Cimkék: Chulin  podcast

Ha a szél betemette a vért, kié a micva?

Köves Slomó rabbi mai előadása a Chulin 87. lapján a kisui ha-dam (כיסוי הדם), vagyis a vér befedésének micváját egy egészen hétköznapi, mégis érzékeny kérdéssel kezdi: mi történik, ha valaki levágja a szarvast, de más kapja el előle a micvát, és ő fedi be a vért? Kártérítés jár ezért? És ha a szél fedi be a vért, teljesült a micva, vagy újra embernek kell megtennie? A lap második fele a vér keveredésével foglalkozik: vízzel, borral, másik állat vérével, oltárra hintendő vérrel, vérplazmával. A közös kérdés végig ugyanaz: mikor marad a vér halachikusan vér, és mikor veszíti el azt a státuszát, amely micvát, engesztelést vagy tisztátalansági előkészítést hoz létre?

Aki levágta, az fedje be

A Misna első esete egyszerű: Kálmán levág egy szarvast, amelynek vérét be kellene fednie földdel. Ha elmulasztja, és Pista látja a befedetlen vért, Pistának is kötelessége befedni. A micva elsődlegesen a vágót terheli, de nem kizárólag őt.

A Tóra így fogalmaz: ve-shafakh et damo ve-khissahu be-afar (ושפך את דמו וכסהו בעפר) — öntse ki a vérét, és fedje be porral. Ebből a Talmud először azt tanulja: aki kiöntötte a vért, ő fedje be. Ha azonban ő nem teszi meg, akkor a micva Izrael egészére vonatkozik, mert a Tóra Izrael fiaihoz szól. Ezért másnak is kötelessége beavatkozni.

Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: a vérbefedés nem pusztán technikai eltakarítás. Ez micva, amelyet emberi méltósággal kell elvégezni.

Kézzel, nem lábbal

A Talmud külön tanítja: azzal kell befedni, „amivel vágott”, vagyis kézzel, nem lábbal. Nem szó szerint a késsel kell ráhúzni a földet, hanem a cselekvés méltóságáról van szó.

Az ember ne rúgja rá lábbal a földet a vérre, mert ezzel a micvát megalázó, szégyenteljes cselekvéssé tenné. A mitzvah (מצוה) nemcsak akkor számít, ha technikailag teljesült, hanem akkor is, ha méltó módon teljesül.

A micva ellopása: tíz aranytallér

A Talmud történetet hoz: valaki levágott egy állatot, de mielőtt ő befedhette volna a vérét, más odaugrott és befedte. Rabban Gamliel tíz aranytallér megfizetésére kötelezte azt, aki elvette a micvát.

Ez a híres kérdés: mit lopott el? Magát a micvát, vagy az áldást, berakhah (ברכה)-t?

Ha a kártérítés a micváért jár, akkor egy micva elvétele tíz aranytallért ér. Ha viszont az áldásért jár, akkor más esetekben az áldások száma szerint kellene számolni.

Köves Slomó rabbi az asztali áldás, birkat ha-mazon (ברכת המזון) példáját hozta. Régen, ha többen együtt ettek, egy ember mondta el az áldást mindannyiuk számára. A birkat ha-mazon négy áldásból áll. Ha valaki elvette volna a vendéglátó jogát, és ő mondta volna el helyette, akkor ha az áldásért jár a kártérítés, negyven aranytallér volna a tét.

Az eretnek, az asztali áldás és a negyven arany

A Talmud egy hosszabb történetet idéz. Egy eretnek vitába száll Rebbevel, és azt állítja: a Biblia maga bizonyítja, hogy több teremtő van, mert Ámosz könyve külön beszél a hegyek teremtőjéről és a szél alkotójáról. Rebbe azt válaszolja neki: olvassa tovább a verset, mert a mondat vége világosan azt mondja, hogy az Örökkévaló, a seregek ura az ő neve.

Az eretnek három nap gondolkodási időt kér. Rebbe böjtöl és imádkozik, mert egy rosszul sikerült nyilvános vita rossz hatással járhatna. Három nap után érkezik egy másik eretnek, és hírt hoz: Rebbe vitapartnere nem talált választ, szégyenében leugrott a tetőről és meghalt.

Rebbe megvendégeli a hírvivőt, majd választást kínál neki: vagy ő mondhatja el az asztali áldást a pohár borra, vagy kap negyven aranytallért. Ő az áldást választja. Ekkor égi hang mondja: az asztali áldás pohara negyven aranytallért ér.

Innen úgy tűnik, hogy az áldás értéke számít, nem pusztán a micváé. Köves Slomó rabbi azonban jelezte: ez inkább aggadikus történet, nem feltétlenül közvetlen halachikus bizonyítás.

Ha befedte, majd a szél kifedte

A Misna következő esete: ha valaki befedte a vért, majd a szél később kifedte, nem kell újra befedni. A micva egyszer már teljesült.

Ez elsőre furcsa a talált tárgy, hashavat aveidah (השבת אבידה) szabályához képest. Ha valaki elveszti az óráját, és visszaadom neki, majd újra elveszti, megint vissza kell adnom. Akár százszor is.

A vérbefedésnél miért nem mondjuk ugyanezt? Azért, mert a Tóra megfogalmazása — ve-khissahu (וכסהו), „fedje be” — lezárt aktust jelent. Ha egyszer befedte, a micva teljesült. Nem keletkezik újra ugyanaz a kötelezettség pusztán attól, hogy később a szél eltávolította a földet.

Ha a szél fedte be

Más a helyzet, ha eredetileg nem ember, hanem a szél fedte be a vért. Ha a szél befedte, és a vér többé nem látszik, akkor pillanatnyilag nincs mit tenni. De ha a szél később újra kifedi, akkor embernek be kell fednie.

Ebből Rav Papa azt tanulja: nincs olyan, hogy egy micva végleg „elodázódik”, és ezért soha többé nem tér vissza. Ha a kötelezettség külső okból átmenetileg nem teljesíthető, majd újra teljesíthetővé válik, akkor visszatér.

A Talmud összeveti ezt azzal az esettel, amikor a vért beszívja a föld. Ha a vér nyoma még látható, akkor be kell fedni, mert a vér halachikusan még jelen van.

Vér vízzel keveredve

Az új Misna szerint ha a vér vízzel keveredik, akkor a kérdés az: látszik-e még vérszíne. Ha igen, be kell fedni. Ha már teljesen elvesztette a vérszínét, nincs vérbefedési kötelezettség.

Ha a vér nem vízzel, hanem borral vagy más színes folyadékkal keveredik, akkor képzeletben úgy kell tekinteni, mintha a bor víz volna. Ha vízként keveredve még megmaradna a vérszín, akkor be kell fedni. Ha nem, akkor nem.

Köves Slomó rabbi példája szerint vörösbor esetén nem a tényleges vörös színt nézzük, mert az félrevezető. A kérdés az, hogy a vér önálló színe megmaradna-e, ha a másik folyadék átlátszó lenne.

Vér más vérrel keveredve

A Misna tovább megy: mi van, ha a befedendő vér más vérrel keveredik? Például egy szarvas levágott véréhez hozzákeveredik egy háziállat vére, amelyet nem kell befedni, vagy egy élő állat sérülésből folyó vére.

Az alapálláspont szerint ezt is úgy kell vizsgálni, mintha a másik vér víz volna: megmaradna-e a befedendő vér színe? Rabbi Yehudah viszont azt mondja: vér nem semmisíti meg a vért, ein dam mevatel dam (אין דם מבטל דם). Ha tehát akár minimális befedendő vér keveredik más vérrel, az nem annulálódik, és továbbra is be kell fedni.

Ez az elv fontos párhuzamot teremt az oltári vérrel.

Oltári vér és vérbefedés

A Talmud idéz egy másik Misnát, amely az oltárra hintendő vér, dam ha-zrikah (דם הזריקה) keveredéséről szól. Ha az áldozati vér vízzel keveredik, és még megvan a vérszín, akkor föl lehet hinteni az oltárra. Ha borral vagy más színes folyadékkal keveredik, úgy tekintjük, mintha az víz lenne, és így vizsgáljuk, maradna-e vérszíne.

Ha profán vérrel keveredik, ugyanez a kérdés. Rabbi Yehudah ott is azt mondja: vér nem semmisíti meg a vért. Ezért az áldozati vér akkor is alkalmas lehet hintésre, ha nagyon kevés van belőle a keverékben.

De van különbség oltári vér és vérbefedés között. Rabbi Chiyya bar Abba Rabbi Yochanan nevében azt tanítja: az oltári vérnél számít a keveredés sorrendje. Ha a víz keveredik a vérbe, akkor a vérszín szerint döntünk. Ha viszont a vér cseppenként a vízbe hullik, minden csepp azonnal semmissé válhat, és a végén hiába tűnik vörösnek a folyadék, nem biztos, hogy oltárra hinthető vérnek számít.

A vérbefedésnél viszont ez a sorrendi különbség nem áll fenn. Mivel micváról van szó, a vérbefedési kötelezettség nem „hal el” ilyen módon; a döntő az, hogy végül látszik-e még vérként.

Nem minden vörös folyadék ugyanaz

A Talmud általános szabályt idéz: minden, aminek még vérszíne van, három szempontból számíthat vérnek:

• engesztelésre alkalmas lehet az oltáron;
• előkészítheti az ételt tisztátalanság felvételére, hechsher (הכשר) révén;
• kötelezhet vérbefedésre.

Az első és a harmadik pontot már tanultuk. A Talmud ezért megkérdezi: mit akar hozzátenni a középső, az előkészítésre vonatkozó szabály?

A hét előkészítő folyadék közé tartozik a vér és a víz is. Ha vér vízzel keveredik, akkor mindegy volna, hogy vérszíne marad-e, hiszen a víz önmagában is előkészítő folyadék. Ezért a Talmud pontosít: nem egyszerű vízről van szó.

Vérplazma és vérszín

A Talmud végül úgy magyarázza: itt a vér alvadása után keletkező átlátszó folyadékról van szó, amelyet az előadásban vérplazmaként azonosítottak. Ha ez keveredik a vérrel, akkor a kérdés valóban az, hogy marad-e vörös vérszín.

Ha igen, akkor a folyadék vérként működik: előkészíthet tisztátalanságra, kötelezhet vérbefedésre, illetve más összefüggésben engesztelési státusza lehet.

A Talmud tovább idézi: ha valaki ilyen vérből eszik, bizonyos mennyiség esetén úgy számít, mintha vért evett volna, és karet (כרת) járhat érte. Emberi halott véréből pedig egy meghatározott mennyiség, revi’it (רביעית), tisztátalanságot hozhat létre egy fedél alatt.

A mai lap tanulsága

A Chulin 87 fő kérdése az, hogy egy micva tárgya meddig marad ugyanaz a tárgy. A vért egyszer befedték: kell-e újra, ha a szél kifedi? A szél fedte be: teljesült-e ember nélkül? A vér vízzel keveredett: még vér-e? Más vérrel keveredett: annulálódik-e? Az oltári vérnél a keveredés sorrendje is számít, a vérbefedésnél viszont a micva nem tűnik el pusztán attól, hogy a vér egy ideig más folyadékban volt.

Köves Slomó rabbi előadásából kirajzolódik: a halacha nemcsak a fizikai anyagot nézi, hanem a státuszt, a láthatóságot, a folyamatot és a micva emberi aktusát. Egy szél által betakart vér még nem ugyanaz, mint egy ember által befedett vér. Egy vörös keverék sem biztos, hogy vér, de ha a vér jellege megmarad, a micva is megmaradhat.

Elhangzott példák röviden

• Kálmán levág egy szarvast, de nem fedi be a vérét.
• Pista látja a befedetlen vért, és kötelessége befedni.
• Ve-shafakh et damo ve-khissahu be-afar (ושפך את דמו וכסהו בעפר).
• Aki kiöntötte a vért, elsődlegesen ő fedje be.
• Izrael fiai összességére is vonatkozik a figyelmeztetés.
• Vérbefedés kézzel, nem lábbal.
• Micva méltóságának megőrzése.
• Másvalaki elkapja a vérbefedés micváját a vágó elől.
• Tíz aranytallér kártérítés az ellopott micváért.
• Kérdés: micváért vagy áldásért jár-e a kártérítés.
• Birkat ha-mazon (ברכת המזון) négy áldása.
• Vendéglátó áldásának elvétele.
• Eretnek vitája Rebbevel a hegyek és a szél teremtőjéről.
• Ámosz verse: hegyek teremtője és szél alkotója.
• A vers folytatása: az Örökkévaló, a seregek ura az ő neve.
• Háromnapos gondolkodási idő és Rebbe böjtje.
• Másik eretnek híre a vitapartner haláláról.
• Asztali áldás vagy negyven aranytallér választása.
• Égi hang: az asztali áldás pohara negyven aranyat ér.
• Luianusz család említése.
• Befedett vér, amelyet később a szél kifed.
• Nem kell újra befedni, ha ember már befedte.
• Hashavat aveidah (השבת אבידה): elveszett tárgy többszöri visszaadása.
• Ve-khissahu (וכסהו) mint lezárt aktus.
• Szél által befedett vér.
• Ha a szél később kifedi, embernek be kell fednie.
• Rav Papa: nincs végleg elodázott micva.
• Vér beszívódik a földbe, de nyoma látható.
• Vér vízzel keveredik.
• Ha még vérszíne van, be kell fedni.
• Vér borral keveredik.
• A bort úgy tekintjük, mintha víz volna.
• Szarvas vére háziállat vérével keveredik.
• Befedendő vér élő állat vérzéséből származó vérrel keveredik.
• Rabbi Yehudah: ein dam mevatel dam (אין דם מבטל דם).
• Áldozati vér vízzel keveredve.
• Áldozati vér borral keveredve.
• Áldozati vér profán vérrel keveredve.
• Dam ha-zrikah (דם הזריקה), oltárra hintendő vér.
• Keveredési sorrend: víz a vérbe vagy vér a vízbe.
• Oltári vérnél a sorrend számít.
• Vérbefedésnél a végső látható vérszín számít.
• Minden vörös vérszerű folyadék engesztelhet, előkészíthet és kötelezhet.
• Hechsher (הכשר): étel előkészítése tisztátalanságra.
• Hét előkészítő folyadék: vér, víz, bor, olaj, tej, méz, harmat.
• Esővíz és vér hipotetikus keveredése.
• Vérplazma, az alvadt vér körüli átlátszó folyadék.
• Vérplazmával keveredett vér színének kérdése.
• Vér evése és karet (כרת).
• Halott ember vérének revi’it (רביעית) mennyisége.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud