Cimkék: Chulin  podcast

Aki semminek tartja magát, azon áll az egész világ

Ábrahám nem fogadott el sem fonalat, sem cipőfűzőt Szodoma királyától, Mózes és Áron azt kérdezték: „mik vagyunk mi?”, Dávid pedig féregnek nevezte magát. Köves Slomó rabbi előadásában a Talmud ezekből a mondatokból nem önbecsüléshiányt, hanem a nagyság helyes kezelését tanulja: az igaz ember akkor is kicsinek látja magát Isten előtt, amikor hatalmat kap. Ezzel szemben Nimród, a fáraó, Szanchériv, Nebukadneccar és Tírusz királya a nagyságot önistenítéssé változtatták. A lap végére az alázat kézzelfogható halachikus kérdésekké alakul: földnek számít-e a hamu, használható-e bálványimádásból származó anyag micvához, és mikor fér meg egymás mellett két külön fogyasztási tilalom?

Fonál és cipőfűző: Ábrahám jutalma

A Talmud folytatja az Ábrahám érdemeiről szóló midrásokat. Ábrahám a királyok elleni háború után így szólt Szodoma királyához: nem vesz el tőle sem fonalat, sem cipőfűzőt.

Ennek érdemében utódai két olyan micvát kaptak, amelyek a fonálhoz és a fűzőhöz kapcsolódnak:

• a tekhelet (תכלת), az égszínkék szál a tzitzit (ציצית) rojtjaiban;
• a tefillin (תפילין) szíjai.

A Talmud abból indul ki, hogy ezeknek a micváknak nemcsak a túlvilágon van jutalmuk, hanem ezen a világon is érzékelhető hatásuk.

A tefillinnél ezt a vers tanítja: a föld népei meglátják, hogy az Örökkévaló neve rajtad van, és félnek tőled. Rabbi Eliezer szerint ez a fejre való tefillinre utal, amely Isten fennhatóságát jeleníti meg viselőjén.

Mit ad a tekhelet ezen a világon?

Felmerül: a tefillin földi haszna érthető, de mi a tekheleté?

Rabbi Meir magyarázata szerint az égszínkék szín hasonlít a tengerhez, a tenger az éghez, az ég a zafírhoz, a zafír pedig a kise ha-kavod (כסא הכבוד), az isteni dicsőség trónusához.

A Tóra úgy írja le az isteni jelenést, hogy Isten lába alatt zafírkőhöz hasonló ragyogás volt, Jechezkél látomásában pedig a trónus képmása szintén zafírszerű.

Rási magyarázata szerint amikor Isten „meglátja” dicsősége trónusának színét és vele együtt Izrael tekheletjét, megemlékezik népéről, és sorsukat jóra fordítja. Így a tzitzitnek is van már ezen a világon megmutatkozó haszna.

Amit már megettek, azt nehezebb visszaadni

Ábrahám mindent visszautasított Szodoma királyától, egyetlen kivétellel: amit a vele lévő legények már elfogyasztottak.

A Talmud ebből azt tanulja, hogy valamit eleve nem elfogadni könnyebb, mint a már elfogyasztott dolgot visszaadni. Még a teljesen igaz ember sem tudja egyszerűen visszaszolgáltatni azt, amit kísérete már megevett.

A tanítás az emberi függőség természetére mutat rá: a birtoklástól még el lehet zárkózni, de ami már testünk részévé vált, azt nem lehet ugyanúgy visszafordítani.

Miért szereti Isten Izraelt?

Rabbi Elazar, Rabbi Shimon fia nevében tanította: amikor ilyen aggadikus tanítást hall az ember, tegye fülét tölcsérré, és legyen különösen fogékony rá.

A Tóra azt mondja, hogy Isten nem azért választotta Izraelt, mert minden népnél nagyobb. A midrás ezt úgy értelmezi: Isten azért kívánja Izraelt, mert amikor nagyságot ad nekik, akkor is kicsinynek tekintik magukat előtte.

Ábrahám azt mondta:

ve-anokhi afar va-efer (ואנכי עפר ואפר) — „én pedig por és hamu vagyok”.

Mózes és Áron így szóltak:

ve-nachnu mah (ונחנו מה) — „és mik vagyunk mi?”

Dávid pedig azt mondta:

ve-anokhi tola’at ve-lo ish (ואנכי תולעת ולא איש) — „én féreg vagyok, nem ember”.

Az igazak nagysága nem törli el alázatukat, hanem még mélyebbé teszi.

Amikor a hatalom önistenítéssé válik

A pogány uralkodóknál a Talmud az ellenkező folyamatot mutatja be.

Nimród nagyságot kapott, és az emberiséget olyan torony építésére vezette, amelynek teteje az eget érje.

A fáraó azt kérdezte:

mi Hashem (מי ה׳) — „kicsoda az Örökkévaló?”

Szanchériv azt állította, hogy ahogy más országok istenei nem tudták megmenteni népeiket, úgy az Örökkévaló sem mentheti meg Jeruzsálemet.

Nebukadneccar azt mondta, hogy a felhők magaslatára emelkedik.

Tírusz királya pedig azt állította, hogy isteni trónon ül a tengerek szívében.

A különbség nem az, ki kapott hatalmat, hanem az, mit tett vele. Az igaz ember a nagyságtól szerényebb lesz, a gőgös ember pedig istennek képzeli magát.

Mózes és Áron még a pornál is kevesebbnek mondták magukat

A Talmud szerint Mózes és Áron alázatos kijelentése még Ábraháménál is nagyobb volt.

Ábrahám legalább valaminek nevezte magát: pornak és hamunak. Mózes és Áron viszont azt kérdezték: „mik vagyunk mi?” — mintha még a por és hamu státuszát sem igényelnék maguknak.

Egy másik tanítás szerint a világ Mózes és Áron érdemében áll fenn. Jób könyve azt mondja:

toleh eretz al belimah (תולה ארץ על בלימה) — Isten a földet a semmire függeszti.

A midrás a belimah (בלימה) szót azokra érti, akik magukat semminek tekintik: Mózesre és Áronra.

A világ az önuralmon áll

Rabbi Ila ugyanezt a verset másképp magyarázza: a világ azok érdemében áll fenn, akik veszekedés közben visszafogják szájukat.

A belimah (בלימה) úgy is olvasható, mint bolem piv (בולם פיו) — elzárja a száját. Az ember képes volna visszavágni, mégis csendben marad.

Rabbi Abbahu hasonlóan tanítja: a világ azok miatt áll fenn, akik önmagukat úgy tekintik, mintha nem léteznének. Aki saját egóját minden más alá helyezi, az alatt ott vannak az Örökkévaló örök karjai, amelyek megtartják a világot.

Hallgatni kell — de nem a Tóra igazságáról

A vers azt kérdezi:

ha-umnam elem tzedek tedabberun (האמנם אלם צדק תדברון) — valóban némán szóljátok-e az igazságot?

A Talmud ebből azt tanítja, hogy az ember mestersége ezen a világon az legyen: tegye magát némává. Ne válaszoljon minden sértésre, ne mondjon ki minden gondolatot, és ne akarjon minden vitát megnyerni.

Felmerül azonban: akkor a Tóra tanulásában is hallgasson, ha van mondanivalója?

Nem. A vers folytatása szerint igazságot kell szólnia. A Tóra igazságát ki kell mondani.

De még a Tóra szavai sem jogosítanak fel arroganciára. Az embernek egyenesen kell ítélnie másokat, és tudása birtokában sem emelkedhet föléjük.

Bálványimádó város földje a vér befedésére

A Talmud visszatér a kisui ha-dam (כיסוי הדם) micvájához. Rabbi Zeira szerint a levágott vad vagy madár vérét be lehet fedni egy ir ha-nidachat (עיר הנדחת), bálványimádóvá vált város porával.

Ez nehézséget okoz, mert az ilyen várost minden vagyonával együtt el kell égetni, és maradványaiból tilos hasznot húzni.

Az első válasz szerint Rabbi Zeira nem a felégetett város hamujáról, hanem a talajáról beszélt. A Tóra csak azt rendeli elégetni, amit össze lehet gyűjteni és a város főterére lehet hordani. A földet előbb ki kellene ásni, ezért nem tartozik az összegyűjthető zsákmányhoz, és nem vonatkozik rá ugyanaz a haszonélvezeti tilalom.

A micva teljesítése haszonélvezetnek számít-e?

Rava szerint akár a város hamuját is lehet használni, mert:

mitzvot lav le-hanot nittenu (מצוות לאו ליהנות ניתנו) — a micvákat nem haszonélvezet céljára adták.

Amikor az ember tiltott eredetű anyaggal teljesít egy micvát, nem hétköznapi élvezetet vesz ki belőle, hanem isteni parancsot hajt végre.

Felmerül azonban a bálványimádásra használt shofar (שופר) és lulav (לולב) esete. A brájta szerint ilyen tárgyat nem szabad a micvához használni.

Ez vajon azt jelenti, hogy a micva teljesítése mégis haszon?

A válasz: nem. Első megközelítésben tilos ilyen tárgyat választani, de ha valaki mégis használta, a micvája érvényes lehet.

Miért lehet mégis érvénytelen a sófár vagy a luláv?

Egy másik forrás viszont kifejezetten azt mondja: ha valaki bálványimádásra használt sófárral fújt vagy ilyen lulávot vett kézbe, nem teljesítette a micvát.

Rav Ashi szerint nem a haszonélvezet okozza az érvénytelenséget, hanem az előírt méret hiánya.

A bálványimádás eszközeit elégetésre ítélték. Ami elégetendő, arra úgy tekintünk, mintha már el lenne égetve:

ketutei mikhatat shi’ureih (כתותי מכתת שיעוריה) — előírt mérete szétzúzottnak számít.

A lulávnak és a sófárnak meghatározott minimális mérettel kell rendelkeznie. Ha halachikusan már elégetettnek tekintjük, ez a méret nincs meg.

A vérbefedésnél azonban a hamu éppen alkalmas anyag. Ott nincs olyan minimális tárgyméret, amelyet az elégetés eltörölne.

Lezárul a vérbefedés fejezete

Ezzel befejeződik a kisui ha-dam (כיסוי הדם) fejezete. A Talmud megtárgyalta, mely állatok és madarak vére kötelez befedésre, milyen vágás hozza létre a micvát, mennyi vért kell befedni, és milyen anyagok használhatók hozzá.

A fejezet utolsó tanulsága különösen erős: egy tiltott eredetű anyag alkalmatlan lehet az egyik micvára, mert nincs meg a szükséges formája vagy mérete, miközben alkalmas lehet egy másikra, amely éppen annak por- vagy hamuállapotát igényli.

Új fejezet: a gid ha-nasheh

A hetedik fejezet témája a gid ha-nasheh (גיד הנשה), a csípőideg fogyasztási tilalma.

A tórai történet szerint Jákob egész éjjel küzdött az angyallal. Az angyal nem tudta legyőzni, ezért megérintette Jákob csípőízületét, amely kificamodott. Jákob ezután sántítva haladt tovább.

Ennek emlékére nem eszik Izrael fiai a gid ha-nasheh-t.

A Misna szerint a tilalom:

• Izrael földjén és azon kívül is érvényes;
• a Szentély fennállásakor és nélküle is;
• profán és áldozati állatnál is;
• háziállatnál és vadnál is;
• a jobb és a bal hátsó combnál egyaránt.

Nem vonatkozik madárra, mert annak nincs az ín körül olyan kanálszerű húsrésze, mint a négylábú állatoknak.

Vonatkozik-e a magzatra?

A Misna első véleménye szerint a gid ha-nasheh tilalma a méhen belüli magzatra is vonatkozik. Rabbi Yehudah szerint nem.

A vita összekapcsolódik a ben pekuah (בן פקועה) szabályával. Ha az anyaállat kóser levágása a benne talált magzatot is fogyaszthatóvá teszi, akkor felmerül, hogy a magzat különálló résztilalmai — például a gid ha-nasheh vagy a chelev (חלב), tiltott faggyú — vonatkoznak-e rá.

A Misna első véleménye szerint igen. Rabbi Yehudah szerint a magzatnál ezek a tilalmak nem állnak fenn ugyanúgy.

Megbízható-e a hentes?

Rabbi Yehudah szerint a hentest nem lehet automatikusan megbízhatónak tekinteni, ha azt állítja, hogy eltávolította az ínat.

A bölcsek szerint viszont lehet rá hagyatkozni a gid ha-nasheh eltávolításában, és ugyanígy a tiltott faggyú megtisztításában is.

A vita azt érinti, milyen szakmai és halachikus megbízhatóságot tulajdonítunk annak, akinek ez a mindennapi munkája.

Mi az újdonság az áldozati állatnál?

A Talmud megkérdezi: miért kellett a Misnának külön mondania, hogy a gid ha-nasheh tilalma áldozati állatnál is fennáll?

Amikor az állatot áldozattá szentelik, az ín már létezik, és már tilos. Miért gondolnánk, hogy a szentség feloldja a korábbi tilalmat?

Felmerülhetne, hogy az áldozati szentség tilalma ráépül a gid tilalmára, mert erősebb: nemcsak enni tilos, hanem bizonyos esetekben hasznot húzni is.

De ha erről volna szó, a Misnának nem azt kellene mondania, hogy a gid tilalma érvényes áldozati állatnál, hanem azt, hogy az áldozati tilalom az ínre is rákerül.

Van-e íze az ínnak?

Egy következő magyarázat szerint az ínnak nincs íze:

ein be-gidin be-noten ta’am (אין בגידין בנותן טעם) — az inak nem adnak ízt.

Ha nincs íze, akkor az áldozati állat fogyasztási tilalma nem terjed ki rá ugyanúgy, mint az ehető húsra. A csont, szarv és pata sem része az áldozati húsnak.

Ebben az esetben érthető volna a Misna: az ínre nem az áldozati hús tilalma, hanem kizárólag a gid ha-nasheh külön tilalma vonatkozik.

Ez azonban problémás, mert egy későbbi Misna szerint ha valaki a combot az ínnal együtt főzi, az ín íze bizonyos arányban tiltottá teheti az egész ételt. Ez arra utal, hogy legalább az ottani vélemény szerint az ínnek van íze.

Talán áldozati magzatról van szó?

A Talmud ezért harmadik magyarázattal próbálkozik. Talán a Misna olyan magzatról beszél, amely egy már megszentelt áldozati állat méhében fogant.

Az egyik vélemény szerint az áldozati állat magzata már fogantatásától szent. Ha a gid ha-nasheh tilalma is vonatkozik a magzatra, akkor a szentség és az íntalom egyszerre jönne létre. Így egyik tilalom sem előzi meg a másikat, és mindkettő fennállhat.

A nehézség az, hogy a Misna először általánosan beszél az áldozati állatokról, és csak később tér át külön a magzat kérdésére. Ezért nem valószínű, hogy a nyitó mondat kizárólag a magzatra utal.

Nem minden testrész alakul ki egyszerre

További nehézség, hogy a magzat szentsége és a gid tilalma valójában nem feltétlenül egyszerre jelenik meg.

A Talmud egy nazirról szóló Misnából bizonyítja, hogy lehet olyan elvetélt magzat, amelynek testrészei még nem alakultak ki. Ez azt jelenti, hogy a magzat már létezik, de egyes szervei, így az ín is, csak később fejlődnek ki.

Ha az áldozati magzat már fogantatásától szent, de a gid ha-nasheh csak később alakul ki, akkor az áldozati szentség tilalma megelőzi az íntalmat. Így ismét nem sikerült olyan esetet találni, ahol a két tilalom egyszerre lépne életbe.

A mai lap tanulsága

A Chulin 89 első fele azt tanítja, hogy az alázat nem gyengeség, hanem a hatalom helyes formája. Ábrahám, Mózes, Áron és Dávid úgy maradtak nagyok, hogy nem sajátították ki a nagyságukat. A világ azok érdemében áll fenn, akik képesek visszafogni magukat, és nem minden vitát saját egójukért vívnak meg.

A második rész halachikus nyelvre fordítja ugyanezt a finomságot. Nem elég azt mondani, hogy valami tiltott vagy szent. Meg kell kérdezni, miért tiltott, mikor jött létre a tilalom, van-e íze, szükséges-e meghatározott méret, és egymásra rakódhat-e két külön jogi státusz.

Elhangzott példák röviden

• Ábrahám nem fogad el fonalat vagy cipőfűzőt Szodoma királyától.
• Tekhelet (תכלת) és tzitzit (ציצית) jutalma.
• Tefillin (תפילין) szíjai.
• A népek félnek a fejre való tefillintől.
• Tekhelet hasonlít a tengerhez.
• Tenger hasonlít az éghez.
• Ég hasonlít a zafírhoz.
• Zafír hasonlít az isteni trónhoz.
• Isten a tekhelet láttán megemlékezik Izraelről.
• Amit Ábrahám legényei már megettek, azt nem adta vissza.
• Ábrahám: ve-anokhi afar va-efer (ואנכי עפר ואפר).
• Mózes és Áron: ve-nachnu mah (ונחנו מה).
• Dávid: ve-anokhi tola’at ve-lo ish (ואנכי תולעת ולא איש).
• Nimród tornya.
• Fáraó kérdése: mi Hashem (מי ה׳).
• Szanchériv gőgje Jeruzsálemmel szemben.
• Nebukadneccar a felhők fölé akar emelkedni.
• Tírusz királya isteni trónon képzeli magát.
• Mózes és Áron alázata nagyobb Ábraháménál.
• Toleh eretz al belimah (תולה ארץ על בלימה).
• A világ azok érdemében áll, akik csendben maradnak vita közben.
• Az ember legyen néma saját sérelmeinél.
• A Tóra igazságát viszont ki kell mondani.
• A Tóra tanulója se váljon arrogánssá.
• Ir ha-nidachat (עיר הנדחת) földje.
• Felégetett bálványimádó város hamuja.
• A város földje nem tartozik az összegyűjtött zsákmányhoz.
• Mitzvot lav le-hanot nittenu (מצוות לאו ליהנות ניתנו).
• Bálványimádásra használt sófár.
• Bálványimádásra használt luláv.
• Ketutei mikhatat shi’ureih (כתותי מכתת שיעוריה).
• Elégetésre ítélt tárgy előírt méretének megszűnése.
• Hamu alkalmas a vér befedésére.
• A kisui ha-dam (כיסוי הדם) fejezet lezárása.
• Új fejezet: gid ha-nasheh (גיד הנשה).
• Jákob küzdelme az angyallal.
• Jákob csípőjének sérülése.
• Gid ha-nasheh Izraelben és azon kívül.
• Gid ha-nasheh a Szentély idején és utána.
• Profán és áldozati állat.
• Háziállat és vad.
• Jobb és bal hátsó comb.
• Madár kizárása a megfelelő húsrész hiánya miatt.
• Gid ha-nasheh a magzatban.
• Ben pekuah (בן פקועה).
• Magzati chelev (חלב) kérdése.
• Hentes megbízhatósága az ín eltávolításában.
• Hentes megbízhatósága a faggyú eltávolításában.
• Áldozati szentség és gidtilalom egymásra rakódása.
• Ein be-gidin be-noten ta’am (אין בגידין בנותן טעם).
• Ín ízének kérdése a főtt combban.
• Áldozati állat méhében fogant magzat.
• Magzat fogantatástól fennálló szentsége.
• Elvetélt magzat, amelynek testrészei még nem alakultak ki.
• A gid későbbi kialakulása.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud