Cimkék: Chulin  podcast

Öszvér-genetika a Talmudban: számít-e az apa vére, vagy csak az anya?

Köves Slomó rabbi mai előadása a Chulin 79. lapján talmudi genetikával kezdődik: ha egy ló és egy szamár utódot hoz létre, akkor az utódot az anyja, az apja vagy a keverék önálló státusza alapján kell megítélni? Ez nem biológiai érdekesség, hanem halachikus döntési pont: össze lehet-e fogni két öszvért egy járomba, lehet-e pároztatni őket, és vonatkozik-e a oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma olyan állatra, amelyben csak részben van háziállat-vér? A lap végén ugyanez a kérdés a koy (כוי) és a vér befedése, kisui ha-dam (כיסוי הדם) kapcsán tér vissza: ha egy állat félig vad, félig háziállat, Jom tovkor levágható-e, vagy éppen a bizonytalanság miatt jobb hozzá sem nyúlni?

Hananya és a bölcsek vitája: számít-e az apa?

Köves Slomó rabbi az előző laphoz kapcsolódva idézte fel a vitát: az oto ve-et beno (אותו ואת בנו), vagyis az anyaállat és kicsinye egy napon való levágásának tilalma csak az anyaállatra vonatkozik-e, vagy az apaállatra is.

A bölcsek szerint csak az anyaállatra. Hananya szerint viszont az apaállat is számít. Shmuel Hananya véleményét követi, és ez összefügg azzal az általánosabb kérdéssel, hogy chosheshin le-zera ha-av (חוששין לזרע האב) — figyelembe vesszük-e az apa magját, származási hozzájárulását, vagy sem.

Ez az elv az egész lap kulcsa. Ha az apa is számít, akkor egy keverékállat státusza nem vezethető le pusztán az anyjából. Ha viszont nem számít, akkor az anya faja határozza meg az utód halachikus besorolását.

Kilayim: nemcsak pároztatás, hanem közös munka is

A Talmud ezután a kilayim (כלאים) tilalmára tér. Köves Slomó rabbi tisztázta: itt nem mesterséges genetikai manipulációról van szó, hanem arról, hogy tilos eltérő fajú állatokat pároztatni. Emellett tilos különböző fajú állatokat együtt járomba fogni, például marhát és szamarat közös munkára használni.

A kérdés: mi van az öszvérrel? Ha van két peredeh (פרדה), öszvér, szabad-e őket egymással pároztatni vagy együtt befogni? És van-e különbség aközött, hogy mindkettő ugyanabból az irányú keresztezésből született, vagy az egyiknek ló volt az anyja és szamár az apja, a másiknak pedig fordítva?

Két azonos eredetű öszvér

A kiinduló esetben két öszvérnek azonos a szülői mintázata: mindkettő például nőstény lótól és hím szamártól született. Rabbi Yehudah szerint az ilyen két öszvért lehet egymással pároztatni, illetve együtt befogni.

Miért? Az első értelmezés szerint Rabbi Yehudah csak az anyát veszi figyelembe. Ha mindkettőnek nőstény ló az anyja, akkor mindkettő lóoldalról kapja a halachikus státuszát; így nincs köztük fajkeverési probléma.

Ha viszont az egyik öszvér nőstény lótól és hím szamártól, a másik nőstény szamártól és hím lótól született, Rabbi Yehudah szerint tilos őket együtt használni. Az anyai oldal különbözik: az egyik lóként, a másik szamárként számítana.

Hananya szerint az öszvér önálló keverékfaj

Shmuel szerint a bölcsek, akik ezzel vitatkoznak, valójában Hananya álláspontját képviselik. Hananya figyelembe veszi az apai oldalt is, ezért szerinte az öszvér nem egyszerűen az anya faja szerint minősül. Mindkét szülő részt vesz a státuszban.

Ennek következménye: az öszvér öszvér. Mindegy, hogy az apja ló és az anyja szamár, vagy az apja szamár és az anyja ló. Mivel mindkettő keverék, azonos típusnak tekinthetők, ezért párosításuk vagy közös befogásuk nem ugyanaz, mint ló és szamár összefogása.

Ez a talmudi genetika egyik legizgalmasabb pontja: az egyik vélemény az anyai leszármazást tekinti döntőnek, a másik az apai és anyai komponenst együtt, amelyből új státusz jön létre.

Rabbi Yehudah: biztosan nem számít az apa, vagy csak bizonytalan?

A Talmud ezután finomítja Rabbi Yehudah álláspontját. Lehet, hogy Rabbi Yehudah nem azt mondja biztosan, hogy az apa nem számít. Lehet, hogy csak bizonytalan: talán számít, talán nem. Ez gyakorlati különbséghez vezet.

Ha az apa biztosan nem számít, akkor egy öszvért össze lehetne hozni az anyja fajával. Ha nőstény ló az anyja, akkor az öszvér lóként számítana, és lóval pároztatható lenne.

Ha viszont csak bizonytalan, hogy az apa számít-e, akkor ezt nem lehet megengedni. Mert ha az apa mégis számít, akkor az öszvérben szamárkomponens is van, és lóval való pároztatása tiltott keverék lenne.

A Talmud innen vizsgálja: Rabbi Yehudah bizonyosan kizárja az apát, vagy csak kétség miatt szigorít?

Azonos szülők, mégsem azonos utódok?

A Talmud első bizonyítási kísérlete az az eset, amikor két öszvérnek ugyanaz a szülői mintázata: mindkettő nőstény lótól és hím szamártól született. Miért kell egyáltalán mondani, hogy párosíthatók? Hiszen ha mindkettő azonos eredetű, ez magától értetődőnek tűnik.

A válasz: nem feltétlenül. Lehet, hogy ugyanabból a szülői kombinációból az egyik utód inkább a lóoldalt, a másik inkább a szamároldalt örökli. Köves Slomó rabbi ezt családi példával magyarázta: két nagyon eltérő karakterű és testalkatú szülő gyermekei egészen különbözőek lehetnek; egyik az egyik ágra, másik a másikra hasonlít.

Így a Misna újdonsága az, hogy nem tartunk attól: az egyik öszvérben „felülkerekedett” a ló, a másikban a szamár. Ha azonos szülői mintázatból születtek, együtt használhatók.

Tüzelő öszvér: mivel párosítható?

A következő brájta szerint ha egy öszvér tüzel, nem szabad sem lóval, sem szamárral párosítani, csak a saját fajtájával. Első látásra ebből az következne, hogy Rabbi Yehudah bizonytalan az apa szerepében. Ha biztos lenne, hogy csak az anya számít, akkor az öszvért az anya fajával is össze lehetne hozni.

A Talmud azonban pontosít: lehet, hogy a brájta olyan esetről beszél, amikor nem tudjuk, ki volt az öszvér anyja. Ha nem tudjuk, hogy lóanyától vagy szamáranyától származik, akkor valóban nem párosítható sem lóval, sem szamárral.

Felmerül: miért nem párosítható akkor legalább másik öszvérrel? Hiszen a brájta azt mondta, a saját fajtájával. A válasz: ez is csak akkor volna lehetséges, ha tudnánk, hogy a másik öszvér ugyanolyan eredetű. Ha nem tudjuk, akkor még az öszvérrel való párosítás is bizonytalan.

Hang, fül és farok mint ismertetőjel

A Talmud ezután gyakorlati ismertetőjeleket ad az öszvér eredetének felismerésére. Ha az öszvér hangja mély, az anyja szamár volt; ha vékonyabb, az anyja ló volt. Rav Papa hozzáteszi: ha nagy a füle és kicsi a farka, akkor szamár volt az anyja; ha kicsi a füle és nagy a farka, akkor ló volt az anyja.

Köves Slomó rabbi humorosan megjegyezte, hogy ha az öszvér néma, levágott fülű és csonka farkú, akkor ezek az ismertetőjelek nem segítenek. Ilyenkor a bizonytalanság marad.

A Talmud viszont komolyan veszi ezeket a jeleket: abból, hogy Rabbi Abba a titkárának azt mondta, csak hasonló kinézetű öszvéreket fogjon be együtt, látszik, hogy ezek a simanim (סימנים), ismertetőjelek halachikusan is számítanak, nem puszta népi megfigyelések.

Rabbi Abba szekere és az öszvérek szőre

Rabbi Abba arra utasította titkárát: ha két öszvért fog be a szekér elé, figyelje meg, hasonló szőrűek és megjelenésűek-e. Ha igen, együtt befoghatók. Ha nem, akkor lehet, hogy az egyik lóanyától és szamár apától, a másik szamár anyától és ló apától származik; ilyenkor közös járomba fogásuk kilayim (כלאים) problémát vet fel.

Ebből két dolog derül ki. Egyrészt a halacha figyelembe veszi az apai vonalat is legalább bizonytalansági szinten. Másrészt a külső ismertetőjelekre lehet támaszkodni, amikor a tilalom feloldásához szükséges az eredet tisztázása.

Vissza az oto ve-et beno tilalmához

A genetikai kitérő után a Talmud visszatér az eredeti témához: vonatkozik-e az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma keverékállatokra?

A brájta szerint igen: a tilalom fennáll kilayim (כלאים) esetében is, vagyis két háziállat — például kecske és juh — keverékénél, valamint a koy (כוי) esetében is. A koy itt olyan kétes vagy kevert állatként jelenik meg, amelyben háziállat és vadállat komponens találkozik.

Rabbi Eliezer viszont különbséget tesz: két háziállat keverékénél elismeri a tilalmat, de a koy esetében nem.

Mi az a koy?

A Talmud megpróbálja pontosan meghatározni, milyen koy (כוי) esetéről vitatkoznak. Ha a koy hím kos és nőstény szarvas utóda, akkor az anya szarvas. Márpedig az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma háziállatra vonatkozik, vadra nem. Ebben az esetben mindenki egyetértene, hogy nincs tilalom.

Ha viszont hím szarvas és nőstény kos utóda, akkor az anya háziállat. Ebben az esetben mindenki egyetértene, hogy van tilalom, mert a Tóra azt mondja: „őt és fiát” — ha az anya háziállat, a gyerek részleges vadkomponense nem feltétlenül számít kizárónak.

A vita tehát nem lehet ilyen egyszerű első generációs eset.

Az unoka, amelyben csak negyedrész kos van

A Talmud végül bonyolultabb esetet állít fel. Egy hím kos és nőstény szarvas utódja egy nőstény koy. Ennek később születik egy hím utóda. A kérdés: szabad-e ezt a nőstény koyt és a fiát egy napon levágni?

A bölcsek szerint tilos lehet, mert chosheshin le-zera ha-av (חוששין לזרע האב): figyelembe vesszük az apai vonalat. Még ha a koy anyai oldalon szarvas is, apai ágon van benne kosvér, és ez átmehet a következő nemzedékre is. Ha csak negyedrészben is háziállat, a tilalom fennállhat.

Rabbi Eliezer szerint viszont nem vesszük figyelembe az apai vonalat ilyen módon. Ha az anyai státusz vadállati, akkor az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma nem áll fenn.

Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: a Talmud azért választja a távolabbi, „unokás” esetet, mert így erősebben látszik a vita. Ha csak az első generációról lenne szó, azt hihetnénk, hogy az apa figyelembevétele csak közvetlenül számít. Itt viszont az a kérdés, hogy még negyedrésznyi háziállat-származás is releváns-e.

Kisui ha-dam Jom tovkor

A lap vége új micvához kapcsolja a koy kérdését: kisui ha-dam (כיסוי הדם), a vér földdel való befedése. Ez a parancs vadállatra és madárra vonatkozik, háziállatra nem.

Jom tovkor szabad állatot levágni ünnepi étkezés céljából, de csak olyan munkát szabad végezni, amely valóban szükséges. Ha egy madarat vagy vadat vágnak, a vér befedése micva. Ha viszont háziállatot, például marhát vagy bárányt vágnak, a vért nem kell befedni; és ha nem kell, akkor Jom tovkor tilos feleslegesen földet mozgatni vagy befedni vele.

Ezért kérdéses a koy: ha vadállat, be kellene fedni a vérét. Ha háziállat, nem kellene, és akkor a befedés Jom tovkor problémás.

Miért nem vágunk koyt Jom tovkor?

A brájta szerint Jom tovkor nem vágunk koyt. Ha mégis levágták, nem fedik be a vérét. A Talmud megpróbálja meghatározni, milyen koyról van szó.

Ha az anyja szarvas, az apja kos, akkor mindenképpen van vadállati anyai státusza. Akár figyelembe vesszük az apát, akár nem, legalább részben vad; a vért be kellene fedni. Ezért nem ez az eset.

Ha az anyja kos, az apja szarvas, akkor a kérdés attól függ, figyelembe vesszük-e az apát. Ha igen, van benne vadállati rész, és be kellene fedni a vérét. Ha nem, akkor háziállatnak számítana, és nem kellene befedni. Pont ez a bizonytalanság az oka annak, hogy Jom tovkor nem vágjuk le. Ha mégis levágták, a vérét nem fedjük be, nehogy feleslegesen sértsük meg az ünnepi munkatilalmat.

A kecskéhez hasonlító rabbi története

Köves Slomó rabbi a bonyolult érvelés közepén egy tréfás történetet is elmondott egy faluba érkező nagy rabbiról, akinek magas szintű előadását a hallgatók nem értették. Végül csak egy egyszerű állattartó maradt a zsinagógában, aki bólogatott és ingatta a fejét. A rabbi azt hitte, intellektuális vitát követ, de a hallgató bevallotta: semmit sem értett, csak azon gondolkodott, hogy a rabbi a kecskéjére hasonlít-e.

A történet jól illeszkedett a szugjához: itt is egy kecske, kos, szarvas és keverékállat körüli bonyolult azonosításról van szó. A kérdés nem az, „kecske-e”, hanem az: milyen jogi következménye van annak, hogy részben annak látszik, részben pedig nem.

A mai lap tanulsága

A Chulin 79 azt mutatja meg, hogy a Talmud már jóval a modern genetika előtt kifinomult leszármazási kategóriákkal dolgozott. Nem biológiai kromoszómákról beszél, hanem halachikus származásról: az anya dönt, az apa dönt, vagy a keverék önálló típust hoz létre?

Köves Slomó rabbi előadása alapján a lap legfontosabb kérdése: mit kezd a halacha azzal, ami nem tiszta kategória? Az öszvér nem ló és nem szamár, a koy nem egyértelműen vad és nem egyértelműen háziállat. A Talmud mégsem zavarodik össze: szabályokat, ismertetőjeleket és bizonytalansági eljárásokat épít arra, amit nem lehet egyszerű névvel lezárni.

Elhangzott példák röviden

• Oto ve-et beno (אותו ואת בנו): anyaállat és kicsinye egy napon való levágása.
• Hananya szerint a tilalom az apaállatra is vonatkozik.
• Bölcsek szerint csak az anyaállatra vonatkozik.
• Shmuel Hananya véleményét követi.
• Chosheshin le-zera ha-av (חוששין לזרע האב): figyelembe vesszük az apa magját.
• Kilayim (כלאים): eltérő fajok pároztatása vagy közös befogása.
• Marha és szamár egy járomban.
• Két öszvér, mindkettő nőstény lótól és hím szamártól.
• Két öszvér, az egyik lóanya–szamár apa, a másik szamár anya–ló apa.
• Rabbi Yehudah szerint az anya típusa dönt.
• Hananya szerint az apai oldal is számít.
• Öszvér mint önálló keverékfaj.
• Kérdés: Rabbi Yehudah biztosan nem veszi figyelembe az apát, vagy csak bizonytalan?
• Öszvér párosítása az anyja fajával.
• Azonos szülői kombinációból mégis eltérő jellegű utódok lehetősége.
• Köves Slomó rabbi családi példája eltérő szülői karakterekről és különböző gyerekekről.
• Tüzelő öszvér, amelyet nem párosítanak lóval vagy szamárral.
• Ismeretlen anyai eredetű öszvér.
• Mély hangú öszvér: anyja szamár.
• Vékony hangú öszvér: anyja ló.
• Nagy fül és kis farok: szamár anya.
• Kis fül és nagy farok: ló anya.
• Néma, csonka fülű és csonka farkú öszvér.
• Rabbi Abba utasítása a titkárának: hasonló külsejű öszvéreket fogjon be együtt.
• Simanim (סימנים), ismertetőjelek halachikus használata.
• Kilayim és koy (כוי) az oto ve-et beno tilalmában.
• Kecske–juh keverék.
• Kos és szarvas utóda mint koy.
• Hím kos és nőstény szarvas utóda.
• Hím szarvas és nőstény kos utóda.
• Koy nőstény és annak fia mint második generációs eset.
• Negyedrésznyi kosvér kérdése.
• Bölcsek szerint az apai vér még távolabbi generációban is számíthat.
• Rabbi Eliezer szerint nem számít így az apai ág.
• Kisui ha-dam (כיסוי הדם): vér befedése földdel.
• Madár és vad vérét be kell fedni.
• Háziállat vérét nem kell befedni.
• Jom tovkor állat levágása étkezésre.
• Jom tovkor felesleges földmozgatás tilalma.
• Koy levágása Jom tovkor.
• Ha koyt mégis levágtak, nem fedik be a vérét.
• Szarvas apa és kos anya esetében fennálló bizonytalanság.
• A kecskéhez hasonlító rabbi története.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud