Cimkék: Chulin  podcast

Ha nem lehet megenni, akkor megtörtént-e egyáltalán a vágás?

Köves Slomó rabbi mai előadása a Chulin 82. lapján a halachikus „vágás” fogalmát teszi próbára. A kérdés az előző lapról jön: Rabbi Shimon szerint az a shechitah (שחיטה), amely nem teszi fogyaszthatóvá az állatot, nem számít valódi vágásnak az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma szempontjából. De mi történik a vörös tehénnel, parah adumah (פרה אדומה), amelyet elvileg ki lehetne váltani, és akkor hús lenne belőle? És mi a helyzet az eltört nyakú üszővel, eglah arufah (עגלה ערופה), amely bizonyos pontig még visszakerülhet a nyájba? A lap második fele már a büntetések logikáját vizsgálja: egyetlen cselekménnyel hány tilalmat lehet megszegni, mikor jár egy vagy két adag malkot (מלקות), és mikor számít érvényesnek a kétes figyelmeztetés?

A vörös tehén: tényleg nem számít vágásnak?

Az előző Misna Rabbi Shimon véleményét ismertette: azok a vágások, amelyek nem teszik fogyaszthatóvá az állatot, nem számítanak vágásnak az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma szempontjából. A felsorolásban szerepelt a vörös tehén, parah adumah (פרה אדומה) is.

Ez elsőre érthetőnek tűnik. A vörös tehén levágása nem arra szolgál, hogy az állat húsát megegyék, hanem a tisztulási szertartás része. Ha tehát valaki levágja a vörös tehenet, majd ugyanazon a napon levágja a fiát, Rabbi Shimon szerint az első vágás nem aktiválná az anya és fia egy napon való levágásának tilalmát.

A Talmud azonban kérdez: valóban így van? Hiszen Rabbi Shimon máshol úgy tartja, hogy a vörös tehén ételnek számít abból a szempontból, hogy ha levágása után tisztátalan dolog érinti, akkor a vörös tehén maga is ételtisztátalanságot vehet fel.

A lehetőség, hogy még hús lehetne belőle

A vörös tehén azért számíthat ételnek, mert van egy pillanat, amikor még elvileg kiváltható lenne, és így profán, fogyasztható marhahússá válhatna. Köves Slomó rabbi magyarázata szerint ez a lehetőség még akkor is fennállhat, amikor már a tűzrakásra helyezik a vörös tehenet: amíg bizonyos ponton kiváltható, addig potenciálisan ehető hús lehet belőle.

Ha pedig a vörös tehénben megvan ez a potenciális fogyaszthatóság, akkor Rabbi Shimon szerint a levágása mégiscsak shechitah (שחיטה)-nak számít. Ezért Rav Shemaya Rabbi Yochanan nevében azt mondja: a vörös tehénnek valójában nincs helye abban a Misnában, amely az olyan vágásokat sorolja, amelyek Rabbi Shimon szerint nem számítanak vágásnak.

Eglah arufah: mikortól válik végleg tiltottá?

A következő kérdés az eglah arufah (עגלה ערופה), az eltört nyakú üsző. Ez az a szertartási állat, amelyet akkor hoznak, ha egy megölt embert találnak két város között, és nem tudni, ki ölte meg. A közelebbi város vénei egy még nem dolgoztatott üszőt visznek a patakhoz, és ott végzik el a szertartást.

A Misna szerint az eglah arufah levágása sem teszi fogyaszthatóvá az állatot, ezért Rabbi Shimon szerint nem számít vágásnak az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma szempontjából.

A Talmud itt is ellenvetést tesz. Hiszen tanultuk: ha megtalálják a gyilkost, mielőtt az eglah arufah nyakát eltörnék, akkor az üszőt vissza lehet helyezni a csordába. Ha visszakerülhet a csordába, akkor elvileg fogyasztható állattá válhat. Akkor miért ne számítana a levágása vágásnak?

A patakhoz levitel mint határvonal

Felmerül egy lehetséges válasz: talán a Misna olyan esetről beszél, amikor az üszőt már levitték a patakhoz. Rabbi Yannai azt mondta: nem emlékezett pontosan, mi az a határvonal, amelytől az eglah arufah végleg tiltottá válik, de társai emlékeztették: attól kezdve, hogy levitték a patakhoz.

Ez alapján meg lehetne különböztetni két állapotot. A kiválasztás után, de a patakhoz levitel előtt, ha megtalálják a gyilkost, az üsző visszakerülhet a nyájba. Miután azonban levitték a patakhoz, már végleg tiltottá válik, és ha valaki ott kóser módon levágja, a vágás nem teszi fogyaszthatóvá.

A Talmud azonban tovább pontosítja, ki mondhatta, hogy az eglah arufah nem tartozik a Misna felsorolásába.

Reish Lakish és a leprás madarai

Felmerül, hogy Reish Lakish volt az, aki szerint az eglah arufah nem része a Misnának. De ez problémás. Reish Lakish ugyanis a metzora (מצורע) megtisztulásához használt két madár, tziporei metzora (ציפורי מצורע) kapcsán azt tanítja, hogy azok már kiválasztásuktól tiltottá válnak.

Ezt az eglah arufah (עגלה ערופה)-ból tanulja: mindkét esetben a Tóra a „venni” kifejezést használja, és ahogy az eglah arufah szerinte már kiválasztáskor tiltottá válik, úgy a metzora madarai is.

Ha Reish Lakish szerint az eglah arufah már a kiválasztástól tiltott, akkor nála éppen volna helye a Misna felsorolásában. Ezért a Talmud végül úgy állítja be: Rabbi Yochanan az, aki szerint az eglah arufah sem része a Misnának.

Két vásárló: ki vághat előbb?

Az új Misna gyakorlati helyzetet tárgyal. Két ember vásárol: az egyik megveszi az anyaállatot, a másik a fiát. Mivel az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma miatt ugyanazon a napon nem lehet mindkettőt levágni, kérdés: kinek van elsőbbsége?

A Misna szerint az első vásárlóé az első jog. Aki előbb megvette az állatát, annak van joga előbb levágni. Ha azonban a második vásárló megelőzte, és mégis levágta a maga állatát, akkor már megtette: ő „nyert”, vagyis ténylegesen ő használta ki a napot.

Rav Papa hangsúlyozza: itt nem tilalmi, hanem vagyoni-jogi kérdésről van szó. Nem azt vizsgáljuk, ki követett el bűnt, hanem azt, kinek van elsőbbségi joga a levágás lehetőségére. A brájta ezt úgy fogalmazza: ha a második megelőzte az elsőt, ügyesebb vagy gyorsabb volt, és övé a „jutalom” — vagyis az, hogy aznap az ő húsa használható.

Egy anya és két fiú

A következő Misna azt vizsgálja, hány botütés jár több utód levágásánál.

Ha valaki levágja az anyaállatot, majd ugyanazon a napon levágja mindkét fiát, akkor két adag malkot (מלקות) jár neki. Miért? Mert két külön utódnál szegi meg az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalmát. Az első fiú levágása is tilos, a második fiú levágása is tilos.

Ha viszont fordítva történik: előbb levágja a két fiút, majd az anyaállatot, akkor csak egy adag botütés jár. Bár az anya mindkét fiúhoz kapcsolódik, egyetlen állat levágásával fejezte be a tilalmat. A büntetés a cselekvéshez is kötődik: egyetlen utolsó vágással egy büntetési tétel keletkezik.

Három nemzedék: anya, lánya, unokája

A Misna még összetettebb esetet hoz: ha valaki levágja az anyaállatot, a lányát és a lányának a lányát, vagyis három nemzedéket ugyanazon a napon, akkor két adag botütés jár. Az első kapcsolat: anya és lánya. A második: lánya és unokája.

A legérdekesebb eset az, ha előbb levágja a nagymamát és az unokát, majd utána a középső generációt, vagyis a lányt. Ilyenkor a középső állat levágásával két irányban is megszegi a tilalmat: fölfelé az anyjához képest, lefelé a lányához képest.

A bölcsek szerint mégis csak egy adag botütés jár, mert egyetlen állat levágása testesíti meg a két tilalmat. Sumchus szerint viszont két adag botütés jár, mert két külön családi viszony sérült: őt és anyját, illetve őt és lányát.

A sorrend kérdése: őt és fiát, vagy fiát és őt?

A Talmud felteszi: honnan tudjuk, hogy a tilalom akkor is fennáll, ha előbb a gyereket, és csak utána az anyát vágják le? A Tóra kifejezése elsőre úgy hangzik: „őt és fiát” — vagyis előbb anya, utána fiú.

A brájta ezt a többes számú megfogalmazásból tanulja: lo tishchatu (לא תשחטו) — ne vágjátok le őket ugyanazon a napon. Ez a megfogalmazás nemcsak a sorrendre, hanem a személyekre is kiterjed. Akkor is tilos, ha nem ugyanaz az ember vágja le mindkét állatot, és akkor is, ha a sorrend fordított.

A Talmud finomít: ha a Tóra csak azt akarta volna mondani, hogy több vágó esetén is tilos, más nyelvet is használhatott volna. A lo tishchatu többes formája ezért magukra az állatokra is utal: az anya és a gyerek bármely sorrendben való aznapi levágása tilos.

Sumchus és a dupla büntetés

A Talmud ezután Sumchus álláspontját vizsgálja. Vajon Sumchus általános elve az, hogy ha valaki egyetlen figyelmeztetés vagy egyetlen felejtés alatt két tilalmi egységet sért, akkor két büntetési tétel jár? Vagy csak itt, az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) esetében mondja ezt, mert két külön családi kapcsolat sérül?

Az első lehetőség szerint Sumchus nagyon következetes: még ha valaki egy felejtés alatt két adag tiltott faggyút eszik is, szerinte két áldozatot kellene hoznia. Ez nagy újdonság volna, mert az általános szabály szerint egy felejtés egy vétekáldozatot eredményez.

A másik lehetőség szerint Sumchus csak itt szigorúbb, mert az anya-lánya és lánya-unokája viszony két külön jogi ágazat. Egyetlen középső állat levágása ugyan, de két eltérő kapcsolatot sért.

Kilayim: kevert vetés és kettős botütés

A Talmud bizonyítékot keres Sumchus általános álláspontjára. Egy brájtában azt olvassuk: aki kevert magokat vet, kilayim (כלאים) tilalmát szegi meg, és botütést kap. A szöveg duplán fogalmaz: „kevert, kevert”, mintha két büntetést jelezne.

Elsőre úgy tűnhet, hogy ez Sumchus álláspontja: egyetlen vetéssel, egyetlen figyelmeztetés alatt is több botütés járhat. A Talmud azonban elutasítja ezt a bizonyítékot. Lehet, hogy a brájta nem két büntetésről beszél, hanem csak azt tanítja, hogy nem kell minden lehetséges fajtát együtt elvetni ahhoz, hogy a tilalom létrejöjjön.

Rabbi Yoshiyah szerint csak akkor teljes a kilayim tilalma, ha valaki együtt vet búzát, árpát és szőlőmagot. A bölcsek szerint viszont már szőlő és búza, vagy szőlő és árpa együttvetése is elég. A „kevert, kevert” kifejezés ezt akarhatja tanítani, nem Sumchus dupla büntetését.

Gid ha-nasheh: jobb és bal oldali ín

A Talmud ezután a gid ha-nasheh (גיד הנשה), a hátsó ín tilalmából próbál bizonyítani. A kérdés ott az, hogy a tilalom mindkét hátsó ínra vonatkozik-e, jobbra és balra is, vagy csak az egyikre.

A bölcsek szerint mindkettő tilos. Rabbi Yehudah szerint csak az egyik. Ha valaki eszik a jobb oldali és a bal oldali ínból is, a bölcsek szerint két adag botütés járhat, Rabbi Yehudah szerint csak egy.

Felmerül: ha ez egyetlen evés és egyetlen figyelmeztetés alatt történt, akkor a bölcsek álláspontja hasonlíthat Sumchuséra. Hiszen egyetlen figyelmeztetés alatt két büntetési tételt adnak.

A Talmud azonban ezt sem fogadja el végleges bizonyítékként. Lehet, hogy itt két külön figyelmeztetésről volt szó, vagy az evett mennyiség, a kezayit (כזית) kérdése alakítja a szabályt. Rabbi Yehudah szerint a gid ha-nasheh tilalmának megszegéséhez kell egy olajbogyónyi mennyiség, és ha ez csak a két állatból együtt áll össze, akkor ezért mondhatja, hogy csak egy botütés jár.

Kétes figyelmeztetés: mikor számít hasra’ah-nak?

A Talmud közben felidézi Rabbi Yehudah álláspontját a kétes figyelmeztetésről, hasra’at safek (התראת ספק). Ha valaki olyan helyzetben kap figyelmeztetést, ahol nem tudjuk biztosan, hogy a tilalmat megszegi-e, Rabbi Yehudah szerint ez nem érvényes figyelmeztetés.

Példa: valakinek két lehetséges apja van. Ha mindkettőt egyszerre üti meg, akkor biztosan megütötte az apját is, ezért büntethető. Ha viszont külön-külön, külön figyelmeztetéssel üti meg őket, egyik figyelmeztetés sem biztos: lehet, hogy éppen nem az apját üti. Rabbi Yehudah szerint ezért nem büntethető.

Ez visszahat a gid ha-nasheh esetére is: ha nem tudjuk, melyik oldali ín a tórailag tiltott, akkor külön-külön figyelmeztetés esetén minden figyelmeztetés kétes.

Notar: passzív tilalom és feloldó micva

A Talmud egy másik helyről is megpróbálja megérteni, Rabbi Yehudah hogyan gondolkodik a figyelmeztetésről. A notar (נותר) tilalma azt mondja: az áldozati húsból nem szabad másnap reggelre meghagyni. Ha mégis megmarad, el kell égetni.

Rabbi Yehudah szerint azért nem jár botütés a notar miatt, mert a Tóra egy cselekvő micvát adott a tilalom után: égesd el. Ez a cselekvő parancs mintegy feloldja a botütést.

Rabbi Yaakov szerint viszont nem ezért nincs botütés, hanem azért, mert a notar passzív tilalomszegés: az ember nem tett valamit, hanem meghagyta. Passzív tilalomért általában nem jár malkot (מלקות).

A vita azért fontos, mert Rabbi Yehudah megfogalmazása alapján úgy tűnik: ha nem lenne a feloldó cselekvő micva, akkor járna botütés, még akkor is, ha a figyelmeztetés előre kétesnek tűnhet — hiszen a figyelmeztetés pillanatában még nem biztos, hogy az ember valóban meghagyja a húst reggelig.

A mai lap tanulsága

A Chulin 82 azt mutatja meg, hogy a Talmud nemcsak azt kérdezi, mi történt, hanem azt is, hogyan lehet azt jogilag számolni. Egyetlen vágás lehet egy vagy két tilalom megszegése. Egyetlen figyelmeztetés lehet elég vagy kevés. Egy állat kiválasztása lehet még visszafordítható, vagy már végleg tiltottá tevő aktus. Egy tiltott vágás pedig Rabbi Shimon szerint lehet, hogy fizikailag megtörtént, de halachikus értelemben nem „vágás”.

Köves Slomó rabbi előadásából a lap fő dilemmája így foglalható össze: a halacha nem egyszerűen a mozdulatokat bünteti, hanem a mozdulatok által létrehozott jogi állapotokat. Ha nincs valódi shechitah, nincs oto ve-et beno. Ha nincs biztos figyelmeztetés, nincs botütés. Ha egy cselekvés két külön kapcsolatot sért, felmerül: egy tett volt, vagy két bűn?

Elhangzott példák röviden

• Rabbi Shimon szerint a fogyasztásra nem alkalmassá tevő vágás nem számít vágásnak.
• Parah adumah (פרה אדומה), vörös tehén levágása.
• Vörös tehén mint étel a tisztátalanság felvétele szempontjából.
• Vörös tehén kiváltása és profán hússá tétele.
• Vörös tehén tűzrakásra helyezése.
• Rav Shemaya Rabbi Yochanan nevében: vörös tehén nem része a Misna felsorolásának.
• Eglah arufah (עגלה ערופה), eltört nyakú üsző.
• Ismeretlen gyilkos miatt végzett szertartás.
• Gyilkos megtalálása az eglah arufah nyakának eltörése előtt.
• Üsző visszahelyezése a csordába.
• A patakhoz levitel mint tiltottá válási határ.
• Rabbi Yannai emlékezése és társai pontosítása.
• Metzora (מצורע) megtisztulásához használt két madár.
• Tziporei metzora (ציפורי מצורע) kiválasztástól való tiltása Reish Lakish szerint.
• Eglah arufah és metzora madarai közti „venni” kifejezésbeli párhuzam.
• Két vásárló: egyik az anyát, másik a fiát veszi meg.
• Első vásárló elsőbbségi joga.
• Második vásárló megelőzi az elsőt.
• Rav Papa: vagyoni-jogi kérdésről van szó.
• A „jutalom”: aznap az ő állata használható.
• Anyaállat és két fiú levágása.
• Anya után két fiú: két adag malkot (מלקות).
• Két fiú után anya: egy adag malkot.
• Három nemzedék: anya, lánya, unokája.
• Nagymama és unoka után a középső generáció levágása.
• Bölcsek: egy test levágása miatt egy botütés.
• Sumchus: két kapcsolat miatt két botütés.
• Lo tishchatu (לא תשחטו) többes száma.
• Fordított sorrend: előbb gyerek, utána anya.
• Két külön ember által végzett vágás.
• Sumchus lehetséges általános elve a dupla büntetésről.
• Egy felejtés alatt két adag tiltott faggyú.
• Kilayim (כלאים), kevert vetés.
• Búza, árpa és szőlőmag együttvetése.
• Rabbi Yoshiyah: teljes keveréshez három faj kell.
• Bölcsek: két faj együttvetése is elég.
• Gid ha-nasheh (גיד הנשה), hátsó ín.
• Jobb és bal oldali hátsó ín.
• Rabbi Yehudah: csak az egyik ín tórailag tiltott.
• Bölcsek: mindkettő tilos.
• Két állatból evett hátsó ín.
• Kezayit (כזית) mennyiség kérdése.
• Hasra’at safek (התראת ספק), kétes figyelmeztetés.
• Két lehetséges apa megütése.
• Mindkét lehetséges apa egyszerre való megütése.
• Külön-külön figyelmeztetéssel megütött lehetséges apák.
• Notar (נותר), áldozati hús reggelig meghagyása.
• Meghagyott hús elégetése mint cselekvő micva.
• Rabbi Yaakov: passzív tilalomért nincs botütés.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud