Cimkék: Chulin  podcast

Egy vérkupac, száz állat: elég egyszer betemetni a micvát?

Köves Slomó rabbi mai előadása a Chulin 86. lapján a kisui ha-dam (כיסוי הדם), a vér befedésének micváját vizsgálja tovább, de a kérdés ezúttal nem csupán az, kell-e földet szórni a vérre. A Talmud előbb visszatér a molyos len történetéhez: ha a csirke vérét nem étkezési célra, hanem kártevők elűzésére akarják használni, milyen vágás mentesít a vérbefedés alól? Ezután a lap a jogképtelen személyek vágását elemzi: ha egy kiskorú, süket vagy elmeháborodott vág, és senki sem látta, az vajon kétségesen kóser vágás, vagy biztosan rossz? A végén pedig egészen gyakorlati kérdés jön: ha valaki száz vadat vagy száz madarat vág le egy helyen, minden vért külön kell befedni, vagy elég egyszer?

A molyos len és a csirke vére

Az előző lap végéről folytatódik a történet: Rabbi Chiya Rebbehez fordult, mert a lenje molyosodott, lárvák kerültek közé. Rebbe azt tanácsolta: vigyen egy tyúkot, vágja le a víz fölött, hogy a vér belemenjen a len áztatóvizébe, és a vér elűzze a kártevőket.

A probléma azonnali: ha valaki madarat vág, annak vérét be kell fedni földdel a kisui ha-dam (כיסוי הדם) micvája miatt. Ha viszont a vér a vízbe folyik, ezt nem lehet megtenni.

Ezért maradt fenn két változat arról, mit is mondott Rebbe. Rav Dimi szerint azt mondta: előbb tedd tréflinek a madarat, például törd el a szárnyát, és utána vágd le. Ravin szerint viszont nem ezt mondta, hanem azt: ne kóser módon vágd le.

Tréfli madár vagy nem kóser vágás?

A két változat közti különbség lényegi. Ha a madarat előbb tréflinek teszik, majd utána szabályos shechitah (שחיטה)-val levágják, akkor az állat nem lesz ehető, de nem válik neveilah (נבלה)-vá, tetemmé. Ha viszont eleve nem kóser módon vágják le, akkor neveilah lesz.

A kérdés: melyik megoldást tartotta Rebbe szükségesnek ahhoz, hogy ne kelljen befedni a vért?

Elsőre felmerülhetne, hogy Rebbe talán úgy gondolta: madaraknál a kóser vágás csak rabbinikus előírás, ezért ha nem kóserül vágják, attól még tórai szinten vágásnak számítana, és be kellene fedni a vért. Ezért kellett volna előbb tréflinek tenni.

A Talmud ezt elutasítja. Rebbe szerint a madarak vágására is tórai szabály vonatkozik. A Tóra azt mondja: vágj úgy, ahogy Mózes parancsolta; Rebbe ebből tanulja a simanim (סימנים), vagyis a légcső és nyelőcső átvágásának szabályait. Madárnál elég az egyik siman többségét átvágni, állatnál mindkét siman többségét.

Mit akart hangsúlyozni Rebbe?

A Talmud végül úgy magyarázza: Rebbe mindkét megoldást mondhatta volna, csak a két hagyomány más-más újdonságot emel ki.

Aki szerint Rebbe azt mondta, hogy előbb tegye tréflinek a madarat, azt hangsúlyozza: még ha szabályos shechitah történik is utána, a vágás nem teszi fogyaszthatóvá az állatot, ezért Rabbi Shimon elve szerint nem számít olyan vágásnak, amely vérbefedési kötelezettséget hozna létre.

Aki szerint Rebbe azt mondta, hogy nem kóser módon vágja le, azt hangsúlyozza: ne gondolja senki, hogy madaraknál a nem kóser vágás mégis vérbefedést igényel. Mivel madaraknál is tórai a shechitah, ha a vágás nem shechitah, nincs kisui ha-dam (כיסוי הדם) sem.

Mindkét változat tehát ugyanarra fut ki: ha a vágás nem halachikus értelemben vett, fogyasztásra vezető madárvágás, akkor nem kell befedni a vért.

A jámborok érdeme és a molyos len

A Talmud ezután egy rövid aggadikus kitérőt hoz. Amikor nagy rabbik, köztük Rabbi Chiya és fiai, Babilóniából Izrael földjére érkeztek, azt mondták: megszűntek bizonyos csapások. Nem voltak hullócsillagok, földrengések, viharok, nem savanyodott meg a bor, és nem molyosodott a len.

Erre a kérdés: akkor hogyan lehet, hogy éppen Rabbi Chiya lenje molyosodott meg?

A válasz: a nagy igazak érdeme sokszor a nemzedéküknek használ, nem feltétlenül saját maguknak. Köves Slomó rabbi Rabbi Shimon bar Yochai fiának példájával világította meg: az egész világ táplálkozhat az ő érdeméből, miközben ő maga egy kevés charuv (חרוב), vagyis szentjánoskenyér mellett él egyik Shabbattól a másikig. A valódi jutalmat a nagy cádikok számára a túlvilágra tartogatják.

Jogképtelen személyek vágása

A következő téma: mi történik, ha olyan ember vág állatot, aki nem teljes jogképességű: kiskorú, elmeháborodott vagy süketnéma. A korábbi alapelv szerint az ő vágásuk önmagában nem megbízható, kivéve, ha egy hozzáértő felnőtt végig látja és ellenőrzi.

Ha látták, hogy rendesen vágtak, akkor a vágás érvényes, és a madár vagy vad vérét be kell fedni. Ha nem látták, akkor nem kell befedni, mert nem tekintjük érvényes vágásnak.

Ugyanez felmerül az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalmánál is. Ha látták, hogy megfelelően vágtak, akkor aznap már nem lehet levágni az anyaállatot vagy kicsinyét. Ha viszont senki sem látta, Rabbi Meir szerint a másik állat levágható, mert az első vágást nem tekintjük biztos vágásnak.

A bölcsek szigorítása

A bölcsek vitatkoznak Rabbi Meirrel: szerintük ha a jogképtelen személyek magukban vágtak, bár a húst nem esszük meg, a vágást mégis figyelembe vesszük szigorításként. Ezért az anyaállatot vagy kicsinyét nem szabad ugyanazon a napon levágni.

Ha azonban valaki mégis levágta a második állatot, nem kap malkot (מלקות)-ot. Miért? Mert a vágás státusza kétséges. Szigorítani lehet, de büntetni nem.

A Talmud megkérdezi: a bölcsek miért csak az oto ve-et beno esetében vitatkoznak Rabbi Meirrel? Miért nem mondják a vérbefedésnél is, hogy biztonság kedvéért be kell fedni?

Először felmerül: talán azért, mert ha a vért befednék, a nézők azt hinnék, hogy a vágás biztosan kóser, és megeszik a húst. De ugyanez a probléma az anya-fiú tilalomnál is fennállhatna: ha azt látják, hogy nem engedik levágni a másik állatot, azt gondolhatnák, az első vágás érvényes volt.

A Talmud végül azt mondja: valójában a bölcsek mindkét esetben vitatkoznak. Csak megvárták, amíg Rabbi Meir mindkét állítását végigmondja, és utána mondták el az ellenvéleményüket.

Rabbi Meir miért nem tekinti ezt kétségnek?

A kérdés most Rabbi Meirre fordul. Ha egy jogképtelen személy vágását senki sem látta, az elsőre safek (ספק), kétség. Lehet, hogy jól vágott, lehet, hogy rosszul. Kétségben általában szigorítunk: nem esszük meg a húst, de a vérbefedést talán el kellene végezni, és az anya-fiú tilalmánál is tartani kellene tőle.

Rabbi Meir mégis úgy kezeli, mintha biztosan rossz vágás volna. Miért?

A válasz: nem egyszerű 50–50-es kétségről van szó. A jogképtelen személyek cselekedeteinek többsége hibás. Ez a rov (רוב), többség. Emellett az állat eredeti állapota, chazakah (חזקה) szerint nem ehető, amíg érvényes shechitah nem történik. A hibás cselekvések többsége és az állat nem ehető státusza együtt erősen a nem kóser irányba billenti a helyzetet.

Ezért Rabbi Meir szerint nem arról van szó, hogy talán jó volt a vágás, hanem arról, hogy halachikusan rossznak tekintjük.

Rov és chazakah: demokrácia vagy liberális demokrácia?

Köves Slomó rabbi itt szemléletes példát hozott: a halacha általában a többséget követi. De van kérdés, hogy a kisebbséget teljesen figyelmen kívül hagyjuk-e, vagy számít valamit a háttérben.

Rabbi Meir híresen chayshesh le-mi’uta (חייש למיעוטא) — figyelembe veszi a kisebbségi lehetőséget. Ha a többség valamit mond, de van kisebbségi esély az ellenkezőjére, Rabbi Meir nem mindig söpri le ezt az esélyt.

A Talmud ezért kérdez: ha Rabbi Meir amúgy is figyel a kisebbségre, miért kell azt mondani, hogy a jogképtelen személyek cselekedeteinek többsége hibás? Elég lenne, ha csak kisebbségben hibásak, mert az állat nem ehető chazakája ehhez hozzáadódva már tilthatná.

A kisgyerek és a tészta

A Talmud Rabbi Meir kisebbségre való érzékenységére egy példát hoz. Egy asszony tésztát készít, és egy kisgyereket találnak a tésztadarabbal a kezében. A gyerekek többsége mindent megfog, kezüket tisztátalan dolgokba teszik, ezért azt gondolhatnánk, hogy a tészta tisztátalan lett.

Rabbi Meir mégis tisztának tekinti. Miért? Mert a tészta eredeti chazakah (חזקה) szerint tiszta volt, és van kisebbségnyi lehetőség, hogy a gyerek keze nem volt tisztátalan. A tészta tisztasági státusza és a kisebbségi lehetőség együtt elég lehet a tisztaság megtartásához.

A Talmud azonban megkülönbözteti ezt az állatvágás esetétől. Tisztátalansági kétségnél bizonyos esetekben már 50–50 is elég lehet a tisztasághoz, különösen ha a tisztátalanság nem kikérdezhető, nem tisztázható. Az állatvágásnál viszont ahhoz, hogy az állat fogyaszthatóvá váljon, valódi többségi bizonyosság kell. Ezért kellett külön hangsúlyozni, hogy a jogképtelen személyek vágásainak többsége hibás.

Rebbe két döntése: melyik volt később?

A Talmud ezután azt vizsgálja, hogyan döntött Rebbe a jogképtelen személyek vágásáról. Egy alkalommal Rabbi Meir szerint döntött, máskor a bölcsek szerint. A kérdés: melyik volt később, melyik tekinthető végső halachának?

Rabbi Zeira és Rabbi Abba Caesareában ültek a jesiva bejáratánál. Kijött valaki, és azt mondta nekik: miért ültök kint? Lehet, hogy bent éppen olyan kérdést tárgyalnak, amelyre ti tudnátok a választ. Rabbi Zeira bement, Rabbi Abba kint maradt.

Bent éppen erről volt szó: Rebbe egyszer így döntött, egyszer úgy; melyik döntés számít? Rabbi Zeira sajnálta, hogy Rabbi Abba nem jött be, mert ő valószínűleg tudta volna a választ, hiszen apja Rabbi Yochanantól hallott hagyományokat, és rendszeresen ismételte őket.

Végül bizonyíték érkezik: Rabbi Elazar egyszer üzenetet küldött Babilóniába Rabbi Meir véleménye szerint. Ebből arra következtetnek, hogy Rebbe későbbi és végső döntése Rabbi Meir irányába ment.

Száz vad vagy száz madár egy helyen

A következő Misna már könnyebb, gyakorlati esetet hoz. Ha valaki száz vadat vág le egy helyen, elég egyszer befedni a vérüket. Ugyanez igaz száz madárra is. Ha vadakat és madarakat együtt vág, akkor is elég egyszer befedni az összes vért.

A Tóra egyes számban beszél: vadat vagy madarat, és fedje be a vérét. De ez az egyes szám kollektív értelemben is működik: a fajra, illetve a vér összességére utal. Ezért a sok egyed vérét egyetlen befedés is lefedheti.

Rabbi Yehudah: vad és madár külön

Rabbi Yehudah vitatkozik. Szerinte először le kell vágni a vadat, be kell fedni a vérét, majd utána a madarat, és annak vérét is külön be kell fedni.

Mi az alapja? A vers azt mondja: vadat vagy madarat. Rabbi Yehudah szerint a o (או), „vagy”, elválasztja a két kategóriát, ezért külön vérbefedést igényelnek.

A bölcsek ezzel szemben azt mondják: a „vagy” nem elválasztani akarja a két vérbefedési kötelezettséget, hanem azt tanítja, hogy akkor is van micva, ha valaki csak vadat vágott, és akkor is, ha csak madarat. Nem kell mindkettő együtt.

Rabbi Yehudah erre azt válaszolja: ehhez elég volna az, hogy a Tóra „vérét” mond, nem „vérüket”. A bölcsek szerint viszont a „vérét” gyűjtőnév is lehet, ezért önmagában nem elég a tanításhoz.

Egy áldás vagy több?

Rabbi Yehudah, bár külön befedést követel vadra és madárra, egyetért abban, hogy a shechitah-ra mondott áldásból elég egyet mondani. Nem kell minden állat előtt új áldást mondani, ha egy folyamatos vágási sorozatról van szó.

A Talmud összeveti ezt Rav tanítványainak esetével. Rav Huna és Rav Chisda egy étkezésnél bort ittak. Amikor azt mondták, töltsenek nekik bort az asztali áldáshoz, ezzel lezárták az étkezést. Ha ezután még inni akartak, új áldást kellett mondaniuk a borra, mert fejben már megszakították az előző étkezési folyamatot.

A kérdés: Rabbi Yehudahnál a vérbefedés miért nem szakítja meg a vágási folyamatot? Miért nem kell új áldás a következő madár vágása előtt?

A válasz: az asztali áldás valóban lezárás. A vérbefedés viszont nem feltétlenül szakítja meg a vágást. Elvileg a vért be lehet fedni, miközben a következő vágásra készülnek, vagy akár más segítő is elvégezheti. Ezért a vágási sorozat folytonos marad, és az első áldás elegendő.

A mai lap tanulsága

A Chulin 86 fő kérdése az, mikor számít valami elég biztosnak ahhoz, hogy halachikus következményt hozzon létre. Ha egy madarat nem ehető célra vágnak, a vérbefedés nem indul el automatikusan. Ha egy jogképtelen személy vág, és senki sem látta, Rabbi Meir szerint nem puszta kétségben vagyunk, hanem a rov és a chazakah együtt a rossz vágás felé döntenek. Ha száz állat vérét egy helyre engedik, a micva egyetlen befedéssel is teljesülhet — de Rabbi Yehudah szerint a vad és a madár kategóriája mégis külön figyelmet kér.

Köves Slomó rabbi előadása alapján a lap központi tanulsága: a halacha nemcsak az eseményt nézi, hanem annak szerkezetét is. Egy vágássorozat lehet egy folyamat, egy vérkupac lehet egy micva tárgya, egy kétség lehet gyenge vagy erős, és egy jogképtelen ember cselekedete nem egyszerűen „talán jó”, hanem a többségi tapasztalat és az eredeti státusz alapján minősül.

Elhangzott példák röviden

• Molyos vagy lárvás len áztatása vízben.
• Csirke levágása a víz fölött, hogy vére elűzze a kártevőket.
• Kisui ha-dam (כיסוי הדם) problémája vízbe folyó vérnél.
• Rav Dimi változata: előbb tréflinek tenni a madarat.
• Ravin változata: nem kóser módon levágni.
• Szárnytörés mint tréflivé tétel.
• Nem kóser vágás, amely neveilah (נבלה)-t eredményez.
• Madárvágás tórai státusza Rebbe szerint.
• Madárnál egy siman (סימן) többségének átvágása.
• Állatnál két simanim (סימנים) többségének átvágása.
• Rabbi Shimon elve: fogyasztásra nem alkalmassá tevő vágás nem vágás.
• Rabbi Chiya és fiai Izrael földjére érkeznek.
• Megszűnő hullócsillagok, földrengések, viharok.
• Bor nem savanyodik meg.
• Len nem molyosodik.
• Rabbi Chiya érdeme másoknak használ, neki nem feltétlenül.
• Rabbi Shimon bar Yochai fiának példája.
• Charuv (חרוב), szentjánoskenyér.
• Kiskorú, elmeháborodott vagy süketnéma vágása.
• Vágás felügyelettel: érvényes.
• Vágás felügyelet nélkül: nem esszük meg.
• Felügyelet nélküli vágás vérbefedési kérdése.
• Felügyelet nélküli vágás oto ve-et beno (אותו ואת בנו) szempontjából.
• Bölcsek szigorítása: a másik állatot ne vágják le aznap.
• Ha mégis levágják, nincs malkot (מלקות).
• Látszatprobléma: vérbefedésből azt hihetnék, hogy a hús ehető.
• Látszatprobléma az anya-fiú tilalomnál.
• Bölcsek türelme: megvárják Rabbi Meir teljes álláspontját.
• Safek (ספק), kétség.
• Rabbi Meir szerint ez nem sima 50–50-es kétség.
• Jogképtelenek cselekedeteinek többsége hibás.
• Rov (רוב), többség.
• Chazakah (חזקה), eredeti státusz.
• Állat eredeti státusza: nem ehető, amíg nincs kóser vágás.
• Chayshesh le-mi’uta (חייש למיעוטא): Rabbi Meir figyelembe veszi a kisebbséget.
• Gyerek tésztadarabbal a kezében.
• Tészta eredeti tiszta státusza.
• Gyerekek többsége tisztátalan kézzel nyúl dolgokhoz.
• Kisebbségi lehetőség: a gyerek keze nem volt tisztátalan.
• Tisztátalansági kétség közterületen és magánterületen.
• Rabbi Zeira és Rabbi Abba Caesareában a jesiva előtt.
• Rabbi Elazar üzenete Babilóniába.
• Rebbe későbbi döntése Rabbi Meir szerint.
• Száz vad levágása egy helyen.
• Száz madár levágása egy helyen.
• Vadak és madarak együtt vágása.
• Egyetlen vérbefedés elegendő a bölcsek szerint.
• Rabbi Yehudah szerint vad és madár vérét külön kell befedni.
• O (או), „vagy”, mint elválasztó vagy kiterjesztő szó.
• „Vérét” mint gyűjtőnév.
• Egy áldás több vágásra.
• Rav Huna és Rav Chisda étkezési esete.
• Bor az asztali áldás előtt és után.
• Étkezés lezárása és új áldás szükségessége.
• Vérbefedés nem szakítja meg feltétlenül a vágási folyamatot.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud