Cimkék: Chulin  podcast

Vér, hamu és aranypor: mivel lehet eltakarni egy micvát?

Köves Slomó rabbi mai előadása a Chulin 88. lapján rövid tisztátalansági kitérővel indul, majd visszatér a kisui ha-dam (כיסוי הדם), a vér befedésének micvájához. A Talmud előbb azt vizsgálja, mely testnedvek hordozzák egy halott tisztátalanságát, majd pontosítja, hogy a levágott állat véréből mennyit kell befedni: az összeset, csak az élet kioltásakor kifolyt vért, vagy elég a vér egy részét? A lap végén már az anyagok kerülnek mérlegre. Föld, hamu, finom homok és még aranypor is alkalmas lehet, miközben egy edény, liszt vagy durva kő nem. A döntő kérdés nem pusztán az, mi takarja el a vért, hanem hogy mi számít halachikusan a földhöz hasonló anyagnak.

A halott testnedvei és a vér különleges státusza

A Talmud egy brájtát idéz, amely szerint a halottból származó folyadékok általában tiszták. Kivétel a vér, illetve minden vörös, vérszerű folyadék, amely ugyanúgy tisztátalanít, mint maga a halott.

Ez a tisztátalanság olyan súlyos lehet, hogy tum’at ohel (טומאת אוהל) révén is hat: aki ugyanazon fedél alatt tartózkodik vele, tisztátalanná válhat.

A Talmud azonban egy Misnát idéz, amely első látásra azt sugallja, hogy minden tisztátalan emberből származó folyadék tisztátalan. A vita megértéséhez Köves Slomó rabbi felidézte a tisztátalanság fokozatait.

Miért különlegesek a folyadékok?

Normális esetben a tisztátalanság minden érintéssel egy fokkal gyengül. Az av ha-tum’ah (אב הטומאה), a tisztátalanság főforrása elsőfokú tisztátalanságot hoz létre; az elsőfokú pedig másodfokút.

A folyadékok esetében azonban a bölcsek külön szabályt vezettek be: bármilyen tisztátalan dolog érinti őket, a folyadék elsőfokú tisztátalansággá, rishon le-tum’ah (ראשון לטומאה) válik. Még ha másodfokú tisztátalanság érinti is, a folyadék „visszaemelkedik” első fokra.

Ez alól kivételt jelentenek azok a testnedvek, amelyek önmagukban is av ha-tum’ah státuszúak, például a zav (זב) bizonyos váladékai.

Enyhe és súlyos tisztátalanság

A Talmud megkérdezi, mire utal a Misnában szereplő enyhe és súlyos tisztátalanság. Elsőre úgy tűnhetne, hogy az enyhe kategória a csúszómászó, sheretz (שרץ), a súlyos pedig a halott.

Ez azonban azt jelentené, hogy a halott minden testnedve elsőfokú tisztátalanságot hordoz, ami ellentmond az előző brájtának.

A válasz: az enyhe tisztátalanság valóban a sheretz, a súlyos viszont nem a halott, hanem a zav. A zav izzadságára és könnyére a bölcsek tisztátalanságot rendeltek el, bár ezek nem tartoznak a zav legerősebben tisztátalan váladékai közé.

A halott esetében viszont nem hoztak ilyen rabbinikus rendeletet. A vérén kívül a belőle származó folyadékok nem tisztátalanok.

Miért szigorúbbak a zav esetében?

A különbség oka gyakorlati. A halottól az emberek eleve tartózkodnak, nem érintik és nem foglalkoznak könnyelműen a testnedveivel. Ezért nincs szükség további rabbinikus távolságtartó szabályra.

A zav élő ember, akivel a környezete természetesen kapcsolatba kerülhet. Ezért a bölcsek az izzadságára, könnyére és más folyamatosan távozó testnedveire is elsőfokú tisztátalanságot rendeltek el.

Mennyi vért kell befedni?

A Talmud ezután visszatér a vérbefedéshez. A korábbi Misna szerint a földre fröccsent vért és a késen maradt vért is be kell fedni.

Rabbi Yehudah azonban pontosít: ez csak akkor szükséges, ha ez az egyetlen vér, amely megmaradt. Ha van más, összegyűlt vér, amelyet szabályosan be lehet fedni, akkor nem kell minden egyes cseppet és a késre tapadt maradékot külön összegyűjteni.

Egy másik brájta azonban úgy tanítja, hogy az állat teljes vérét be kell fedni, beleértve a földre fröccsent vért és az állat nyakán maradt vért is.

Három álláspont a vérbefedésről

A különböző forrásokból három vélemény rajzolódik ki:

• Az egyik szerint elég a vér egy részét befedni.
• A másik szerint az összes vért be kell fedni.
• A harmadik szerint csak a dam ha-nefesh (דם הנפש), az élet távozásakor kifolyt vér kötelező befedésre.

Köves Slomó rabbi elmagyarázta: az állat nyakából a vér több szakaszban folyik. A középső szakasz az, amelyben az állat élete ténylegesen megszűnik. Ez a vér a micva elsődleges tárgya.

Ha ezt a halált okozó vért már befedték, akkor az előtte vagy utána kifolyt vért nem feltétlenül kell külön befedni.

Mit jelent a „vérét”?

A vita a tórai damo (דמו), „vérét” szó értelmezésén alapul.

Az egyik vélemény szerint ez a teljes vérmennyiséget jelenti. Más szerint akár a vér egy része is elég. A harmadik úgy érti: a „vérét” az állat lényegi, életet hordozó vérére, a dam ha-nefeshre utal.

Így ugyanaz az egyetlen szó három különböző halachikus képet eredményez.

Mivel szabad befedni a vért?

Az új Misna felsorolja azokat az anyagokat, amelyek alkalmasak a kisui ha-dam (כיסוי הדם) teljesítésére.

Felhasználható:

• finom trágya;
• finom homok vagy föld;
• mész;
• finomra őrölt cserép;
• őrölt tégla;
• cseréphordó őrleménye.

Nem használható:

• durva, összeállt trágya;
• darabos, nem porított föld;
• egész tégla vagy cserépdarab;
• olyan edény, amelyet egyszerűen ráborítanak a vérre.

A vért nem elég eltakarni. Olyan anyagnak kell körülvennie, amely valóban földszerűen befedi és magába fogadja.

Rabban Shimon ben Gamliel növénytermesztési próbája

Rabban Shimon ben Gamliel általános mércét ad: minden olyan anyag használható, amelyben növény nőhetne. Amiben semmi nem tudna növekedni, azzal nem lehet befedni a vért.

Ez nem szó szerint azt jelenti, hogy minden esetben ténylegesen termőföldre van szükség, hanem hogy az anyagnak a föld természetéhez hasonlónak kell lennie.

Köves Slomó rabbi szerint ez magyarázza, miért megfelelő a finom homok vagy a porított cserép, és miért nem elég egy edényt egyszerűen ráhelyezni a vérre.

Mit jelent a finom föld?

A Talmud kétféle meghatározást hoz. Az egyik szerint az számít finomnak, amit a fazekas már további törés nélkül fel tud használni. A másik szerint csak az, amit még kézzel sem kell szétmorzsolni.

A gyakorlati különbség az olyan darabos földnél van, amelyet szerszámmal már nem kell őrölni, de kézzel még szét kell nyomni. Az egyik vélemény ezt már finomnak tekinti, a másik még nem.

A „fedje be” és a „földdel” egyensúlya

A Tóra azt mondja: ve-khissahu be-afar (וכסהו בעפר) — fedje be földdel.

A „fedje be” tágító kifejezés. Ebből tanulható, hogy nem kizárólag természetes föld használható, hanem a földhöz hasonló anyagok is: porított trágya, hamu, mész, fűrészpor vagy őrölt cserép.

A „földdel” viszont korlátoz. Nem minden eltakaró anyag megfelelő. Liszt, korpa, fémpor, egész kő vagy egy ráborított edény nem válik automatikusan alkalmassá.

A két szó együtt azt tanítja: nem kizárólag föld kell, de földszerű anyag szükséges.

Miért nem egyszerű klal u-frat?

Felmerülhetne, hogy ez klasszikus klal u-frat (כלל ופרט), általános és konkrét kifejezés: a „fedje be” általános, a „földdel” konkrét, ezért csak földdel lehetne befedni.

A Talmud ezt elutasítja. A „földdel” itt nem egyszerűen egyetlen anyagot nevez meg, hanem azt magyarázza el, hogyan kell befedni: úgy, hogy a vér eltűnjön az anyagban, ne csak egy tárgy kerüljön fölé.

Ezért a vers nem szűkíti le a micvát kizárólag közönséges földre.

Aranypor a sivatagban

A Talmud egy meglepő brájtát idéz. Ha valaki a sivatagban van, és semmilyen megfelelő anyaga nincs, akár egy aranyérmét is megőrölhet, és annak porával befedheti a vért.

A hajón pedig, ahol nincs föld, elégetheti egy ruhadarabját, és a hamuval teljesítheti a micvát.

Ez látszólag ellentmond annak az elvnek, hogy csak növénytermesztésre alkalmas anyag használható. A Talmud ezért megkeresi, miért számít a hamu és az aranypor földszerűnek.

Miért számít a hamu földnek?

A vörös tehén hamvait a Tóra afar srefat ha-chatat (עפר שרפת החטאת), az elégetett vétekáldozat földje vagy pora kifejezéssel nevezi meg. Ebből látszik, hogy a hamut a Tóra bizonyos összefüggésben földnek nevezi.

Ezért a ruha hamuja is alkalmas lehet a vér befedésére.

A Talmud azonban felidéz egy vitát: Beit Shammai szerint valóban csak föld használható, Beit Hillel szerint hamu is. Beit Shammai úgy érvel, hogy a vörös tehén hamvát a Tóra nem egyszerűen földnek, hanem „az égés földjének” nevezi, ezért ebből nem következik, hogy minden hamu földnek számít.

Miért számít az arany földnek?

Az aranypor jogalapja Jób könyvéből származik, ahol az afar zahav (עפר זהב), „arany pora” vagy „arany földje” kifejezés szerepel.

Így az arany kivételes anyag: bár növény nem nő benne, a Biblia nyelvileg a földhöz kapcsolja. Ezért szükséghelyzetben aranyporral is teljesíthető a micva.

További alkalmas anyagok

Egy brájta további anyagokat sorol fel:

• fekete vagy kék építőipari festékpor;
• malomkőből származó finom őrlemény;
• egyes vélemények szerint sárga vagy aranyszínű festékpor.

A közös pont: mindegyik finom, poros állagú, és a földhöz hasonlóan képes eltakarni, befogadni a vért.

Ábrahám földje és hamuja

A lap végén Rabbi Rava Ábrahám szavait idézi: ve-anokhi afar va-efer (ואנכי עפר ואפר) — „én pedig por és hamu vagyok”.

Ábrahám alázatáért leszármazottai két micvát érdemeltek ki:

• a vörös tehén hamvait, efer parah adumah (אפר פרה אדומה);
• a sotah (סוטה) vizébe tett szentélyi földet.

Felmerül: miért nem említi a brájta a vérbefedés földjét is?

A válasz: a vörös tehén hamva és a sotah földje valamilyen hiányt javít ki. A tisztátalan ember megtisztul, a gyanúsított asszony helyzete tisztázódik, és visszatérhet férjéhez. A vérbefedés viszont nem egy már létező szükséglet megoldása. Csak akkor keletkezik, ha valaki vadat vagy madarat vág.

Ha nem vág, nincs vér és nincs befedési kötelezettség. Ezért nem ugyanabba a jutalmazó kategóriába tartozik.

A mai lap tanulsága

A Chulin 88 megmutatja, hogy a kisui ha-dam (כיסוי הדם) nem egyszerűen a vér láthatatlanná tételét jelenti. Számít, melyik vért fedjük be, mennyit fedünk be, milyen anyaggal, és az anyag milyen kapcsolatban áll a föld fogalmával.

Köves Slomó rabbi előadásából az is világosan kirajzolódik, hogy a Talmud egyszerre dolgozik fizikai és nyelvi kategóriákkal. A hamu azért lehet föld, mert a Tóra annak nevezi. Az aranypor azért alkalmas, mert Jób könyve a földhöz kapcsolja. Az edény viszont hiába takarja el a vért, nem fogadja magába, ezért nem teljesíti a micva lényegét.

Elhangzott példák röviden

• Halottból származó testnedvek tisztátalansága.
• Vér és vérszerű vörös folyadék a halottból.
• Tum’at ohel (טומאת אוהל), egy fedél alatti tisztátalanság.
• Tevul yom (טבול יום), aki már alámerült, de még várja az estét.
• Folyadékok elsőfokú tisztátalansága.
• Av ha-tum’ah (אב הטומאה) és rishon le-tum’ah (ראשון לטומאה).
• Sheretz (שרץ) mint enyhébb tisztátalansági forrás.
• Zav (זב) mint súlyosabb tisztátalansági forrás.
• Zav izzadsága és könnye.
• Halottól való természetes távolságtartás.
• Földre fröccsent vér befedése.
• Késen maradt vér befedése.
• Vér az állat nyakán.
• Dam ha-nefesh (דם הנפש), az élet távozásakor kifolyt vér.
• Három vérzési szakasz az állat nyakánál.
• Teljes vér befedése.
• Vér egy részének befedése.
• Csak az életet kioltó vér befedése.
• Damo (דמו) különböző értelmezései.
• Finom trágya.
• Finom homok és föld.
• Mész.
• Őrölt cserép és tégla.
• Durva trágya és darabos föld kizárása.
• Edény ráborítása a vérre.
• Rabban Shimon ben Gamliel növénytermesztési mércéje.
• Fazekas által felhasználható finom föld.
• Kézzel még szétmorzsolandó föld.
• Ve-khissahu be-afar (וכסהו בעפר).
• „Fedje be” mint tágító kifejezés.
• „Földdel” mint korlátozó kifejezés.
• Klal u-frat (כלל ופרט) lehetőségének elutasítása.
• Lepedővel vagy edénnyel való eltakarás kizárása.
• Aranyérme megőrlése a sivatagban.
• Ruha elégetése a hajón.
• Hamuval való vérbefedés.
• Afar srefat ha-chatat (עפר שרפת החטאת).
• Beit Shammai és Beit Hillel vitája a hamuról.
• Afar zahav (עפר זהב) Jób könyvében.
• Fekete és kék festékpor.
• Malomkő őrleménye.
• Sárga vagy aranyszínű festékpor.
• Ábrahám szavai: ve-anokhi afar va-efer (ואנכי עפר ואפר).
• Vörös tehén hamvai.
• Sotah vizébe tett föld.
• Miért nem szerepel a vérbefedés Ábrahám jutalmai között?

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud

Kulcsszavak: