Cimkék: Chulin  podcast

A szent ín, amelyet még az oltár sem „ehet meg”

Köves Slomó rabbi mai előadása a Chulin 90. lapján tovább bontja a gid ha-nasheh (גיד הנשה), a csípőideg fogyasztási tilalmának áldozati vonatkozásait. A kérdés elsőre elméletinek tűnik: hogyan rakódhat rá a gid tilalma egy olyan állatra, amelyet már korábban áldozattá szenteltek, és ezért amúgy is szigorú fogyasztási vagy haszonélvezeti tilalom alatt áll? A Talmud több megoldást kipróbál: talán a tilalom Noé fiainak is szólt, talán elsőszülött állatról van szó, vagy olyan magzatról, amely csak születésével válik szentté. A vita végül az oltárig vezet: az égőáldozatból mindent fel kell vinni — de vajon a tiltott ín is Isten „fogyasztásának” része lehet?

Mikor rakódhat egymásra két tilalom?

Az előző lap kérdése folytatódik: a Misna szerint a gid ha-nasheh (גיד הנשה) tilalma áldozati állatnál, kodashim (קדשים) esetében is fennáll.

Ez nem magától értetődő, mert általános elv:

ein issur chal al issur (אין איסור חל על איסור) — egy már fennálló tilalomra általában nem rakódik rá újabb tilalom.

Ha az állat már áldozati szentséget kapott, akkor bizonyos részeinek fogyasztása vagy használata eleve tilos. Hogyan jelenhet meg ezen felül külön a gid ha-nasheh tilalma?

A Talmud először azt próbálta mondani, hogy az áldozati magzat szentsége és az ín tilalma egyszerre jön létre. Ez azonban nehéz, mert a magzat már létezik, mielőtt a gid teljesen kifejlődne.

Kiterjedtebb tilalom: Noé fiai is érintettek

A 90. lap első válasza szerint a gid ha-nasheh különösen kiterjedt tilalom. Az idézett vélemény úgy tartja, hogy nemcsak Izrael fiaira, hanem bnei Noach (בני נח), Noé leszármazottaira is vonatkozott.

Az olyan tilalom, amely több emberre terjed ki, bizonyos esetekben rá tud rakódni egy már fennálló, szűkebb tilalomra. Ez az issur mosif (איסור מוסיף) vagy kiterjesztett tilalom logikájához hasonló gondolat: az új tilalom valamilyen új jogalanyt vagy új területet kapcsol be.

A gid ha-nasheh így még akkor is önállóan érvényesülhetne, ha az áldozati szentség korábban állt be.

Rabbi Yehudah véleményének csak egy részét fogadjuk el

Felmerül: ki állítja, hogy a gid ha-nasheh Noé fiaira is vonatkozik? Rabbi Yehudah.

A Misna azonban nem lehet teljes egészében Rabbi Yehudah szerint, mert Rabbi Yehudah később azt mondja, hogy csak az egyik hátsó combban található tórai értelemben tiltott gid. A Misna nyitó véleménye viszont mind a jobb, mind a bal combra kiterjeszti a tilalmat.

A válasz: a Misna szerzője egy pontban követheti Rabbi Yehudah véleményét — abban, hogy a tilalom Noé fiaira is vonatkozott —, miközben a másik kérdésben vitatkozik vele, és mindkét combot tiltja.

A súlyosabb áldozati tilalom problémája

Ez a válasz azonban nem elég. A kiterjedtebb tilalom elve könnyebben működik két azonos szintű tilalomnál, például két olyan lav (לאו) esetében, amelyekért botütés jár.

Az áldozati állat bizonyos tilalmai azonban sokkal súlyosabbak, akár karet (כרת) büntetésével járhatnak. Nehéz azt mondani, hogy egy egyszerűbb gidtilalom pusztán azért rakódik rá erre, mert több emberre terjed ki.

Ezért a Talmud új magyarázatot keres.

Elsőszülött állat: egyszerre születik a két tilalom

A következő megoldás szerint a Misna egy bechor (בכור), elsőszülött állatról beszél.

Az elsőszülött nem fogantatásakor, hanem születésekor válik szentté. A gid ha-nasheh tilalma szintén az állat megszületésekor válik teljesen relevánssá. Így a két tilalom egy pillanatban áll be:

• az elsőszülötti áldozati szentség;
• a gid ha-nasheh tilalma.

Ha két tilalom egyszerre keletkezik, akkor nincs probléma azzal, hogy egyik rákerül-e a másikra.

Más áldozati kölyök is születéskor válhat szentté

A Talmud kiterjeszti a választ. Nem feltétlenül kizárólag elsőszülöttről van szó.

Van olyan vélemény, amely szerint az áldozati állat magzata nem fogantatáskor, hanem születéskor válik szentté:

valad kodashim be-havayatan hein kedoshim (ולדות קדשים בהווייתן הן קדושים) — az áldozati állatok utódai létrejöttükkor, vagyis megszületésükkor válnak szentté.

Ebben az esetben is egyszerre keletkezik a gid tilalma és az áldozati szentség.

Fogyasztható és nem fogyasztható áldozatok

A Talmud ezután azt vizsgálja, milyen áldozatokra vonatkozik a gid ha-nasheh.

Az egyik vélemény szerint csak olyan áldozatra, amelyből emberek is esznek, például a shelamim (שלמים), békeáldozat.

A másik szerint még az olah (עולה), teljes égőáldozat esetében is fennáll.

Rav Papa szerint nem feltétlenül vitatkoznak. Az egyik a fogyasztási tilalomról beszél: ha valaki megeszi egy áldozati állat gidjét, mindegy, hogy az áldozatot emberek fogyasztották volna-e vagy sem, botütés járhat.

A másik vélemény viszont az oltárra vitelről beszél: az a kérdés, hogy az olah gidjét fel kell-e tenni az oltár tüzére.

Ha az ín még a combban van

Egy másik változat szerint a vita semmilyen formában nem áll fenn.

Az egyik rabbi azt mondta: az olah gidjét nem kell eltávolítani, mielőtt az egész combot az oltárra viszik.

A másik pedig azt mondta: ha az ínt már kiszedték, akkor külön már nem kell felvinni.

Ez a két állítás jól megfér egymással:

• ha az ín még az állat része, együtt felviszik;
• ha már leválasztották, külön nem viszik fel.

„Az egészet” vagy csak „a húst és a vért”?

A Tóra egyik helyen azt mondja, hogy a pap vigye fel az egészet az oltárra. Ebből a brájta bevonja:

• a csontokat;
• az inakat;
• a szarvakat;
• a patákat.

Másutt viszont a Tóra csak „a húst és a vért” említi. Ez látszólag kizárja a csontokat és az inakat.

A Talmud feloldása:

• ha minden még egyben van a hússal, az egészet felviszik;
• ha a csontokat, inakat vagy patákat már leválasztották, külön nem kell felvinni őket.

Egy vélemény szerint, ha leválasztva mégis felvitték, le is kell hozni az oltárról.

Rabbi és a bölcsek vitája

Rabbi szerint a „vigye fel az egészet” kifejezés az egyben lévő állatra vonatkozik. Ha a részeket már leválasztották, akkor csak a hús és a vér kerül az oltárra.

A bölcsek szerint ehhez nincs szükség külön versre. Már az állat feje is nagyrészt csontból áll, mégis külön előírja a Tóra, hogy fel kell vinni. Ebből magától értetődik, hogy az egyben lévő csontok is felkerülnek.

Rabbi erre azt válaszolja: az ő tanítása nem a közönséges csontokról szól, hanem a tiltott gid ha-nashehről. A vers újdonsága az, hogy még a fogyasztásra tiltott ín is felkerülhet, amíg a comb része.

„Izrael fogyasztásából” kerüljön az oltárra

A bölcsek azonban Jechezkél könyvéből tanulják:

csak olyan dolog kerülhet az oltárra, amely mashkeh Yisrael (משקה ישראל), vagyis Izrael számára is megengedett táplálékból származik.

Mivel a gid ha-nasheh zsidó fogyasztásra tilos, szerintük nem való az oltár tüzére.

Rabbi ellenvetése: vért és chelev (חלב), tiltott faggyút is visznek az oltárra, pedig ezeket sem fogyaszthatja Izrael.

A bölcsek válasza: a vért és a chelevet a Tóra kifejezetten oltárra rendeli. A gid ha-nashehről nincs ilyen külön parancs.

A gid az oltár tetején, de nem a tűzben

Rav Huna szerint az olah gid ha-nashehjét felviszik az oltárra, de nem teszik a tűzre. Az oltár közepén lévő nagy hamurakásra, a tapuach (תפוח) tetejére helyezik.

Ez elsőre különös: a Tóra csak azt mondja, hogy Izrael fiai ne egyék meg az ínt. Miért ne „ehetné meg” az oltár?

A válasz ismét a mashkeh Yisrael elve: az oltár rendes tüzére csak Izrael számára megengedett anyag kerülhet, kivéve amit a Tóra külön felmentett.

A gid ezért nem ég el áldozati részként, de tiszteletteljesen felviszik az egész combbal együtt, és csak ott távolítják el.

Miért nem lent szedik ki?

A Talmud magyarázata szerint az olah combját egységes, szép formában kell az oltárhoz vinni. Nem méltó, hogy már lent szétbontsák és hiányos combot vigyenek fel.

Ezért:

• a teljes combot felviszik;
• az oltár tetején kiveszik a gidet;
• a gid a tapuachra kerül;
• a hús megy az oltár tüzére.

A shelamim gidjét ezzel szemben a Szentély lefolyójába dobják.

A tapuach hatalmas hamurakása

A Talmud kitér a tapuach méretére. Egy forrás szerint háromszáz kor (כור) hamu volt rajta, vagyis óriási mennyiség.

Rava azt mondja: ez guzma (גוזמא), túlzó megfogalmazás. A háromszázas és négyszázas számok a rabbinikus irodalomban gyakran nem pontos mérések, hanem a rendkívüli nagyságot hangsúlyozzák.

Köves Slomó rabbi számítása szerint szó szerinti olvasatban ez körülbelül hetvennégy köbméter hamu volna, ami hatalmas kupacot jelentene.

Az aranyedényből itatott bárány

Másik túlzás: a mindennapi tamid (תמיד) bárányáldozatot levágás előtt aranyedényből itatták meg.

Az itatás célja az volt, hogy a nyúzás könnyebb legyen. Rava szerint azonban az „aranyedény” túlzás; valójában aranyszínű vagy sárgaréz edényről lehetett szó.

A Talmud ebből általánosít: a Tóra, a próféták és a bölcsek nyelvében egyaránt találunk túlzó képeket.

Túlzás a Tórában és a prófétáknál

A Tóra azt mondja Kánaán városairól, hogy azok nagyok és az égig vannak megerősítve. Ez nyilván nem szó szerinti állítás, hanem a falak rendkívüli magasságát fejezi ki.

A próféták könyvében Salamon királlyá avatásakor a nép olyan hangosan örvendezett, hogy „meghasadt a föld” hangjuktól. Ez is költői túlzás.

A bölcsek három híres túlzása:

• a tapuachon lévő háromszáz kor hamu;
• az arany szőlő;
• a szentélyi függöny.

Az arany szőlő

A Szentély csarnokának bejáratánál arany szőlőfürt függött egy cédrusrúdon.

Aki adományozni akart, hozott egy aranylevelet, szőlőszemet vagy fürtöt, és ráakasztotta. A forrás szerint annyi arany gyűlt össze, hogy háromszáz pap kellett a szétszedéséhez.

A Talmud ezt is túlzó számnak tekinti: nem pontos létszámot közöl, hanem az adományok óriási tömegét hangsúlyozza.

A szentélyi függöny túlzó méretei

A Szentély elválasztó függönyéről azt tanítják:

• vastagsága egy tefach (טפח) volt;
• hetvenkét szövőgépen készítették;
• minden fonala huszonnégy szálból állt;
• negyven amah (אמה) hosszú;
• húsz amah széles volt;
• évente két ilyen függönyt készítettek;
• háromszáz pap kellett ahhoz, hogy tisztulás céljából elmerítsék.

A háromszáz pap itt is a függöny rendkívüli súlyát és monumentalitását érzékelteti, nem feltétlenül pontos munkaszervezési adat.

A mai lap tanulsága

A Chulin 90 azt vizsgálja, hogyan találkozik egymással a tiltott és a szent. A gid ha-nasheh tiltott az ember számára, de áldozati állat része is lehet. Egyben felvihető az oltárra, mégsem kerülhet az oltár tüzére. A halacha így különbséget tesz a tárgy fizikai jelenléte, áldozati rendeltetése és fogyaszthatósága között.

Köves Slomó rabbi előadásából a lap másik nagy tanulsága a szövegek nyelvéhez kapcsolódik. A Tóra és a rabbinikus irodalom nem mindig mérnöki pontossággal beszél. Az égig érő falak, a földet megrepesztő kiáltás és a háromszáz pap nem feltétlenül szó szerinti adat, hanem a nagyság nyelvi megjelenítése. A Talmud azonban még a túlzásokat is pontosan kategorizálja.

Elhangzott példák röviden

• Gid ha-nasheh (גיד הנשה) tilalma áldozati állatnál.
• Ein issur chal al issur (אין איסור חל על איסור).
• Gid ha-nasheh Noé fiaira is vonatkozó tilalma.
• Bnei Noach (בני נח).
• Rabbi Yehudah szerint csak az egyik hátsó comb tiltott.
• Misna szerint mindkét hátsó comb tiltott.
• Kiterjedtebb tilalom ráépülése korábbi tilalomra.
• Egyszerű lav (לאו) és karet (כרת) súlyának különbsége.
• Bechor (בכור) születéskor beálló szentsége.
• Áldozati állat kölyke születéskor válik szentté.
• Valad kodashim (ולד קדשים).
• Fogyasztható és nem fogyasztható áldozatok.
• Shelamim (שלמים).
• Olah (עולה).
• Gid fogyasztásáért járó botütés.
• Oltárra kell-e vinni az olah gidjét?
• Ín a combban marad a felvitelkor.
• Már kiszedett ín külön nem kerül fel.
• „Az egészet” vigye fel a pap.
• Csontok, inak, szarvak és paták.
• „A húst és a vért” korlátozó vers.
• Egyben lévő részek felvitele.
• Leválasztott részek kizárása.
• Felvitt csont vagy ín lehozása az oltárról.
• Rabbi és a bölcsek vitája.
• Állat feje mint nagyrészt csontos testrész.
• Tiltott gid felvitele az egész combbal.
• Mashkeh Yisrael (משקה ישראל).
• Csak Izrael számára megengedett táplálék kerüljön az oltárra.
• Vér és chelev (חלב) mint külön tórai kivétel.
• Tapuach (תפוח), az oltár hamurakása.
• Gid felvitele, majd eltávolítása az oltár tetején.
• Shelamim gidje a lefolyóban.
• Olah gidje a tapuachon.
• Háromszáz kor (כור) hamu.
• Guzma (גוזמא), túlzás.
• Körülbelül hetvennégy köbméteres hamukupac.
• Tamid (תמיד) bárány itatása levágás előtt.
• Aranyedény vagy sárgaréz edény.
• Kánaán égig érő városfalai.
• Salamon felavatásakor a földet „megrepesztő” kiáltás.
• Arany szőlőfürt a Szentély bejáratánál.
• Aranylevelek, szemek és fürtök adományozása.
• Háromszáz pap az arany szőlő szétszedéséhez.
• Szentélyi függöny.
• Egytefachnyi vastagság.
• Hetvenkét szövőgép.
• Huszonnégy szálból álló fonalak.
• Negyven amah hosszúság és húsz amah szélesség.
• Évente két függöny.
• Háromszáz pap a függöny alámerítéséhez.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud