Cimkék: Chulin  podcast

Mikor bukik el egy állat a lábán — és mikor csak a lábat dobjuk ki?

Köves Slomó rabbi mai előadása a Chulin traktátus 76. lapján a tréfli sérülések egyik leggyakorlatiasabb, mégis bonyolult területét vizsgálja: mi történik, ha az állat hátsó lába levágódik, eltörik, vagy az inak találkozása sérül? A kérdés elsőre anatómiai: hol van az a pont, amely alatt a sérülés még nem végzetes, fölötte viszont az állat tereifah (טרפה) lesz? A Talmud azonban nem éri be egyetlen határvonallal. Megkülönbözteti az alsó és felső ízületet, a csontot és az inakat, a láb levágását és törését, az állat kóserságát és magának a sérült testrésznek a státuszát. A lap végére kiderül: lehet olyan, hogy az állat kóser marad, de a lábát nem lehet megenni.

A Misna alapszabálya: hol vágták le a hátsó lábat?

A Misna azzal kezdődik: ha az állat hátsó lábát levágták, akkor a sérülés helyétől függ, hogy az állat kóser marad-e vagy tréfli lesz. Ha a vágás a lábízülettől lefelé történt, az állat még kóser. Ha a lábízülettől fölfelé, akkor már tereifah (טרפה).

Köves Slomó rabbi rögtön tisztázta, hogy az állat hátsó lábán több ízület is van. A láb három nagyobb csontszakaszból áll: alsó, középső és felső részből, közöttük ízületekkel. A Talmud első kérdése ezért az: melyik ízületre gondol a Misna?

A Misna hozzáteszi: ha az állatnál az inak találkozása, tzomet ha-gidin (צומת הגידין) sérül vagy levágódik, az állat tréfli. Ha viszont nem teljes levágás, hanem csonttörés történt, és a csont körül megmaradt a hús többsége, akkor az állat kóser. Ha a hús többsége nincs meg, akkor tréfli.

Alsó ízület vagy felső ízület?

Rav Yehudah Rav nevében azt mondja: a Misna az alsó ízületről beszél. Eszerint ha a hátsó lábat az alsó ízület alatt vágták le, az állat kóser; ha fölötte, tréfli. Ez az az alsó lábrész, amelyet a piacon a fejjel együtt adtak el, mert a fejben kevés hús volt, ezért mellé adtak egy kevésbé értékes lábrészt is.

Ulla Rabbi Oshaya nevében viszont azt mondja: a Misna a felső ízületre utal, arra, amely a tevénél kívülről is jól látható, de a tehénnél kevésbé. Ulla szerint tehát csak a felső ízület fölötti levágás teszi az állatot tréflinek; ami alatta van, önmagában még nem.

Ez nem pusztán anatómiai vita. Attól függ, milyen nagy területet tekintünk az állat életképessége szempontjából kritikusnak.

Miért kell külön említeni az inakat?

Ulla Rav Yehudah álláspontjával szemben kérdez. Ha a Misna valóban csak az alsó ízület fölötti vágásról beszél, akkor miért kell külön hozzátenni, hogy az inak találkozásának levágása is tréfli? Hiszen az inak a középső csontnál vannak. Ha már az alsó ízület fölötti levágás is tréfli, akkor az inak sérülése magától értetődően benne lenne.

Ulla szerint ez csak akkor érthető, ha a Misna a felső ízületet jelöli határnak. Ebben az esetben valóban kell a külön szabály: a felső ízület alatt a csont levágása még nem feltétlenül tréfli, de ha ott az inak találkozása sérül, akkor az állat tréfli.

Rav Yehudah először úgy próbál válaszolni, hogy a Misna két külön esetet akar tanítani: egyszer a csont levágását inak nélkül, másodszor az inak levágását csont nélkül. De Ulla ezt nem fogadja el, mert a Misna „levágásról” beszél, ami normálisan a csontot és az inakat is magában foglalja.

A középső csont furcsa térképe

Rav Papa másképp tanította a vitát. Szerinte Rav Yehudah álláspontjából az következik, hogy a felső ízület alatt van egy különös középső zóna: a középső lábcsont felső részén még kóser lehet az állat, de az inak találkozásának alsóbb pontjain már tréfli.

Ez elsőre logikátlannak tűnik. Hogyan lehet, hogy egy magasabban lévő vágásnál az állat élhet, de egy alacsonyabbnál már tréfli? Köves Slomó rabbi azonban hangsúlyozta: a tréfli sérüléseknél nem mindig a hétköznapi anatómiai logika dönt. A Talmud elfogadja, hogy bizonyos sérülések helye nem egyszerű „följebb-lejjebb” rendszer szerint határozza meg az életképességet.

Mi az a tzomet ha-gidin?

A következő nagy kérdés: hol van pontosan a tzomet ha-gidin (צומת הגידין), az inak találkozása? Rav Huna Rav Asi nevében úgy mondja: ott kezdődik, ahol az inak elválnak a hústól, és a csont mellett láthatóvá válnak. Más megfogalmazás szerint az úgynevezett arkuba (ארכובה), az ízület alatti kis csont környékén kell keresni.

Egy bölcs túl szigorúan akarta meghatározni ezt a területet, és az arkuba inait is bele akarta venni. Rava erre azt mondta: ne hallgassatok rá, mert ez túlzott szigorítás.

Rabbi Yehudah szerint az inak találkozása ott van, ahol a hentesek felhasítják az állat lábát. Shmuel szerint ez az a pont, ahol az inak összefutnak, és mintha egybe nőnének.

Meddig tart az inak találkozása?

A Talmud ezután azt kérdezi: meddig terjed a tzomet ha-gidin (צומת הגידין)? Az egyik hagyomány szerint az inak találkozásától addig a pontig, ahol az inak beolvadnak a húsba. A mérték: nagyjából négy ujjnyi vagy egy ököl körüli távolság.

Abaye szerint nincs pontos, fix mérték. Addig tart, amíg az inak szembetűnőek. Amíg kemények, vastagok és fehérek, addig az inak találkozásához tartoznak. Amikor puhává, vékonnyá vagy hússzerűvé válnak, már nem.

Mar bar Rav Ashi szerint már az is számít, amikor az inak áttetszővé kezdenek válni, még ha nem is teljesen fehérek. A halachikus határ tehát nemcsak vonal, hanem szöveti jelleg kérdése is.

Három nagy ín: mikor szakad el a rendszer?

Mar bar Rav Ashi szerint három fő ín van: kettő vékony és egy vastag. Ha a vastag szakad el, akkor a szerkezet nagyobbik része sérült, ezért az állat tréfli. Ha a két vékony szakad el, akkor számbeli többségük sérült, ezért ugyancsak tréfli.

Mások pont fordítva tanították: ha csak a vastag szakad el, még ott van a két vékony; ha csak a két vékony szakad el, még ott van a vastag. Eszerint csak akkor lesz tréfli, ha legalább egy vastag és egy vékony ín is elszakad.

A vita lényege: többséget szám szerint vagy szerkezeti súly szerint mérünk? A vastag ín mennyiségben döntő, a két vékony viszont darabszám szerint többség.

Madarak: tizenhat ín, egyetlen szakadás

A madaraknál a helyzet még szigorúbbnak tűnik. A Talmud szerint a madárnál a tzomet ha-gidin (צומת הגידין) tizenhat szálból áll. Ha ezek közül akár egy is elszakad, az már tréfli lehet.

Köves Slomó rabbi elmondta a történetet: egyszer Rav Asi elé hoztak egy madarat, és ő megvizsgálta az inakat. Először csak tizenötöt talált. Addig vizsgálta és választotta szét őket, amíg rájött, hogy az egyik látszólagos szál valójában kettőből áll, így megvolt a tizenhat.

Ez jól mutatja, hogy a Talmud nem elvi deklarációként beszél az inakról, hanem konkrét, gyakorlati vizsgálati pontként.

Elég-e egyetlen kis szál?

A Talmud több hagyományt is idéz arról, mennyi maradhat meg az inakból ahhoz, hogy az állat még kóser legyen. Az egyik vélemény szerint ha az inak nagyobbik része elszakadt, az állat tréfli. De mit jelent a nagyobbik rész? Egyetlen ín nagyobb része? Két ín? Mindhárom?

Egy hagyomány szerint ha egy ín teljesen elszakadt, egy másik ép, a harmadiknak pedig a nagyobbik része elszakadt, az már tréfli. Egy másik hagyomány szerint viszont Shmuel azt mondta: ha akár csak egyetlen ínból maradt egy cipőfűzőnyi, zsinórnyi darab, az állat még kóser.

A Talmud tehát több szintet tár fel: van, aki a többségi sérülést keresi; van, aki a minimális fennmaradó kapcsolatot is elégnek tekinti.

Ha eltört a csont, de nem vált le a láb

A Misna második része nem levágott lábról, hanem törött csontról beszél. Ha a végtag eltört, de nem szakadt le teljesen, és a csont körül a hús többsége megmaradt, akkor az állat kóser. Ha nincs meg a hús többsége, akkor tréfli.

A Talmud itt megint pontosít: mi kóser ilyenkor? Csak az állat, vagy maga a törött lábrész is?

Rav szerint különbséget kell tenni a törés helye szerint. Ha a törés azon ízület fölött van, amelynél a teljes levágás tréflinek számítana, akkor ha megvan a hús többsége, az állat és a láb is kóser. Ha nincs meg, akkor az állat is problémás. Ha viszont a törés az ízület alatt van, ahol a teljes levágás sem tenné tréflinek az állatot, akkor az állat kóser maradhat, de maga a lábrész nem feltétlenül ehető.

Shmuel szerint nincs ilyen különbség felső és alsó hely között: ha megvan a hús többsége, az állat és a láb is kóser; ha nincs meg, az állat kóser, de a láb tilos.

Lehet-e kóser az állat, miközben a lába tréfli?

A Talmud nehézsége Shmuel véleményével szemben az: hogyan lehet, hogy egy olyan testrész, amelyen az állat élete múlik, tilos, miközben az állat maga kóser? Ha a láb ennyire fontos, a láb tilalma logikusan az egész állatot is tréflinek kellene tegye.

Később pontosítják, hogy ez a kérdés igazából csak olyan lábrészre vonatkozik, amely az állat életképessége szempontjából kritikus. Rav véleményével szemben kevésbé erős, mert Rav az ízület alatti, kevésbé életbevágó testrészeknél mondja, hogy az állat kóser, a láb viszont tilos.

Izraelből végül olyan hagyomány érkezik, amely Rav véleményét erősíti: a halacha Rav szerint van.

A levált tag mint ever min ha-chai

Az izraeli hagyomány azt is hozzáteszi, hogy a tilos lábrész nemcsak fogyasztásra tilos, hanem ever min ha-chai (אבר מן החי) státuszt hordozhat: élő állatról levált testrész tisztátalanságát.

Ez elsőre meglepő, mert korábban azt tanultuk, hogy ha az állat saját lógó végtagját kóserül levágják, az állat vágása mentesítheti a végtagot a tetemtisztátalanság alól. Akkor hogyan lehet most azt mondani, hogy a lábrész mégis ever min ha-chai?

A Talmud válasza a korábbi Misna pontosításán alapul. Ott nem feltétlenül az egész testrész tisztátalanságáról volt szó, hanem arról, hogy a róla leváló húscafat önmagában felkészülhet-e további tisztátalanságra. Az ever min ha-chai (אבר מן החי) csak akkor tisztátalanít ilyen módon, ha az egész szervet érintik; egy levált húsdarab más státuszú lehet.

Ráv és Shmuel: végül Shmuel visszavonja?

A lap vége felé elhangzik, hogy amikor Rabbi Zeira Izraelbe ment, találkozott Rabbi Yirmiyah-val, aki Rav nevében mondta a halachát. Rabbi Zeira erre megjegyezte: Babilóniában ugyanezt Shmuel nevében is mondták.

Ez elsőre furcsa, hiszen Shmuel korábban vitatkozott Ravval. A Talmud válasza: Shmuel később visszavonta a véleményét. Vagyis a végső irány Rav álláspontját erősíti.

A mai lap tanulsága

A Chulin 76 egyik nagy tanulsága, hogy a tréfli sérülés nem pusztán azt jelenti: „levágták a lábat” vagy „eltört a csont”. A Talmud centiméterre, ízületre, ínra, húsborításra és anatómiai kapcsolatra bontja a kérdést. A kóserság itt nem általános benyomás, hanem precíz határvonalak rendszere.

Köves Slomó rabbi előadása alapján a legprovokatívabb pont az, hogy az állat és a testrész státusza elválhat egymástól. Lehet, hogy az állat kóser marad, miközben a lábrészt ki kell dobni. A halacha tehát nem mindig egyetlen ítéletet mond az egész testre: néha külön dönt az állatról, külön a sérült testrészről, és külön a tisztátalansági státuszról.

Elhangzott példák röviden

• Hátsó láb levágása az ízület alatt.
• Hátsó láb levágása az ízület fölött.
• Az állat hátsó lábának három csontszakasza.
• Alsó ízület és felső ízület vitája.
• A fejjel együtt eladott alsó lábrész.
• A tevénél látható felső ízület.
• Tzomet ha-gidin (צומת הגידין), az inak találkozása.
• Inak elvágása csontvágás nélkül.
• Csont levágása inak elvágása nélkül.
• Középső lábcsont felső és alsó részének különbsége.
• Tréfli sérülések nem mindig követik az egyszerű anatómiai logikát.
• Arkuba (ארכובה), az ízület alatti kis csont.
• Hentesek által felhasított lábrész.
• Inak találkozása, ahol az inak mintha egybenőnének.
• Az inak beolvadása a húsba.
• Kemény, vastag, fehér inak.
• Puha, vékony, nem fehér inak.
• Áttetszővé váló inak Mar bar Rav Ashi szerint.
• Három fő ín: kettő vékony, egy vastag.
• Vastag ín szakadása.
• Két vékony ín szakadása.
• Egy vastag és egy vékony ín szakadása.
• Madarak tizenhat ina.
• Rav Asi madara, amelynél először csak tizenöt inat találtak.
• Egy ín kettéválasztása, hogy meglegyen a tizenhat.
• Egy ín nagyobbik részének elszakadása.
• Két ép ín és egy részben szakadt ín.
• Cipőfűzőnyi vagy zsinórnyi megmaradt ínrész.
• Eltört csont, amelyet még hús vesz körül.
• A csont körül megmaradt hús többsége.
• Ízület fölötti törés.
• Ízület alatti törés.
• Rav szerint lehet: állat kóser, lábrész tilos.
• Shmuel szerint nincs különbség felső és alsó törés között.
• A láb kidobása, miközben az állat kóser.
• Izraelből érkező hagyomány Rav véleménye mellett.
• Tilos lábrész mint ever min ha-chai (אבר מן החי).
• Élő állatról levált tag és annak tisztátalansága.
• Levált húscafat és egész szerv különbsége.
• Rabbi Zeira, Rabbi Yirmiyah és Shmuel visszavont véleménye.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud