Cimkék: Mákot  MI  podcast

Bikurim, másod tized, szentség és kiváltás – Mit fogyaszthatunk ma Jeruzsálemben?

A Mákot traktátus 19. lapján kibontakozó tanulás központi kérdése, hogy a másod tized (maáser séni) Jeruzsálembe vitelének kötelessége ma, a Szentély hiányában is fennáll-e, illetve milyen szabályok vonatkoznak a bikurim (zsenge) adományára. Köves Slomó rabbi vezetésével a Talmud szövegének értelmezése során számos logikai párhuzam, különbségtétel és szövegértelmezési finomság kerül terítékre. Az előadás során szó esik arról, hogyan válik egy termény szentté, mit jelent az „örökké szent” Jeruzsálem, valamint arról is, hogy egy betért zsidó vajon elmondhatja-e a bikurim szövegét. A rabbi látványosan vezeti végig a hallgatóságot a logikai láncolatokon, példákkal, analógiákkal és egy kis tábla segítségével, hogy a szövegben rejlő halachikus tanítások világossá váljanak.

A bikurim szentségének hatályba lépése

A lap elején a tegnapi tanulás témáját, a bikurim szentségét folytatja a Talmud: mikortól kezdve tilos azt egy idegennek (nem kohanitának) fogyasztania? A válasz: onnantól kezdve, hogy beviszik a Szentélybe. Ez alapján a gyümölcs azon része, ami a kosárból a Szentély belső részébe került, már szentnek számít, míg a kívül maradó része még profán. A döntő mozzanat tehát a szentélybe való bevitel – nem pusztán a szándék vagy az út Jeruzsálem felé.

A bikurim esetében két kötelező cselekedet van: az egyik az oltár elé történő lerakás, a másik pedig a Tórában leírt szöveg felolvasása, amely a kivonulásra és a föld elnyerésére utal. Rabénk szerint az első (az oltár előtti lerakás) elmaradása érvényteleníti a micvát, míg a második, a felolvasás hiánya nem teszi azt semmissé. Ez a különbségtétel fontos precedenst jelent a micvák végrehajtási szabályaiban.

A Jeruzsálembe vitt másod tized kötelessége

Felmerül a kérdés, hogy ma, amikor nincs Szentély, vajon a másod tizedet mégis fel kell-e vinni Jeruzsálembe és ott elfogyasztani. Az érvelés során több analógiát is vizsgál a Talmud: az elsőszülött állat (böhór), amelyet a kohén fogyaszt, csak akkor kötelező Jeruzsálembe vinni, ha van Szentély. Ebből következtethetnénk arra, hogy a másod tizednél is ugyanez a helyzet. Azonban a másod tizeddel kapcsolatban nincs szükség szentélybeli aktusra (mint például vérhintés vagy oltárra helyezés), így a következtetés nem teljesen megalapozott.

Egy másik példa, a bikurim, ahol bár nincs vérhintés, mégis kötelező az oltár elé helyezni – és ez csak akkor lehetséges, ha van Szentély. Tehát a közös pont mindkét példában az, hogy szentélyhez kapcsolódó aktus szükséges. A másod tizednél ilyen nincs, így nem egyértelmű, hogy ma nem kell-e mégis felvinni Jeruzsálembe.

A jeruzsálemi szentség időtartama

A vita alapja az a kérdés, hogy Jeruzsálem „örökké szent”-e, vagy csak addig, amíg ott áll a Szentély. Ha örökké szent, akkor akár ma is fel kellene vinni a másod tizedet, hiszen „az Örökkévaló színe előtt” enni azt még mindig releváns. Azonban ha a szentség csak a Szentély idejére korlátozódik, akkor ma ez a kötelesség megszűnt. A rabbi hangsúlyozza, hogy a másod tized fogyasztása Jeruzsálem falain belülre szól, és ezzel kapcsolatban nem szükséges oltári aktus – viszont a város szentsége így is kérdésessé teszi a kötelességet.

A betértek és a szövegmondás problémája

Egy különleges kérdés, hogy egy betért zsidó mondhatja-e a bikurim szövegét, amely úgy fogalmaz: „őseimet kihoztad Egyiptomból”. A Talmud szerint ebben eltérő vélemények vannak, de általánosságban elfogadott, hogy egy gér nem mondja ezt a szöveget, mert szó szerint nem alkalmazható rá. Ebből következik, hogy az olvasás nem kötelező érvényű része a bikurim micvájának – mivel létezik olyan eset, amikor elmaradhat.

A „dupla hekes” problémája – hogyan extrapolálunk?

A Talmud bevezet egy logikai szabályt: nem lehet kétszeres „hekest” (párhuzamot) alkalmazni, különösen szent dolgok esetén. Ha valamit (pl. húst) egy másik dologból (pl. vér) következtettünk, abból már nem következtethetünk tovább egy harmadikra (pl. másod tized). Kivéve, ha a második párhuzam egy profán dologra vonatkozik – ekkor a szabály nem alkalmazható. A másod tized pedig nem szentéji tárgy, hanem „csak” szent célra fogyasztandó étel – ezért engedélyezett a második párhuzam.

A másod tized kiváltása tisztátalanság esetén

A Tóra engedélyt ad arra, hogy ha valaki nem tudja „felvinni” a másod tizedet Jeruzsálembe (pl. tisztátalanság miatt), akkor pénzre váltsa. A „felvinni” szó (szesz) itt a szövegösszefüggés alapján az evésre is utalhat, tehát ha nem tudja elfogyasztani (például tisztátalanság miatt), szintén jogosult az átváltásra. Ez a forrás alapozza meg azt a szabályt is, hogy még Jeruzsálemben is ki lehet váltani a maiser shenit, ha tisztátalanság miatt nem fogyasztható.

A másod tized Jeruzsálembe vitele és a botütés esetei

A Misna szerint, ha valaki a másod tizedet Jeruzsálemben eszi meg, de tisztátalan (vagy az étel tisztátalan), és nem váltja ki, akkor botütés jár érte. Hasonló a helyzet, ha Jeruzsálem falain kívül fogyasztja el anélkül, hogy előtte bevitte volna. De a rabbinikus viták pontosítják, hogy a botütés csak akkor érvényes, ha már be is vitte Jeruzsálembe, és onnan vitte ki, különben nem teljesül a “ne egyed kapuidban” tilalma.

A kiváltás hatálya – mikortól nem lehet már kiváltani?

A bölcsek szerint, ha valaki már felvitte a másod tizedet Jeruzsálembe és onnan kivitte, többé nem válthatja ki pénzre, még Jeruzsálem falain kívül sem. Ez azonban csak akkor igaz, ha a termés már különvált, és önálló maiser sheni volt. Ha még tevel állapotban (nem leadózottan) vitte fel és hozta ki, akkor ez a korlátozás nem érvényes. A Talmudban részletesen szerepel egy ilyen eset, ahol a fügéből választják le az adókat, és eszerint értékelik a fogyasztás érvényességét.

Záró tanulság

A mai tanulás középpontjában az a kérdés állt, hogy mikor, milyen feltételekkel válik egy szent célra szánt termény fogyasztása kötelessé vagy tilalmassá. A Talmud logikai szigorral, analógiákon és szövegértelmezésen keresztül mutatja meg, hogy a szentség nem absztrakt fogalom, hanem gyakorlati szabályok sokaságából áll. A tanulás végkövetkeztetése: a másod tized Jeruzsálembe vitelének kötelessége a Szentély létéhez kötött, de a kiváltás lehetősége – akár tisztátalanság, akár távolság miatt – a Tóra szavaiban benne foglaltatik, és ma is releváns lehet egyes esetekben.

A szentség gyakorlati kifejeződése nemcsak az áldozatokban vagy a szövegmondásban áll, hanem abban is, hogyan értelmezzük a szavakat, és mennyire vagyunk hajlandók a micvák végrehajtásában következetes logikát alkalmazni.

—————————————————-

A Szanhedrin traktátus folytatása, melyben megtárgyalásra kerülnek a testi fenyítés törvényei: miért és hogyan kell a bűnöst megkorbácsolni, illetve a hamis tanúságra vonatkozó törvények. A véletlen emberölés és a menedékvárosokba való száműzetés törvényei is ebben a traktátusban találhatók. Ennek a traktátusnak a terjedelme: a Babilóniai Talmudban 24 oldal;
—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud