Cimkék: Mönáchot  podcast

A pénzáldozat marha lenne? A Talmud szerint egy rossz fogalmazás egész áldozati logikákat dönthet fel

A mostani tanulás egyik legizgalmasabb kérdése az volt, mit jelent pontosan az ember szava, amikor áldozatról beszél. Ha valaki azt mondja, hogy todá (תודה) kenyeret hoz, akkor ezzel már a teljes hálaáldozatot is magára vette, vagy csak a kenyeret? Ha pedig a ma’aser sheni (מעשר שני) pénzéből akarja finanszírozni az áldozatot, akkor ez valóban működik-e, és ha igen, milyen feltételekkel? Köves Slomó rabbi végig azt mutatta meg, hogy az áldozati rendszerben nemcsak az számít, mit tesz az ember, hanem az is, hogyan mondja ki. Egy félmondatból kiderülhet, hogy valaki valóban kötelezettséget vállalt, de az is, hogy saját szavai önellentmondásba vitték. A lap végén pedig egy különösen erős példával jutottunk el oda, hogy a Tóra nyelvezete még a Pesach (פסח) áldozatnál is arra tanít: nem minden szöveg olvasható egyszerűen szó szerint.

A todá (תודה) alapból profán vagyonból jön

A Misna első tétele szerint ha valaki egyszerűen azt mondja: magára veszi, hogy todá (תודה) áldozatot hoz, akkor azt magától értetődően chulin (חולין), vagyis profán vagyonból kell hoznia. Köves Slomó rabbi hangsúlyozta, hogy itt azért merülhetne fel más lehetőség, mert az ember gondolhatná: a ma’aser sheni (מעשר שני), a második tized, amelyet Jeruzsálemben kell elfogyasztani, akár ilyen célra is felhasználható. A Misna azonban alaphelyzetben ezt nem engedi, és azt mondja: ha külön nem tesz más kikötést, akkor a hálaáldozat állati része és a kenyerei is profán vagyonból jönnek.

Mi történik, ha külön választja az állatot és a kenyeret?

A következő esetekben már az ember saját megfogalmazása dönt. Ha azt mondja, hogy a todá (תודה) állati részét chulin (חולין) vagyonból hozza, a kenyeret pedig ma’aser sheni (מעשר שני) forrásból, akkor végül mindent profánból kell hoznia. Köves Slomó rabbi itt azt emelte ki, hogy a hálaáldozat lényege maga a vágóáldozat, a kenyér pedig kísérő elem, ezért a kenyér nem „húzhatja el” a fő részt maga után.

Ha viszont fordítva fogalmaz: az állatot hozná ma’aser sheni (מעשר שני) forrásból, a kenyeret pedig chulin (חולין) vagyonból, akkor ez működik. A logika az, hogy ilyenkor a kenyér hozzáadott elemként jelenik meg a fő áldozathoz. Ha pedig azt mondja, hogy az állatot is és a kenyeret is a ma’aser sheni (מעשר שני) pénzéből hozza, az is lehetséges.

Nem a gabonából, hanem a pénzből

Köves Slomó rabbi külön hangsúlyozta, hogy ha valaki a ma’aser sheni (מעשר שני) terhére akar todá (תודה) áldozatot hozni, akkor a kenyeret nem magából a másodtized-gabonából készíti, hanem előbb azt pénzre váltja, majd a pénzből vesz új alapanyagot. A Talmud itt finomít: van olyan vélemény, amely szerint ha a gabonát már szabályosan pénzre váltotta, majd azon lisztet vett, az már megfelelő. Rabbi viszont ennél is szigorúbb, és szerinte még ezt a lisztet is el kell adni, és csak az abból nyert pénzen vásárolt új lisztből lehet a todá (תודה) kenyereit elkészíteni. A vita alapja az, hogy meddig számít valami ugyanannak a másodtized-eredetű anyagnak, és mikor tekinthető már új, önálló szerzeménynek.

Ha valaki csak kenyeret mond, abból is teljes áldozat lesz

Rav Huna egyik alapvető állítása szerint ha valaki csak annyit mond, hogy todá (תודה) kenyeret vállal, abból is az következik, hogy a teljes hálaáldozatot vállalta. Köves Slomó rabbi ezt azzal magyarázta, hogy mindenki tudja: todá (תודה) kenyér önmagában nincs, mert a kenyér a hálaáldozat része. Az ember tehát a folyamat végét mondta ki, de az egészet értette alatta.

Ez a gondolat azonban nehézségekbe ütközik, amikor a Talmud olyan eseteket vizsgál, ahol valaki kifejezetten kizár valamit. Ha azt mondja: todá (תודה) áldozatot hoz kenyér nélkül, vagy zevach (זבח), vagyis vágóáldozatot hoz öntés nélkül, akkor a Misna szerint kötelezni kell, hogy a teljes, szabályos formában hozza meg az áldozatot. Itt Köves Slomó rabbi részletesen végigvette, hogy ez miként kapcsolódik a Beit Shammai (בית שמאי) és Beit Hillel (בית הלל) közti nagy vitához: egy önellentmondó kijelentésnél a mondat elejét kell-e figyelni, vagy az egészet együtt kell-e értékelni.

A mondat eleje vagy a mondat vége számít?

A Talmud egyik kulcskérdése az volt, hogy ha valaki olyasmit mond, ami önmagában nem áll össze, akkor melyik részt tekintsük meghatározónak. A klasszikus példa az, amikor valaki azt mondja: nazir (נזיר) lesz fügétől és datolyától. Ez értelmetlen, hiszen a nazir (נזיר) a bortól és a szőlőtől tartózkodik, nem a fügétől. Beit Shammai (בית שמאי) szerint mégis a kijelentés eleje számít: ha azt mondta, hogy nazir (נזיר), akkor nazir (נזיר) lett. Beit Hillel (בית הלל) szerint viszont az egész mondatot együtt kell nézni, és ha együtt értelmetlen, akkor nem jött létre kötelezettség.

Köves Slomó rabbi megmutatta, hogy a todá (תודה) kenyér nélküli vagy kenyér-áldozat nélküli vállalásának kérdését is ebben a keretben vizsgálja a Talmud. Az egyik megoldás szerint a Misna valóban Beit Shammai (בית שמאי) logikáját követi. A másik értelmezés szerint viszont még Beit Hillel (בית הלל) szerint is lehet olyan helyzet, amikor az illető utólag elismeri: ha tudta volna a szabályt, akkor rendesen vállalta volna a teljes áldozatot.

A ma’aser sheni (מעשר שני) pénzére rátapad-e a shelamim (שלמים) szentsége?

A lap másik nagy vitája már nem a beszédről, hanem a pénz státuszáról szólt. Ha valaki a Jeruzsálembe felvitt ma’aser sheni (מעשר שני) pénzére azt mondja, hogy abból shelamim (שלמים), vagyis békeáldozat lesz, akkor ez valóban rögzül-e rajta, vagy sem? Rabbi Ami szerint nem: a másodtized pénzének már eleve van szentsége, és erre nem „tapad rá” új módon a shelamim (שלמים) szentsége. Rabbi Jochanan ezzel szemben azt mondja, hogy igenis rátapad.

Köves Slomó rabbi itt a vita mélyebb alapját is megmutatta: vajon a ma’aser sheni (מעשר שני) az ember saját vagyona, amelyet csak Jeruzsálemben kell elfogyasztania, vagy eleve az Örökkévalóhoz tartozó szent vagyon? Rabbi Jehuda szerint ez az emberé, ezért könnyebben rákerülhet a shelamim (שלמים) státusza. Rabbi Meir szerint viszont ez eleve szent tulajdon, és éppen ezért kérdéses, hogy újabb szentség miként kapcsolódhat hozzá.

A végén: miért szerepel a Pesach (פסח) mellett a marha?

A lap végén Köves Slomó rabbi egy új Misnát kezdett, és rögtön egy erős kérdéssel zárt. A Tóra azt mondja a Pesach (פסח) áldozat kapcsán: vágd le a Pesach (פסח)-ot juhot és marhát. De hát a Pesach (פסח) áldozatot tudjuk, hogy nem lehet marhából hozni, csak juhból vagy kecskéből. A kérdés tehát az, hogy a vers miként értelmezendő, ha szó szerint nem áll össze. Köves Slomó rabbi itt megállt, de már előkészítette a következő tanulás fő dilemmáját: mikor kell a Tóra nyelvét a szokásos kategóriák szerint olvasni, és mikor kell egy rejtettebb jelentést keresni benne.

Az előadásban elhangzott példák röviden

• a todá (תודה) állati része és kenyerei külön forrásból való finanszírozása
• a ma’aser sheni (מעשר שני) gabonájának pénzre váltása, majd lisztvásárlás
• valaki csak todá (תודה) kenyeret vállal, és ebből teljes áldozati kötelezettség lesz
• valaki azt mondja: todá (תודה) kenyér nélkül
• valaki azt mondja: vágóáldozat öntés nélkül
• a nazir (נזיר) példája fügével és datolyával
• a másodtized pénzére mondott shelamim (שלמים)
• a szarvas és a marha példája Jeruzsálemben a másodtized pénz felhasználására
• a Pesach (פסח) versének kérdése: hogyan szerepelhet benne a marha

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud