Cimkék: Mönáchot  podcast

Miért kell háromszor olajozni egy mincha (מנחה) áldozatot – és miért nem mindegy, hogy mikor?

A Mönáchot 75. lapján Köves Slomó rabbi a lisztáldozatok technikai rendjéről beszél, de a részletek mögött egy komoly elv húzódik meg: a Tóra nemcsak azt szabja meg, miből készül egy mincha (mincha – מנחה), hanem azt is, hogy milyen sorrendben, milyen olajozással, milyen sütési és darabolási rendben. A vita középpontjában az áll, hogy mikor történik a blila (blila – בלילה), az olajjal való keverés, és melyik áldozattípusnál kell a végső yetzika (yetzika – יציקה), vagyis az utólagos olajráöntés. Köves Slomó rabbi azt is végigvezeti, hogy a machavat (machavat – מחבת), a lapos tepsi, a marcheshet (marcheshet – מרחשת), a mélyedény, valamint a kemencében sült kalács és keksz nem ugyanazt az eljárást követi. A lap végén pedig az is kiderül, hogy a darabokra törés nemcsak technikai lépés, hanem a kemica (kemica – קמיצה) logikájából következik.

A háromszoros olajozás rendje

Köves Slomó rabbi a misna alapján rögzíti: minden olyan lisztáldozatnál, amely edényben készül, háromféle olajhozzáadás van:

• először olajat tesznek az edénybe,
• utána újra olajat adnak hozzá a keveréshez,
• végül a kész áldozatra még egyszer olajat öntenek.

A vita ott kezdődik, hogy ez a középső blila (blila – בלילה) mikor történik. A bölcsek szerint még lisztállapotban: az olaj, a liszt és az újabb olaj összekeveréséből készül a tészta, azt sütik meg, majd a végén jön a harmadik olajráöntés. Rabbi (Rabbi – רבי) ezzel szemben azt mondja, hogy a sütés előbb történik meg, és csak azután jön az utólagos olajos keverés és az újabb ráöntés.

A lényeg tehát nem egyszerűen az, hogy van-e olaj, hanem az, hogy az olaj mikor találkozik a liszttel, illetve a már megsült lepénnyel. Köves Slomó rabbi ezt úgy foglalja össze, hogy a bölcsek szerint a sorrend: olaj, liszt, olaj, sütés, olaj; Rabbi szerint pedig: olaj, liszt, sütés, olajjal való utólagos összekeverés, majd újabb olaj.

A kemencében sült mincha: kalács és keksz

A kemencében sült lisztáldozatoknál két forma van: a challot (challot – חלות), vagyis a kalácsszerű darabok, és a rekikin (rekikin – רקיקין), vagyis a vékony, kekszszerű lepények. A Tóra ezeket következetesen külön kezeli.

Köves Slomó rabbi hangsúlyozza:

• a challot olajjal vannak „kikeverve”,
• a rekikin olajjal vannak „megkenve”.

A bölcsek szerint ebből világos, hogy a két művelet nem cserélhető fel. Nem lehet azt mondani, hogy ha a kalácsot keverik, akkor a kekszet is kell keverni, vagy ha a kekszet kenik, akkor a kalácsot is kell kenni. A Tóra mindig ugyanazt a nyelvezetet használja, és nem váltogatja a két típust.

A kenés módja is különleges: a rekikin esetében az olajat ki formában kell rákenni. Köves Slomó rabbi itt megjegyzi, hogy ezt a kommentárok görög chi betűként, vagyis mai szemmel egy X-szerű formaként értik. Ami pedig megmarad az olajból, az a kohanitáké.

Miért nem lehet ugyanúgy kezelni a hálaáldozat kenyereit?

A bölcsek Rabbi ellen azzal érvelnek, hogy ha a „kalácsok olajjal kikeverve” kifejezést úgy értenénk, hogy a már megsült darabokat keverjük ki, akkor ez a todah (todah – תודה) kenyereinél is problémát okozna. Ott ugyanis negyven kenyér van, és Köves Slomó rabbi szerint kizárt, hogy ugyanaz a kevés olaj elég legyen az utólagos tényleges „kikeveréshez”. Ezért a bölcsek ragaszkodnak ahhoz, hogy a blila (blila – בלילה) még lisztállapotban történjen.

A darabolás nem díszítés, hanem szabály

A misna következő része szerint minden olyan lisztáldozatot, amely edényben készül, darabokra kell törni. Köves Slomó rabbi kiemeli: ez kizárja a shtei halechem (shtei halechem – שתי הלחם), vagyis a sávuoti két kenyér, valamint a lechem hapanim (lechem hapanim – לחם הפנים), a színkenyér esetét, mert ott nincs ilyen darabolás.

A Talmud a „darabold azt darabokra” megfogalmazásból tanulja, hogy:

• nem elég csak kettétörni,
• de nem is lehet egészen morzsává zúzni.

A helyes forma az, hogy előbb félbe, majd negyedbe hajtják, és ennek mentén törik tovább. Az izraelita lisztáldozatánál ez valódi darabolás, mert kell belőle kemica (kemica – קמיצה). A pap lisztáldozatánál viszont nincs ilyen valódi darabolás, mert ott nincs kemica, és az egész kerül az oltárra. Köves Slomó rabbi szerint ebből Rabbi Simon azt a szabályt vezeti le, hogy ahol nincs kemica, ott a teljes „tördelési logika” is hiányzik.

Mekkora egy „darab”?

A lap végén Köves Slomó rabbi áttér arra a következményre, hogy a daraboknak legalább kezayit (kezayit – כזית), vagyis olívabogyónyi méretűnek kell lenniük. Ezt onnan vezeti le a Talmud, hogy amikor a kohén a lisztáldozatból eszik, ha-moci (ha-moci – המוציא) áldást mond rá, ami azt mutatja, hogy kenyérszerű, jelentős darabokról van szó.

Felmerül ugyan egy ellenpélda: mi van, ha sok apró kenyérdarab együtt ad ki egy kezayit (כזית) mennyiséget? Köves Slomó rabbi itt elmagyarázza a talmudi választ: ha ezek a darabok eredetileg egy nagy kenyérből származnak, akkor megőrizhetik a „kenyér” státuszukat, még ha most különállóan kicsik is.

A fő kérdés: nem az olaj mennyisége, hanem a rendje

Az egész lap fő mondanivalója Köves Slomó rabbi előadásában az, hogy a lisztáldozatok világa nem lazán összefüggő technikai részletek halmaza. A Tóra minden apró sorrendet számításba vesz:

• mikor kerül az olaj az edénybe,
• mikor keverik el,
• mikor sütik meg,
• mikor törik darabokra,
• és mi az, ami csak bizonyos típusú mincha (מנחה) esetében igaz.

A vita Rabbi és a bölcsek között azért olyan éles, mert ugyanazokat a szavakat más műveleti sorrendben értik. Ebből aztán nemcsak egy technikai különbség lesz, hanem teljesen más kép arról, hogy mi számít a lisztáldozat lényegi formájának: a még nyers, lisztes állapot vagy a már megsült kenyér.

Az előadásban elhangzott példák

• a háromszoros olajozás rendje az edényben készült lisztáldozatoknál
• a machavat (machavat – מחבת) és marcheshet (marcheshet – מרחשת) különbsége
• a kemencében sült challot (חלות) és rekikin (רקיקין)
• a görög chi betűhöz hasonlító X-alakú olajkenés
• a todah (todah – תודה) negyven kenyere mint ellenpélda
• a két kenyér (shtei halechem – שתי הלחם) és a színkenyér (lechem hapanim – לחם הפנים) mint kivétel
• a félbe, majd negyedbe hajtott lepények
• a kezayit (כזית) méretű darabok
• a levesben vagy főzelékben lévő kenyérdarabok példája a ha-moci (המוציא) áldás kapcsán

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud