Cimkék: Mönáchot  podcast

Egy csepp olaj is romba dönthet mindent? – A lisztáldozatok végzetes részletei

A Mönáchot 60. lapján Köves Slomó rabbi azt a meglepő dilemmát bontja ki, hogy néha nem a nagy hibák, hanem az egészen apró eltérések döntik el egy áldozat sorsát. Egy minimális mennyiségű olaj vagy tömjén, egy rossz helyre tett edény, vagy éppen az, hogy egy lisztáldozatot oda kell-e vinni az oltárhoz, már elegendő ahhoz, hogy a Talmud egész logikai rendszere mozgásba lendüljön. A kérdés végig az: mitől számít valami valóban tiltott hozzáadásnak, mikor válik egy áldozat pasul (פסול), vagyis érvénytelenné, és honnan tudjuk, hogy bizonyos lisztáldozatoknál a hagasha (הגשה), az oltárhoz való odavitel valóban kötelező része a szertartásnak.

Az olaj és a tömjén nem ugyanúgy ront

Köves Slomó rabbi azzal kezdi, hogy a bűnös lisztáldozatánál a Tóra külön tiltja a shemen (שמן), vagyis az olaj, illetve a levona (לבונה), vagyis a tömjén hozzáadását. A Talmud azonban finoman különbséget tesz a kettő között.

Az egyik álláspont szerint ha valaki akár egészen kevés olajat tesz egy kezayis (כזית) mennyiségű lisztre, azzal már érvénytelenné teszi az áldozatot. Az olajnál tehát a hangsúly azon van, hogy a lisztből legyen meg a minimális mennyiség, miközben az olajból akár a legkisebb mennyiség is elég a rontáshoz.

A tömjénnél viszont fordított a helyzet. Ott az számít, hogy a tömjénből legyen meg a minimális mennyiség, még ha a liszt mennyisége kisebb is. Köves Slomó rabbi rámutat: a Talmud ezt a különbséget a vers szövegének nüanszaiból vezeti le, abból, hogy egyszer a Tóra a „ne tegyen rá” formulát használja, másszor pedig a „ne rakjon rá” formát, és ezekből más-más kiterjesztési szabályokat olvas ki.

Ugyanakkor egy másik hagyomány szerint ez az egész nem végleges döntés, hanem kérdés marad: vajon az olajnál is szükséges-e a tiltott minimummennyiség, vagy már a legkisebb csepp is elegendő? A Talmud itt teiku (תיקו) állapotban hagyja az ügyet.

Mikor számít tényleg úgy, hogy „rátette”?

A sugya ezután azt vizsgálja, mit jelent pontosan a Tóra nyelve: „ne tegyen rá”. Köves Slomó rabbi hangsúlyozza, hogy ez nem pusztán nyelvtani kérdés. Ha két külön kohén jár el, az egyik olajat tesz rá, a másik tömjént, attól még mindketten megszegik a tilalmat; nem lehet arra hivatkozni, hogy egyikük csak „félmunkát” végzett.

Másfelől viszont, ha valaki nem magára a lisztre teszi az olajat, hanem például egy másik edényt helyez a lisztes edény tetejére, amelyben olaj van, az már nem számít valódi ráhelyezésnek. Köves Slomó rabbi itt rámutat arra a talmudi alapelvre, hogy a tilalom konkrét fizikai kapcsolódást feltételez: nem minden közelség számít tiltott „rátevésnek”.

A lisztáldozatok új rendszere: hagasha és tnufa

A lap második felében a fókusz áttevődik a hagasha (הגשה), vagyis az oltárhoz való odavitel, és a tnufa (תנופה), vagyis a lengetés kérdésére. A Misna négy kategóriát különböztet meg: van, aminél csak hagasha van, van, aminél hagasha és tnufa is, van, aminél רק tnufa van, és van, aminél egyik sem.

Köves Slomó rabbi itt elsősorban azzal foglalkozik, mely lisztáldozatoknál van odavitel, de nincs lengetés. Ide tartozik az összes klasszikus önkéntes lisztáldozat: a sima mincha (מנחה), a machavat (מחבת), a marcheshet (מרחשת), a kemencében sült változatok, a kohén és a főpap lisztáldozata, a nem zsidó és a nő lisztáldozata, valamint a vétkes lisztáldozata.

Rabbi Elazar kivételt tesz a kohén és a főpap áldozatával. Szerinte ahol nincs kemica (קמיצה), vagyis papi marokvétel, ott hagasha sincs. Köves Slomó rabbi érzékelteti: itt nem technikai vita zajlik, hanem arról folyik a vita, mennyire kapcsolódik össze a lisztáldozat két nagy mozzanata, a kemica és a hagasha.

Honnan tudjuk, hogy valóban kell az odavitel?

A Talmud a Tóra verseiből vezeti le, hogy az önkéntes lisztáldozatokat az oltárhoz kell vinni. A kulcsszó a vehevi (והביא) és a vehikriva (והקריבה) típusú formulákban rejlik. Köves Slomó rabbi végigvezeti, hogy a Talmud nem elégszik meg azzal, hogy egyszer már elhangzott a lisztáldozat közelvitele: újra és újra külön verset keres a bűnös lisztáldozatához, a sota (סוטה) lisztáldozatához és az omer (עומר) áldozatához is.

A logikai levezetés önmagában nem elég, mert mindig található egy különbség, ami miatt az analógia megtörhető. A bűnös lisztáldozata például szegénységhez kötött; a sota áldozata árpából van; az omer közösségi és évente egyszeri. Köves Slomó rabbi itt újra megmutatja, hogyan dolgozik a Talmud: minden hasonlóság mellé keres egy lényegi különbséget, hogy végül szükség legyen egy konkrét szövegbeli bizonyítékra.

Miért nem lehet akár árpából is önkéntes lisztáldozatot hozni?

A végén a sugya felvet egy további lehetőséget: talán a „hozza” kifejezés nem az odavitelt tanítja, hanem azt, hogy az egyén csak azokat a lisztáldozat-típusokat hozhatja, amelyeket a Tóra felsorolt, és nem találhat ki új formát, például árpából készült önkéntes lisztáldozatot.

Köves Slomó rabbi itt megmutatja, hogy a Talmud ezt is végiggondolja, de végül a szöveg másik kifejezése, a me’ele (מאלה), vagyis „ezek közül”, már kizárja ezt az értelmezést. Ez arra tanít, hogy a felsorolt formák közül lehet választani, de nem mindegyiket kell hozni egyszerre, és nem lehet tetszőlegesen új típust létrehozni.

Így végül a „hozza” szó felszabadul arra, hogy valóban a hagasha kötelezettségét tanítsa.

A lap fő tanulsága

Köves Slomó rabbi előadásából az derül ki, hogy a lisztáldozatok világa rendkívül érzékeny rendszer. Ugyanaz a tiltott elem – olaj vagy tömjén – nem ugyanúgy teszi tönkre az áldozatot. Ugyanaz a szertartási mozzanat – az oltárhoz vitel – nem ugyanabból a logikából következik minden áldozatnál. A Talmud nem engedi, hogy pusztán „józan ésszel” összemossuk a különböző kategóriákat: minden típusnak megvan a maga státusza, külön verssel, külön logikával és külön szertartási identitással.

Az előadásban elhangzott példák

Az előadásban szerepelt a bűnös lisztáldozata, a tömjén és olaj minimális mennyiségének kérdése, a két kohén által végzett külön ráhelyezés esete, az olajos edény ráhelyezése a lisztes edényre, az önkéntes lisztáldozatok különböző formái, a kohén és főpap áldozata, a sota (סוטה) lisztáldozata, az omer (עומר) áldozata, valamint az a lehetőség, hogy valaki árpából akarna önkéntes lisztáldozatot hozni.

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud