Cimkék: Chulin  podcast

Egy napon levágni az anyát és a borját: hús marad, de bűn lesz belőle

Köves Slomó rabbi mai előadása a Chulin traktátus ötödik fejezetét nyitja meg, amelynek középpontjában az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma áll: egy anyaállatot és kicsinyét tilos ugyanazon a napon levágni. A Tóra ugyan hímnemű nyelvet használ — „őt és fiát” —, a hagyományos értelmezés szerint a tilalom az anyaállatra és fiára vagy lányára vonatkozik. A Talmud ezután szinte matematikai pontossággal variálja a helyzeteket: profán állat vagy áldozati állat, kint vagy bent a Szentélyben, elsőként vagy másodikként levágva. A lap provokatív kérdése: hogyan lehet, hogy a hús ehető marad, miközben a vágó ember botütést kap?

Új fejezet: „őt és fiát”

Köves Slomó rabbi azzal kezdte, hogy az ötödik fejezet az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) micvájáról szól. A tórai forrás: ve-shor o seh oto ve-et beno lo tishchatu be-yom echad (ושור או שה אותו ואת בנו לא תשחטו ביום אחד) — marhát vagy kisállatot, őt és fiát ne vágjátok le ugyanazon a napon.

A rabbi összevetette ezt a tilalmat a fészekből elvett madárfiókák parancsával, shiluach ha-ken (שילוח הקן), ahol az anyamadarat el kell küldeni, mielőtt a fiókákat elvennék. Mindkét micva az állat és utóda viszonyát érinti, de eltérő módon: az egyik madárfészeknél, a másik vágásnál.

A Misna hangsúlyozza, hogy a tilalom érvényes Izrael földjén és azon kívül is, a Szentély fennállásakor és a Szentély nélkül is, profán állatokra és áldozati állatokra egyaránt.

A tilalom nem személyhez, hanem naphoz kötött

Köves Slomó rabbi külön kiemelte: a tilalom nem csak akkor áll fenn, ha ugyanaz az ember vágja le az anyát és a kicsinyét. Ha Kálmán levágja az anyaállatot, majd Dávid ugyanazon a napon levágja a kicsinyét, Dávid megszegte a tilalmat.

A tilalom tehát az eseményhez kötődik: egy napon ne történjen meg mindkét vágás. A második vágó kapja a büntetést, mert ő fejezi be azt a cselekménysort, amely a tórai tilalmat létrehozza.

A büntetés malkot (מלקות), botütés, de a hús önmagában ehető marad. Ez nagyon fontos: az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) megszegése nem teszi automatikusan tréflinek vagy fogyaszthatatlanná a húst. A tett tilos, de a hús státusza külön kérdés.

Három külön kategória: anya-fiú, profán a Szentélyben, szent kint

A Misna variációinak megértéséhez Köves Slomó rabbi három jogi kategóriát különített el.

Az első az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma: anyaállat és kicsinye egy napon való levágása. Ezért malkot (מלקות) jár, de a hús ehető lehet.

A második: chullin ba-azarah (חולין בעזרה), profán, nem áldozati állat levágása a Szentély udvarában. Ezt nem szabad megtenni, és az ilyen hús nem fogyasztható, de a leirat magyarázata szerint itt a büntetés nem ugyanúgy épül fel, mert a Tóra ezt inkább pozitív felszólításként fogalmazza meg: a profán állatot a Szentélyen kívül kell levágni.

A harmadik: kodashim ba-chutz (קדשים בחוץ), szent, áldozati állat levágása a Szentélyen kívül. Ez súlyos tilalom: karet (כרת) járhat érte, és a hús nem ehető.

Két profán állat kint: minden ehető, de a második bűn

Az első eset egyszerű: az anya és a kicsinye is chullin (חולין), profán állat, és mindkettőt kint, a Szentélyen kívül vágják le.

Az első vágás teljesen rendben van. A második húsát is meg lehet enni, de a második vágó megszegi az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalmát, ezért malkot (מלקות) jár neki.

Ez az alapeset mutatja a tilalom sajátosságát: nem az állat húsát teszi tilossá, hanem a vágás cselekményét bünteti.

Két szent állat kint: az első karet, a második csak malkot

Ha mindkét állat mukdashin (מוקדשין), vagyis szentélyi áldozati állat, és mindkettőt kint vágják le, az elsőnél a fő probléma az, hogy áldozati állatot a Szentélyen kívül vágtak le. Ezért karet (כרת) jár, és a hús nem ehető.

A másodiknál viszont bonyolultabb a helyzet. Mivel az anyját aznap már levágták, a kicsinyét aznap nem is lehetett volna érvényes áldozatként bemutatni. Ezért a kinti vágás miatt nem jár ugyanaz a karet, mert az állat azon a napon még nem volt alkalmas áldozatra. De az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalmát megszegte, ezért malkot (מלקות) jár.

A hús természetesen itt sem ehető, mert szentélyi állatról van szó, amelyet nem megfelelő módon vágtak le.

Két profán állat bent: a másodikért malkot

Ha mindkét állat profán, de mindkettőt a Szentély udvarában vágják le, akkor a hús nem ehető, mert chullin ba-azarah (חולין בעזרה) történt. Az elsőért azonban a leirat magyarázata szerint nem jár malkot, mert a profán állat Szentélyen kívüli levágása pozitív előírásból következik, nem klasszikus tiltó parancsból.

A másodiknál viszont ehhez hozzáadódik az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma. Ezért a második vágó malkot (מלקות)-ot kap.

Két szent állat bent: az első rendben, a második tilos

Ha mindkét állat áldozati állat, és mindkettőt bent, a Szentélyben vágják le, az első teljesen rendben van: szent állatot a megfelelő helyen vágtak le.

A második azonban nem kóser áldozatként, mert ugyanazon a napon vágták le, mint az anyját. Ezért az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) megszegése miatt malkot (מלקות) jár, és a második áldozati hús nem fogyasztható.

Itt a tilalom nem a helyhez kötődik, hanem az időhöz és a családi viszonyhoz.

Profán anya, szent kicsiny; szent anya, profán kicsiny

A Misna ezután keveri az állatok státuszát. Ha az első állat profán, a második szent, és mindkettőt kint vágják le, az első rendben van. A másodiknál a hús nem ehető, és malkot (מלקות) jár az anya és gyermeke egy napon való levágásáért. Karet (כרת) azért nincs, mert az áldozati állat azon a napon nem volt alkalmas bemutatásra.

Ha fordítva: az első szent, a második profán, és mindkettőt kint vágják le, akkor az elsőnél kodashim ba-chutz (קדשים בחוץ) történt: karet és malkot is felmerül, a hús nem ehető. A második profán állat húsa ehető, de a vágó megszegte az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalmát, ezért malkot jár.

Ha profán anya és szent kicsiny esetén mindkettőt bent vágják le, mindkettő problémás: az első profán állatként a Szentélyben lett levágva, a második pedig aznap nem lehetett volna áldozat, mert az anyját aznap vágták le. A másodikért malkot jár.

Az egyik kint, a másik bent

A Misna tovább variálja: mi van, ha a két állat azonos státuszú, de az egyiket kint, a másikat bent vágják le?

Ha mindkettő profán, az elsőt kint, a másodikat bent vágják le, az első teljesen kóser. A második nem ehető, mert profán állatot vágtak a Szentélyben, és malkot jár az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) miatt.

Ha mindkettő szent, az elsőt kint, a másodikat bent vágják le, az elsőnél karet és malkot is felmerül, mert áldozati állatot vágtak kint. A második nem ehető, mert azon a napon nem volt áldozatra alkalmas, és malkot jár az anya-fiú tilalom miatt.

Ha mindkettő profán, az elsőt bent, a másodikat kint vágják le, az első nem ehető chullin ba-azarah (חולין בעזרה) miatt, de külön malkot nem jár érte. A második húsa ehető, de a második vágás miatt malkot jár.

Ha mindkettő szent, az elsőt bent, a másodikat kint vágják le, az első rendben van. A második nem ehető, és malkot jár az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) miatt, de karet nem, mert aznap nem volt alkalmas áldozatra.

Honnan tudjuk, hogy a tilalom áldozati állatra is vonatkozik?

A Talmud ezután forrást keres. A Tóra először azt mondja: shor o khesev o ez ki yivvaled (שור או כשב או עז כי יולד) — amikor marha, juh vagy kecske születik, a nyolcadik naptól lehet áldozat. Közvetlenül utána következik az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma. Ebből tanuljuk, hogy a tilalom mukdashin (מוקדשין), áldozati állatok esetében is érvényes.

Felmerülhetne: ha a szöveg ennyire az áldozati kontextusban áll, talán csak áldozati állatokra vonatkozik. Erre a Talmud azt válaszolja: a vers újra kezdi a mondatot — „marhát vagy kisállatot” —, és ezzel elválasztja a témát az előzőtől. Ezért a tilalom profán állatokra is vonatkozik.

De ha teljesen elválasztja, talán csak profán állatokra vonatkozik? Erre a válasz az, hogy a kötőszó — ve-shor (ושור), „és marhát” — visszakapcsolja az előző áldozati témához. Így a tilalom mindkettőre vonatkozik: profán és szent állatra is.

Keverékállat és koy

A következő kérdés: vonatkozik-e a tilalom kilayim (כלאים), keverékállat esetére, például kecske és juh utódjára? És vonatkozik-e a koy (כוי) esetére, amely kétes státuszú: nem egyértelmű, hogy háziállat vagy vadállat?

A Talmud nehézsége az, hogy Rav szerint ahol a Tóra a seh (שה), „kisállat” szót használja, az általában kizárja a keverékállatot. Akkor itt miért mondjuk, hogy mégis vonatkozik rá a tilalom?

A válasz a versben álló o (או), „vagy” szó. A Tóra nem azt mondja egyszerűen, hogy marhát és kisállatot, hanem: marhát vagy kisállatot. Ez a plusz szó kiterjeszti a tilalmat a keverékállatra is.

Mire kell a „vagy”?

A Talmud ezután nyelvi elemzésbe kezd. Talán a o (או), „vagy” nem a keverékállat kiterjesztésére kell, hanem csak arra, hogy ne gondoljuk: a tilalmat csak akkor szegi meg valaki, ha egy marhát és kicsinyét, valamint egy kisállatot és kicsinyét is levágja ugyanazon a napon.

A Talmud válasza: ezt már a „fiát” egyes száma kizárja. Ha négy állatról lenne szó — marha és fia, kisállat és fia —, akkor többes számú „fiaikat” lenne várható. Mivel a vers egyes számban mondja: beno (בנו), „fiát”, tudjuk, hogy külön-külön is fennáll a tilalom.

Felmerül egy köztes lehetőség is: talán csak akkor áll fenn a tilalom, ha valaki levág egy marhát, egy kisállatot és valamelyiknek a fiát. Ezt az oto (אותו), „őt” szó zárja ki. Az „őt és fiát” arra utal, hogy egy konkrét anyaállat és annak kicsinye a tilalom tárgya.

Így a o (או) szó felszabadul, és abból tanuljuk a keverékállat bevonását.

Rabbi Yonatan nyelvi elve

A Talmud ezután Rabbi Yonatan nyelvi elvét hozza. Szerinte ha a Tóra két dolgot említ „és” kötőszóval, abból még nem következik, hogy csak együtt érvényesek. Csak akkor kell együtt venni őket, ha a szöveg kifejezetten azt mondja: yachdav (יחדיו), együtt.

Erre példa az apa és anya átkozásának tilalma. A Tóra azt mondja: aki átkozza apját és anyját, halállal haljon. Rabbi Yoshiya szerint külön tanítás kell ahhoz, hogy az apát vagy anyát külön átkozó ember is büntetendő legyen. Rabbi Yonatan szerint erre nincs szükség: amíg nincs ott az „együtt”, addig az „és” nem feltétlenül jelent kötelező együttes cselekvést.

Ez az elv az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) versénél is fontos. Ha az „és” önmagában nem kényszerít együttes értelmezést, akkor a o (או) szó valóban megmarad a keverékállatok bevonására.

Anya vagy apa?

A lap végén a Talmud azt vizsgálja, hogy az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma csak az anyaállatra vonatkozik-e, vagy az apaállatra is.

A bölcsek szerint csak az anyaállatra. Ennek egyik támasza a shiluach ha-ken (שילוח הקן), a fészekből való elküldés micvája, amely az anyamadárról szól. Ahogy ott az anyai kapcsolat a döntő, itt is az anyaállat és kicsinye viszonya számít.

A Talmud azonban felveti: a két eset nem azonos. A fészeknél a tilalom azon múlik, hogy az anyamadár ott van-e a fiókák fölött. Az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) esetében viszont az anyaállat akár másik országban is lehetne; a tilalom akkor is fennáll, ha ugyanazon a napon levágják őket. Ezért önmagában a madárfészekből való tanulás nem elég.

A döntő nyelvi érv: a vers egyes számban mondja: oto (אותו) — „őt”, nem pedig „őket”. Ha anya és apa egyaránt közvetlenül benne volna, akkor többes számú megfogalmazást várnánk. Innen tudjuk, hogy a tilalom csak az egyik szülőre vonatkozik.

Miért éppen az anya?

Ha csak az egyik szülőre vonatkozik, honnan tudjuk, hogy nem az apaállatra, hanem az anyaállatra? Ezt a Talmud részben a shiluach ha-ken (שילוח הקן) mintájából tanulja: ott az anya a központi szereplő.

De van egy másik érv is: a szöveg azt sugallja, hogy a kicsinye „rá van tapadva”, körülötte van, követi. A fiatal állat természetes módon az anyjához kötődik, nem az apjához. Ezért az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma a bölcsek szerint az anyaállat és utóda egy napon való levágására vonatkozik.

Hananya álláspontja: az apa is benne van

Hananya ezzel vitatkozik. Szerinte a szövegben két irányú jelzés van. Egyfelől a „fiát” valóban az anyai kötődésre utalhat. Másfelől az oto (אותו) hímnemű nyelvtani formája arra utalhat, hogy az apaállat is beleértendő.

Ezért Hananya szerint a tilalom az anyaállatra és az apaállatra egyaránt vonatkozhat: tilos az anyát és kicsinyét, de tilos az apát és kicsinyét is ugyanazon a napon levágni.

A kérdés végül visszakapcsol a korábbi nyelvi elemzéshez: Hananya hogyan tudja mégis a o (או) szót a keverékállatra használni, ha az oto (אותו) szót már az apa bevonására használja? A válasz: Hananya Rabbi Yonatan nyelvi elvét követi. Szerinte az „és” önmagában nem kényszerít közös értelmezést, ezért a „vagy” szó továbbra is szabadon marad, és kiterjesztheti a tilalmat a kilayim (כלאים) eseteire is.

A mai lap tanulsága

A Chulin 78 új fejezete azt mutatja meg, hogy egy egyszerűnek tűnő tilalom — ne vágd le az anyát és kicsinyét ugyanazon a napon — a Talmud kezében összetett jogi rendszerré válik. Nemcsak az számít, hogy mit vágtak le, hanem hogy ki volt az első és ki a második, profán vagy szent volt-e az állat, kint vagy bent történt-e a vágás, és az állat azon a napon alkalmas volt-e áldozatra.

Köves Slomó rabbi előadása alapján a lap legfontosabb tanulsága: a Tóra néhány szavából a Talmud nemcsak szabályt olvas ki, hanem rendszert. Az oto (אותו), o (או) és beno (בנו) szavakból büntetési, áldozati, családi és nyelvtani következmények egész hálózata épül fel.

Elhangzott példák röviden

• Az oto ve-et beno (אותו ואת בנו) tilalma.
• Anyaállat és kicsinye egy napon való levágása.
• Összehasonlítás a shiluach ha-ken (שילוח הקן) micvájával.
• Kálmán levágja az anyát, Dávid levágja a kicsinyét.
• A második vágó kap malkot (מלקות)-ot.
• A hús ehető marad az anya-fiú tilalom megszegése ellenére.
• Két profán állat kint levágva.
• Két szent állat kint levágva.
• Kodashim ba-chutz (קדשים בחוץ): áldozati állat Szentélyen kívüli levágása.
• Első szent állat kinti levágásáért karet (כרת).
• Második szent állatnál nincs karet, mert aznap nem alkalmas áldozatra.
• Két profán állat a Szentélyben levágva.
• Chullin ba-azarah (חולין בעזרה): profán állat a Szentély udvarában.
• Két szent állat a Szentélyben levágva.
• Profán anya és szent kicsiny kint.
• Szent anya és profán kicsiny kint.
• Profán anya és szent kicsiny bent.
• Két profán állat: első kint, második bent.
• Két szent állat: első kint, második bent.
• Két profán állat: első bent, második kint.
• Két szent állat: első bent, második kint.
• A nyolcadik naptól áldozatra alkalmas állat verse.
• Mukdashin (מוקדשין) és chullin (חולין) bevonása a tilalomba.
• Ve-shor (ושור) mint visszakapcsoló kötőszó.
• Kilayim (כלאים), keverékállat.
• Koy (כוי), kétes háziállat-vadállat státuszú lény.
• Seh (שה) mint kisállat, amely máshol kizárhatja a keveréket.
• O (או), „vagy”, mint kiterjesztő szó.
• Programozói „vagy” és „és” logika.
• Beno (בנו), „fiát”, mint egyes számú kifejezés.
• Oto (אותו), „őt”, mint konkrét anyaállatra utaló szó.
• Három lehetőség: marha és fia; kisállat és fia; marha, kisállat és egyikük fia.
• Rabbi Yonatan elve: az „és” nem jelent feltétlenül együttességet.
• Yachdav (יחדיו), „együtt”, mint együttes értelmezést kényszerítő szó.
• Apa és anya átkozásának példája.
• Rabbi Yoshiya és Rabbi Yonatan vitája.
• Hananya véleménye: az apaállatra is vonatkozhat a tilalom.
• Bölcsek véleménye: csak az anyaállatra vonatkozik.
• A kicsiny „rá van cuppanva” az anyára, nem az apára.
• Hananya Rabbi Yonatan nyelvi elvére támaszkodik a keverékállat bevonásánál.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud