Cimkék: Mönáchot  podcast

Miért nem mindegy, mit viszel az oltárhoz – és ki lengeti meg helyetted?

A Mönáchot 61. lapján Köves Slomó rabbi azt a kérdést bontja ki, hogy a lisztáldozatoknál és bizonyos állatáldozatoknál a mozdulatok rendje, helye és alanya mennyire szigorúan meghatározott. Nem elég az, hogy valamit „felajánlanak”: van, amikor szükséges a hagasha (הגשה), az oltárhoz való odavitel, van, amikor a tnufa (תנופה), a lengetés, és van, amikor mindkettő vagy egyik sem. Az előadás izgalma abban áll, hogy a Talmud nem egyszerű felsorolást ad, hanem minden egyes kategóriát külön logikával magyaráz: miért vonunk be egy áldozatot ebbe a körbe, és miért zárunk ki egy másikat. Különösen élesen jelenik meg a kérdés a nők, a nem zsidók, a színkenyér és a két kenyér áldozatának esetében.

A hagasha (הגשה) határainak kijelölése

Köves Slomó rabbi azzal folytatja az előző lap témáját, hogy a Tóra önkéntes lisztáldozatokról szóló mondata – „és hozd a lisztáldozatot… és vigye közel a kohénhoz, és vigye közel az oltárhoz” – nemcsak az alap-esetet tanítja, hanem további lisztáldozatokra is kiterjeszti a hagasha (הגשה) kötelezettségét. Így a Talmud szerint a nem zsidó lisztáldozata és a nő lisztáldozata is ide tartozik. Ezzel szemben a lechem hapanim (לחם הפנים), vagyis a színkenyér, és a shtei halechem (שתי הלחם), a savuoti két kenyér ki vannak zárva ebből a körből. Köves Slomó rabbi hangsúlyozza, hogy a bevonás és a kizárás mögött nem véletlenszerűség áll, hanem az a logika, hogy azokat vonjuk be, amelyeknél van oltárra kerülő rész és van kohaniták által elfogyasztott rész, míg azokat zárjuk ki, amelyeknél ilyen szerkezet nincs.

A Talmud a minchas nesachim (מנחת נסכים), vagyis a kísérő lisztáldozat esetét is megvizsgálja. Köves Slomó rabbi szerint ezt azért zárjuk ki, mert nem önmagában álló áldozat, hanem egy másik áldozat kísérője. Ugyanígy kerülnek kívülre a kohénok és a főpap lisztáldozatai is: ezek ugyan önállóak, de nincs olyan részük, amelyet a kohénok fogyasztanának, mert teljesen elégetésre kerülnek. A Talmud még azt is tisztázza, hogy az oltárra tétel nem egyszerűen edényben való odavitel, hanem végül a koymec (קומץ) saját kézzel történő oltárra helyezése.

Mely áldozatoknál van tnufa (תנופה), de nincs hagasha (הגשה)?

A Misna ezután új csoportot tárgyal: azokat az áldozatokat, amelyeknél van tnufa (תנופה), vagyis lengetés, de nincs hagasha (הגשה). Köves Slomó rabbi itt felsorolja a leprás megtisztulásához tartozó egy log (לוג) olajat, az asham (אשם) áldozatot, a bikurim (ביכורים), vagyis a zsengék kosarát, az egyéni shelamim (שלמים) bizonyos részeit, továbbá a színkenyeret és a savuoti két kenyeret. Ezeknél közös, hogy a lengetés megjelenik, de az oltárhoz vitel nem kötelező mozzanatként szerepel. A két kenyérnél a lengetés konkrét módját is leírja: a kenyereket a bárányokra teszik, a kohén a kezét alájuk helyezi, és előre-hátra, fel-le mozgatja őket. Köves Slomó rabbi külön kiemeli, hogy a tnufa (תנופה) az oltár keleti oldalán történhetett, míg a hagasha (הגשה) mindenképpen a nyugati oldalon történt, és a lengetés megelőzte a közelvitelt.

A leprás olaja és az asham (אשם) közös lengetése

A Talmud részletesen elemzi a leprás megtisztulásának szertartását. Köves Slomó rabbi elmondja, hogy a Tóra szövege alapján a leprás asham (אשם) áldozatát és az ahhoz kapcsolódó olajat együtt kellett meglengetni. Ugyanakkor abból, hogy a szöveg később egyes számban beszél a lengetésről, a Talmud azt is levezeti, hogy ha nem együtt, hanem külön-külön lengették őket, azzal is teljesítették a kötelességet. Ez a rész jól mutatja, hogy a Talmud számára nemcsak maga a cselekedet, hanem annak pontos szöveghez kötött szerkezete is meghatározó. Köves Slomó rabbi azt is kiemeli, hogy itt az „örökkévaló előtt” kifejezés a keleti oldalra is vonatkozhat, szemben azokkal a lisztáldozatokkal, ahol a nyugati oldal a döntő.

A bikurim (ביכורים) lengetése: a kohén és a tulajdonos együtt mozog

A zsengék, vagyis a bikurim (ביכורים) esetében Köves Slomó rabbi Rabbi Eliezer ben Jáákov álláspontját emeli ki. A Tóra mondatából – hogy a kohén elveszi a kosarat a kezedből – azt tanulja, hogy itt is van tnufa (תנופה). A talmudi magyarázat szerint a „kéz” szó kapcsolja össze ezt a jelenetet a shelamim (שלמים) áldozatok lengetésével, és ebből következik, hogy a kohén a tulajdonos keze alá teszi a sajátját, és együtt végzik a lengetést. Köves Slomó rabbi arra is kitér, hogy Rabbi Jehuda másik versből tanulja ugyanezt, de a Misna mégis Rabbi Eliezer ben Jáákov nevét emeli ki, mert az ő levezetése jobban illik a tárgyalt szövegkörnyezethez.

Nők és nem zsidók: ki köteles, és ki végzi ténylegesen a lengetést?

Az előadás egyik legérzékenyebb pontja az, ahogyan a Talmud különbséget tesz a lengetés kötelezettsége és tényleges végrehajtása között. Köves Slomó rabbi szerint Rabbi Jehuda úgy érti a Misnát, hogy a nő áldozata ugyanúgy köteles tnufa (תנופה)-ra, mint a férfié, de magát a közös lengetést a nő nem végzi együtt a kohénnal, mert az nem lenne illő. Ilyenkor a kohén végzi el egyedül a mozdulatot. A nem zsidó áldozatánál viszont nincs ilyen kötelező lengetés. A Talmud ezt összeveti a smicha (סמיכה), vagyis a kézrátétel szabályával, ahol valóban van különbség a zsidó, a nem zsidó és a nő között. Köves Slomó rabbi rámutat: a smicha (סמיכה) lényegileg a tulajdonos aktusa, ezért ott fontos, ki a tulajdonos; a tnufa (תנופה) viszont kohén közreműködésével történik, ezért más a szabályozása.

A lap belső logikája

A 61. lap egyik központi tanulsága, hogy a Talmud nem elégedik meg puszta felsorolásokkal. Köves Slomó rabbi újra és újra hangsúlyozza: minden kategória mögött szerkezeti logika áll. Az dönti el, hogy egy lisztáldozatot beemelünk-e a hagasha (הגשה) körébe, hogy önálló-e, van-e oltárra kerülő és kohén által fogyasztott része, illetve hogy a szövegben milyen plusz betű vagy kifejezés engedi meg a kiterjesztést. Ugyanez igaz a tnufa (תנופה) világára is: nemcsak az számít, hogy van-e lengetés, hanem az is, hogy ki végzi, mikor végzi, és az oltár melyik oldalán történik.

Az előadásban elhangzott példák

• a nem zsidó lisztáldozata
• a nő lisztáldozata
• a színkenyér
• a savuoti két kenyér
• a kísérő lisztáldozat
• a kohén és a főpap lisztáldozata
• a leprás megtisztulásához tartozó olaj és asham (אשם)
• a bikurim (ביכורים), vagyis a zsengék kosara
• az egyéni shelamim (שלמים) mell- és combrésze
• a sota (סוטה) lisztáldozata
• az omer (עומר) áldozata
• a nő és a férfi áldozatának lengetése
• a nem zsidó áldozata és a lengetés hiánya

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud