Cimkék: Mönáchot  podcast

Egy pohár vagy hét? – Miért lett a Szentély mérőedényeiből elvi vita?

A Menáchot (מנחות) 88-as lapján Köves Slomó rabbi látszólag technikai részletkérdéseket tárgyal: hányféle mérőedény volt a Szentélyben, hogyan mérték ki az olajat és a bort, és milyen szerepe volt az egyes űrmértékeknek. Az előadás azonban gyorsan megmutatja, hogy ez nem puszta logisztika. A kérdés valójában az, hogyan működött a szent rend a gyakorlatban: külön eszköz kellett-e minden mennyiséghez, vagy elég volt egyetlen nagy edény, amelyen minden jelölve volt? A vita mögött az húzódik meg, mennyire kell pontosan, önálló formában megjeleníteni a szentség szolgálatához szükséges mértékeket.

Hétféle folyadékmérő edény a Szentélyben

A misna szerint hétféle folyékony anyag mérésére szolgáló edény volt a Szentélyben: hin (הין), fél hin (הין), harmad hin, negyed hin, továbbá log (לוג), fél log és negyed log. Köves Slomó rabbi hangsúlyozza, hogy ezek mind az áldozatokhoz kapcsolódó bor- és olajmennyiségek kiméréséhez kellettek.

Rabbi Elázár ben Cádok viszont úgy véli, hogy nem hét különálló edény volt, hanem egyetlen hin-méretű edény, amelyen belül be voltak jelölve a kisebb mennyiségek. Eszerint nem az edények száma volt fontos, hanem az, hogy minden szükséges mértéket pontosan ki lehessen mérni.

Rabbi Simon vitája: nem volt hin, viszont volt másfél log

Rabbi Simon egy harmadik álláspontot képvisel. Szerinte a hét közül nem volt külön hin-edény, mert arra a későbbi Szentély-szolgálat során nem volt szükség. A hin-t egyszer használta Mózes a felkenési olajnál, de ez nem indokolta, hogy a későbbi nemzedékek is tartsanak ilyen mérőedényt.

Ugyanakkor szerinte kellett lennie egy másfél log-os edénynek. Ezt a chavitin (חביתין), vagyis a főpap mindennapi lisztáldozata tette szükségessé. Köves Slomó rabbi elmagyarázza, hogy a főpap reggel is és este is fél-fél isszáron (עשרון) lisztáldozatot hozott, és ehhez alkalmanként másfél log olaj kellett. Rabbi Simon szerint ezért önálló másfél log-os mérőedényt használtak.

A bölcsek erre azt mondják: minek külön másfél log, amikor egy log és egy fél log segítségével ugyanaz kimérhető? Rabbi Simon válasza szerint a Szentély rendje nem úgy működött, hogy ugyanazt az edényt többféle mennyiséghez kombinálják, hanem minden jelentős szolgálati mennyiséghez saját mérőeszköz tartozott.

Felfelé vagy lefelé számoltak?

Köves Slomó rabbi ezután azt a kérdést fejti ki, mi a különbség Rabbi Jehuda és Rabbi Meir között, ha mindketten ugyanazokat a mértékegységeket sorolják föl, csak más sorrendben. Az egyik magyarázat szerint a vita arról szól, számít-e az edény tetején púposodó többlet, vagyis a birucei midot (בירוצי מידות). Rabbi Jehuda szerint ez nem szentelődik meg, ezért a nagyobb mértékből kell levezetni a kisebbet. Rabbi Meir szerint viszont a túltöltött rész is beleszámíthat.

A másik magyarázat szerint a vita nem a megszentelődésről, hanem a „tele” fogalmáról szól. Az egyik álláspont szerint az edény akkor van tele, ha pontosan peremig ér a folyadék. A másik szerint akkor is „tele”, ha egy kissé fölé púposodik. A vita tehát ugyan technikai, de valójában a szentséghez illő pontosság határait jelöli ki.

Mire kellett a negyed és a fél log?

A negyed log-os edényre első látásra a mecorá (מצורע), vagyis a leprás megtisztulási szertartásánál, illetve a nazir (נזיר) kenyereinek kenésénél lehetne gondolni. A Talmud azonban felteszi a kérdést: ha ezekhez a víz vagy olaj eleve más megszentelt forrásból jött, miért kellett hozzá külön szent mérőedény?

A válasz az, hogy ezeket az edényeket más szolgálatoknál is használták. A fél log például a menóra egy-egy mécseséhez szükséges olaj mennyiségének felelt meg. Köves Slomó rabbi itt megmutatja, hogy a mértékegységek nem önmagukért voltak jelen, hanem konkrét szolgálati funkcióik miatt.

A menóra mécsesei és a maradék olaj kérdése

Az előadás utolsó része a menóra gyakorlati kezelésére tér át. Ha az egyik mécses éjszaka kialudt, a megmaradt olajat és kanócot a desen (דשן), vagyis az eltávolított maradék helyére kellett tenni. Ezután a mécsest újra megtisztították, és új olajat töltöttek bele.

Köves Slomó rabbi kiemeli: nem a megmaradt mennyiséget próbálták kipótolni, hanem mindig újra az eredeti mennyiséget adták hozzá. Ebből az is látszik, hogy a Szentélyben nem a takarékoskodás vagy a rögtönzés volt a fő szempont, hanem az előírt rend pontos újraalkalmazása.

A menóra egy darabból volt, vagy a mécsesek levehetők voltak?

A lap végén a Talmud a menóra szerkezetéről beszél. Az egyik vélemény szerint a menóra és a rajta lévő mécsesek egyetlen darab aranyból készültek, ezért a tisztításhoz az ágakat kellett meghajlítani. A másik vélemény szerint a mécsesek külön darabok voltak, és le lehetett őket venni.

Köves Slomó rabbi itt azt hangsúlyozza, hogy ez a vita nem pusztán iparművészeti kérdés. Arról szól, hogyan kell elképzelni a Szentély rendjét: egyetlen organikus, egységes tárgyként, vagy olyan szerkezetként, amelynek részei külön is kezelhetők. A vita így ismét ugyanoda vezet: a szentségben az egység és a funkcionalitás hogyan viszonyul egymáshoz.

Az előadásban elhangzott példák

• a hétféle folyadékmérő edény felsorolása: hin, fél hin, harmad hin, negyed hin, log, fél log, negyed log
• Rabbi Elázár ben Cádok véleménye az egyetlen, bejelölt hin-edényről
• Rabbi Simon álláspontja a hiányzó hin-ről és a szükséges másfél log-os edényről
• a főpap napi chavitin-áldozatához szükséges másfél log olaj
• a vita a túltöltött mérőedény, a birucei midot kérdéséről
• a negyed log használata a mecorá és a nazir kapcsán
• a fél log használata a menóra mécseseinél
• a kialudt menóraláng újratöltésének szabálya
• a vita arról, hogy a menóra mécsesei levehetők voltak-e vagy sem

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud