Loading Events

« All Events

  • This event has passed.

Chulin 80 – Napi Talmud 2387: Félig kecske, félig szarvas

  

Cimkék:   

Félig kecske, félig szarvas: jár-e érte büntetés, ajándék és vérbefedés?

Köves Slomó rabbi mai előadása a Chulin 80. lapján egyetlen talmudi bizonytalanságot bont ki három különböző területen: mi történik, ha egy állat egyszerre hordoz háziállati és vadállati eredetet? A koy (כוי) lehet kecske és szarvas keveréke, önálló kétes faj, vagy vadkecske; de a halachikus kérdés mindig ugyanaz: ha csak részben háziállat vagy részben vad, akkor vonatkoznak-e rá azok a szabályok, amelyek tiszta kategóriákra épülnek? Kell-e földdel befedni a vérét, kell-e papi ajándékot adni belőle, és jár-e büntetés, ha őt és a fiát egy napon vágják le? A lap végén a Talmud visszatér az előző Misna táblázatos eseteihez, és Rabbi Shimon radikális elvét vizsgálja: ha egy vágás nem teszi fogyaszthatóvá az állatot, vajon egyáltalán vágásnak számít-e?

A koy és az apai ág problémája

Köves Slomó rabbi a 79. lap végéről idézte fel a kérdést: a koy (כוי) esetében, amelyet az előző tanulásban kos vagy kecske és szarvas keresztezett utódjaként értelmeztek, hogyan viszonyulnak egymáshoz a háziállati és vadállati szabályok?

A vita egyik tengelye az, hogy chosheshin le-zera ha-av (חוששין לזרע האב) — figyelembe vesszük-e az apai ágat, vagy nem. Ha az apa szarvas, az anya kecske, akkor a kérdés az: az utódot csak az anya alapján kecskének tekintjük-e, vagy az apai szarvas-vonal miatt részben vadnak is?

A másik tengely az, hogy egy „részben” valamilyen állat teljes értékűen annak számít-e. A Talmud tehát nemcsak azt kérdezi, számít-e az apa, hanem azt is: ha számít, akkor a félig kecske kecske-e, a félig szarvas szarvas-e?

Három szabály ugyanarra a bizonytalanságra

A Talmud három területen vizsgálja ugyanazt az alapdilemmát.

Az első a kisui ha-dam (כיסוי הדם), vagyis a vér földdel való befedése. Ez vadállatnál és madárnál kötelező, háziállatnál nem.

A második a papi ajándékok rendszere, matanot kehunah (מתנות כהונה): profán célra levágott háziállatból a kohénnak kell adni a lapockát, az állkapcsot és a gyomrot. Vadállatnál ez nem jár.

A harmadik az oto ve-et beno (אותו ואת בנו), az anyaállat és kicsinye egy napon való levágásának tilalma. Ez háziállatokra vonatkozik, vadállatokra nem.

Mindhárom esetben az a kérdés: ha a koy egyik oldala háziállat, másik oldala vad, akkor melyik szabályrendszer aktiválódik?

A papi ajándékok kérdése

A Misna szerint a bölcsek úgy tartják, hogy a papi ajándékok nemcsak tiszta háziállatra, hanem háziállatok keverékére és a koyra is vonatkozhatnak. Rabbi Eliezer ezzel szemben azt mondja: háziállat-keveréknél igen, koynál nem.

Köves Slomó rabbi ezt a következőképpen bontotta ki. Ha az apa kos vagy kecske, az anya pedig szarvas, akkor Rabbi Eliezer könnyen mondhatja, hogy nem kell ajándékot adni, mert az anya vadállat, az apa vonalát pedig nem biztos, hogy figyelembe vesszük. A bölcsek álláspontja viszont nehezen érthető volna: ha csak kétséges, hogy az apai háziállati rész számít-e, akkor a tulajdonos mondhatná a kohénnak: bizonyítsd be, hogy jár neked, és akkor odaadom.

Ezért a Talmud inkább a fordított esetet vizsgálja: apa szarvas, anya kecske. Itt legalább az anyai oldal miatt biztosan van háziállati komponens. A bölcsek szerint ezért legalább részben jár a papi ajándék. Rabbi Eliezer viszont azt mondja: ha figyelembe vesszük az apai szarvas-vonalat, akkor az utód csak részben kecske, és szerinte a „részben kecske” nem számít kecskének a papi ajándék szempontjából. Ha pedig bizonytalan, akkor a kohén nem tudja kikényszeríteni az ajándékot.

Aki követel, bizonyítson

A papi ajándékoknál fontos pénzügyi-jogi elv működik a háttérben: a tárgy a tulajdonosnál van. Ha kétséges, hogy a kohénnak jár-e belőle valami, akkor a kohénnak kell bizonyítania a jogosultságát.

Ezért Rabbi Eliezer szerint a kétség a tulajdonos javára dönt. Ha nem tudjuk biztosan, hogy a koy teljes értékű háziállatnak számít-e, akkor a kohén nem viheti el a lapockát, az állkapcsot és a gyomrot. A bölcsek viszont azért köteleznek legalább részleges ajándékra, mert szerintük a részben háziállati státusz is elég ahhoz, hogy a kötelezettség legalább részben beálljon.

Ez a rész jól mutatja, hogy ugyanaz a biológiai keveredés másként viselkedik rituális, tilalmi és vagyoni kontextusban.

Vérbefedés Jom tovkor

A kisui ha-dam (כיסוי הדם) kapcsán az előző lapról folytatódik a kérdés. Ha az apa szarvas, az anya kecske, akkor a koy talán háziállat, talán részben vad. Ha vadként tekintjük, a vérét be kell fedni; ha háziállatként, akkor nem.

Ez különösen Jom tovkor nehéz, mert az ünnepen szabad ugyan étkezési célból vágni, de fölöslegesen nem szabad munkát végezni, például földet mozgatni. Ha a koy vérét be kell fedni, akkor ez micva; ha nem kell, akkor a befedés problémás lehet.

A bölcsek szerint ezért Jom tovkor ne vágják le a koyt. Ha mégis levágták, a vérét nem fedik be, nehogy fölösleges ünnepi munkatilalmat sértsenek. Rabbi Eliezer szerint, ha a részben vad nem számít vadnak, akkor a vérbefedés kötelezettsége nem áll be ugyanúgy.

Félig vad, félig háziállat: számít-e a rész?

Rav Papa rendszerezi a vitát. A fő különbség nem pusztán az, hogy figyelembe vesszük-e az apa ágát. Ebben mindkét oldal bizonytalan lehet. Az igazi vita az, hogy egy részleges állati státusz elég-e.

A bölcsek szerint igen. Ha a koy részben szarvas, akkor a vérbefedésnél számít vadnak. Ha részben kecske, akkor a papi ajándékoknál és az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalmánál számít háziállatnak.

Rabbi Eliezer szerint nem. A „részben szarvas” nem szarvas, a „részben kecske” nem kecske. Ezért ahol a szabály teljes kategóriához kötődik, ott a részleges státusz nem feltétlenül aktiválja a kötelezettséget vagy büntetést.

Oto ve-et beno a koy esetében

Az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) esetében kétféle szinten merül fel a kérdés: tilos-e, illetve jár-e büntetés.

Ha az apa kecske, az anya szarvas, akkor a bölcsek szerint lehet tilalom, mert ha figyelembe vesszük az apai ágat, akkor az utódban van háziállati komponens, és a részben háziállat is háziállatnak számít. Rabbi Eliezer szerint viszont, ha az anya szarvas, és az apai kecske-rész csak részleges komponens, akkor nem biztos, hogy a tilalom beáll.

Ha az apa szarvas, az anya kecske, akkor a bölcsek szerint még büntetés is járhat, mert akár figyelembe vesszük az apát, akár nem, a háziállati komponens elegendő. Rabbi Eliezer szerint viszont legfeljebb tilalom lehet, de büntetés nem. Ha ugyanis figyelembe vesszük az apai szarvas-vonalat, akkor az utód csak részben kecske, és szerinte a részben kecske nem teljes kecske. Kétség esetén pedig nem lehet malkot (מלקות)-ot, botütést adni.

Amikor a tilalom és a büntetés elválik

Köves Slomó rabbi itt fontos különbségre mutatott rá: nem ugyanaz azt mondani, hogy valami tilos, és azt mondani, hogy büntetés jár érte. Rabbi Eliezer esetében elképzelhető, hogy óvatosságból tilos levágni a koyt és kicsinyét ugyanazon a napon, de mivel a státusz kétséges, botütést nem lehet kiszabni.

Ez a Talmud egyik alapvető logikája: kétséges tilalmi helyzetben lehet szigorítani, de kétséges büntetési helyzetben nem büntetünk. A safek (ספק), kétség, a cselekvést megállíthatja, de a büntetést nem alapozza meg.

Mi is valójában a koy?

Az előadás ezután rátér arra, hogy a koy (כוי) egyáltalán micsoda. Rav Yehudah szerint félreértés az egész eddigi kiindulópont: a koy nem feltétlenül kecske és szarvas keveréke, hanem önálló faj, amelyről a bölcsek nem döntötték el, hogy vadnak vagy háziállatnak számít.

Rav Nachman szerint a koy a vadkos vagy vadkecske, a leiratban végül ibexként, kőszáli kecskeként azonosítva. Más hagyomány szerint valóban kecske és szarvas keveréke. Így három alaplehetőség alakul ki:

  • a koy önálló, kétes státuszú faj;
  • a koy háziállat és vadállat keresztezése;
  • a koy vadkecske vagy kőszáli kecske.

A Talmud számára mindhárom értelmezés jogi következményekkel jár: áldozható-e, kell-e vérét befedni, járnak-e utána papi ajándékok, és vonatkozik-e rá az anya-gyermek egy napon való levágásának tilalma.

Vadkecske vagy háziállat?

A kőszáli kecske státusza azért különösen fontos, mert áldozatként csak háziállatot lehet bemutatni. Rabbi Yitzchak szerint tíz kóser állatfajt sorol fel a Tóra: három háziállatot és hét vadat. Ha a felsorolás zárt, akkor ami nincs benne, nem tartozik külön kategóriába.

Felmerül azonban, hogy a vadkecske esetleg a házi kecske változata, és ezért áldozatra alkalmas lehet. Mások szerint, ha a Tóra vagy a hagyomány külön megengedi a vadkecske faggyúját, az éppen azt jelzi, hogy vadállatként kezeljük, mert a vadak faggyúja nem esik ugyanazon tilalom alá, mint az áldozati háziállatok chelev (חלב)-je.

A Talmud itt nem egyszerű zoológiai besorolást végez, hanem azt vizsgálja, milyen jogi kategóriába esik egy határfaj.

A bölény és Onkelos fordítása

A Talmud egy másik állatot is említ: a te’o (תאו), amelyet Onkelos arámi fordítása erdei marhaként értelmez. Ebből egy vélemény szerint az következhetne, hogy háziállatnak számít, hiszen „marha”-ként fordítja.

Mások szerint viszont, mivel a te’o a Tóra vadállatokat felsoroló részében szerepel, inkább vadnak kell tekinteni. Ez a vita a bölény vagy vadmarha státuszáról szól: vajon a név dönt, vagy a felsorolás helye?

Köves Slomó rabbi ezzel azt mutatta meg, hogy a Talmudban még a fordítás is halachikus érv lehet. Ha Onkelos egy állatot „erdei marhának” nevez, az nem pusztán nyelvi megjegyzés, hanem befolyásolhatja, hogy állatként vagy vadként értelmezzük.

Vissza a Misnához: Rabbi Shimon nem lehet a szerző

A lap vége visszatér az előző Misna bonyolult eseteihez, ahol az anyaállatot és kicsinyét különböző státuszban és helyen vágják le: profán vagy szent állatként, a Szentélyen belül vagy kívül.

Rabbi Oshaya azt mondja: a Misna biztosan nem Rabbi Shimon véleményét követi. Rabbi Shimon általános elve ugyanis az, hogy shechitah she-einah re’uyah lo shemah shechitah (שחיטה שאינה ראויה לא שמה שחיטה) — olyan vágás, amely nem teszi az állatot fogyaszthatóvá, nem számít halachikus értelemben vágásnak.

Ez az elv teljesen átírná a Misna táblázatát.

Két szent állat kint: Rabbi Shimon szerint mindkettőért karet járna

A Misna egyik esete: mindkét állat áldozati állat, és mindkettőt a Szentélyen kívül vágják le. A Misna szerint az elsőért jár karet (כרת), mert szent állatot vágtak kint. A másodikért viszont nem jár karet, mert aznap nem volt áldozatra alkalmas: az anyját már levágták, ezért az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma miatt nem lehetett volna feláldozni.

Rabbi Shimon szerint azonban az első kinti vágás nem számít vágásnak, mert tiltott és nem teszi fogyaszthatóvá az állatot. Ha az első nem számít vágásnak, akkor a második állatnál nem áll fenn az anya és gyermeke egy napon való levágásának akadálya. Így a második ismét áldozatra alkalmasnak számítana, és ha kint vágják le, azért is karet járna.

Ez ellentmond a Misnának, tehát a Misna nem Rabbi Shimon szerint van.

Két profán állat a Szentélyben

A másik eset: mindkét állat profán, és mindkettőt a Szentélyben vágják le. A Misna szerint egyik hús sem ehető, és a másodikért malkot (מלקות) jár az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) megszegése miatt.

Rabbi Shimon elve szerint azonban az első profán állat szentélybeli vágása sem számít valódi vágásnak, mert az ilyen hús nem lesz ehető. Ha az első vágás nem számít vágásnak, akkor a másodiknál nincs anya-gyermek egy napon való vágása, vagyis nem járna malkot.

Ez megint szembemegy a Misnával.

Két szent állat bent: a legnagyobb újdonság

A harmadik eset a legnagyobb újdonság. Mindkét állat szent, és mindkettőt a Szentélyben vágják le. A Misna szerint az első rendben van, a második viszont nem ehető, és malkot jár, mert ugyanazon a napon vágták le, mint az anyját.

Rabbi Shimon szerint azonban még az áldozati állat szentélybeli levágása sem feltétlenül számít befejezett, ehetővé tevő vágásnak addig, amíg az áldozat vére nincs az oltárra hintve. A vágás önmagában még nem teszi fogyaszthatóvá az áldozatot.

Ha így van, akkor az első áldozat levágása önmagában nem számít olyan vágásnak, amely az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalmát aktiválja. Ezért Rabbi Shimon szerint a második áldozat is levágható lenne, és megfelelő további áldozati szolgálat után akár érvényes áldozattá válhatna.

Ez már valóban nagy újítás: nemcsak tiltott vágásokról mondja Rabbi Shimon, hogy nem számítanak vágásnak, hanem még a szentélyi áldozati vágásról is, ha az önmagában még nem teszi az állatot fogyaszthatóvá.

A mai lap tanulsága

A Chulin 80 két nagy kérdéskört kapcsol össze. Az első részben a Talmud azt vizsgálja, mit jelent részben egy kategóriába tartozni: a félig kecske kecske-e, a félig szarvas szarvas-e, és számít-e az apa vérvonala. A második részben a kérdés már nem az állat eredete, hanem a cselekvés státusza: egy vágás akkor is vágás-e, ha halachikusan nem teszi fogyaszthatóvá az állatot?

Köves Slomó rabbi előadása alapján a lap mélyebb dilemmája az, hogy a halacha nemcsak tárgyakat osztályoz, hanem folyamatokat is. Nem elég megkérdezni, hogy mi az állat: kecske, szarvas, koy vagy áldozat. Azt is meg kell kérdezni, hogy a tett, amit végrehajtottak rajta, valódi halachikus tettnek számít-e. Ha nem, akkor visszamenőleg egész büntetési és fogyasztási rendszerek rendeződnek át.

Elhangzott példák röviden

  • Koy (כוי) mint kos/kecske és szarvas keveréke.
  • Apa szarvas, anya kecske.
  • Apa kecske vagy kos, anya szarvas.
  • Chosheshin le-zera ha-av (חוששין לזרע האב): figyelembe vesszük-e az apai ágat.
  • Részben kecske: kecskének számít-e?
  • Részben szarvas: szarvasnak számít-e?
  • Kisui ha-dam (כיסוי הדם), vér földdel való befedése.
  • Jom tovkor koy levágásának problémája.
  • Ha kell vért fedni, az micva; ha nem kell, fölösleges ünnepi munka.
  • Bölcsek bizonytalansága az apai ágban.
  • Rabbi Eliezer álláspontja: részben állat nem feltétlenül teljes állat.
  • Matanot kehunah (מתנות כהונה), papi ajándékok.
  • Kohénnak adott lapocka, állkapocs és gyomor.
  • Háziállat-keverék, például kecske és bárány keveréke.
  • Koy papi ajándékainak kérdése.
  • Tulajdonosnál lévő kétséges ajándék: a kohén bizonyítson.
  • Oto ve-et beno (אותו ואת בנו) a koy esetében.
  • Tilalom és büntetés különválasztása.
  • Safek (ספק): kétséges esetben nem büntetünk.
  • Rabbi Eliezer szerint lehet tilalom büntetés nélkül.
  • Rav Yehudah szerint a koy önálló, kétes státuszú faj.
  • Rav Nachman szerint a koy vadkos vagy vadkecske.
  • Kőszáli kecske, ibex mint lehetséges azonosítás.
  • Koy mint kecske és szarvas keveréke.
  • Három értelmezés: önálló faj, keverék, vadkecske.
  • Tíz kóser állat felsorolása.
  • Három háziállat és hét vadállat kérdése.
  • Kőszáli kecske áldozati alkalmasságának kérdése.
  • Chelev (חלב), tiltott faggyú és vadállati faggyú.
  • Te’o (תאו), bölény vagy vadmarha.
  • Onkelos fordítása mint halachikus érv.
  • Vadmarha háziállatnak vagy vadnak számít-e.
  • Előző Misna táblázatos esetei.
  • Két szent állat kint levágva.
  • Két profán állat bent levágva.
  • Két szent állat bent levágva.
  • Shechitah she-einah re’uyah lo shemah shechitah (שחיטה שאינה ראויה לא שמה שחיטה) Rabbi Shimon szerint.
  • Tiltott vágás, amely nem számít vágásnak.
  • Szentélyen kívül levágott áldozati állat.
  • Profán állat levágása a Szentélyben.
  • Áldozati állat levágása a Szentélyben, mielőtt a vért az oltárra hintik.
  • Karet (כרת) és malkot (מלקות) újraszámítása Rabbi Shimon elve alapján.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud


 

  Óbudai Zsinagóga Goldberger Leó utca
Budapest, 1036