Cimkék: Mönáchot  podcast

Ki fizeti a főpap áldozatát, ha meghal? – A közösség vagy az örökösök felelőssége

A Mönáchot 51. lapján Köves Slomó rabbi a főpap mindennapi lisztáldozatának, a chavitin (חביתין) micvájának további részleteit vizsgálja. A Talmud egyrészt azt elemzi, hogy pontosan mennyi olajat kell ehhez az áldozathoz használni, másrészt egy gyakorlati dilemmát tárgyal: mi történik akkor, ha a főpap meghal, és még nem választottak újat. Ki mutatja be addig a főpap napi áldozatát – az örökösök vagy a közösség? A látszólag technikai kérdés mögött komoly értelmezési vita áll a Tóra szövegéről és a rabbinikus rendeletek szerepéről.

A főpap lisztáldozata szombaton is készül

A Talmud először megerősíti, hogy a főpap napi lisztáldozatát a Szentély udvarán készítették el, és még szombaton is megsütötték. A Tóra egyik kifejezése – “te’ofena” (תאופנה), vagyis „süsd meg” – a bölcsek értelmezése szerint arra utal, hogy az áldozatot azon a napon kell elkészíteni, amikor felajánlják. Ha előző nap sütötték volna meg, kiszáradt volna, ezért nem lehetett pénteken elkészíteni a szombati áldozathoz.

Egy másik tórai kifejezés, “ta’ase” (תעשה) – „készítsd el” – további hangsúlyt ad ennek: a micvát még szombaton is teljesíteni kell, és a szabály még rituális tisztátalanság esetén is érvényben marad.

Mennyi olaj kell a liszthez?

A brájtá hosszabb elemzésbe kezd: a főpap napi lisztáldozata egy issaron (עשרון) lisztből készült – nagyjából 2,2 liter lisztből. Ehhez a hagyomány szerint három log (לוג) olajat használtak, ami körülbelül egy liternek felel meg.

A Talmud azonban megkérdezi: honnan tudjuk, hogy pontosan három log olaj kell?

A Tóra szövegében szerepel a kifejezés: “ba-shemen” (בשמן) – „olajban”. A bölcsek szerint ez arra utal, hogy bőséges mennyiségű olajat kell használni. De mennyi számít bőségesnek? Ehhez a Talmud más áldozatokhoz hasonlítja a főpap lisztáldozatát.

Két lehetőség merül fel:

• a tamid (תמיד) áldozatot kísérő lisztáldozathoz hasonlítsák
• vagy az önkéntes lisztáldozatokhoz, a mincha nedava (מנחת נדבה) típushoz

Az első esetben három log olaj jár egy issaron liszthez, a másodikban csak egy log.

Kétféle hasonlósági rendszer

A Talmud két különböző szempont alapján próbál dönteni.

Az egyik rendszer a TaBShAT (תבש״ט) jelű hasonlóság:

• tadir (תדיר) – rendszeresen bemutatott áldozat
• chova (חובה) – kötelező
• doche Shabbat (דוחה שבת) – felülírja a szombatot
• doche tum’a (דוחה טומאה) – felülírja a tisztátalanságot

Ezek mind igazak a tamid áldozatra és a főpap lisztáldozatára is.

A másik rendszer a YaGiL (יג״ל) jelű hasonlóság, amely inkább az önkéntes lisztáldozatokra illik:

• yachid (יחיד) – egyéni áldozat
• biglal atzmo (בגלל עצמו) – önálló áldozat
• levona (לבונה) – tömjén tartozik hozzá
• yayin (יין) – bor is kísérheti

Mivel mindkét irányban találunk hasonlóságokat, a Talmud további érveket keres.

Miért a tamidhoz hasonlítjuk?

Rabbi Jismael egy különleges kifejezésből vezeti le a választ. A Tóra a főpap lisztáldozatát “minchat tamid” (מנחת תמיד) – „állandó lisztáldozat” – néven említi. A tamid szó szerinte egyértelmű utalás arra, hogy ezt az áldozatot a tamid rendszeréhez kell hasonlítani.

Rabbi Simon más úton jut ugyanoda. Ő a Tóra ismételt kifejezésére – “ba-shemen” (בשמן) – épít. A szóismétlés szerinte azt jelzi, hogy az átlagosnál több olaj kell, és ez a mennyiség éppen három log.

A végkövetkeztetés tehát mindkét rabbi szerint ugyanaz: a főpap lisztáldozatához három log olaj szükséges.

Ki hozza az áldozatot a főpap halála után?

A lap második nagy kérdése: mi történik, ha a főpap meghal, és még nem választottak újat.

A Misna szerint az áldozatot akkor is be kell mutatni, de vita van arról, ki finanszírozza.

Rabbi Jehuda szerint a főpap örökösei hozzák az áldozatot. Ezt a Tóra egyik mondatából vezeti le, amely szerint „a felkent pap helyett fiai közül valaki készítse el”.

Rabbi Simon azonban másképp értelmezi a verset. A „olam (עולם)” szót nem „örökké”-nek, hanem „világ”-nak olvassa, és ebből arra következtet, hogy a közösség viseli a költséget.

Mindkét vélemény egyetért abban, hogy ilyen esetben nem felezett adag készül, hanem az egész mennyiséget hozzák, amely teljes egészében elégetésre kerül.

Tóra törvénye vagy rabbinikus rendelet?

A Gemárá végül egy látszólagos ellentmondást old fel. Egy brájtá szerint ez a szabály – hogy a közösség fizeti az áldozatot – rabbinikus rendelet.

Hogyan lehet ez, ha Rabbi Simon a Tórából vezeti le?

A válasz történeti: eredetileg valóban a Tóra szabálya volt, hogy a közösség hozza az áldozatot. A második Szentély idején azonban gyakran meghaltak a főpapok, és a közösség számára ez nagy terhet jelentett. Ezért egy időre elrendelték, hogy inkább az örökösök fizessék. Amikor azonban ez sem működött – mert az örökösök nem teljesítették –, visszatértek az eredeti tórai szabályhoz.

Így a „rendelet” valójában visszatérés az eredeti törvényhez.

Példák, amelyek elhangzottak az előadásban

• a főpap lisztáldozatának szombati elkészítése
• az issaron liszt és három log olaj aránya
• a tamid és az önkéntes lisztáldozat összehasonlítása
• a TaBShAT és YaGiL hasonlósági rendszerek
• a főpap halála utáni áldozat finanszírozásának kérdése
• a második Szentély idején hozott rabbinikus rendeletek változása

Köves Slomó rabbi tanítása rámutat: a Talmud nemcsak azt vizsgálja, mi a törvény, hanem azt is, hogyan alkalmazható a valós életben. A szöveg apró nyelvi részletei mögött gyakran egész történelmi és intézményi folyamatok rajzolódnak ki.

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud