Cimkék: Mönáchot  podcast

Ha a papok már „piacoznak” az áldozattal, hol marad a szentség?

A Mönáchot 73. lapján Köves Slomó rabbi olyan kérdéseket tárgyal, amelyek elsőre technikai részleteknek tűnnek, valójában azonban a szentélyi szolgálat lelkét érintik. A vita arról szól, hogy a mincha (mincha – מנחה), vagyis a lisztáldozat maradéka valóban a kohanitáké-e minden esetben, még az árpából hozott különleges áldozatoknál is, illetve hogy mit jelent az, hogy a papok „részesednek” valamiből: szabad-e ebből alkudozást, csereberét, szinte piaci logikát csinálni. A lap másik végén pedig még tovább megy a kérdés: egy nem zsidó milyen áldozatot hozhat a szentélybe? Lehet-e shelamim (shelamim – שלמים), vagy számára minden áldozat csak olah (olah – עולה), teljesen Istennek szánt égőáldozat? Köves Slomó rabbi itt is élő példákkal teszi világossá a dilemmát: más a „barbecue” logikája, és más a szentélyé.

A kiindulópont: ahol van kemica, ott a maradék a kohanitáké

A lap elején Köves Slomó rabbi visszautal az előző napi alapelvre: minden olyan lisztáldozatnál, ahol van kemica (kemica – קמיצה), vagyis marokvétel, ott a maradék a kohanitáké, és azt ők eszik meg. A mostani kérdés az, hogy ez az elv valóban minden esetre kiterjed-e, még az árpából hozott különleges lisztáldozatokra is, mint az omer (omer – עומר) vagy a sotah (sotah – סוטה) áldozata.

A Talmud egy tórai mondatból akarja ezt levezetni: „minden lisztáldozat, amely olajjal van leöntve, vagy száraz”. Köves Slomó rabbi rámutat: ez a mondat látszólag tökéletes bizonyíték, csakhogy már más tanításokra is „felhasználták”.

Miért nem lehet a papoknak „seftelni” a szent részekkel?

A Talmud hosszú levezetésben mutatja meg, hogy a papok nem osztozkodhatnak szabadon az áldozatok rájuk eső részein. Nem mondhatják például, hogy „tiéd legyen a keksz-szerű lisztáldozat, enyém a fánkszerű”, vagy „tiéd legyen a lisztáldozat, enyém a vágóáldozat”. Köves Slomó rabbi ezt úgy fogalmazza meg, hogy ne legyen az áldozatokból suk, vagyis piac.

A Tóra ismétlődő formulái – például ish ke-achiv (ish ke-achiv – איש כאחיו), „férfi mint testvére” – azt tanítják, hogy minden kohén részesüljön a neki járó részből, de ne üzleti alku, ne csere-bere formájában. A szentély rendje nem piaci logika szerint működik.

A „minden” szó darabokra bontva: három külön tanítás egy mondatból

Köves Slomó rabbi bemutatja, hogy ugyanabból a mondatból több dolgot is tanul a Talmud. Előbb azt mondja: a mondat elején szereplő ve-kol (ve-kol – וכל), vagyis „és minden” egyik része tanítja a papok közötti alkudozás tilalmát. Utána újabb elemzéssel még tovább bontják: az „és” és a „minden” külön is hordozhat külön tanítást.

Végül a Talmud másik levezetést is hoz, Lévi nevében, egy másik versből: „minden áldozatuk, minden lisztáldozatuk, minden vétekáldozatuk…” Innen Köves Slomó rabbi szerint már egyértelműen kijön, hogy még az árpából hozott lisztáldozatok maradéka is a kohanitáké.

A leprás olaja, a galambáldozat és a nazir áldozata

A szöveg ezután végigveszi, mire vonatkoznak a Tóra „minden” kifejezései. Köves Slomó rabbi sorra mutatja meg a példákat:

• a leprás tisztulásához használt olaj maradéka is a kohané,
• a galambból hozott chatat (chatat – חטאת), vagyis vétekáldozat is a kohané, noha a melika (melika – מליקה), a lecsípés normálisan nem kóser vágás lenne,
• a nazir (nazir – נזיר) bűnáldozata is a kohané, noha elsőre nem klasszikus vétekáldozatnak tűnne.

Köves Slomó rabbi itt végig azt hangsúlyozza: a Tóra külön kiemelő szavai azért kellenek, mert emberi logikával minden egyes ilyen különleges esetet ki lehetne zárni.

A nem zsidó áldozata: lehet-e shelamim?

Az előadás második nagy egysége azt vizsgálja, hogy egy nem zsidó milyen áldozatot hozhat a szentélybe. Rav Huna szerint a nem zsidó által hozott shelamim (shelamim – שלמים) valójában olah (olah – עולה), vagyis teljesen Istennek szánt égőáldozat lesz.

Köves Slomó rabbi itt egy nagyon szemléletes különbséget magyaráz: a zsidó gondolkodásmódban létezik olyan szentélyi áldozat, amelynek része a tulajdonoshoz, része a kohénhoz, része az oltárra kerül – ez a shelamim, a „békeáldozat”. Ez azért lehetséges, mert a zsidó vallásban a szent és a hétköznapi élet nincs teljesen szétvágva egymástól. A nem zsidó vallási logikában viszont – ahogy Köves Slomó rabbi fogalmaz – ami Istené, az teljesen Istené. Ha valaki templomba megy, nem „barbecue-zni” megy, hanem teljesen felajánlani.

Rabbi Josi haGlili és Rabbi Akiva vitája

A Talmud itt két álláspontot idéz:

• Rabbi Yosi ha-Glili (Rabbi Yosi ha-Glili – רבי יוסי הגלילי) szerint a nem zsidó szinte mindenféle áldozatot hozhat, egyetlen kivétellel: nem lehet nazir.
• Rabbi Akiva (Rabbi Akiva – רבי עקיבא) szerint a nem zsidó csak olah-t hozhat.

Köves Slomó rabbi megmutatja, hogy a források elsőre nem illeszkednek simán egyik véleményhez sem, ezért a Talmud finomít: vagy Rabbi Yosi ha-Glili listájából kell kivenni bizonyos eseteket, vagy Rabbi Akiva „csak olah”-ját kell úgy érteni, hogy az olah és annak kísérő elemei még beleférnek.

Mi a helyzet a borral és a kísérő adományokkal?

A végén a vita a boráldozatra és egyéb kísérő elemekre fut ki. A Tóra egyik verse szerint csak az „állampolgár”, vagyis a zsidó hozhat bizonyos önálló italáldozatot, ugyanakkor más helyekről az derül ki, hogy a nem zsidó áldozatához tartozó kísérő elemeket mégis lehet hozni.

Köves Slomó rabbi itt azt mutatja meg, hogy a Talmud nem fekete-fehéren gondolkodik: van különbség aközött, hogy valaki önállóan akar valamit hozni a szentélybe, vagy egy már meglévő áldozat köreteként, kiegészítéseként.

Az előadásban elhangzott példák

• a kohaniták ne mondják: „tiéd a keksz, enyém a fánk”
• a lisztáldozat és a vágóáldozat közötti „seftelés” tilalma
• a lisztáldozat és a galambáldozat egymásra cserélésének tilalma
• a magasabb és enyhébb szentségfokú áldozatok közti alkudozás tilalma
• a leprás tisztulásához használt olaj maradéka
• a galamb vétekáldozata, ahol melika (melika – מליקה) történik
• a nazir (nazir – נזיר) áldozatának különleges státusza
• a betértől ellopott vagyon visszaadása, ha a ger (ger – גר) örökös nélkül hal meg
• a gyűrű példája: mi számít valóban teljes tulajdonnak
• a nem zsidó „barbecue” és a szentélyi áldozat logikájának szembeállítása
• a nem zsidó által hozott shelamim (shelamim – שלמים) és olah (olah – עולה) közti vita

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud