Cimkék: Mönáchot  podcast

Miért nem eheti meg a pap a saját bűnáldozatát, ha más pap igen?

A Mönáchot 74. lapján Köves Slomó rabbi egy látszólag technikai, valójában nagyon éles elvi vitát bont ki: mi történik a kohen (kohen – כהן) saját mincha (mincha – מנחה) típusú bűnáldozatával? A kérdés nem pusztán az, hogy kerül-e belőle kemica (kemica – קמיצה), vagyis marokvétel az oltárra, hanem az is, hogy a pap viszonya a saját áldozatához egészen más-e, mint egy egyszerű izraelitáé. A lap azt a feszültséget járja körül, hogy ugyanaz az áldozat egyszerre hasonlít az izraelita bűnáldozatára és a pap saját önkéntes lisztáldozatára, mégis más a sorsa. Innen jut el a Talmud ahhoz is, hogy mit jelent pontosan a „papé legyen”, mire jogosult a kohen, és miben erősebb az oltár, mint a papok, illetve fordítva.

Köves Slomó rabbi kiindulópontja az előző misna tétele: minden olyan lisztáldozatnál, ahol van kemica (kemica – קמיצה), a maradékot a kohaniták megeszik. Ez az általános szabály. Ezzel szemben Rabbi Simon (Rabbi Simon – רבי שמעון) kivételt állít: a pap saját bűnéért hozott lisztáldozatánál ugyan van kemica, de a maradékot mégsem a papok eszik meg, hanem az is az oltárra kerül.

A vita gyökere: a pap bűnáldozata minek „olyan”, mint a mincha?

A Talmud egy tórai mondatból indul ki: legyen a kohené, mint a mincha (mincha – מנחה). A bölcsek szerint az összehasonlítás a pap bűn miatti lisztáldozata és a pap saját önkéntes lisztáldozata között áll fenn. Mivel a pap önkéntes lisztáldozata teljes egészében az oltárra kerül, ezért a pap bűnáldozatának lisztáldozata sem fogyasztható el.

Rabbi Simon viszont másképp olvassa a mondatot. Szerinte az összevetés nem a pap önkéntes és kötelező lisztáldozata között van, hanem a pap bűn miatti lisztáldozata és az izraelita bűn miatti lisztáldozata között. Ezért van kemica (kemica – קמיצה), akárcsak az izraelitánál. Ugyanakkor a maradék mégsem válik ehetővé, mert a Tóra mégis a pap saját áldozatának kategóriájába húzza vissza.

Rabbi Simon fia: a maradék nem evésre, hanem „hamu helyére” kerül

A lap külön említi Rabbi Simon ben Rabbi Simon álláspontját is, aki szerint a maroknyi rész valóban az oltárra kerül, a maradékot viszont a „hamu helyére” teszik. Köves Slomó rabbi hangsúlyozza: ez a megfogalmazás nem teljesen világos. Ha ez az oltár közepén lévő hamuhelyet jelenti, akkor ez gyakorlatilag ugyanaz, mintha az oltárra kerülne. Ha az oltár melletti hamulerakóra utal, az furcsa, mert oda eleve nem szokás áldozati célból tenni valamit. A Talmud ezért itt nem jut teljesen egyértelmű végkövetkeztetésre.

A mondat „szétszedése”: mit jelent, hogy „tűzé legyen, ne fogyasszák”?

A Talmud újabb értelmezést hoz egy másik versből: „minden lisztáldozata a papnak tűzé legyen, ne fogyasszák”. Az egyik olvasat szerint ez azt tanítja, hogy a pap saját önkéntes lisztáldozata teljesen égjen el, a pap saját bűn miatti lisztáldozata pedig ne legyen fogyasztható. Köves Slomó rabbi kiemeli: a vita itt nemcsak jogi, hanem nyelvi is. Lehet-e úgy tagolni a mondatot, hogy az egyik fele az egyik esetre, a másik fele a másikra vonatkozzon? Rav ezt kifogásolja, és azt mondja: nem kell „szétvágni” a mondatot, a helyes értelmezés természetesebb szerkezettel is kijön.

Miért logikusabb, hogy az önkéntes papi mincha égjen el?

A Talmud érvelése szerint az önkéntes papi lisztáldozatnak több olyan sajátossága van, ami az oltárhoz köti:

• gyakoribb,
• kellemes illatú, mert olaj és tömjén jár hozzá,
• klasszikus felajánlásként működik.

Ezzel szemben a bűn miatt hozott lisztáldozatnak ugyan van saját súlya, de kevesebb az a vonás, ami az önkéntes papi áldozathoz hasonlítaná. Köves Slomó rabbi ebből azt emeli ki, hogy a Talmud mindig nemcsak egyetlen párhuzamot néz, hanem összképet vizsgál.

A kohen mit ehet meg, és mi számít valóban az ő tulajdonának?

A lap egy másik hosszú levezetésben azt is tisztázza, hogy a kohanitáknak járó részek valóban az ő tulajdonuk-e. A Tóra ismétlődő formulái – például „minden áldozatuk”, „minden lisztáldozatuk”, „minden vétekáldozatuk” – különféle speciális eseteket is bevonnak:

• a leprás tisztulásához használt olaj maradékát,
• a galambból hozott chatat (chatat – חטאת) esetét,
• a nazir (nazir – נזיר) áldozatát,
• a ger (ger – גר), vagyis a betérttől jogtalanul elvett vagyon visszaadásának különleges esetét.

Köves Slomó rabbi itt kiemeli: a Talmud odáig megy, hogy a pap által megkapott rész annyira az övé, hogy akár egy nőt is eljegyezhetne vele. Ez mutatja, mennyire teljes tulajdonról van szó, nem puszta „szentélyi használati jogról”.

Miben „erősebb” az oltár, és miben a kohaniták?

Az új misna egy érdekes egyensúlyt mutat be.

Amiben az oltár „erősebb”

Vannak lisztáldozatok, amelyek teljesen az oltárra kerülnek, és a kohaniták semmit sem esznek belőlük. Ilyen:

• a papok lisztáldozata,
• a főpap napi lisztáldozata,
• a kísérő lisztáldozatok bizonyos esetei.

Ezek mutatják az oltár „erejét”, mert mindent az oltár kap.

Amiben a kohaniták „erősebbek”

Más esetekben viszont a kohaniták kapják meg a teljes részt, és az oltár nem részesül belőle. Ilyen:

• a shtei halechem (shtei halechem – שתי הלחם), a két kenyér sávuótkor,
• a lechem hapanim (lechem hapanim – לחם הפנים), a színkenyér.

Ezek mutatják a kohaniták „erejét”: vannak szent dolgok, amelyek teljes egészükben az ő fogyasztásukra szolgálnak.

A Talmud itt pontosít: nem minden elsőre ideillő eset kerül be ebbe a két listába. Van, ahol az oltár legalább egy részt mégis kap – például vérhintés vagy egyéb elem formájában –, ezért a misna nagyon precízen csak azokat az eseteket említi, ahol a kizárólagosság tényleg fennáll.

Az előadásban elhangzott példák

• a pap saját bűnéért hozott lisztáldozata
• az izraelita bűn miatti lisztáldozata
• a főpap napi lisztáldozata
• a „hamu helye” mint bizonytalan értelmű helymegjelölés
• a leprás tisztulásához használt olaj maradéka
• a galamb chatat (chatat – חטאת) és a melika (melika – מליקה)
• a nazir (nazir – נזיר) áldozata
• a ger (ger – גר) vagyonának különleges esete
• a kohen része, amellyel akár eljegyzést is lehetne létrehozni
• a két kenyér (shtei halechem – שתי הלחם)
• a színkenyér (lechem hapanim – לחם הפנים)

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud