- This event has passed.
Mönáchot 52 – Napi Talmud 2250: Közösségi bűnáldozat
Kié a főpap áldozata, ha a főpap már nincs is? – A közösség fizet, az örökös hallgat, a Talmud pedig vitázik
A lap középpontjában most már nem az áll, hogyan kell a főpap mindennapi lisztáldozatát elkészíteni, hanem az, hogy ki viseli ennek a terhét rendkívüli helyzetben. Köves Slomó rabbi megmutatta: a kérdés nem pusztán technikai. A vörös tehén hamvainál azt látjuk, hogy a rabbik néha visszaállítják a Tóra eredeti szabályát, mert az emberek félreértések miatt nem mernek élni a megtisztulás lehetőségével. A főpap áldozatánál pedig ugyanígy az derül ki, hogy a közösség, az örökösök és a rabbinikus rendeletek felelőssége folyamatosan újrarendeződik. A vita végül oda fut ki, hogy amikor a főpap meghal, nem minden duplázódik meg, hiába nő meg a liszt mennyisége.
A vörös tehén hamvai: Tóra-törvény vagy rabbinikus rendelet?
A Talmud a hét rabbinikus rendelet egyikével kezdi a lapot: a para aduma (פרה אדומה), a vörös tehén hamvai esetében a profán használat ne számítson me’ila (מעילה)-nak, vagyis szentségsikkasztásnak. Erre azonnal felmerül az ellenvetés: hiszen ez eleve a Tóra törvénye, mert a brájtá a „chatat hi (חטאת היא)” kifejezésből azt tanulja, hogy maga a tehén szent ugyan, de a hamvai már nem tartoznak a me’ila kategóriájába.
A feloldás szerint itt két rendelet volt. Először a rabbik szigorítottak, és mégis úgy kezelték a hamvakat, mintha me’ila vonatkozna rájuk, mert az emberek méltatlanul, hétköznapi célokra használták őket. Később viszont azt látták, hogy a túlzott szigor visszaüt: az emberek már attól is féltek, hogy ha bizonytalan tisztátalanság esetén hintik rájuk a hamvakat, akkor talán szentségsikkasztást követnek el. Ekkor visszaállították a Tóra eredeti szabályát.
Közösségi bűnáldozat: a fél sékelekből vagy külön gyűjtésből?
Ezután a Talmud olyan közösségi áldozatokról beszél, amelyek valamilyen rendkívüli bűnhelyzet miatt válnak szükségessé, például a par he’elem davar shel cibur esetében, amikor a Szánhedrin téves döntése miatt a közösség hibázik, vagy a közösségi bálványimádás esetében. A vita arról szól, hogy ezeket az áldozatokat a közösségi machacit ha-sekel (מחצית השקל) pénzéből hozzák-e, vagy külön gyűjtést rendeznek rájuk.
Két egymásnak ellentmondó brájtát idéz a Talmud Rabbi Jehuda és Rabbi Simon nevében. Köves Slomó rabbi kiemelte, hogy a kérdés itt az: melyik a későbbi álláspont. Rav Ási először azt javasolja, hogy Rabbi Simon lehet az, aki attól tart, hogy az emberek elbagatellizálnák a külön gyűjtést, ezért inkább a már meglévő közpénzből kellene finanszírozni az áldozatot. De ezt a Talmud végül nem tekinti döntő érvnek, mert itt a közösség saját engeszteléséről van szó, tehát nem biztos, hogy könnyelműek lennének.
A végső kapaszkodó egy másik brájtából jön, amelyben Rabbi Simon a tamid áldozat szövegéből vezeti le, hogy ezeket az áldozatokat is a fél sékelekből kell fedezni. Ebből következik, hogy Rabbi Jehuda a másik véleményt képviseli: szerinte külön gyűjtést kell rendezni. Mivel általában Rabbi Jehuda véleményét követjük, a gyakorlati következtetés az, hogy külön gyűjtésből kell ezeket fedezni.
Ha meghal a főpap: a fiai vagy a közösség?
A lap fő témája mégis a chavitin (חביתין), a főpap mindennapi lisztáldozata. A kérdés: ha a főpap meghal, és még nem választottak helyette újat, ki hozza ezt az áldozatot?
Rabbi Jehuda szerint az örökösök, a fiai hozzák. Ezt a Tóra szövegéből vezeti le: „veha-kohen ha-mashiach tachtav mibbanav ya’ase otah (והכהן המשיח תחתיו מבניו יעשה אותה)” – vagyis a felkent pap helyette, a fiai közül valaki készítse azt. Rabbi Simon viszont ugyanebből a szakaszból más hangsúlyt emel ki, és azt mondja: a közösség hozza.
A Gemárá itt megkérdezi, hogyan lehet, hogy Rabbi Simon egy másik helyen azt mondja: ez rabbinikus rendelet. A válasz szerint eredetileg valóban a Tóra törvénye volt, hogy a közösség fizeti. A második Szentély idején azonban ez túl nagy terhet jelentett, mert a főpapok gyakran meghaltak, mire új főpapot neveztek ki. Ezért egyszer elrendelték, hogy inkább az örökösök fizessék. Csakhogy az örökösök ezt nem teljesítették, ezért végül visszatértek az eredeti szabályhoz: ismét a közösség finanszírozza.
Mi duplázódik meg, ha nincs főpap?
A lap legérdekesebb része az a kérdés, amelyet Köves Slomó rabbi külön ki is emelt: ha a főpap meghalt, és ezért a napi lisztáldozatot rendkívüli módon kell meghozni, vajon minden összetevőből dupla mennyiség kell-e?
A kiindulópont az, hogy normálisan egy issaron (עישרון) liszthez három log (לוג) olaj és tömjén társul, a lisztet pedig két fél adagra osztják, reggelre és estére. Ha viszont nincs főpap, akkor a lisztadagot meg kell duplázni. Ebből két kérdés születik: duplázódik-e az olaj, és duplázódik-e a tömjén?
A tömjénnél vita van Abba Joszi ben Dosztáj és a bölcsek között. Abba Joszi ben Dosztáj szerint eleve két komec (קומץ) tömjén kell, egy reggelre és egy estére. A bölcsek szerint viszont egy komecet osztanak ketté. Ha most megduplázódik a lisztadag, vajon a bölcsek is eljutnak-e oda, hogy két teljes komec kell? A Talmud végül egy brájtából arra jut, hogy nem: a liszt mennyisége duplázódik, de sem az olajat, sem a tömjént nem duplázzák meg. Vagyis a bölcsek álláspontja marad érvényben: a tömjén is marad fél-fél adagban reggel és este, az olaj is marad három log összesen.
Köves Slomó rabbi végkövetkeztetése
A lap végére az derül ki, hogy a rendkívüli helyzetek sem írják felül teljesen az eredeti áldozati logikát. A liszt mennyisége ugyan megnő, de a hozzá társított olaj és tömjén nem igazodik automatikusan ehhez. A Talmud itt is azt keresi, meddig lehet követni a normál szerkezetet, és hol kell valóban új szabályt mondani.
Az előadásban elhangzott példák
- a vörös tehén hamvainak profán használata
- a bizonytalan tisztátalanság esete a hamvakkal
- a Szánhedrin téves döntése miatti közösségi bűnáldozat
- a közösségi bálványimádás áldozata
- a főpap halála és az örökösök felelőssége
- a második Szentély korának gyakori főpapcseréi
- az issaron liszt, a három log olaj és a tömjén adagjának kérdése
—————————————————-
Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.
—————————————————-
A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.
Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30-8:30 között.
Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)
Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud
