Cimkék: Chulin  podcast

Élő állat vagy kész hús? A ben pekuah zavarba ejtő státusza

Köves Slomó rabbi mai előadása a ben pekuah (בן פקועה) egyik legfurcsább következményével foglalkozik: ha az anyaállat levágása már „elintézte” a benne talált magzatot, akkor ez a magzat pontosan minek számít? Élő állatnak, amely jár, eszik, szaporodik, vagy halachikusan már húsnak? A kérdés nem elméleti játék: ettől függ, átveszi-e az anyja tisztátalanságát, kell-e nedvesség ahhoz, hogy tisztátalanná váljon, tilos-e a faggyúja és vére, le kell-e vágni, ha felnő, és mi történik, ha egy ilyen állatnak utódai születnek. A Talmud itt olyan határhelyzetet vizsgál, ahol a biológiai élet és a halachikus státusz látványosan elválik egymástól.

A magzat és az anya tisztátalansága

Az előadás kiindulópontja az a kérdés volt, hogy mi a viszonya az anyaállat méhében lévő magzatnak az anya tisztátalanságához. Ha az anyaállat valamilyen módon tisztátalanná válik, akkor a benne lévő magzat ugyanazt a tisztátalansági fokozatot kapja, vagy külön entitásnak számít?

Rabbi Yochanan szerint a magzat különálló egység. Ha az anya első fokú tisztátalanságot kap, akkor a magzat csak másodfokú tisztátalanságot vesz fel, mert az anya tisztátalanságától kapja a státuszát.

Reish Lakish szerint viszont a magzat az anyával egy egység. Olyan, mint a dióbél a dióhéjban: ha a héj és a benne lévő bél együtt kezelhető, akkor nincs külön tisztátalansági fokozat. Az anya és a magzat ugyanazt a fokot képviseli.

Hechsher: hogyan válik a magzat fogékonnyá tisztátalanságra?

A következő kérdés a hechsher (הכשר), vagyis az étel tisztátalanság-felvételre való előkészítése. Egy étel csak akkor tud tisztátalanná válni, ha előtte valamelyik meghatározott folyadék — például víz, vér, bor, olaj vagy méz — érte.

A Misna szerint ha a magzat kilógó lába tisztátalan, akkor ez a tisztátalanság átmehet a magzat testére. De hogyan válik a magzat előkészítetté a tisztátalanság felvételére, ha az anya méhében van?

Reish Lakish szerint ez egyszerű: mivel az anya és a magzat egy testnek számít, az anyaállat levágásakor kifolyó vér előkészíti az anyát és a magzatot is. Rabbi Yochanan szerint azonban a magzat különálló test, ezért az anya vére nem feltétlenül készíti elő őt.

Erre Rabbi Yochanan azt válaszolja: maga a shechitah (שחיטה), a vágás teszi előkészítetté. Rabbi Shimon egyedi véleménye szerint még akkor is, ha nem folyik vér, maga a vágás olyan jelentős fogyasztási előkészítés, hogy hechshernek számít.

Száraz vágás és a folyóba menő ben pekuah

Reish Lakish oldaláról viszont felmerül egy brájta: ha egy ben pekuah (בן פקועה), vagyis az anyaállat levágása után élve talált magzat kijön, majd bemegy egy folyóba, és utána bemegy egy temetőbe, akkor tisztátalanná válik. A brájta azért említi a folyót, mert ott kapja meg a hechsher státuszt.

Rabbi Yochanan véleménye szerint ez érthető: a magzat külön test, ezért külön kell nedvességet kapnia. De Reish Lakish szerint, aki az anyát és a magzatot egy egységnek tekinti, miért kell a folyó? Hiszen az anya levágásának vére már előkészítette volna.

A válasz: itt shechitah yevashah (שחיטה יבשה), „száraz vágás” esetéről van szó. Vagyis olyan vágásról, amelynél nem folyt vér, például csak a légcsövet és nyelőcsövet vágták át, az ereket nem. Ha nincs vér, és nem követjük Rabbi Shimon véleményét, hogy maga a vágás is hechsher, akkor az anya sem vált előkészítetté, és vele együtt a magzat sem. Ezért kell a folyó.

Élő állat, amely ételnek számít

A brájta Rabbi Yosei HaGelili véleményét tükrözi. Szerinte a ben pekuah (בן פקועה), noha él, halachikusan ételként kezelhető. Ezért ha megfelelő hechsher után tisztátalansággal találkozik, felveszi a tisztátalanságot.

A bölcsek viszont nem fogadják el ezt. Szerintük egy élőlény nem válik ételként tisztátalanná, még akkor sem, ha ben pekuah. Élő lényként megőrzi azt az általános szabályt, hogy élő állat nem vesz fel ételtisztátalanságot. Élő ember persze válhat tisztátalanná, de élő állat normál esetben nem.

Beit Shammai, halak és a halál határa

A Talmud Rabbi Yosei HaGelilit Beit Shammai álláspontjához kapcsolja. Beit Shammai szerint a halak már akkor ételnek számítanak, amikor kihalásszák őket, még ha nem is haltak meg teljesen. Rabbi Akiva szerint még tovább megyünk: ha a hal már nem életképes, akkor is ételnek számít, még ha vergődik. Rabbi Shimon szerint csak a teljes halál pillanatától válik étellé.

Köves Slomó rabbi ennek kapcsán kiemelte a különbséget: „meghalt” és „már nem képes élni” nem ugyanaz. A hal, amelyet visszadobnának a vízbe, de már nem maradna életben, Rabbi Akiva szerint már halottnak számíthat az étel-tisztátalanság szempontjából.

Sérült hal: van-e tréfli státusz halaknál?

A Talmud ezután felteszi: mi a helyzet egy hallal, amely halálos sérülést kapott? Ha az állatoknál a tereifah (טרפה) olyan sérülést jelent, amely miatt az állat nem élne hosszú ideig, vajon a halnál is mondjuk-e, hogy egy ilyen sérülés már ételstátuszt ad?

A kérdés mindkét vélemény szerint értelmezhető. Aki szerint a tereifah sérülés nem feltétlenül bizonyít közeli halált egy állatnál, mondhatná, hogy halnál mégis igen, mert a hal gyengébb. Aki szerint az állatnál is valódi halálos sérülésről beszélünk, kérdezheti, hogy ez a halaknál is működik-e.

A Talmud válasza: teiku (תיקו). A kérdés nyitva marad.

Koraszülött magzat faggyúja

A következő téma a chelev (חלב), vagyis a tiltott faggyú. Mi a helyzet, ha az anyaállat elvetél egy még nem teljesen kifejlett magzatot? Tilos-e ennek a magzatnak a faggyúja úgy, mint egy felnőtt állaté?

Rabbi Yochanan szerint igen: amint a magzat világra jött, beáll a chelev tilalma. Reish Lakish szerint nem: a chelev tilalma csak akkor áll be, ha az állat teljesen kifejlődött, vagyis végig kitöltötte a vemhességi időt. Ha koraszülött, akkor faggyúja nem esik a chelev tilalma alá, bár más tilalom, például neveilah (נבלה), állattetem-tilalom még lehet rajta.

Egy másik változat szerint mindenki egyetért abban, hogy valódi koraszülöttnél nincs chelev-tilalom. A vita csak arról szól, ha a magzat már kilenc hónapos, teljesen kifejlett, de még nem született meg, és valaki benyúl az anyaállat méhébe, és letép belőle egy faggyúdarabot. Rabbi Yochanan szerint a teljes kifejlődés elég a tilalomhoz. Reish Lakish szerint a születés is szükséges.

Asham-áldozat és a magzat faggyúja

A Talmud az asham (אשם), vétek- vagy bűnáldozat esetéből próbál bizonyítani. Ha valaki asham-áldozatot hoz, és abban magzatot találnak, a magzat faggyúját nem kell az oltárra tenni. Innen tanuljuk, hogy más áldozatoknál sem kell a magzati faggyút az oltárra vinni.

A kérdés: ha Reish Lakish szerint egy meg nem született magzat faggyújánál eleve nincs chelev-tilalom, akkor miért kell külön tanítani, hogy nem kell az oltárra tenni? Hiszen a két szabály mintha együtt járna: ami nem kerül az oltárra, annak fogyasztása sem tilos chelevként.

Reish Lakish válasza: éppen innen tanulja, hogy nincs chelev-tilalom. A Tóra ashamra vonatkozó kifejezése tanítja, hogy a magzat faggyúja nem kapja meg a rendes chelev státuszt.

Más változat szerint Rabbi Yochanan ellen fordul a kérdés: ha a magzat faggyúja tilos, miért nem kell az oltárra tenni? Erre az a válasz, hogy a chelev-tilalom és az oltárra vitel nem teljesen azonos szabály. Például egy megszületett állat faggyúján már fennállhat a tilalom, de áldozatként csak nyolcnapos kortól lehet oltárra vinni. Vagyis nem minden fogyasztási tilalom jár együtt azonnali oltári alkalmassággal.

Tréfli anyaállatban talált élő magzat

A következő kérdés: mi történik, ha valaki levág egy anyaállatot, majd kiderül, hogy az anyaállat tereifah (טרפה) volt, vagyis olyan sérülése volt, amely miatt nem fogyasztható. Ha benne találnak egy élő, kilenc hónapos magzatot, fogyasztható-e?

Rabbi Meir szerint, aki egy teljesen kifejlett élő magzatot különálló állatnak tart, a válasz igen: külön le kell vágni, és kóser lesz. Az anya tréfli státusza nem határozza meg őt.

A bölcsek szerint normál esetben az anyaállat vágása engedi meg a magzatot. Itt viszont az anya vágása nem engedte meg az anyát sem, mert az tréfli volt. Felmerülhetne, hogy a magzatot sem engedi meg. Rava azonban azt mondja: ilyen esetben a magzat saját két simanim (סימנים), vagyis légcső és nyelőcső elvágása által megengedhető. Ha az anya két simanja nem működött, működhet a magzat két simanja.

Ajándékok a kohénnak és neveilah-mentesség

A brájta szerint ha valaki tréfli anyaállatot vág le, és abban kilenc hónapos élő magzatot talál, azt a magzatot külön le kell vágni. Mint minden profán célra levágott kóser állatnál, a kohénnak járnak bizonyos ajándékok: az első láb, az állkapocs és a gyomor részei.

Ha viszont ez a magzat meghal, mielőtt levágnák, nem válik neveilah-vá olyan értelemben, hogy hordozás által tisztátalanná tegyen. Az anyaállat levágása annyiban mégis hatott rá, hogy a tetemtisztátalanság egy részétől mentesítette.

Ez elsőre ellentmondásos: az evési engedélyhez saját vágás kell, de a tetemtisztátalanság alól az anya vágása már részben mentesít. Rava szerint azonban ez éppen a bölcsek álláspontjának finomítása: négy simant veszünk figyelembe. Ha az anya két simanja nem elég az evéshez, akkor a magzat két simanja megoldhatja. De az anya vágása önmagában is számít valamennyire a neveilah-státusz feloldásában.

Rabbi Shimon Shezuri és a ben pekuah gyakorlati esete

A Misna végén Rabbi Shimon Shezuri azt mondja: ha a ben pekuah élve kijön, akár éveken át szánt, vet, arat, végül mégsem kell levágni, mert az anyja vágása már megengedte. A Talmud megkérdezi: miben különbözik ez az első véleménytől?

A különbség az, hogy az első vélemény szerint a rabbik elrendelték: ha a ben pekuah már a saját lábára állt a földön, mégis le kell vágni, nehogy az emberek félreértsék, és azt higgyék, egy közönséges állatot vágás nélkül is lehet enni. Rabbi Shimon Shezuri szerint azonban még ekkor sem kell levágni.

Ha a ben pekuah különleges ismertetőjelekkel rendelkezik — például nem hasított patájú, vagy már az apja is ilyen különleges státuszú volt —, akkor mindenki emlékezni fog rá, hogy ez kivételes állat, ezért még kisebb a félreértés veszélye.

Ben pekuah utóda

Rabbi Shimon Shezuri véleményével kapcsolatban felmerül az utódok kérdése. Ravin szerint Rabbi Yochanan Rabbi Shimon Shezuri véleményét követi magával a ben pekuah-val kapcsolatban, de nem feltétlenül az utódaival. Vagyis az eredeti magzatot nem kell levágni, de a leszármazottaira már más szabály vonatkozhat.

Rabbi Shmuel bar Aba esete ezt teszi gyakorlativá: egy medve megtámadott egy ben pekuah állatot. Mivel a medvetámadás miatt az állat tréfli lett volna, de eredetileg csak rabbinikus okból kellett volna levágni, Rav Ashi megengedte a vágását és fogyasztását. A kérdés az volt, miért kell egyáltalán levágni, ha Rabbi Shimon Shezuri szerint nem kell. Rav Ashi azonban azt a véleményt követte, hogy Shezuri engedménye nem feltétlenül minden leszármazottra vagy minden helyzetre terjed ki.

Mikor követjük Rabbi Shimon Shezurit?

A Talmud végül tisztázza, hogy nem mindenütt követjük Rabbi Shimon Shezurit. Rabbi Yochanan szerint csak két esetben áll a halacha Shezuri szerint.

Az egyik a halálos beteg ember, mesukan (מסוכן) esete. Ha valakit kivégzésre visznek, vagy halálos beteg, és azt mondja: „írjatok válólevelet a feleségemnek”, akkor még ha nem is mondja ki, hogy „adjátok oda neki”, úgy értjük, hogy ezt akarja. Ilyenkor a get (גט) megírható és átadható.

A másik a terumat ma’aser shel demai (תרומת מעשר של דמאי) esete. Ha valaki olyan terményt vett egy am ha-aretz (עם הארץ) embertől, akiről nem tudjuk, leadta-e a tizedeket, majd a leválasztott truma visszakeveredik a terménybe, Rabbi Shimon Shezuri szerint még hétköznap is meg lehet kérdezni az am ha-aretzet. Ha azt mondja, hogy adott tizedet, lehet rá hagyatkozni, hogy ne váljon az egész keverék tiltottá.

A mai lap tanulsága

A Chulin 75 azt mutatja meg, hogy a ben pekuah státusza nem fér bele egyszerű kategóriákba. Él, de ételként is kezelhető. Állat, de vágás szempontjából már lehet, hogy „kész”. Az anya része, de bizonyos esetekben külön entitás. Tisztátalanságot felvehet, de csak akkor, ha ételként előkészítették. A vére és faggyúja külön kérdés, utódai pedig újabb bonyodalmakat nyitnak.

Köves Slomó rabbi előadásából az derül ki: a Talmud nem hagyja, hogy egyetlen címkével lezárjuk a kérdést. A ben pekuah egyszerre élő állat, magzati maradvány, kész hús és halachikus kivétel — attól függően, melyik szabályrendszer felől nézzük.

Elhangzott példák röviden

• Ben pekuah (בן פקועה), anyaállatban talált magzat.
• Magzat és anya tisztátalansági fokozatának viszonya.
• Rabbi Yochanan: anya első fokú, magzat másodfokú tisztátalanság.
• Reish Lakish: anya és magzat ugyanaz a fokozat, mint dióhéj és dióbél.
• Hechsher (הכשר): étel előkészítése tisztátalanság felvételére.
• Víz, vér, bor, olaj, méz mint előkészítő folyadékok.
• Magzat kilógó lába és tisztátalansága.
• Anyaállat vágási vére mint hechsher.
• Rabbi Shimon véleménye: maga a shechitah is hechsher lehet.
• Shechitah yevashah (שחיטה יבשה), száraz vágás.
• Folyóba menő ben pekuah, majd temetőbe menés.
• Rabbi Yosei HaGelili: élő ben pekuah ételként tisztátalanná válhat.
• Bölcsek: élő állat nem vesz fel ételtisztátalanságot.
• Beit Shammai: hal kihalászásától ételnek számít.
• Rabbi Akiva: hal már akkor étel, ha nem életképes.
• Rabbi Shimon: hal csak teljes halála után étel.
• Vergődő hal példája.
• Halálos sérülést kapott hal kérdése.
• Teiku (תיקו): sérült hal státusza eldöntetlen.
• Koraszülött magzat faggyúja.
• Chelev (חלב), tiltott faggyú.
• Rabbi Yochanan: világrajövetel beállítja a chelev tilalmát.
• Reish Lakish: csak teljes kifejlődés után áll be.
• Kilenc hónapos, de még meg nem született magzatból letépett faggyú.
• Asham (אשם) áldozatban talált magzat faggyúja.
• Magzati faggyút nem kell oltárra tenni.
• Nyolcnaposnál fiatalabb állat nem alkalmas áldozatra.
• Tréfli anyaállatban talált élő kilenc hónapos magzat.
• Rabbi Meir szerint külön állatként levágható.
• Bölcsek szerint az anya vágása normál esetben hat rá, de tréfli anya esetén saját vágás kellhet.
• Négy simanim (סימנים): anya két simanja és magzat két simanja.
• Kohénnak járó ajándékok: első láb, állkapocs, gyomor.
• Magzat halála saját vágás előtt: nem teljes neveilah, mert az anya vágása részben mentesíti.
• Rabbi Shimon Shezuri: a ben pekuah éveken át élhet, mégsem kell levágni.
• Tanakama: ha lábára állt, rabbinikus okból le kell vágni.
• Különleges ismertetőjelű ben pekuah, például nem hasított pata.
• Ben pekuah utódainak kérdése.
• Medve által megtámadott ben pekuah esete.
• Rav Ashi gyakorlati döntése.
• Mesukan (מסוכן): halálos beteg vagy kivégzésre vitt ember get-ügye.
• Get (גט) írása és átadása.
• Terumat ma’aser shel demai (תרומת מעשר של דמאי).
• Am ha-aretz (עם הארץ) tanúsága kétségesen tizedelt termény ügyében.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud