Cimkék: Mönáchot  podcast

Mikor nem lesz érvénytelen az érvénytelen? – olaj, keverékek és az „azonos típus” határai

A Menáchot 23. lapján Köves Slomó rabbi egy látszólag technikai kérdésből indul ki: mi történik azokkal a lisztáldozatokkal, amelyekhez a Tóra szerint nem kell olaj – például a vétkes lisztáldozata –, ha mégis kapcsolatba kerülnek olajjal. Innen azonban a tanulás gyorsan eljut a Talmud egyik legmélyebb fogalmi vitájához: mit jelent az, hogy két dolog „azonos típus” (min be-mino), mikor oldódik fel (batel), és mikor nem, különösen akkor, ha az oltár, a kamicá (kəmicá, קְמִיצָה) és a maradék (sirajim) kerül szóba.

Olaj nélküli lisztáldozat és a kəmicá kérdése

A Tóra egyértelműen kimondja, hogy bizonyos lisztáldozatokra „ne tegyen olajat és ne tegyen rá tömjént”. A vita ott kezdődik, amikor mégis olaj kerül kapcsolatba az áldozattal.

Rabbi Jochanan szerint, ha valaki olajat tesz a vétkes lisztáldozatának kəmicájára, az érvénytelen.
Resh Lakish viszont azt állítja: nemhogy nem érvénytelen, hanem valójában kell is egy minimális olaj, amely nem közvetlenül kerül rá, hanem egy másik, olajos lisztáldozathoz használt edény faláról „rákenődik” a kəmicára.

Ez elsőre szembemegy a Tóra szövegével. Resh Lakish azonban úgy magyarázza: a tiltás nem abszolút olajmentességet jelent, hanem azt, hogy nem kell ráönteni olajat olyan módon és mennyiségben, mint más lisztáldozatoknál.

A brájta ellenvetése és annak feloldása

Ellenvetésként egy brájta kerül elő: ha egy száraz lisztáldozat összekeveredik egy olajossal, az egyik vélemény szerint nem is szabad meghozni. Ez látszólag cáfolja Resh Lakish álláspontját.

A válasz szerint azonban a brájta nem valóban száraz és olajos áldozatról beszél, hanem két különböző kísérő lisztáldozatról (minchát neszáchim), ahol az olaj mennyisége eltér:

• kos vagy üsző esetén kevesebb olaj,
• bárány esetén több olaj szükséges.

Ezért az egyik „szárazabbnak” számít a másikhoz képest, és a probléma nem az olaj jelenléte önmagában, hanem az, hogy két külön halachikus típus keveredik.

Hiányos kəmicá – számít-e, hogy az olaj külön kerül a tűzre?

Új kérdés merül fel: mi van akkor, ha valaki kifacsarja az olajat a kəmicából, előbb az olajat, majd magát a kəmicát teszi a tűzre?

A dilemma így hangzik:

• mondjuk-e, hogy a kəmicá hiányos, ezért érvénytelen,
• vagy mivel végül mindkettő az oltár tüzére kerül, ott „újraegyesülnek”, és ezért egynek számítanak?

Ez párhuzamba kerül egy korábbi vitával a szentélyen kívüli áldozás kapcsán, ahol az volt a kérdés, hogy egy kezájit (kezájit, כְּזַיִת) mennyiség összeáll-e húsból és csontból, ha külön kerülnek a tűzre.

Ott:

• Rabbi Jochanan szerint az összeállás számít,
• Resh Lakish szerint nem.

A Talmud azonban kimondja: a két eset nem azonos, mert az olaj és a liszt különböző anyagok, míg a hús és a csont eredetileg is összetartoztak. A kérdés nyitva marad (teku), „majd a Messiás idején eldől”.

Visszatérés az alapvitához: min be-mino és batel

A Gemárá itt rendszerezi a tegnapi nagy vitát:

• min be-mino – „azonos típus azonos típussal”,
• min be-se-ejno mino – „nem azonos típusú keverék”,
• batel – feloldódik, semmissé válik.

A jom kipuri példa – az üsző és a kecske vérének összekeverése – mindkét oldal kiindulópontja:

• a Bölcsek szerint azért nem oldódik fel, mert áldozati vér, és ez speciális szabály,
• Rabbi Jehuda szerint azért nem, mert azonos típus (vér).

A misna esetei – liszt, kəmicá és maradék

A 23. lap misnája több esetet tárgyal, ezek közül a döntő elv a következő:

Ha két lisztáldozat keveredik:

• amíg mindkettőből külön-külön kivehető a kəmicá, az áldozat rendben van,
• ha egy kəmicá keveredik egy másik, még „nyers” lisztkupacba (tevel), akkor eleve nem szabadna feláldozni, de ha mégis megtörtént, az az áldozat, amelyből a kəmicá származott, érvényes,
• ha a kəmicá maradékba (sirajim) esik vissza, ugyanez az elv.

Ezek az esetek nem a Bölcsek véleményét tükrözik, mert itt nem két oltárra kerülő dologról van szó. A Talmud arra jut: Rabbi Jehuda álláspontján belül kell keresni a magyarázatot.

Rabbi Zeira kulcsa: a „tűz-szó”

Rabbi Zeira szerint a lisztáldozatoknál külön szabály érvényes:
a kəmicá és a sirajim esetében mindkettőnél szerepel a „tűz” (és) kifejezés, ezért halachikusan összekapcsolódnak. Emiatt:

• akkor sem válnak semmissé,
• akkor sem oldódnak fel,
• ha egyébként nem lennének klasszikus min be-mino esetek.

Ez magyarázza, miért nem „nyeli el” a maradék a kəmicát, és miért nem válik érvénytelenné az áldozat.

Analógia: fűszerezett macesz

A lap végén egy hétköznapinak tűnő, de tanulságos példa jelenik meg: fűszerezett macesz (mácá, מַצָּה).
Ha valaki köménnyel vagy szezámmaggal fűszerezi a maceszt, az továbbra is macesz, nem „fűszer”. Hiába nem azonos típusú dolgok keverednek, nem beszélünk feloldódásról, mert:

• a macesz a meghatározó,
• a fűszer csak járulékos.

Ez érzékelteti, hogy nem minden keverék értelmezhető pusztán mennyiségi vagy technikai alapon – a fogalmi státusz dönt.

Az előadásban elhangzott példák rövid felsorolása

• vétkes lisztáldozat és az olaj tilalma,
• Rabbi Jochanan és Resh Lakish vitája a kəmicáról,
• olajos és „száraz” kísérő lisztáldozatok keveredése,
• kifacsart olaj és hiányos kəmicá dilemmája,
• hús és csont példája a szentélyen kívüli áldozásnál,
• min be-mino és batel alapvita,
• jom kipuri üsző- és kecskevér,
• tevel, kəmicá és sirajim keveredése,
• Rabbi Zeira „tűz-szó” elve,
• fűszerezett macesz mint szemléltető példa.

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud