Cimkék: Mönáchot  podcast

Egy edény, három fél és a tisztátalanság útja – hol számít valóban az „egybeszámítás”?

A Menáchot 24. lapján Köves Slomó rabbi egy finom, de alapvető kérdéskört bont ki: mit jelent pontosan az, hogy egy szent edény „összehozza” (metszáref) a benne lévő dolgokat. Ez az elv első látásra technikai szabálynak tűnik, de hamar kiderül, hogy döntő következményei vannak a tisztátalanság (tumá) terjedésére és arra is, hogy le lehet-e venni a kəmicát (kəmicá, קְמִיצָה) különálló részekből. A sugja során végig az a kérdés kísért: hol húzódik az „egy edény” erejének határa?

Két fél liszt egy edényben – érintkezés nélkül

A történet szerint egy babilóniai bölcs Izraelbe érkezik, és találkozik Rabbi Jochanan fiaival. A kérdésük a következő:
ha egy lisztáldozatot két részre osztanak, és egy olyan edénybe teszik, amelyben a két fél nem érintkezik, akkor mi történik, ha egy töul jom (tövül jom, טְבוּל יוֹם – aznapos tisztuló) megérinti az egyik felét?

A válasz lényege: a szöveg nem azt mondja, hogy az edény „összefüggővé” teszi a tartalmát, hanem azt, hogy „összehozza”. Ezért:

• akkor is egybeszámítódnak,
• akkor is egységet alkotnak,
• ha fizikailag nem érintkeznek.

Következésképp: az egyik fél érintése tisztátalanná teszi a másikat is.

Harmadik fél középen – megszakad az egység

A következő kérdés ezt tovább élezi:
mi van akkor, ha a két fél közé egy harmadik lisztáldozat-rész kerül, és a tisztátalan személy ezt a középső részt érinti meg?

Rav Kahana válasza pontosítja a szabályt. Az edény csak akkor „hoz össze” részeket, ha:

• szükségük van az edényre egymáshoz képest,
• például mert eredetileg egyetlen áldozat részei.

Ha azonban egy harmadik, idegen rész kerül közéjük, akkor:

• az már megszakítja az edény összekötő erejét,
• és a két eredeti fél nem válik tisztátalanná.

Az edény légtere – számít-e érintés nélkül?

Újabb finomítás: mi történik, ha a tisztátalan személy csak az ujját teszi az edény légterébe, a két fél közé, anélkül hogy megérintené a lisztet?

A válasz egyértelmű:

• csak cserépedénynél (kli cheresz) számít a légteret érő tisztátalanság,
• más edényeknél nem.

Ezért ebben az esetben a liszt tiszta marad.

Átfordul a kérdés: kəmicá levétele két elkülönült félből

Miután a tisztátalanság kérdését körbejárták, a bölcs megfordítja az irányt, és ő kérdez:
ha két fél lisztáldozat egy edényben van, de nem érintkeznek, le lehet-e venni a kəmicát az egyikből úgy, hogy a másikat is beleszámítjuk a szükséges mennyiségbe?

A kulcskérdés: az edény általi egybeszámítás

• tórai szabály (deoraita), vagy
• rabbinikus előírás (derabbanan)?

Ha tórai, akkor le lehet venni a kəmicát;
ha rabbinikus, akkor csak szigorításra érvényes, de nem „előre” (lechatchilá).

A misna mint bizonyíték – de nem döntő

Rabbi Jochanan fiai egy korábbi misnára hivatkoznak:
ha két minchá összekeveredett, de van bennük egy olyan rész, amely önmagában elegendő egy kəmicára, akkor le lehet venni belőle.

Felmerül azonban az ellenvetés: lehet, hogy a misna esete nem valódi elkülönülésről szól, hanem olyan „fogaskerék-szerű” keveredésről, ahol a részek mégis érintkeznek. Így ebből nem bizonyítható egyértelműen, hogy a teljesen elkülönült felekből is lehetne kəmicát venni.

Brájta és ellenérv – egy edény vagy kettő?

Egy brájta kimondja:
a Tóra előírása szerint a kəmicát abból a lisztből kell levenni, ami „egyben van”, és nem lehet két külön edénybe osztani a lisztet, majd úgy kəmicát venni.

Ebből elsőre úgy tűnhet, hogy ha egy edényben van, akkor akkor is jó, ha elkülönül. De az ellenvetés szerint:

• lehet, hogy a „két edény” itt valójában egy rekeszes edény,
• és a döntő szempont az, hogy a liszt összeér-e az edény pereme alatt vagy felett.

Így a teljesen elválasztott eset továbbra is nyitott kérdés marad.

Tisztátalanság kívülről és belülről – meddig hat az egység?

A Talmud ezután több elméleti esetet sorol:

• ha az edényen belüli részek egyike nedvesség révén kapcsolódik egy edényen kívüli részhez,
• vagy ha a tisztátalanság kívülről indul, és csak közvetetten érinti az edény belsejét.

Mindegyiknél ugyanaz a kérdés:
az edény általi egybeszámítás csak belül hat, vagy „továbbterjed” a külső kapcsolatokra is?

A válasz több ponton teku – nyitva marad, „majd a Messiás idején eldől”.

„Jól lakott-e a tisztátalanság?” – a telítettség kérdése

Különösen éles kérdés:
ha egy rész már tisztátalan volt, majd újra megérinti egy tisztátalan személy, akkor:

• mondjuk-e azt, hogy „már telítődött” a tisztátalansággal (kévar nitmale),
• és ezért nem közvetít tovább tisztátalanságot?

A Misna a tam midrász (tám midrász, טָמֵא מִדְרָס) esetéből hoz analógiát:
egy tárgy lehet egyszerre „fekvés általi” és „érintés általi” tisztátalan is, és nem mondjuk, hogy az egyik kizárja a másikat. Ez arra utal, hogy nincs olyan fogalom, hogy „jól lakott tisztátalansággal”.

Három fél liszt – elveszett, pótolt, meglett

A lap végén egy összetett eset jelenik meg:

• egy lisztáldozat két félre oszlik,
• az egyik fél elveszik, majd később meglett,
• közben hoznak egy pótló féladagot.

Most három fél van egy edényben. A kérdés:

• melyik teszi tisztátalanná a másikat,
• és kinek a maradéka ehető, ha kəmicát vesznek?

Abaye és Rava vitatkoznak:

• az egyik szerint mindig az „összetartozó” felek hatnak egymásra,
• a másik szerint bármelyik fél tisztátalansága az összeset érinti, mert „egy kunyhóban laknak”.

A kəmicá esetében a vita oda fut ki, hogy:

• Abaye szerint csak annak a félnek a maradéka ehető, amelyből a kəmicát levették,
• Rava szerint viszont maga a kəmicá is problematikus lehetne, de végül azt mondja:
  a kohén tudata dönti el, mire irányult a kəmicá, ezért az az egy fél érvényes marad, a többi nem.

Az előadásban elhangzott példák rövid felsorolása

• két fél lisztáldozat egy edényben, érintkezés nélkül,
• tövül jom érintése és a tisztátalanság terjedése,
• harmadik fél közbeiktatása,
• edény légterének szerepe,
• kəmicá levétele elkülönült részekből,
• rekeszes edény esete,
• tisztátalanság „belülről” és „kívülről”,
• tam midrász és érintés analógiája,
• „jól lakott-e a tisztátalanság?” kérdése,
• három fél liszt: elveszett, pótolt, meglett,
• Abaye és Rava vitája a kəmicáról és az ehetőségről.

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud