Cimkék: Chulin  podcast

Ha úgyis le fogják vágni, már most levágottnak számít?

Köves Slomó rabbi mai előadása a Chulin 73. lapján tovább bontja azt a különös kérdést, amely az előző lapokon kezdődött: mi történik azzal a magzati lábbal, amely már kilógott az anyaállatból, amikor az anyaállatot levágták? Rabbi Meir szerint ez a láb neveilah (נבלה), állattetem státuszú, és tisztátalanná teszi a magzat többi részét. A bölcsek szerint nem: a láb ugyan nem fogyasztható, de nem válik állattetemmé, mert az anyaállat shechitah (שחיטה)-ja legalább a tetemtisztátalanság alól mentesíti. A mai lap azzal a kérdéssel mélyíti el a vitát, hogy a rejtett érintés mikor számít érintésnek, és mikor tekintünk valamit már most levágottnak csak azért, mert a sorsa eleve a levágás.

A rejtett érintés problémája

Köves Slomó rabbi az előző napi tanulásra emlékeztetett: a magzat kilógó lába és a magzat többi része a szülőcsatorna rejtett terében érintkezik. Márpedig tanultuk, hogy a beit ha-setarim (בית הסתרים), vagyis a test rejtett helyén történő érintés nem számít teljes értékű érintésnek a tisztátalanság átadásában.

Ezért nehéz Rabbi Meir véleménye: ha a kilógó láb neveilah, hogyan teszi tisztátalanná a magzat maradékát, amikor az érintkezés rejtett helyen történik?

Két válasz hangzott el. Ulla szerint a probléma nem az addigi passzív érintkezés, hanem a levágás pillanata. Amikor a kilógó lábat levágják, óhatatlanul érintkezik a vágási felülettel, és ekkor adja át a tisztátalanságot.

Ravina szerint ennél egyszerűbb a magyarázat: a magzati láb úgyis levágásra vár, ezért már most olyannak tekintjük, mintha le lenne vágva.

Kol ha-omed le-higazez: ami levágásra vár, mintha le lenne vágva

Ravina magyarázata azon az elven alapul, hogy kol ha-omed le-higazez ke-gazuz dami (כל העומד להיגזז כגזוז דמי) — minden, ami levágásra, lenyesésre vár, olyannak számít, mintha már le lenne vágva.

Köves Slomó rabbi ezt egy tisztátalan edény példájával magyarázta. Ha van egy edény, amelyet meg kell meríteni a mikveh (מקוה) vizében, de van egy túl hosszú fogója, amelyet később le fognak törni, Rabbi Meir szerint elég a fogóig bemártani. Ami úgyis le lesz törve, azt már most úgy tekintjük, mintha nem volna az edény része.

A bölcsek az edény esetében nem feltétlenül értenek egyet, mert a fogót talán mégsem törik le. A magzati lábnál azonban erősebb az érv: az a kilógó, tiltott testrész mindenképp levágásra ítéltetik. Ételről van szó, amelyet előbb-utóbb feldolgoznának. Ezért még a bölcsek is elismerhetik, hogy a láb olyan, mintha már le lenne vágva.

Ha pedig már levágottnak tekintjük, akkor az érintkezés nem rejtett belső érintkezés, hanem olyan, mintha egy levágott lábat odatennének a magzat fő testének vágási helyéhez. Így Rabbi Meir szerint érthető, hogyan tisztátalaníthatja a magzat többi részét.

Miért mondja a Misna, hogy utána vágják le a lábat?

A Talmud Ravina magyarázatára nehézséget vet fel. A Misna úgy fogalmaz: a magzat kidugta a lábát, levágták az anyját, majd utána levágták a lábat. Ulla szerint ez világos: a láb tényleges levágásakor történik az érintkezés, amely tisztátalanít.

Ravina szerint viszont a láb már azelőtt is úgy számít, mintha le lenne vágva. Akkor a Misna miért említi, hogy később ténylegesen levágták?

A válasz: a Misna első fele is a levágás nyelvét használja — ott az a sorrend, hogy előbb levágják a kilógó lábat, utána az anyaállatot. A második rész ugyanebből a szerkezetből építkezik. Valójában Ravina szerint a láb későbbi tényleges levágása nélkül is működne a szabály: már az anyaállat levágásakor olyan a láb státusza, mintha levágták volna.

Miért mondják a bölcsek, hogy „csak annyiban tisztátalan”?

A bölcsek Rabbi Meirrel szemben azt mondják: a kilógó láb csak olyan, mint egy tereifah (טרפה) állat, amelyet kóserül levágtak. Ez elsőre furcsa megfogalmazás, mert egy kóserül levágott tereifah nem lesz neveilah, tehát nem tisztátalanít tetemként.

Köves Slomó rabbi elmagyarázta: mégis van rajta egy enyhe, rabbinikus tisztátalansági vonatkozás. Ha egy eltréfliződött állatot kóserül levágnak, az ugyan nem lesz tetemtisztátalanság forrása, de a rabbik elrendelték, hogy ha szentélyi áldozati húshoz ér, azt tisztátalanná tegye. Ezt a szabályt a leirat terefat kodashim (טרפת קדשים) jellegű tisztátalanságként magyarázza.

Ezért mondhatják a bölcsek, hogy a kilógó láb „csak annyiban” tisztátalan, mint egy levágott tereifah: nem neveilah, de nem is teljesen közömbös minden szentélyi kontextusban.

Rabbi Meir kérdése: ha tisztává teszi, tegye ehetővé is

A brájta részletesebben kibontja Rabbi Meir és a bölcsek párbeszédét. Rabbi Meir azt kérdezi: ha szerintetek az anyaállat levágása mentesíti a kilógó lábat a neveilah-tisztátalanság alól, akkor miért nem teszi fogyaszthatóvá is?

A bölcsek válasza: nem minden shechitah (שחיטה) működik teljes erővel. Van, amikor a vágás csak a tisztátalanságot oldja fel, de az étkezési tilalmat nem. Ilyen a tereifah állat: ha kóserül levágják, nem válik fogyaszthatóvá, de nem lesz neveilah.

Vagyis a shechitah hatása differenciálható: működhet a tum’ah (טומאה), tisztátalanság ellen, miközben nem működik az evési engedély irányában.

Rabbi Meir ellenvetése: másik test, másik állat

Rabbi Meir azonban ezt nem fogadja el. Szerinte a tereifah példája nem hasonlít a magzat kilógó lábához. A tereifah esetében ugyanannak az állatnak a sérült szerveiről van szó. Itt viszont az anyaállat levágása egy másik test, a magzat kilógó szervére hatna.

Hogyan működhetne félig egy állat shechitah-ja egy másik állat testrészére? Ha működik, miért nem engedi meg teljesen? Ha nem működik, miért mentené meg a neveilah státusztól?

A bölcsek erre egy ellenpéldát hoznak: az anyaállat levágása bizonyos esetekben még erősebben működik a magzatra, mint magára az anyaállatra.

A magzat lába és az anyaállat epéje

A bölcsek példája a következő. Ha valaki az anyaállat méhébe benyúlva levágja a magzat lábát, majd ezután levágja az anyaállatot, a magzat levágott lába fogyaszthatóvá válhat az anyaállat shechitah-ja által. A magzat, amíg nem született meg, az anyaállatban lévőként különleges státuszt élvez.

Ha viszont valaki az anyaállat saját epéjét vagy más szervét vágja le még az állat életében, majd utána levágja az anyaállatot, az a levágott anyai szerv nem válik fogyaszthatóvá.

Ebből a bölcsek azt mondják Rabbi Meirnek: látjuk, hogy az anyaállat shechitah-ja néha jobban működik a benne lévő magzatra, mint az anyaállat saját levágott szervére. Ezért nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy ami másik testhez tartozik, arra a vágás nem hathat.

A kilógó láb és az anyaállat lötyögő lába

A lap második nagy témája az összehasonlítás: mi a különbség a magzat kilógó lába és az anyaállat saját, már majdnem levált, lötyögő lába között?

Képzeljünk el egy állatot, amelynek a lába már alig kapcsolódik, „lifeg-lifeg”, csak bőr tartja. Jön a shochet (שוחט), és levágja az állatot. Mi a láb státusza?

Reish Lakish szerint Rabbi Meir és a bölcsek ugyanúgy vitatkoznak erről is, mint a magzat kilógó lábáról. Rabbi Yochanan első változatban azt mondta volna, hogy ebben mindenki egyetért: a főállat lötyögő lába neveilah vagy ahhoz hasonló státuszt kap. A Talmud azonban ezt nehezen illeszti Rabbi Meir saját érveléséhez, ezért végül másik változat kerül elő.

A végsőbb irány szerint a magzat kilógó lábánál van vita, de az anyaállat saját lötyögő lábánál mindenki egyetért, hogy a shechitah tisztává teszi.

Ever min ha-chai: élő állatból származó szerv

A vita megértéséhez előkerül az ever min ha-chai (אבר מן החי) fogalma: élő állatról levágott testrész. Ez nem teljesen ugyanaz, mint a neveilah (נבלה). A neveilah egy állattetem, amelynek akár egy húsdarabja is tisztátalanít. Az ever min ha-chai viszont csak akkor hordoz hasonló tisztátalanságot, ha az egész szerv egyben van.

Ha egy állat lába még életében levált vagy levágottnak tekintendő, akkor nem neveilah, hanem ever min ha-chai kategóriába kerülhet. Ez finom, de döntő különbség a tisztátalansági fokozatok között.

Nipol: leesettnek tekintjük-e?

A Talmud kulcsszava itt a nipol (ניפול), vagyis „leesettnek számít-e”. Ha az állat természetes halállal hal meg, és előtte volt egy lötyögő lába, kérdés: úgy tekintjük-e, hogy a láb még az állat életében „leesett”, vagy a halál pillanatában a tetem része lett?

Ha nem tekintjük leesettnek, akkor a láb is a neveilah része. Ha leesettnek tekintjük, akkor ever min ha-chai státusza van: hasonlít a neveilah-hoz, de csak egész szervként tisztátalanít.

A shechitah esetében más az eredmény. Ha a kóser vágás után nem mondjuk, hogy a láb már leesettnek számított, akkor az állat többi részével együtt a shechitah hatása alá kerül, és nem lesz neveilah. Legfeljebb a tereifah-ra jellemző enyhe, rabbinikus szintű tisztátalansági vonatkozása marad.

Halál és shechitah fordított hatása

A lap egyik legfontosabb különbségtétele: a természetes halál és a shechitah nem ugyanúgy viselkedik a lötyögő szervvel.

Természetes halálnál a Talmud azt mondja: a lötyögő szervet úgy tekintjük, mintha még életében leesett volna. Ezért nem neveilah, hanem ever min ha-chai.

Shechitah esetén viszont nem mondjuk ezt. A lötyögő szerv az állat részeként marad, és a shechitah legalább a tetemtisztátalanság alól mentesíti.

Köves Slomó rabbi táblán három szintet különített el:

• tereifah (טרפה), amit kóserül levágtak: csak enyhe, szentélyi húsra vonatkozó rabbinikus tisztátalanság;
• ever min ha-chai (אבר מן החי): csak egész szervként tisztátalanít;
• neveilah (נבלה): már egy kis húsdarabja is tisztátalanít.

Hechsher: mikor válik az étel fogékonnyá tisztátalanságra?

A Talmud egy másik Misnát is hoz. Ha az állatot levágják, az állat húsa önmagában nem tisztátalan. Ahhoz, hogy külső tisztátalanságot felvehessen, szüksége van hechsher (הכשר)-re: előkészítésre azáltal, hogy valamelyik meghatározott folyadék nedvesíti.

A kérdés: a saját vágási vére előkészíti-e az állat húsát arra, hogy tisztátalanságot vehessen fel?

Rabbi Meir szerint igen, Rabbi Shimon szerint nem. A leirat szerint itt az is kérdés, hogy a többes szám mire vonatkozik: csak az állat testéből és a lötyögő szervből leváló húsdarabokra, vagy magára a főállatra és a lötyögő szervre is. A Talmud azért elemzi ezt ilyen hosszan, mert ebből lehetne tévesen azt gondolni, hogy a shechitah esetében is van nipol (ניפול), vagyis hogy a lötyögő szerv már leesettnek számít. Ezért kell külön kimondani: halálnál van nipol, shechitah-nál nincs nipol.

Miért kellett mindezt külön tanítani?

A Talmud megkérdezi: ha mindezt már Misnákból tudjuk, miért kell Rav Yosefnek vagy Rabbi Yochanan nevében külön megfogalmazni?

A válasz: a korábbi Misnák félreérthetők. Lehetett volna azt gondolni, hogy csak az állat fő húsáról beszélnek, nem a lötyögő szervről. Vagy hogy a többes szám csak különböző húsdarabokra vonatkozik, nem a főállatra és a hozzá kapcsolódó, problémás szervre. Ezért kellett külön kimondani a különbséget: természetes halál esetén a lötyögő szerv leesettnek számít, shechitah esetén nem.

Ez a tisztázás azért fontos, mert ugyanaz a szerv más státuszba kerülhet attól függően, hogy az állat meghalt vagy kóser vágással vágták le.

A mai lap tanulsága

A Chulin 73 azt mutatja meg, hogy a Talmudban a „még rajta van” és a „már levált” nem puszta fizikai kérdés. Van, ami ténylegesen még kapcsolódik, de halachikusan már levágottnak számít; van, ami lifeg, de a shechitah mégis az állat részének tekinti. A döntő nemcsak az anatómia, hanem az is, mire vár az adott testrész, milyen folyamatban van, és milyen jogi esemény következik: természetes halál, kóser vágás vagy későbbi levágás.

Köves Slomó rabbi előadása alapján a lap fő dilemmája így foglalható össze: a halacha nem egyszerűen azt kérdezi, hogy egy szerv fizikailag hol van, hanem azt is, hogy a sorsa már eldőlt-e.

Elhangzott példák röviden

• Magzat kilógó lába az anyaállat levágása után.
• Rabbi Meir szerint a kilógó láb neveilah (נבלה).
• A bölcsek szerint a kilógó láb nem ehető, de nem neveilah.
• Beit ha-setarim (בית הסתרים): rejtett helyen történő érintés.
• Ulla magyarázata: a láb levágásakor érintkezik a vágási felülettel.
• Ravina magyarázata: ami levágásra vár, már levágottnak számít.
• Kol ha-omed le-higazez ke-gazuz dami (כל העומד להיגזז כגזוז דמי).
• Tisztátalan edény túl hosszú fogóval.
• Edény bemerítése a mikveh (מקוה) vizébe.
• Rabbi Meir szerint elég a levágandó fogóig bemártani.
• A bölcsek szerint az egész edényt be kell meríteni.
• Ételként kezelt kilógó láb, amely mindenképp levágásra vár.
• Misna első és második fele azonos szerkezettel.
• Tereifah (טרפה), amelyet kóserül levágtak.
• Levágott tereifah enyhe rabbinikus tisztátalansága áldozati húsnál.
• Terefat kodashim (טרפת קדשים) jellegű eset.
• Rabbi Meir kérdése: ha a shechitah tisztává teszi, tegye fogyaszthatóvá is.
• Bölcsek válasza: a shechitah működhet részlegesen.
• Tereifah állat: nem ehető, de nem neveilah.
• Magzat lábának levágása az anyaállaton belül.
• Anyaállat epéjének levágása.
• Az anyaállat shechitah-ja erősebben hat a magzatra, mint saját levágott szervére.
• Anyaállat saját lötyögő lába.
• Reish Lakish szerint ugyanaz a vita, mint a magzat kilógó lábánál.
• Rabbi Yochanan változatai: előbb mindenki tisztátalannak, majd mindenki tisztának tartja a főállat lötyögő lábát.
• Ever min ha-chai (אבר מן החי): élő állatból származó szerv.
• Neveilah és ever min ha-chai különbsége: húsdarab vagy egész szerv.
• Nipol (ניפול): leesettnek tekintés.
• Természetes halál esetén a lötyögő szerv leesettnek számít.
• Shechitah esetén a lötyögő szerv nem számít leesettnek.
• A főállat húsa természetes halál után.
• A lötyögő szerv státusza természetes halál után.
• A főállat és lötyögő szerv státusza kóser vágás után.
• Hechsher (הכשר): étel előkészítése tisztátalanság felvételére.
• Saját vér mint lehetséges hechsher.
• Rabbi Meir és Rabbi Shimon vitája a vágási vér előkészítő szerepéről.
• Főállatból leesett húsdarab és lötyögő szervből leesett húsdarab.
• A szükséges tisztázás: halálnál van nipol, shechitah-nál nincs nipol.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud