Cimkék: Mönáchot  podcast

Miért szerepel a bakar (בקר) a Pesach (פסח) mellett, ha abból eleve nem is lehet pészachi áldozat?

A 83-as lap egyik legizgalmasabb kérdése az volt, hogy a Tóra miért említi a Pesach (פסח) kapcsán a tson u-vakar (צאן ובקר), vagyis a juhot és a marhát, amikor a pészachi áldozat valójában csak kisállat lehet. Köves Slomó rabbi azt mutatta meg, hogy ez a furcsa fogalmazás nem hiba, hanem tanítás: ebből és más versekből derül ki, mi lesz azzal az állattal, amelyet pészachi áldozatnak szántak, de végül nem úgy hoztak meg. Az előadás másik nagy témája az volt, hogy mely áldozatokat lehet csak saját, profán vagyonból hozni, és melyeknél merülhet fel a ma’aser sheni (מעשר שני), a második tized pénze. A lap végén pedig már át is vezetett a következő fejezetbe, ahol az omer (עומר) és a shtei ha-lechem (שתי הלחם) különleges szabályai kerültek elő.

A zot haTorah (זאת התורה) mint kiterjesztő formula

Köves Slomó rabbi először azt a verset bontotta ki, amely egymás után sorolja fel az áldozattípusokat: olah (עולה), minchah (מנחה), chatat (חטאת), asham (אשם), miluim (מילואים), shelamim (שלמים). A zot haTorah (זאת התורה) kifejezés itt azt jelenti, hogy mindegyikből tanulunk valamit a többire nézve.

Az olah (עולה) kapcsán azt, hogy az áldozathoz kés kell. A minchah (מנחה) kapcsán azt, hogy a maradékot a kohaniták férfitagjai fogyasztják. A chatat (חטאת) esetében azt, hogy ami magába szívja az áldozat ízét vagy zsiradékát, átveszi annak státuszát. Az asham (אשם) kapcsán azt hangsúlyozta, hogy bár a kölyök szent lehet, a shilya (שיליא), vagyis a méhlepény, illetve a hozzá tartozó részek nem válnak szentté. A miluim (מילואים), az avatási áldozat kapcsán azt emelte ki, hogy a megmaradt hús elégetendő, de egy megmaradt élő állatot nem veszítünk el így. A shelamim (שלמים) esetében pedig előkerült a pigul (פיגול), vagyis a helytelen szándék által létrejövő érvénytelenítés.

Rabbi Akiva más úton jut el ugyanoda

Köves Slomó rabbi ezután megmutatta, hogy Rabbi Akiva (רבי עקיבא) nem ugyanazokat a részleteket tanulja ugyanebből a felsorolásból, mint az előző vélemény. Nála a döntő hangsúly a chatat (חטאת) felé tolódik. Onnan vezeti le azt, hogy bizonyos áldozatokat saját, profán tulajdonból kell hozni, nem pedig valami már eleve szentelt vagy külön státuszú forrásból.

Az előadás itt külön kiemelte Áron főpap példáját: a vers hangsúlyozza, hogy az a bizonyos áldozat „az övé”, vagyis a sajátjából kell jöjjön. Köves Slomó rabbi szerint Rabbi Akiva ebből terjeszti ki a szabályt: a Pesach (פסח) sem jöhet ma’aser sheni (מעשר שני) forrásból, hanem csak chulin (חולין), vagyis profán, saját vagyonból.

Miért ír a Tóra tson u-vakar (צאן ובקר) kifejezést a Pesach (פסח) mellett?

Ez volt a lap csúcspontja. A Tóra úgy fogalmaz a pészachi áldozatnál, mintha azt juhból és marhából lehetne hozni, holott ez nem így van. Köves Slomó rabbi szerint éppen ez a furcsaság mutatja, hogy a vers nem a klasszikus pészachi állatról beszél, hanem arról az esetről, amikor egy pészachnak kijelölt állat végül már nem pészachként kerül bemutatásra.

Innen vezetik le, hogy az ilyen állatból shelamim (שלמים) lesz. Vagyis ha valaki kijelölt egy bárányt Pesach (פסח) céljára, de végül nem úgy hozta meg, akkor az állat nem veszik el, hanem más kategóriába kerül át. A különös „marha” szó épp azt mutatja, hogy most már olyan áldozati kategóriáról van szó, ahol juh és marha egyaránt szóba jöhet, tehát shelamim (שלמים)-ről.

Három külön eset, ezért kell több vers

Köves Slomó rabbi hangsúlyozta, hogy nem elég egyetlen általános szabály. Más a helyzet akkor, amikor már elmúlt Pesach (פסח), és az állat ráadásul már túl is öregedett. Más, amikor elmúlt az ünnep, de az állat még nem múlt egyéves. És megint más, amikor még az ünnep idején belül vagyunk, csak az eredetileg kijelölt állat valamiért nem került bemutatásra.

A Talmud ezért nem egyetlen mondattal intézi el a kérdést. A versek különböző változatokon keresztül mutatják meg, hogy mikor és hogyan lesz a meg nem hozott pészachi állatból shelamim (שלמים). Köves Slomó rabbi ebből azt a tanulságot emelte ki, hogy a halacha nagyon érzékenyen különböztet az esetek között, és nem szereti a túl gyors leegyszerűsítést.

Az új fejezet eleje: miből lehet minchah (מנחה) és mikor kell új termés?

A lap végén már a következő fejezet nyílt meg. A Misna szerint az egyéni és közösségi menachot (מנחות), vagyis lisztáldozatok alapvetően jöhetnek Izraelből és Izraelen kívülről, újból és régiből is. Két kivétel van: az omer (עומר) és a shtei ha-lechem (שתי הלחם). Ezeket csak az új termésből és csak Izraelből lehet hozni.

Köves Slomó rabbi ugyanakkor rögtön jelezte, hogy van egy enyhébb megközelítés is: eszerint ha valaki mégis régi termésből hozta ezeket, az utólag bizonyos értelemben még elfogadható lehet, csak a micva ideális formáját mulasztotta el. Ezzel a lap végén már megjelent az a klasszikus talmudi feszültség, hogy mi az, ami lechatchila (לכתחילה), vagyis ideálisan elvárt, és mi az, ami bediavad (בדיעבד), vagyis utólag még elfogadható.

Az előadásban elhangzott példák röviden

• Ábrahám késével készül Izsák feláldozására, ebből tanulják az áldozati kés szerepét.
• A Pesach (פסח) versében a bakar (בקר) megjelenése éppen arra utal, hogy itt már nem klasszikus pészachi állatról van szó.
• A meg nem hozott pészachi bárányból shelamim (שלמים) lesz.
• Más a szabály, ha az állat már kiöregedett, és más, ha még nem.
• Az omer (עומר) és a shtei ha-lechem (שתי הלחם) az új terméshez és Izrael földjéhez kötődnek.

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud