feltétlenül visszataszító; ha viszont maga a szőlőfajta ad eleve édes bort, az már problémásabb.

Köves Slomó rabbi kitért az óbor kérdésére is. Rebi szerint a tavalyi bor már nem ideális, míg a bölcsek megengedőbbek. A vita lényege az, hogy a bor színe és frissessége mennyire számít meghatározónak. A végső kép az lett, hogy az óbor eredendően nem kívánatos, de utólag még elfogadható lehet.

Teljesen kizárt azonban az édesre feldolgozott, füstölt vagy forralt bor. Ezeknél Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: itt már nem pusztán arról van szó, hogy „nem ez a legszebb”, hanem arról, hogy az ilyen bor utólag is érvénytelen.

Miért nem jó minden szőlő?

A misna azt is mondja, hogy nem szabad olyan szőlőből bort hozni, amelyet magasra futtattak, illetve olyanból sem, amely mesterségesen különleges módon nőtt. Köves Slomó rabbi ezt úgy magyarázta, hogy a természetes, földközeli növekedéshez kötődik a minőség ideálja. A cél nem egyszerűen az, hogy legyen bor, hanem hogy az a lehető legtisztább, legerősebb, leginkább „eredeti” bor legyen.

Ennek kapcsán egy gyakorlati példát is idézett: volt olyan szőlősgazda, aki évente kétszer kapálta a szőlőt, és ebből olyan sűrű, erős bor született, hogy a szokásos hígításnál is sokkal több vizet elbírt. Ez azt mutatja, hogy a gondos munka valóban minőségbeli különbséget eredményezett.

Hogyan tárolják a jó bort?

Köves Slomó rabbi elmondta, hogy a bort nem nagy hordókban, hanem kisebb hordókban tárolták, és a hordót sem töltötték teljesen tele. Hagyni kellett helyet a gázoknak, hogy a bor megfelelően fejlődhessen.

Amikor a bort a Szentély számára ellenőrizték, a gizzbar (גזבר), vagyis a kincstárnok jelen volt. Amikor megnyitották a hordót, és habos, nem megfelelő rész jött felülről, akkor nem szólt, hanem bottal rákoppintott. Köves Slomó rabbi itt kiemelte a Talmud magyarázatát: a borra a beszéd nem jó hatással van. Míg a ketoret (קטורת), a füstölőszer esetében a szóbeli kíséret jót tesz, a bornál a beszéd ronthat.

„Teljes” legyen a bor is

A misna egyik fontos levezetése egy versből jön: ahogy az áldozatnak hibátlannak kell lennie, úgy a hozzá tartozó öntésnek is „teljesnek” kell lennie. Köves Slomó rabbi rámutatott, hogy innen értjük meg, miért problémás a habos vagy hibás bor: nem pusztán ízlés kérdése, hanem az áldozat teljességéhez tartozik.

Felmerül a kérdés, hogy ez ugyanúgy számít-e, mint egy baal mum (בעל מום), testi hibás állat felajánlása, amiért malkot (מלקות) járhatna. A Talmud ezt nem dönti el véglegesen, de az biztos, hogy a hibás bor semleges, technikai hiba helyett vallási problémává válik.

A legjobb állatok és a legjobb vidékek

Az oldal egy szélesebb képet is ad arról, hogy melyik vidékről milyen áldozati minőség számított kiválónak. Köves Slomó rabbi idézte azt a forrást, amely szerint a kosok, bárányok, borjak, galambok és más állatok is meghatározott vidékekről voltak a legalkalmasabbak. Nemcsak a bor vagy a liszt számított tehát, hanem az egész Szentély-szolgálat mögött ott állt Izrael földjének konkrét minőségi térképe.

Jeruzsálem őrzői és a beszéd szerepe

Az előadás végén a lap hirtelen lelki magaslatra emelkedik. Köves Slomó rabbi Ézsaiás szavait idézte Jeruzsálem őrzőiről, akik nem hallgatnak sem nappal, sem éjjel. A kérdés az: mit mondanak ezek az őrzők?

A Talmud szerint a száműzetés idején olyan mondatokat mondanak, mint: „Kel fel és könyörülj meg Cionon”, vagy „Fölépíti Isten Jeruzsálemet, és egybegyűjti Izrael szétszórtjait.” Vagyis ezek az őrzők nem egyszerű katonai őrök, hanem imádkozók, emlékeztetők, a megváltásra figyelmeztető hangok.

Köves Slomó rabbi rámutatott: míg a bornál a beszéd ronthat, Jeruzsálemnél éppen a beszéd az, ami fenntartja a reményt. A lap így a bor technikai szabályaitól eljut oda, hogy a szó, a szándék és a várakozás maga is szent szolgálattá válik.

Az előadásban elhangzott példák röviden

• Az elsőrangú és másodrangú bortermő területek példái.
• A trágyázott, öntözött és vegyesen vetett szőlőterület mint nem ideális forrás.
• A napfénytől megédesedett bor és az eleve édes szőlőből készült bor különbsége.
• Az óbor és az újbor vitája.
• A füstölt, forralt és feldolgozott bor kizárása.
• A kisebb hordók és a nem teljesen tele töltött hordó gyakorlata.
• A gizzbar (גזבר) bottal jelzi, ha a bor habos.
• A különösen erős bor példája, amely sokkal több vizet elbírt.
• A különböző vidékekhez kötött elsőrangú állatok példái.
• Jeruzsálem őrzőinek imája a megváltásért.

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud