Cimkék: Chulin  podcast

Rossz vágás, jó kérdés: mikor kell a vért mégis befedni?

Köves Slomó rabbi mai előadása a Chulin 85. lapján a kisui ha-dam (כיסוי הדם), vagyis a vér befedésének micváját kapcsolja össze egy régi talmudi dilemmával: minek számít az a shechitah (שחיטה), amely formailag megtörtént, de nem teszi fogyaszthatóvá az állatot? Az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalmánál Rabbi Meir szerint az ilyen vágás is vágás, Rabbi Shimon szerint viszont nem. Most ugyanez a kérdés a vérbefedésnél tér vissza, de meglepő fordulattal: a Misna szerkesztője az egyik témában Rabbi Meir, a másikban Rabbi Shimon véleményét tekinti mérvadónak. A lap végén pedig a vita már nemcsak jogelmélet: ha egy csirke vérét kártevők elűzésére akarják használni, hogyan lehet úgy vágni, hogy ne kelljen befedni a vért?

A Misna kérdése: kell-e vérbefedés rossz vágás után?

A Misna abból indul ki, hogy a vadállatok és madarak vérét be kell fedni földdel, a háziállatokét viszont nem. A kérdés most az: mi történik akkor, ha a vágás nem teszi fogyaszthatóvá az állatot?

Köves Slomó rabbi felsorolta az eseteket:

• az állatról kiderül, hogy tereifah (טרפה);
• bálványimádási célból vágják le, avodah zarah (עבודה זרה) céljára;
• profán állatot vágnak le a Szentély területén, chullin ba-azarah (חולין בעזרה);
• áldozati állatot vágnak le a Szentélyen kívül, kodashim ba-chutz (קדשים בחוץ);
• olyan vadat vagy madarat vágnak le, amely embert ölt, és ezért megkövezésre lenne ítélve, shor ha-niskal (שור הנסקל) mintájára.

Rabbi Meir szerint ezekben az esetekben is be kell fedni a vért, mert a vágás vágásnak számít. A bölcsek szerint nem kell befedni, mert a nem megfelelő vágás nem aktiválja a vérbefedés micváját.

Ugyanaz a vita, de fordított halacha

Köves Slomó rabbi emlékeztetett: ugyanez a szerkezeti vita már előkerült az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalmánál. Ott Rabbi Meir azt mondta, hogy a shechitah she-einah re’uyah (שחיטה שאינה ראויה), vagyis a fogyasztásra nem alkalmassá tevő vágás is vágás. Rabbi Shimon szerint viszont nem számít vágásnak.

Az érdekes fordulat az, hogy a Misna szerkesztője, Rabbi Yehudah HaNasi (רבי יהודה הנשיא), a két témában másképp döntött. Az anyaállat és kicsinye egy napon való levágásánál Rabbi Meir véleményét fogadta el, ezért ott Rabbi Meir álláspontja jelent meg a „bölcsek” véleményeként. A vérbefedésnél viszont Rabbi Shimon véleménye lett a halacha, ezért itt ő szerepel névtelen „bölcsek” formájában.

Vagyis ugyanaz a kérdés — számít-e vágásnak a nem megfelelő vágás — más micvánál más irányba dől el.

Ha maga a vágás technikailag hibás

Fontos különbség: a Misna eddig nem olyan esetről beszélt, amikor maga a vágás technikailag hibás. A felsorolt esetekben a vágás technikailag lehetett szabályos, csak külső okból nem tette fogyaszthatóvá az állatot: rossz helyen, rossz céllal, vagy eleve tiltott státuszú állaton történt.

Ha viszont maga a shechitah romlik el — például nem vágják át rendesen a simanim (סימנים)-t, vagy tépik, nyomják, nem megfelelő módon végzik a vágást —, akkor mindenki egyetért: ez nem shechitah. Ilyenkor az állat neveilah (נבלה), tetem lesz, és nem kell befedni a vérét.

A vita tehát csak a formailag megtörtént, de halachikusan fogyasztásra nem alkalmas vágásról szól.

Rabbi Meir érve az oto ve-et beno esetében

Rabbi Meir az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalmánál abból indul ki, hogy a Tóra ugyanazt a shechitah (שחיטה) nyelvet használja az anyaállat és kicsinye tilalmánál, mint a Szentélyen kívül levágott áldozati állatnál.

A Szentélyen kívül levágott áldozat biztosan nem lesz fogyasztható, mégis a Tóra vágásnak nevezi ezt a cselekményt. Ha ott a nem fogyasztásra vezető vágás is vágás, akkor Rabbi Meir szerint az oto ve-et beno tilalmánál is vágásnak kell számítani.

Rabbi Shimon ezzel szemben József történetéből hoz nyelvi párhuzamot: amikor József azt mondja szolgáinak, hogy készítsenek ételt testvéreinek, ott a levágás étkezési, fogyaszthatóvá tevő vágás. Rabbi Shimon ebből tanulja, hogy a vágás fogalma az oto ve-et beno esetében is csak fogyasztásra alkalmassá tevő vágásra vonatkozik.

Miért erősebb Rabbi Meir érve ott?

A Talmud mérlegeli a két érvet. Rabbi Meir párhuzama formai szempontból erősebb, mert ugyanaz a shechitah (שחיטה) kifejezés szerepel. Rabbi Shimon párhuzama tartalmi szempontból hasonlóbb, mert mindkét eset profán étkezési kontextushoz kapcsolódik.

Végül az oto ve-et beno tilalmánál Rabbi Meir érve győz. Miért? Mert az anyaállat és kicsinye tilalma nemcsak profán állatokra, hanem áldozati állatokra is vonatkozik. Ezért a szentélyi párhuzam sem idegen a témától.

Ezért Rabbi Yehudah HaNasi ott Rabbi Meir álláspontját tette meg halachikus alapnak.

Vérbefedésnél miért Rabbi Shimon erősebb?

A kisui ha-dam (כיסוי הדם) esetében Rabbi Meir újra a Szentélyen kívüli áldozati vágásból tanulna. A vérbefedés versében az áll: kiönti a vérét, és befedi földdel. A Szentélyen kívüli áldozatnál is a vér kiöntéséről beszél a Tóra. Ha ott a nem megfelelő vágás is vágás, akkor itt is legyen az.

Rabbi Shimon viszont sokkal közvetlenebb szövegből érvel. A vérbefedés verse olyan vadat vagy madarat említ, amelyet az ember megeszik. Ha a vágás eredményeként az állat nem ehető, akkor szerinte nem tartozik a vérbefedés micvájába.

Rabbi Meir ezt úgy értelmezné: a vers csak azt zárja ki, amely fajában nem ehető, például a struccot vagy más nem kóser madarat. Rabbi Shimon szerint azonban ez nem elég. Ha egy kóser fajhoz tartozó tyúkról kiderül, hogy tréfli, azt sem lehet megenni. A „megeszed” kifejezés ezért a konkrét fogyaszthatóságra is utal.

Ez az érv a vérbefedésnél elég erős ahhoz, hogy a halacha Rabbi Shimon irányába dőljön.

Rebbe köztes megjegyzése: nem minden szempont ugyanaz

Rabbi Abba idézi Rebbe tanítását: Rabbi Meir ugyan azt mondja, hogy a nem megfelelő vágás vágás, de ezt nem minden következményre mondja. Egy dolog biztos: az ilyen vágás nem teszi fogyaszthatóvá az állatot.

Ez elsőre magától értetődőnek tűnik. Ha a vágás nem jó, hogyan is lehetne fogyasztható? A Talmud ezért pontosít: a kérdés egy ben pekuah (בן פקועה), az anyaállat méhében talált élő magzat esetében érdekes. Normál esetben az anyaállat kóser vágása a magzatot is megengedheti. Felmerülhetne, hogy Rabbi Meir szerint még a nem megfelelő vágás is elég volna erre. Rebbe azt mondja: nem. Ebben az értelemben a nem megfelelő vágás nem teszi ehetővé a magzatot.

Mivel Rabbi Meir maga másutt a ben pekuah kérdésében eleve szigorúbb, itt valójában Rebbe saját szerkesztői álláspontjáról van szó: egyes kérdésekben elfogadja Rabbi Meir vágás-fogalmát, de nem engedi, hogy ebből minden fogyasztási következmény automatikusan következzen.

Rabbi Shimon sem mondja mindenre, hogy nincs vágás

Rebbe másik megjegyzése Rabbi Shimonra vonatkozik. Rabbi Shimon ugyan azt mondja, hogy a nem megfelelő vágás nem számít vágásnak az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) és a kisui ha-dam (כיסוי הדם) szempontjából, de nem minden tekintetben semmis.

Egy ponton Rabbi Shimon is elismeri a vágás hatását: a tetemtisztátalanság tekintetében. Ha valaki kóser technikával levág egy állatot, de utólag kiderül, hogy tereifah (טרפה) volt, az állat nem lesz fogyasztható, de nem is válik egyszerű neveilah (נבלה)-vá. A shechitah legalább annyit elér, hogy kivegye az állatot a tetem tisztátalansági kategóriájából.

Ez is fontos különbség: egy vágás lehet elégtelen a fogyasztáshoz, elégtelen a vérbefedéshez, de mégis elegendő ahhoz, hogy megakadályozza a neveilah-tisztátalanságot.

Profán tréfli állat a Szentélyben

A Talmud egy nagyon speciális esetet hoz. Valaki profán állatot, chullin (חולין), vág le a Szentély területén, vagyis chullin ba-azarah (חולין בעזרה) történik. Ez önmagában tilos, és az ilyen állatból hasznot húzni sem szabad. De mi van, ha az állatról kiderül, hogy eleve tréfli volt?

Rabbi Shimon szerint, mivel a vágás nem tette fogyaszthatóvá az állatot, nem számít olyan vágásnak, amely a chullin ba-azarah haszonélvezeti tilalmát teljesen aktiválja. Ezért ő megengedi, hogy hasznot húzzanak belőle — enni természetesen nem lehet, mert tréfli.

Ugyanakkor Rabbi Shimon még itt sem mondja, hogy semmi sem történt. A vágás annyiban működött, hogy nem teszi az állatot neveilah-vá. Vagyis a haszonélvezeti tilalom és a tisztátalansági státusz külön pályán mozog.

Tórai vagy rabbinikus tilalom?

Köves Slomó rabbi kitért arra is, hogy a profán állat Szentélyben való levágásából fakadó haszonélvezeti tilalom milyen szintű. Ha ez csak rabbinikus szankció volna, akkor nehezebb lenne további rabbinikus kiterjesztéseket ráépíteni.

A Talmud abból, hogy Rabbi Shimon a profán állatot és a Szentélyben levágott vadat is elégetéssel kezeli, arra következtet: itt alapvetően tórai státuszú problémáról beszélünk. Ha csak rabbinikus tilalom volna, nem lenne egyszerű újabb rabbinikus tilalommal kiterjeszteni a vadra is.

Itt is érződik a lap visszatérő logikája: a vágás státuszát mindig pontosan kell meghatározni, mert attól függ, fogyasztható-e, hasznot lehet-e húzni belőle, tisztátalanít-e, és kell-e vért fedni.

Vér a kártevők ellen

A lap végén gyakorlati történet következik. Rebbehez fordulnak egy problémával: len ázott a vízben, és kártevők, lárvák vagy molyszerű élőlények lepték el. Rebbe azt tanácsolja, vigyenek oda egy csirkét, vágják le a víz fölött, és a vér szaga elűzi a kártevőket.

Ez rögtön halachikus problémát vet fel: ha valaki madarat vág le, akkor a vérét be kell fedni földdel. Ha a vér a vízbe folyik, hogyan teljesül a kisui ha-dam (כיסוי הדם)?

A Talmud ezért azt keresi, milyen módon lehetett ezt megengedni.

Tréflivé tenni vagy nem kóserül vágni?

Az egyik magyarázat szerint Rebbe azt mondta: előbb tegyék a csirkét tréfli állattá, például törjék el a szárnyát, és utána vágják le. Mivel tréfli madár vágása a vérbefedés szempontjából nem számít megfelelő vágásnak, nem kell befedni a vérét.

A másik magyarázat szerint nem erről volt szó, hanem arról, hogy eleve nem kóser módon kell levágni: például nem szabályos shechitah-val, hanem olyan módon, amely nem minősül vágásnak. Ilyenkor mindenki egyetért, hogy nincs vérbefedési kötelezettség.

Köves Slomó rabbi itt megállt az állatkínzás kérdésénél is. Ha az első változat szerint tényleg szándékosan el kellene törni a csirke szárnyát, az felvetné a tza’ar ba’alei chayim (צער בעלי חיים), az állatok szenvedésének tilalmát. Ezért a második értelmezés — hogy nem kóser módon vágja le — kevésbé problémásnak tűnik.

Libatömés, állatkínzás és modern technológia

Az előadás végén beszélgetés alakult ki a libatömésről és arról, hogy tekinthető-e állatkínzásnak. Köves Slomó rabbi megjegyezte, hogy a technológia sokat változott: régen kemény fémcsöveket használtak, amelyek sérülést okozhattak, ma viszont szilikoncsövekkel dolgoznak. A rabbi saját tapasztalati megjegyzése szerint a libák a folyamat korábbi szakaszában nem feltétlenül mutatják a szenvedés nyilvánvaló jeleit, bár a tömés vége már más kérdés lehet.

Ez nem a lap fő halachikus témája, de jól kapcsolódik a végső dilemmához: mikor mondhatjuk, hogy egy állati cselekvés megengedett technikai megoldás, és mikor lépi át az állatkínzás határát?

A mai lap tanulsága

A Chulin 85 fő tanítása az, hogy a halacha nem egyetlen címkét ragaszt a vágásra. Ugyanaz a cselekmény lehet vágás az egyik szempontból, és nem vágás a másikból. Rabbi Meir szerint a nem megfelelő vágás bizonyos tilalmaknál vágásnak számít; Rabbi Shimon szerint a fogyasztásra nem vezető vágás nem aktiválja az oto ve-et beno és a kisui ha-dam kötelezettségeit. De még Rabbi Shimon is elismeri: a shechitah bizonyos esetben megmentheti az állatot a neveilah (נבלה) tisztátalanságától.

Köves Slomó rabbi előadása alapján a lap központi dilemmája: mi adja egy tett halachikus erejét? A mozdulat? A technika? Az eredmény? A fogyaszthatóság? A Talmud válasza nem egyszerű: minden micvánál újra meg kell kérdezni, mit akar a Tóra az adott „vágással” létrehozni.

Elhangzott példák röviden

• Kisui ha-dam (כיסוי הדם): vadak és madarak vérbefedése.
• Nem megfelelő vágás vérbefedési kötelezettsége.
• Tereifah (טרפה) állat levágása.
• Avodah zarah (עבודה זרה) céljára vágott állat.
• Chullin ba-azarah (חולין בעזרה): profán állat levágása a Szentélyben.
• Kodashim ba-chutz (קדשים בחוץ): áldozati állat levágása a Szentélyen kívül.
• Embert megölt vad vagy madár levágása.
• Rabbi Meir szerint a nem megfelelő vágás is vágás.
• Rabbi Shimon szerint a nem megfelelő vágás nem vágás.
• Az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalmánál Rabbi Meir álláspontja lett a halacha.
• A vérbefedésnél Rabbi Shimon álláspontja lett a halacha.
• Technikailag hibás vágás: a simanim (סימנים) nem megfelelő átvágása.
• Tépett vagy nyomott vágás, amely neveilah (נבלה)-t eredményez.
• Szentélyen kívüli áldozati vágás mint Rabbi Meir párhuzama.
• József és testvérei étkezési célú vágása mint Rabbi Shimon párhuzama.
• Shechitah (שחיטה) és más, rokon értelmű „levágás” kifejezések különbsége.
• Leprás ház, bayit ha-menuga (בית המנוגע), és a kohén első jövetele, majd visszatérése.
• Forma szerinti és tartalom szerinti szókapcsolati tanulás.
• Véröntés kifejezése a vérbefedésnél.
• „Amit megeszel” mint Rabbi Shimon érve.
• Nem kóser madár, például strucc.
• Tréfli tyúk, amelyet nem lehet megenni.
• Rebbe köztes álláspontja Rabbi Meir és Rabbi Shimon között.
• Ben pekuah (בן פקועה), anya méhében talált élő magzat.
• Nem megfelelő anyaállati vágás nem teszi fogyaszthatóvá a magzatot.
• Rabbi Shimon szerint a nem megfelelő vágás mégis kivonhat a neveilah-tisztátalanságból.
• Profán tréfli állat levágása a Szentélyben.
• Rabbi Shimon megengedi a haszonélvezetet ilyen esetben.
• Profán állat és vad levágása a Szentélyben.
• Tűzben elégetendő chullin ba-azarah kérdése.
• Len vízben áztatva, kártevőkkel vagy lárvákkal.
• Csirke levágása a víz fölött a vér szaga miatt.
• Kérdés: hogyan lehet így elkerülni a vérbefedést?
• Csirke tréflivé tétele szárnytöréssel.
• Nem kóser módon végzett vágás.
• Tza’ar ba’alei chayim (צער בעלי חיים): állatok szenvedésének tilalma.
• Libatömésről és modern technológiáról szóló kitérő.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud