Cimkék: Chulin  podcast

Ha a vágás nem „igazi” vágás, járhat-e érte botütés?

Köves Slomó rabbi mai előadása a Chulin 81. lapján azt vizsgálja, mikor számít egy állat levágása halachikus értelemben valódi shechitah (שחיטה)-nak. A kérdés az oto ve-et beno (אותו ואת בנו), vagyis az anyaállat és kicsinye egy napon való levágásának tilalmából indul: ha két áldozati állatot ugyanazon a napon vágnak le a Szentélyben, a Misna szerint a másodikért botütés jár. De miért csak egy? Nem kellene büntetés azért is, mert az állat még „idő előtt”, mechusar zeman (מחוסר זמן) állapotban került levágásra? A lap közepén Rabbi Shimon elve még mélyebbre viszi a kérdést: ha egy vágás önmagában nem teszi fogyaszthatóvá az állatot, akkor egyáltalán vágásnak számít-e?

A kiindulópont: két szent állat a Szentélyben

Köves Slomó rabbi az előző lap táblázatos esetére tért vissza. Ha az anyaállat és a kicsinye egyaránt áldozati állat, és mindkettőt a Szentélyben vágják le ugyanazon a napon, akkor az első vágás rendben van. A második viszont megszegi az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalmát, ezért malkot (מלקות), botütés jár érte.

A Talmud rögtön kérdez: miért csak ezért jár botütés? Hiszen a második állat azon a napon már nem volt alkalmas áldozatra, mert anyját ugyanazon a napon levágták. Vagyis olyan áldozati állatot vágtak le, amelynek még nem jött el az ideje. Ez a mechusar zeman (מחוסר זמן) problémája: idő előtt bemutatott vagy levágott áldozat.

„Ne fogadtassék el”: jár-e külön büntetés?

A Talmud egy brájtát idéz: minden olyan alkalmatlansági tényező, amely miatt egy marha vagy kisállat nem alkalmas áldozatra, a lo yeratzeh (לא ירצה) — „ne fogadtassék el” — tilalmába tartozik. A Tóra példákat említ, például hosszú vagy rövid végtagú, illetve hibás patájú állatot, de a brájta ezt általános elvvé tágítja: minden áldozati alkalmatlanság ide tartozik.

Ha ez így van, akkor a második állatnál két botütésnek kellene járnia:

• egy az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalmáért;
• egy azért, mert idő előtt, mechusar zeman (מחוסר זמן) állapotban vágták le áldozatként.

Az első válasz szerint valóban lehet, hogy járna még egy botütés, de a Misna csak azokat a büntetéseket sorolja, amelyek közvetlenül az anyaállat és kicsinye egy napon való levágásához tartoznak.

Miért nem sorolja a Misna a többi botütést?

A Talmud ezt a választ nehezíti. Hiszen a Misna más esetben igenis említ olyan büntetést, amely nem az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalmából ered. Amikor két áldozati állatot a Szentélyen kívül vágnak le, a Misna beszél karet (כרת)-ről és malkot (מלקות)-ról is, pedig ezek az áldozati állat Szentélyen kívüli levágásához kapcsolódnak, nem közvetlenül az anya-fiú tilalomhoz.

A válasz finomabb: ahol nincs anya-fiú tilalom miatti botütés, ott a Misna felsorolhat más büntetéseket is. De ahol már van malkot az oto ve-et beno miatt, ott a Misna nem sorolja a további, mellékes büntetéseket.

Rabbi Zeira: a korai áldozat csak pozitív parancsból tilos

Rabbi Zeira más irányból válaszol. Szerinte a mechusar zeman (מחוסר זמן), vagyis idő előtt bemutatott áldozat tilalma nem klasszikus tiltó parancs, hanem pozitív parancsból levezetett tilalom, issur aseh (איסור עשה).

A Tóra úgy fogalmaz: a marha, juh vagy kecske születése után hét napig legyen az anyjánál, és a nyolcadik naptól fogadtassék el áldozatként. Ez azt jelenti: a nyolcadik naptól hozd, de előtte ne. Mivel ez pozitív formában van megfogalmazva, megszegéséért nem jár malkot (מלקות).

Felmerül azonban: ezt a mondatot a Talmud már másra használta. A hetedik nap utáni éjszakára már fel lehet ajánlani az állatot, de ténylegesen bemutatni csak nappal lehet. Erre a Talmud azt válaszolja: ugyanez a tanítás egy másik versből is levezethető, ezért az egyik vers megmaradhat Rabbi Zeira értelmezésére.

Rabbi Shimon elve: nem minden vágás számít vágásnak

A lap ezután visszatér Rabbi Shimon alapelvéhez: shechitah she-einah re’uyah lo shemah shechitah (שחיטה שאינה ראויה לא שמה שחיטה) — olyan vágás, amely nem alkalmas arra, hogy az állatot fogyaszthatóvá tegye, nem számít vágásnak.

Ez azért döntő, mert az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma vágásra vonatkozik. Ha az első cselekmény nem számít valódi shechitah-nak, akkor a második vágás nem lesz „ugyanazon a napon az anyjával” való vágás.

Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: Rabbi Shimon szerint az áldozati állat levágása önmagában még nem teszi fogyaszthatóvá az állatot, hiszen a vért még fel kell hinteni az oltárra, zerikat ha-dam (זריקת הדם) formájában. Ezért az áldozati vágás státusza az oto ve-et beno szempontjából nem magától értetődő.

A brájta, amely látszólag Rabbi Shimon ellen szól

A Talmud egy brájtát hoz, amelyből úgy tűnik, hogy Rabbi Shimon mégis elismeri az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalmát áldozati állatoknál. A brájta olyan eseteket tárgyal, amikor két áldozati állatot — anyaállatot és kicsinyét — részben a Szentélyben, részben azon kívül mutatnak be.

Rava ezért azt mondja: a brájta szövege hiányos, és ki kell egészíteni. A brájta valójában elsősorban a kodashim ba-chutz (קדשים בחוץ), vagyis áldozati állat Szentélyen kívüli bemutatásának kérdéséről beszél, nem pusztán az anya-fiú tilalomról.

Két áldozati állat kint

Ha mindkét áldozati állatot a Szentélyen kívül mutatják be, a bölcsek szerint az elsőért karet (כרת) jár, mert teljes értékű áldozati állatot mutattak be kint. A másodikért viszont nem jár karet, mert az anyját aznap már levágták, ezért a második állat azon a napon még nem volt alkalmas áldozatra.

Rabbi Shimon szerint viszont mindkettőért járhat karet. Miért? Mert az első kinti vágás nem számít valódi shechitah-nak az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) szempontjából, hiszen nem tette fogyaszthatóvá az állatot. Ha az első nem számít vágásnak, akkor a másodikra nem aktiválódik az anya-fiú tilalom, tehát a második is alkalmas áldozat volna. Ha ezt is kint mutatják be, azért is karet jár.

Első kint, második bent

Ha az első áldozati állatot kint mutatják be, a másodikat pedig bent, akkor a bölcsek szerint az elsőért karet jár, a második pedig nem esik a Szentélyen kívüli bemutatás tilalma alá, hiszen bent mutatták be.

Rabbi Shimon szerint a második állat teljesen kóser lehet. Mivel az első tiltott kinti vágás nem számít valódi vágásnak, a másodikra nem vonatkozik az oto ve-et beno akadálya. Ha tehát a másodikat a Szentélyben mutatják be, az rendes áldozatként működhet.

Első bent, második kint

Ha az elsőt a Szentélyben mutatják be, a másodikat pedig kint, akkor a bölcsek szerint az első rendben van. A második viszont nem volt alkalmas aznapi áldozatra, mert az anyját aznap vágták le, ezért a kinti bemutatásáért nem jár karet, csak tilalomszegés áll fenn.

Rabbi Shimonnál ez az eset okozza a fő nehézséget. Ha az első áldozati vágás sem számítana vágásnak, mert önmagában még nem teszi fogyaszthatóvá az állatot, akkor a másodiknak teljes értékű áldozatnak kellene számítania, és kinti bemutatásáért karet járna. A brájta viszont csak tilalmat említ.

Ezért Rava korrigálja Rav Hamnuna korábbi megfogalmazását: Rabbi Shimon nem azt mondja, hogy áldozati állatoknál egyáltalán nincs oto ve-et beno tilalom. Azt mondja, hogy van tilalom, de nincs malkot (מלקות).

Miért nincs botütés Rabbi Shimon szerint?

A kulcs a hasra’at safek (התראת ספק), a kétes figyelmeztetés. Ahhoz, hogy valakit botütéssel lehessen büntetni, a cselekvés előtt pontos, érvényes figyelmeztetést kell kapnia: ha ezt megteszed, ezt a tilalmat szeged meg, és ezért botütés jár.

Áldozati állatnál azonban a vágás pillanatában még nem tudjuk, hogy a vért később felhintik-e az oltárra. Ha felhintik, akkor visszamenőleg a vágás teljes értékű áldozati vágássá válik. Ha nem, akkor nem. Ezért amikor a második állatot levágja, a figyelmeztetés kétes: lehet, hogy az első vágás teljes értékűnek bizonyul, lehet, hogy nem.

Rabbi Shimon szerint ilyen kétes figyelmeztetés alapján nem jár malkot (מלקות). A tilalom fennállhat, de a büntetés nem.

Rava saját példája: chullin és shelamim

Rava ezt másutt is következetesen alkalmazza. Ha az anyaállat profán, chullin (חולין), a kicsinye pedig békeáldozat, shelamim (שלמים), és előbb a profán anyát vágják le, majd ugyanazon a napon a shelamimot, Rabbi Shimon szerint nincs botütés az oto ve-et beno miatt. Miért? Mert a shelamim vágása önmagában még nem teszi fogyaszthatóvá az állatot; várni kell a vérhintésre.

Ha viszont fordítva történik: előbb levágják a shelamimot, majd felhintik a vérét, és utána vágják le a profán állatot, akkor már világos, hogy az első vágás valódi, fogyaszthatóvá vezető vágás volt. Ilyenkor a második vágásért járhat botütés.

Olah: amikor az oltár „eszik”

Rava az olah (עולה), égőáldozat esetét is említi. Ha az első állat olah, amelyet amúgy sem emberek esznek meg, hanem teljesen az oltárra kerül, akkor Rabbi Shimon szerint nem jár botütés akkor sem, ha előbb az olah-t vágták le, és utána a profán állatot. Az olah vágása ugyanis nem vezet emberi fogyasztáshoz.

Rabbi Yaakov nevében viszont elhangzik egy másik megközelítés: az oltárra kerülés is fogyasztásnak számít. A Tóra nyelve olykor úgy beszél az áldozatról, mintha „fogyasztva fogyasztanák”: egy részét emberek, más részét az oltár „fogyasztja”. Ha így értjük, akkor az olah esetében is lehet olyan értelemben fogyasztási célú vágásról beszélni.

Új Misna: amikor a vágás nem tesz ehetővé

A következő Misna felsorolja azokat az eseteket, amikor az állatot ugyan levágták, de a vágás nem teszi ehetővé:

• ha kiderül, hogy az állat tereifah (טרפה);
• ha bálványimádási célból vágták, avodah zarah (עבודה זרה) miatt;
• ha levágták a vörös tehenet, parah adumah (פרה אדומה);
• ha levágták a megkövezésre ítélt ökröt, shor ha-niskal (שור הנסקל);
• ha levágták az eltört nyakú üszőt, eglah arufah (עגלה ערופה).

Rabbi Shimon szerint ezekben az esetekben nincs oto ve-et beno miatti botütés, mert a vágás nem teszi ehetővé az állatot, ezért nem számít a tilalom szempontjából vágásnak. A bölcsek szerint viszont igenis shechitah-nak számít, ezért a tilalom beáll.

Amikor tényleg nincs vágás

A Misna különbséget tesz az előbbi esetek és a ténylegesen hibás vágás között. Ha valaki elrontja a vágást, például nem megfelelő módon vág, elszakítja vagy lefejezi az állatot, akkor az már nem shechitah. Ilyenkor mindenki egyetért, hogy az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma nem áll be, mert nem történt halachikus vágás.

A vita tehát nem arról szól, hogy egy nyilvánvalóan érvénytelen vágás számít-e. A vita arról szól, hogy egy formailag szabályos shechitah, amely valamilyen külső okból mégsem teszi ehetővé az állatot, számít-e vágásnak.

Bálványimádás és a súlyosabb büntetés

A bálványimádási célú vágásnál újabb büntetési elv kerül elő: kam lei bidrabbah minei (קם ליה בדרבה מיניה) — ha egy cselekményhez két büntetés tartozna, a súlyosabb büntetés „elnyeli” az enyhébbet.

Ha valaki előbb normális célból levágja az anyát, majd a kicsinyét bálványimádás céljára, akkor elvileg egyszerre sértené meg az oto ve-et beno tilalmát és követne el súlyos bálványimádási bűnt. A súlyosabb büntetés miatt általában nem kapna külön botütést az anya-fiú tilalomért.

Rabbi Yochanan azonban azt mondja: ha a figyelmeztetés csak az oto ve-et beno tilalmára vonatkozott, és nem a bálványimádásra, akkor a bálványimádásért nem lehet büntetni. Ha a súlyosabb büntetés ténylegesen nem alkalmazható, akkor nem mentesít az enyhébb botütés alól.

Reish Lakish: a súlyosabb tényállás akkor is elnyel

Reish Lakish vitatkozik. Szerinte akkor is működhet a kam lei bidrabbah minei (קם ליה בדרבה מיניה), ha a súlyosabb büntetést ténylegesen nem szabják ki, például mert nem volt megfelelő figyelmeztetés. Maga az, hogy a cselekmény súlyosabb bűn kategóriájába is tartozik, elég ahhoz, hogy az enyhébb büntetést ne alkalmazzuk.

Ez a vita már más összefüggésben is ismert. Ha valaki egy cselekménnyel olyan bűnt követ el, amely szándékosan halálbüntetést vagy botütést vonna maga után, de ezt most véletlenül követte el, miközben ugyanazzal a cselekménnyel pénzbírságot is okozott, Rabbi Yochanan szerint fizetnie kell. Reish Lakish szerint nem, mert a súlyosabb büntetési kategória jelenléte akkor is elnyeli az enyhébbet, ha ténylegesen nem hajtható végre.

Miért kellett mindkét vitát elmondani?

A Talmud megmagyarázza, miért kellett Rabbi Yochanan és Reish Lakish vitáját két helyen is megismételni.

Ha csak a bálványimádási vágásnál hallanánk, azt gondolhatnánk, hogy Reish Lakish csak testi büntetések között mondja az elnyelést: halálbüntetés és botütés esetén. De pénzbüntetésnél talán egyetértene Rabbi Yochanannal.

Ha viszont csak a pénzbüntetéses esetet hallanánk, azt gondolhatnánk, hogy Rabbi Yochanan csak ott kötelez fizetésre, mert a pénzbüntetés más természetű, de halálbüntetés és botütés ütközésénél talán ő is elfogadná Reish Lakish elvét. Ezért kellett mindkét eset.

A mai lap tanulsága

A Chulin 81 központi kérdése az, hogy a halacha mikor tekint egy cselekvést befejezett, büntethető tettnek. Egy állatot fizikailag levágtak — de vajon ez halachikus shechitah-e? Egy tilalmat talán megszegtek — de volt-e elég pontos figyelmeztetés a botütéshez? Egy súlyosabb bűn jelen van — de akkor is elnyeli-e az enyhébbet, ha tényleges büntetés nem szabható ki?

Köves Slomó rabbi előadásából világosan kirajzolódik: a Talmud nemcsak a cselekedetet vizsgálja, hanem annak jogi hatását is. A vágás akkor válik igazán vágássá, ha halachikus következményt hoz létre. A büntetés pedig nemcsak a tettől függ, hanem attól is, hogy a tett pillanatában mennyire volt egyértelmű, mire figyelmeztették az embert.

Elhangzott példák röviden

• Két áldozati állat, anya és fia, a Szentélyben levágva.
• Második állat után malkot (מלקות) az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) miatt.
• Kérdés: jár-e további botütés mechusar zeman (מחוסר זמן) miatt?
• Lo yeratzeh (לא ירצה): alkalmatlan áldozat ne fogadtassék el.
• Hosszú lábú vagy hibás patájú áldozati állat példája.
• A Misna csak bizonyos botütéseket sorol.
• Issur aseh (איסור עשה): pozitív parancsból levezetett tilalom.
• Nyolcadik naptól áldozatra alkalmas állat.
• Hetedik nap utáni éjszakai felajánlás és nappali bemutatás.
• Shechitah she-einah re’uyah lo shemah shechitah (שחיטה שאינה ראויה לא שמה שחיטה).
• Áldozati állat vágása, amelyet még zerikat ha-dam (זריקת הדם) követ.
• Két áldozati állat kint bemutatva.
• Bölcsek szerint elsőért karet, másodikért nem.
• Rabbi Shimon szerint mindkettőért karet lehet.
• Első áldozat kint, második bent.
• Rabbi Shimon szerint a második teljesen kóser lehet.
• Első áldozat bent, második kint.
• Rabbi Shimon szerint van tilalom, de nem feltétlenül karet.
• Hasra’at safek (התראת ספק): kétes figyelmeztetés.
• Profán anyaállat és shelamim (שלמים) kicsinye.
• Előbb chullin, majd shelamim.
• Előbb shelamim, vérhintéssel, majd chullin.
• Olah (עולה), amelyet nem emberek esznek meg.
• Rabbi Yaakov szerint az oltár fogyasztása is fogyasztás.
• Tereifah (טרפה) állat levágása.
• Bálványimádási célú vágás, avodah zarah (עבודה זרה).
• Parah adumah (פרה אדומה), vörös tehén levágása.
• Shor ha-niskal (שור הנסקל), megkövezésre ítélt ökör.
• Eglah arufah (עגלה ערופה), eltört nyakú üsző.
• Hibás, elrontott vágás, amely mindenki szerint nem shechitah.
• Második állat bálványimádási célú levágása.
• Kam lei bidrabbah minei (קם ליה בדרבה מיניה): súlyosabb büntetés elnyeli az enyhébbet.
• Rabbi Yochanan: ha nincs figyelmeztetés a súlyosabb bűnre, az enyhébb büntetés megmarad.
• Reish Lakish: a súlyosabb tényállás akkor is elnyel, ha ténylegesen nem büntethető.
• Véletlenül elkövetett súlyos bűn és szándékos pénzbírságos kár.
• Halálbüntetés, botütés és pénzbüntetés összehasonlítása.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud