Cimkék: Chulin  podcast

Élő borjú, amit már levágtak: lehet-e vágás nélkül kóser húst nevelni?

Köves Slomó rabbi mai előadása a Chulin 74. lapján a ben pekuah (בן פקועה) különös státuszát állítja középpontba: mi történik azzal a magzattal, amelyet az anyaállat kóser levágása után találnak meg az anyában? A Talmud alapelve szerint az anyaállat shechitah (שחיטה)-ja bizonyos esetekben a magzatot is megengedi. De mi van, ha a magzat már teljesen kifejlett, kilenc hónapos, és él? Kell-e külön levágni? Mi a helyzet a vérével, a tiltott faggyújával, a hátsó ínnal, vagy akár azzal, hogy később felhasználható-e elsőszülött szamár kiváltására? A lap egyik legprovokatívabb kérdése: lehet-e olyan élő állat, amely halachikusan már „levágottnak” számít?

Ben pekuah: magzat az anyaállatban

Köves Slomó rabbi először összefoglalta a korábbi tanulást. A ben pekuah (בן פקועה) olyan magzat, amelyet az anyaállat kóser levágása után találnak meg az anyában. Alapesetben ezt a magzatot nem kell külön levágni, mert az anyaállat testének részeként az anya shechitah (שחיטה)-ja őt is megengedi.

Ha a magzat még az anyában van, nem önálló, szabadon álló állatként kezeljük. Ezért ha az anyaállatot kóserül levágják, a benne lévő magzat fogyaszthatóvá válhat. A nehézségek akkor kezdődnek, amikor a magzat már kifejlett, él, vagy részben kilógott az anya testéből.

A kilógó láb és a nipoil kérdése

A korábbi vita szerint ha a magzat kidugta a lábát az anyaállatból, majd az anyaállatot levágták, Rabbi Meir szerint a kilógó láb neveilah (נבלה), vagyis állattetem státuszú. Mivel ez a láb érintkezik a magzat többi részével, Rabbi Meir szerint tisztátalanná teszi a magzat maradékát is.

A bölcsek szerint viszont a kilógó láb ugyan nem ehető, de nem lesz neveilah. Olyan, mint egy tereifah (טרפה) állat, amelyet kóserül levágtak: fogyasztani nem lehet, de tetemtisztátalanságot nem okoz.

A kérdés mögött az áll, hogy az anyaállat levágása nipoil (ניפול)-lá teszi-e a kilógó lábat, vagyis olyanná-e, mintha már levált volna. Rabbi Meir szerint igen; a bölcsek szerint nem.

Lifegő láb a főállaton

Köves Slomó rabbi ezután a főállat saját lifegő lábának esetét idézte fel. Mi van akkor, ha nem a magzatnak, hanem magának az anyaállatnak lóg a lába, szinte már csak bőr tartja? Ha az állatot kóserül levágják, a láb elválasztottnak számít-e?

Reish Lakish szerint Rabbi Meir és a bölcsek ugyanúgy vitatkoznak erről, mint a magzat kilógó lábánál. Rabbi Yochanan második változata szerint azonban ebben mindenki egyetért: a shechitah (שחיטה) nem teszi nipoil (ניפול)-lá a lifegő lábat. Vagyis nem tekintjük úgy, mintha a láb már a vágás előtt leesett volna. Ezért a láb az állat részeként mentesül a neveilah (נבלה) tisztátalansága alól.

A természetes halálnál viszont más a szabály. Ha az állat magától hal meg, a lifegő lábat elváltnak tekintjük, így az ever min ha-chai (אבר מן החי), élő állatról levált szerv státuszába kerül. Ez enyhébb, mint a neveilah: csak akkor tisztátalanít úgy, ha az egész szerv egyben van.

Honnan tudjuk, hogy a shechitah más, mint a halál?

A Talmud forrást keres arra, hogy természetes halálnál van nipoil (ניפול), de shechitah esetén nincs. A Tóra azt mondja: ami haláluk után rájuk esik, tisztátalan lesz. Ebből lehetne tanulni: a „haláluk után” kifejezés a természetes halálra vonatkozik, nem a vágás utáni állapotra.

A Talmud azonban visszakérdez: ez a vers eredetileg a nyolc tisztátalan csúszómászóról szól, nem állatokról. Ott nincs is shechitah. Köves Slomó rabbi magyarázata szerint a Talmud módszere az, hogy ha egy szó a saját kontextusában fölöslegesnek tűnik, megvizsgáljuk, felhasználható-e más kontextusban.

A csúszómászóknál a „haláluk után” kifejezés részben arra tanít, hogy csak akkor tisztátalanítanak, amíg nedvesek, közvetlenül haláluk után. Ha kiszáradnak, már nem ugyanaz a státuszuk. De mivel a kifejezés kétszer szerepel, az egyik előfordulásból mégis lehet tanulni az állatok halála és vágása közti különbségre.

Élő vagy halott magzat?

Rav Chisda szerint Rabbi Meir és a bölcsek vitája a kilógó magzatlábról csak akkor áll fenn, ha a magzat él. Ha az anyaállat levágása után a magzatot holtan találják, mindenki egyetért, hogy a vágás nipoil (ניפול)-lá teszi a kilógó lábat, vagyis a láb nem mentesül a tisztátalanság alól.

Rava ezzel vitatkozik, és azt mondja: a vita élő és halott magzatra egyaránt vonatkozik. A Talmud itt sem zárja le teljesen a vitát úgy, ahogy a mai olvasó talán várná. Köves Slomó rabbi egy hallgatói megjegyzéshez kapcsolódva rámutatott: a Talmud gondolkodásmódjában nem mindig az a cél, hogy minden vitát azonnal lezárjon. A nyitva hagyott vélemények későbbi halachikus mozgásteret is teremtenek.

A halacha és a mozgástér

Az előadás egyik elvi kitérője arról szólt, hogy a zsidó jog egyszerre konzervatív és rugalmas. Köves Slomó rabbi szerint a halacha szigorú keretrendszer, de a viták, értelmezések és nyitva hagyott kérdések miatt mégis van benne belső mozgástér.

Ez a kettősség szerinte a zsidó gondolkodás egyik nagy ereje: nem sodródik el teljes relativizmusba, de nem is merevedik meg teljesen. Olyan, mint egy űrhajós, aki kint lebeg az űrben, de közben oda van kötve a földhöz.

Ben shemonah: a nyolc hónapos, életképtelen állat

A Misna végén felmerül a ben shemonah (בן שמונה), vagyis nyolc hónapra született állat esete. A leirat szerint a tehén vemhessége kilenc hónap, így a nyolc hónaposan született borjú életképtelennek számít. Ezt a Talmud nem egyszerűen tréflinek, hanem olyan lénynek tekinti, amelynek esetében a vágás nem működik: sem fogyaszthatóvá, sem tisztává nem teszi.

A kérdés az, hogyan egyeztethető ez össze azzal a brájtával, amely úgy fogalmaz, hogy a nyolc hónapos állat „fajtájánál” mégis van vágás. A válasz: ha még az anyja méhében van, akkor az anyaállat levágása bizonyos értelemben működhet rá. De önállóan, megszületett életképtelen állatként a saját levágása nem teszi rendes kóser státuszúvá.

Le lehet-e vágni a magzatot az anya méhében?

A Talmud ezután egészen egzotikus kérdést tesz fel: mi van, ha a shochet (שוחט) benyúl az anyaállatba, és még az anya méhében levágja a magzatot? Működik-e a magzat saját shechitah-ja az anya testén belül?

Ez a kérdés Rabbi Meir és a bölcsek szerint is feltehető. Rabbi Meir szerint egy kilenc hónapos, teljesen kifejlett magzat önálló állat, amelyet le kell vágni. De lehet, hogy csak akkor érvényes a vágása, ha már kijött az anyából. A bölcsek szerint az anya levágása elég a magzatnak, de ha valaki mégis külön levágná, kérdés, hogy ez bent érvényes vágásnak számít-e.

A Talmud megpróbál bizonyítékot hozni abból, hogy ha egy állat sérüléssel született, a shechitah mégis mentesítheti a tisztátalanságtól, mert a fogantatás és a születés között lehetett olyan állapota, amikor működött volna rá a vágás. De a válasz szerint olyan esetről is beszélhetünk, amikor az állat már fogantatásától kezdve tréfli volt, például öt lábbal fogant. Így a kérdés nem dönthető el ilyen egyszerűen.

Új Misna: kifejletlen és kifejlett magzat

Az új Misna szerint ha valaki levág egy anyaállatot, és benne magzatot talál, akkor a következő szabályok érvényesek.

Ha a magzat még nem teljesen kifejlett, akkor akár él, akár halott, meg lehet enni az anyaállat vágása alapján. Ha viszont teljesen kifejlett, kilenc hónapos magzatról van szó, Rabbi Meir szerint csak akkor ehető az anyaállat vágása által, ha halott. Ha élve találják, külön le kell vágni.

A bölcsek ezzel szemben azt mondják: még a teljesen kifejlett, élő, kilenc hónapos magzatot is megengedi az anyaállat vágása. Sőt, ha kiveszik, és ez az állat éveken át él, szánt, arat, jár-kel, akkor sem kell soha külön levágni. Halachikusan már az anyja levágása megengedte.

Ha viszont az anyaállatot nem kóserül ölték meg, és élő magzatot találnak benne, akkor a magzat saját vágással megengedhető lehet.

Vér, faggyú és hátsó ín

Rabbi Shimon ben Lakish szerint a ben pekuah (בן פקועה) engedménye csak a shechitah szükségességére vonatkozik, más állati tilalmakra nem. A vért mindenképpen ki kell folyatni. Felmerül a chelev (חלב), a tiltott faggyú, valamint a gid ha-nasheh (גיד הנשה), a hátsó ín tilalma is.

A Talmud először azt vizsgálja, hogy a kilenc hónapos magzat faggyúja tilos-e. Ez Rabbi Meir és a bölcsek alapvitáját követi: Rabbi Meir szerint a kifejlett magzat önálló állat, ezért faggyúja is tilos; a bölcsek szerint, akik szerint az anyaállat részeként kezeljük, ez nem ilyen egyértelmű.

A hátsó ín körüli zsírréteggel kapcsolatban is vita van, hogy mennyit kell eltávolítani. Köves Slomó rabbi végül úgy magyarázta: a ben pekuah engedménye csak azt jelenti, hogy nem kell külön levágni. De minden más állatra vonatkozó tilalom — például a vele való fajkeverés, a tiltott szántás vagy a bestialitás tilalma — továbbra is vonatkozik rá. Állatnak minősül.

A vér: tilos, de jár-e érte karet?

A Misna szerint a ben pekuah vérét ki kell folyatni. Felmerül azonban: ha a bölcsek szerint ez az állat az anya vágása által már megengedett, akkor a vére milyen súlyú tilalom alá esik?

Köves Slomó rabbi elmagyarázta: a vértilalom legsúlyosabb formája az a vér, amely az élet távozásával jön ki, mert ki ha-dam hu ha-nefesh (כי הדם הוא הנפש) — a vér a lélek hordozója. Az ilyen vér evéséért karet (כרת) jár.

A végén csöpögő vér, dam ha-tamtzit (דם התמצית), enyhébb kategória. A ben pekuah vére is ehhez hasonlítható: tilos, de nem feltétlenül jár érte karet, mert nem az ő saját vágásakor távozó, életet megszüntető vérként jelenik meg.

Rabbi Yehudah általában súlyosabban kezeli a dam ha-tamtzitot, de Köves Slomó rabbi magyarázata szerint itt más a logika: a magzatnál a vér nem a saját halálának pillanatában jön ki, ezért nem ugyanolyan, mint egy rendes állat vágási vére.

Lehet-e ben pekuah-val elsőszülött szamarat kiváltani?

A lap vége egy új kérdést vet fel: lehet-e ben pekuah (בן פקועה) báránnyal kiváltani egy elsőszülött szamarat, peter chamor (פטר חמור)? A Tóra szerint az elsőszülött szamarat báránnyal kell kiváltani.

Rabbi Meir szerint, aki a teljesen kifejlett ben pekuah-t önálló állatnak tekinti, a kérdés egyszerűbb: lehetne használni. A kérdés főként a bölcsek szerint merül fel. Ha a ben pekuah már olyan, mintha levágott hús lenne, akkor nem alkalmas kiváltásra. De ha jön-megy, szaladgál, élő bárányként viselkedik, talán mégis alkalmas.

Mar Zutra szerint nem lehet használni. Rav Ashi szerint viszont a halacha az, hogy lehet.

Mar Zutra érvelése szerint a Tóra ismétli a „váltsd ki” kifejezést, és ebből tanuljuk, hogy csak normál bárány használható, nem ben pekuah. Rav Ashi erre azt mondja: ha ilyen szigorúan olvassuk a „bárány” fogalmát, akkor más korlátozásokat is be kellene vezetni, például hogy csak olyan állat legyen, mint a peszachi áldozat. Mivel ezt nem mondjuk, a ben pekuah kizárása sem szükségszerű.

A mai lap tanulsága

A Chulin 74 fő kérdése az, hogy egy élő állat mikor számít önállónak. A ben pekuah egyszerre élő állat és az anya vágása által már megengedett „belső rész”. A Talmud ennek minden következményét végigviszi: kell-e levágni, tilos-e a vére, vonatkozik-e rá a faggyú és a hátsó ín tilalma, használható-e kiváltásra, és mi történik, ha még az anya méhében próbálják levágni.

Köves Slomó rabbi előadásából világossá válik: a halacha itt nem biológiai egyszerűséggel dolgozik. Egy borjú lehet élő, járhat-kelhet, mégis lehet, hogy a vágás szempontjából már az anyja levágása óta „kész”. A Talmud provokatív kérdése ezért így hangzik: ha egy állat él, de halachikusan már levágták, akkor pontosan minek számít?

Elhangzott példák röviden

• Ben pekuah (בן פקועה): anyaállatban talált magzat.
• Anyaállat shechitah (שחיטה)-ja által megengedett magzat.
• Magzat kidugja a lábát.
• A kilógó lábat az anyaállat levágása előtt levágják.
• A kilógó lábat az anyaállat levágása után vágják le.
• Rabbi Meir szerint a kilógó láb neveilah (נבלה).
• A bölcsek szerint a láb nem ehető, de nem neveilah.
• Nipoil (ניפול): elváltnak, leesettnek tekintés.
• Főállat lifegő lába.
• Reish Lakish szerint ugyanaz a vita a főállat lifegő lábánál is.
• Rabbi Yochanan szerint shechitah esetén nincs nipoil.
• Természetes halál esetén van nipoil.
• Ever min ha-chai (אבר מן החי): élő állatról levált szerv.
• Neveilah és ever min ha-chai tisztátalansági különbsége.
• Lifegő láb fogyasztása shechitah után.
• Lifegő láb fogyasztása természetes halál után.
• Basar ba-sadeh tereifah (בשר בשדה טרפה).
• Nyolc tisztátalan csúszómászó.
• Kiszáradt csúszómászó, amely már nem tisztátalanít.
• Városligeti vízi állatok, amelyek kiszáradtak a falon.
• Élő és halott magzat különbsége Rav Chisda szerint.
• Rava szerint a vita élő és halott magzatra is vonatkozik.
• A halacha nyitva hagyott vitái.
• Ben shemonah (בן שמונה), nyolc hónapos életképtelen állat.
• Nyolc hónapos magzat, amelynél a vágás nem működik.
• Magzat levágása az anya méhén belül.
• Laparoszkópiához hasonlított elméleti eset.
• Ötlábú, már fogantatásától tréfli állat.
• Kifejletlen magzat: élve vagy halva is ehető az anya vágása alapján.
• Kilenc hónapos halott magzat Rabbi Meir szerint ehető.
• Kilenc hónapos élő magzat Rabbi Meir szerint külön shechitah-t igényel.
• Bölcsek szerint a kilenc hónapos élő magzatot is megengedi az anya vágása.
• Évekig élő ben pekuah, amelyet soha nem kell külön levágni.
• Nem kóserül megölt anyaállatban talált magzat saját vágása.
• Vér kifolyatása.
• Chelev (חלב), tiltott faggyú.
• Gid ha-nasheh (גיד הנשה), hátsó ín.
• Bestialitás tilalma a ben pekuah esetében is.
• Különböző fajokkal való közös szántás tilalma.
• Dam ha-tamtzit (דם התמצית), végén csöpögő vér.
• Karet (כרת) a súlyos vértilalom esetében.
• Elsőszülött szamár, peter chamor (פטר חמור).
• Ben pekuah bárány használata kiváltásra.
• Mar Zutra szerint nem használható.
• Rav Ashi szerint a halacha: használható.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud