Cimkék: Mönáchot  podcast

Öt tulajdonos, egy kohén, két mozdulat – kié valójában az áldozat?

A Mönáchot 62. lapján Köves Slomó rabbi azt mutatja meg, hogy a szentélybeli szertartásban egyetlen mozdulat sem puszta formaság. A tnufa (תנופה), vagyis a lengetés, és a hagasha (הגשה), az oltárhoz való odavitel nemcsak technikai részlet, hanem annak a kifejezése, hogy ki áll az áldozat mögött, kinek a nevében történik a felajánlás, és hogyan kapcsolódik bele ebbe a kohén. Az előadás egyik legerősebb pontja, hogy még ott sem oldódik fel a személyes felelősség, ahol több ember hoz közösen áldozatot, vagy ahol a tulajdonos nő, esetleg fizikailag nincs is jelen. A mozdulat ugyan változhat, de a szertartás lényege nem vész el.

A lengetés mint közös aktus

Köves Slomó rabbi azzal kezdi, hogy a shelamim (שלמים), a békeáldozat lengetéséről szóló versekből a Talmud azt tanulja: az áldozat tulajdonosa és a kohén együtt vesz részt a tnufa (תנופה) végrehajtásában. A tulajdonos kezére kerülnek az áldozat megfelelő részei, a kohén pedig aláteszi a kezét, és együtt végzik a mozdulatot előre-hátra, föl-le. A szöveg alapján ez a kötelezettség nemcsak az „Izrael fiai”-ra vonatkozik szűken, hanem a betértekre és a felszabadított szolgákra is, mert a Tóra a „aki hozza az áldozatát” fordulattal tágítja a kört. Köves Slomó rabbi itt kiemeli: a lengetés nem a kohén egyoldalú gesztusa, hanem alaphelyzetben közös cselekedet, amelyben a tulajdonos személyesen kapcsolódik az áldozathoz.

Mit lengetnek pontosan?

Az előadás részletesen kitér arra is, hogyan néz ki ez fizikailag. A shelamim (שלמים) esetében a lengetéshez a chelev (חלב), vagyis az oltárra kerülő zsírrészek, a chazeh (חזה), a mell, valamint a shok (שוק), a comb kerülnek egymásra helyezve a kézre. Ha kenyér is kapcsolódik az áldozathoz, az is felkerül erre az „építményre”. Köves Slomó rabbi humorral érzékelteti, milyen összetett ez a mozdulat, de a Talmud célja komoly: a különböző versekből azt akarja tisztázni, milyen sorrendben helyezkednek el ezek a részek, és hogy ebből még az is kiderül, hány kohén vesz részt a folyamatban. A végkövetkeztetés szerint a szertartás méltóságát az is növeli, hogy több kohén kapcsolódik bele, mert a „király sokaságban dicsőül meg”.

A két kenyér és a két bárány: mi van min?

A savuoti shtei halechem (שתי הלחם) és a hozzájuk tartozó két bárány külön problémát vet fel. A Tóra egyik helyen úgy fogalmaz, hogy a bárányokat a kenyér fölött kell lengetni, másutt mintha fordított lenne a viszony. A Talmud több megoldást is végiggondol. Köves Slomó rabbi bemutatja azt a véleményt, amely szerint a kenyér kerül felülre, egy másikat, amely szerint a bárány a döntő elem, és végül Rabbi Jehuda HaNászi álláspontját, aki szerint a „al” szó itt nem feltétlenül „rajta”, hanem „mellett” értelemben áll. Így nem kell a kenyeret fizikailag a bárányra tenni, hanem a kettő egymás mellett van a lengetésnél. Az előadás hangsúlyozza, hogy ez nem puszta nyelvtani játék: a Talmud itt a szöveg pontosságán keresztül őrzi a szertartás tiszteletét.

Miért lengetnek egyáltalán?

Köves Slomó rabbi ezután a tnufa (תנופה) értelméről beszél. A föl-le, előre-hátra való mozgás egyrészt annak az Istennek szól, akié az ég és a föld, másrészt – egy másik hagyomány szerint – arra szolgál, hogy elhárítsa a rossz szeleket és a rossz harmatot. Innen a Talmud arra következtet, hogy még a micva „maradéka”, egy kísérő gesztus is rendelkezik szellemi erővel. Ugyanezt a logikát alkalmazza a lulav (לולב) lengetésére is. Köves Slomó rabbi megjegyzi: volt, aki ezt úgy értette, hogy ezzel „kiszúrjuk a sátán szemét”, de a Talmud ezt a fogalmazást már veszélyesen provokatívnak tartja.

Háromféle shelamim, háromféle szabály

A lap egyik legszebb rendszerezése az, amikor Köves Slomó rabbi három kategóriát állít egymás mellé. Az egyéni shelamim (שלמים) esetében van smicha (סמיכה), vagyis kézrátétel, nincs élő állaton végzett lengetés, viszont van levágás utáni lengetés. A közösségi shelamim (שלמים) esetében nincs kézrátétel, viszont van élő állaton és levágás után is lengetés. A leprás asham (אשם) áldozatánál van kézrátétel és van élő állaton lengetés, de nincs levágás utáni lengetés. Köves Slomó rabbi végigvezeti, hogy a Talmud minden irányban megpróbálna logikai következtetéseket levonni – ha itt van, miért nincs ott is? –, de végül minden esetben egy külön versrész zárja le vagy nyitja meg az adott szertartási elemet. A rendszer tehát nem általános logikából, hanem gondosan kimért tórai utalásokból áll össze.

Több tulajdonos, női tulajdonos, távoli tulajdonos

A lap végén Köves Slomó rabbi visszatér a gyakorlati kérdéshez: mi van akkor, ha öten hoznak együtt egy shelamim (שלמים) áldozatot? A Talmud szerint nem kell mind az ötnek külön lengetnie: egy ember lengethet mindannyiuk nevében. Ugyanígy, ha nő a tulajdonos, a lengetés kötelezettsége nem tűnik el, csak a végrehajtás módja változik: a kohén végzi el a tnufa (תנופה) mozdulatát egyedül, mert a közvetlen testi együttmozgás nem lenne szemérmes. És ha valaki külföldről küld áldozatot, ugyanígy a kohén képviseli őt a lengetésben. Az előadás lezáró tanulsága így különösen erős: a tulajdonos jelenléte és személye fontos, de a szertartás lényege akkor is megőrizhető, ha képviselet útján valósul meg.

Az előadásban elhangzott példák

• az egyéni shelamim (שלמים) lengetése
• a közösségi shelamim (שלמים) lengetése
• a leprás asham (אשם) áldozata
• a savuoti shtei halechem (שתי הלחם) és a két bárány
• a zsír, mell és comb egymásra helyezése a lengetésnél
• a lulav (לולב) lengetésének párhuzama
• öt ember közös áldozata
• nő által hozott áldozat lengetése
• külföldről küldött áldozat lengetése
• a kohén mint a tulajdonos képviselője a szertartásban

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud