Cimkék: Chulin  podcast

Meg lehet-e enni azt a lábat, amelyik már „kint járt”?

Köves Slomó rabbi a Chulin traktátus új fejezetét egy különösen éles határkérdéssel nyitja: mikor számít egy magzat megszületettnek, és mi történik azzal a testrészével, amelyik már elhagyta az anyaállat testét, majd visszahúzódott? A Talmud alapszabálya szerint ha egy kóserül levágott anyaállatban magzatot találnak, azt már nem kell külön levágni, mert az anya shechitah (שחיטה)-ja őt is megengedi. De mi van akkor, ha a magzat már kidugta a lábát? A fejét? Vagy csak a láb egy része volt kint, a másik része a szülőcsatornában maradt? A mai tanulás arról szól, hogy a születés nemcsak biológiai pillanat, hanem halachikus határátlépés is.

Az új fejezet alapszabálya: a magzat az anya levágásával megengedett

Köves Slomó rabbi azzal kezdte, hogy ha egy állatot kóserül levágnak, és a bendőjében vagy méhében magzatot találnak, akkor azt a magzatot nem kell külön levágni. Ha halott, úgy fogyasztható, mint az anyaállat része. Ha él, akkor sem kell külön shechitah (שחיטה), mert az anya levágása őt is „levágottnak” tekinti.

Ez a szabály azért különleges, mert a magzat már önálló állatnak látszik, de halachikusan még az anyaállat testén belül van. A kérdés akkor válik bonyolulttá, amikor a magzat egy része már kilépett az anya testéből.

Láb vagy fej: mikor számít születésnek?

A Misna első esete szerint ha az állatnak nehéz a szülése, és a magzat kinyújtja a lábát, majd visszahúzza, az anyaállat levágása után a magzat fogyasztása megengedett. Ha viszont a magzat a fejét dugta ki, akkor még ha vissza is húzta, már megszületettnek számít, ezért az anya levágása nem engedi meg.

A fej tehát döntő határ. Ha egyszer megjelent, a magzat már nem tekinthető az anya testében rejtőző belső résznek. A lábnál viszont a Talmud vitatkozik: vajon a visszahúzott láb is megengedett, vagy csak maga a magzat?

A Misna kétértelmű mondata

Köves Slomó rabbi rámutatott, hogy a Misna megfogalmazása nem teljesen egyértelmű. Amikor azt mondja, hogy „fogyasztása megengedett”, mire vonatkozik ez?

Két lehetőség van:

• a magzat megengedett, de a kinyújtott láb nem;
• a magzat is megengedett, és maga a visszahúzott láb is megengedett.

Ez lesz a lap fő vitája. Rav szerint csak a magzat megengedett, de a láb tilos. Rabbi Yochanan szerint viszont a láb is megengedett, ha visszahúzta az anyaállat levágása előtt.

Rav álláspontja: a láb már kilépett a helyéről

Rav Yehudah Rav nevében azt mondja: evar atzmo asur (אבר עצמו אסור), vagyis maga a kinyújtott testrész tilos. A magzat megengedett, de az a láb, amelyik már kint volt, nem.

Ennek alapja a Tóra verse: basar ba-sadeh tereifah lo tochelu (בשר בשדה טרפה לא תאכלו) — „húst a mezőn, tréfát, ne egyetek”. A „mezőn” kifejezést a Talmud itt nem szó szerint földrajzi helyként érti, hanem úgy: minden hús, amely kikerült abból a halachikus „térből”, amely megengedetté tenné, tilossá válik. Ha egy áldozati hús kimegy a neki kijelölt területről, tilos lesz akkor is, ha visszaviszik. Ugyanígy a magzat lába is: ha kilépett az anya testéből, már elveszítette azt a státuszt, amelyet az anya levágása adott volna neki.

Mi a Misna újdonsága Rav szerint?

A Talmud nehézséget vet fel. Ha a Misna csak azt tanítja, hogy a magzat megengedett, ez nem újdonság. A magzat akkor is megengedett lenne, ha a lábat nem húzta volna vissza, hiszen a magzat többi része végig az anya testében maradt.

Erre az első válasz az, hogy a Misna első fele csak a második fele miatt ilyen formában szerepel. A lényeg talán az, hogy ha a fej jött ki, akkor már az egész magzat tilos. De ez sem tűnik igazi újdonságnak, mert más helyekről már tudjuk: a fej kibukkanása születésnek számít.

A Talmud ezért tovább pontosítja Rav álláspontját: a Misna újdonsága nem az egész magzat, és nem is a teljes láb, hanem az a rész, amely a szülőcsatornában volt. Ha a lábat visszahúzta, az a határrész még megengedett; ha nem húzta vissza, az is tilos.

A fej kibukkanása embernél és állatnál

A Talmud felidézi az elsőszülöttség törvényeit. Ha egy gyermek kidugta a fejét, majd visszahúzta, már születettnek számít. Ez kihat arra, ki számít elsőszülöttnek az öröklés vagy a pidyon ha-ben (פדיון הבן), az elsőszülött fiú kiváltása szempontjából.

Köves Slomó rabbi a Tóra történetéből is példát hozott: Jehudah és Tamar ikrei, Peretz és Zerach történetét. Zerach először a kezét dugta ki, ezért rákötöttek egy jelzőszalagot, de végül Peretz született meg elsőként. Ez a történet mutatja, hogy a kéz kibukkanása még nem feltétlenül teljes születés.

A Talmud különbséget tesz ember és állat között. Embernél az arc megjelenése különleges jelentőségű, mert minden ember arca egyedi. Állatnál viszont ezt külön kell tanítani: ott is a fej kibukkanása számít születésnek.

Méhlepény, fej és bizonytalan magzat

A Talmud másik forrása szerint ha egy állatból kijön a méhlepény egy része, akkor a bent maradt magzat kérdésessé válik. Lehet, hogy a kijött részben a fej volt, és ha a fej már kijött, akkor a magzat megszületettnek számít.

Ez a brájta megerősíti, hogy állatnál is a fej kibukkanása a döntő határ. A Talmud ezért ismét visszakérdez: ha ezt már tudjuk más forrásból, akkor mi a mi Misnánk újdonsága? Rav válasza továbbra is az, hogy a szülőcsatornában maradt határrész státusza a kérdés.

Brájta a kinyújtott végtagról

A Talmud idéz egy brájtát, amely részletesen tárgyalja a kinyújtott végtagot. Ha a magzat kinyújtotta a lábát, majd visszahúzta, és utána vágták le az anyaállatot, a fogyasztás megengedett. Ha viszont előbb levágták az anyaállatot, és csak utána húzta vissza a lábát, akkor tilos.

Ha a kinyújtott végtagot levágták, majd utána vágták le az anyaállatot, akkor ami kint volt, az tilos és tisztátalan, ami bent maradt, az megengedett és tiszta. Ha viszont az anyaállat levágása után vágták le a kinyújtott részt, akkor Rabbi Meir szerint a magzat neveilah (נבלה), tetem státuszú lehet, és tisztátalanságot okozhat; a bölcsek viszont nem fogadják el ezt teljesen.

A brájta elsőre Rabbi Yochanan álláspontját támasztaná alá, hogy a visszahúzott láb is megengedett. Rav szerint azonban itt is a szülőcsatornában lévő határrészről van szó, nem a teljes kinyújtott lábról.

A „pata az állatban” verse

A Talmud újabb forrást hoz: kol behemah mafreset parsah ve-shosa’at shesa perasot ma’alat gerah ba-behemah otah tokhelu (כל בהמה מפרסת פרסה ושסעת שסע פרסות מעלת גרה בבהמה אותה תאכלו) — „minden állat, amely hasított patájú és kérődző, az állatban, azt egyétek”.

A brájta a parsah (פרסה), vagyis pata szót külön értelmezi: van olyan pata „az állatban”, amelyet meg lehet enni. Ez arra utalhat, hogy ha a magzat kinyújtotta, majd visszahúzta a patáját, akkor a pata is megengedett.

Ez megint Rabbi Yochanan álláspontját erősítené. Rav azonban újra úgy magyarázza: a vers nem a teljes lábat, hanem a szülőcsatornában lévő részt engedi meg.

Miért szerepel kétszer a pata?

A Talmud felveti: ha csak a szülőcsatornában lévő rész megengedéséről van szó, miért szerepel a versben többes vagy ismételt formában a pata kifejezés? Erre újabb magyarázat érkezik.

Az egyik szó arra tanít, hogy a normális magzat visszahúzott testrészének belső része megengedett. A másik arra, hogy még egy rendellenes magzat esetében is van engedmény. Például ha egy kóser anyaállatban olyan magzat van, amelynek nem hasított a patája — mintha egy „teveborjú” lenne a tehénben —, akkor amíg nem született meg, az anyaállat részeként megengedett lehet. Ha viszont megszületne, már önálló állatként kellene megítélni.

Ez a vita Rabbi Shimonhoz is kapcsolódik, aki szerint ha egy kóser állatnak nem kóser jegyű utóda születik, annak státusza problémás. De ha a magzat még az anyaállatban van, az anya levágása megengedi.

Rabbi Yochanan álláspontja: a visszahúzott láb is megengedett

Ulla Rabbi Yochanan nevében azt mondta: ha a magzat kinyújtotta a lábát, majd visszahúzta, maga a láb is megengedett. Ezzel szemben Rav és Shmuel egyaránt azt mondták: a láb tilos.

Rabbi Yochanan érvelése a következő: a tilalom forrása ugyan a basar ba-sadeh tereifah (בשר בשדה טרפה) verse, vagyis az, hogy ami kiment a helyéről, tilossá válik. De a Tóra egy másik helyen külön mondja ki egy kivitt és visszavitt vétekáldozatról, chatat (חטאת), hogy tilos marad. Ebből Rabbi Yochanan szerint az következhetne, hogy csak a chatat esetében marad tilos a visszavitt dolog, más esetekben viszont, ha visszakerült, újra megengedett.

Így a magzat visszahúzott lába is megengedett lenne.

Rav válasza: ami egyszer tréfli lett, nem válik újra kóserré

A Talmud azonban erős ellenvetést hoz Rabbi Yochanan ellen. A basar ba-sadeh tereifah (בשר בשדה טרפה) versből a brájta azt tanítja: ha egy hús kilépett a megengedett területéről, tréfli státuszt kap, és ez nem fordítható vissza egyszerűen azzal, hogy visszaviszik.

Rava ezt úgy fogalmazza meg: azért nevezi a Tóra tereifah (טרפה)-nak, mert ami egyszer tréfli lett, az nem válik újra kóserré. Ez egyértelműen Rav álláspontját támasztja alá: a magzat kinyújtott lába tilos marad, még ha vissza is húzta.

A Talmud végül elfogadja: ez megdönthetetlen ellenvetés Ulla és Rabbi Yochanan álláspontjával szemben.

Második tized és zsengék: miért más?

A Talmud megkülönböztet más szent dolgokat, például a ma’aser sheni (מעשר שני), a második tized, és a bikkurim (ביכורים), a zsengék esetét. Ezeket Jeruzsálemben kell elfogyasztani. Ha bevitték Jeruzsálembe, majd kivitték, és utána visszavitték, újra meg lehet enni.

Ezt a Tóra abból tanítja, hogy „kapuidban” nem eheted őket — vagyis Jeruzsálemben igen. Itt tehát a visszavitel helyreállítja az engedélyt. A magzat lábánál viszont más a szabály: az egyszer kilépett hús tréfli státuszt kap.

Babilóniai és izraeli tanítás: mi a vita lényege?

A Talmud végén Köves Slomó rabbi elmondta, hogy Izraelben egyszerűbben tanították ezt a vitát. Ráv szerint yesh leidah le-evarim (יש לידה לאברים), vagyis testrészeknek is lehet „születése”: ha a láb kijött, az a láb megszületett, és tilos. Rabbi Yochanan szerint ein leidah le-evarim (אין לידה לאברים), vagyis egy testrész önmagában nem születik meg; csak a fej vagy az egész test születése számít.

A babilóniai tanítás bonyolultabb volt, mert nem pusztán azt kérdezte, hogy a láb megszületett-e, hanem azt is, mi a státusza annak a résznek, amely a szülőcsatornában volt. A végső különbség: ha a vita a testrész születéséről szól, akkor Rav a teljes lábat tiltaná. Ha viszont a basar ba-sadeh (בשר בשדה) logika alapján vizsgáljuk, akkor csak az a rész tilos, amely ténylegesen kikerült az anyaállat testéből, a belső határrész megengedett lehet.

A mai lap tanulsága

A Chulin 68 egyik fő kérdése az, hogy a halachikus térből való kilépés visszafordítható-e. A magzat az anyaállatban megengedett, mert az anya levágása őt is megengedi. De ha a testrésze már „kint járt”, az a testrész elveszíti ezt az engedményt. A fej esetében nincs vita: az már születés. A lábnál viszont a Talmud finoman elemzi, hol húzódik a határ: kint, bent, vagy a szülőcsatornában.

Köves Slomó rabbi előadásában ez a látszólag anatómiai kérdés végül jogi alapkérdéssé vált: mit jelent egy dolog „helye”, és mi történik, ha kilép belőle?

Elhangzott példák röviden

• Kóserül levágott anyaállat méhében talált magzat.
• Élő magzat, amelyet az anya shechitah (שחיטה)-ja enged meg.
• A magzat kinyújtja a lábát, majd visszahúzza.
• A magzat kidugja a fejét, majd visszahúzza.
• Belenyúlnak az anyaállat méhébe, és levágnak egy darabot a magzatból.
• Élő állat epéjéből vagy veséjéből levágott darab mint ever min ha-chai (אבר מן החי).
• A Misna két olvasata: a magzat megengedett, vagy a láb is megengedett.
• Rav álláspontja: a láb tilos.
• Rabbi Yochanan álláspontja: a visszahúzott láb is megengedett.
• Basar ba-sadeh tereifah (בשר בשדה טרפה) mint a helyéről kikerült hús tilalma.
• Szentélyből kivitt, majd visszavitt áldozati hús.
• Jehudah és Tamar ikrei: Peretz és Zerach.
• Zerach kinyújtott keze és a rákötött jel.
• Elsőszülöttség öröklésre és pidyon ha-ben (פדיון הבן) szempontjából.
• Vetélés után született fiú mint eltérő elsőszülöttségi példa.
• Ikrek, ahol az egyik feje kijött, majd visszahúzódott.
• Ember és állat fejének kibukkanása közötti különbség.
• Méhlepény részleges kijövetele állatnál.
• Szülőcsatornában maradt lábrész határesete.
• Brájta a kinyújtott, visszahúzott, majd levágott végtagról.
• Rabbi Meir véleménye a magzat neveilah (נבלה) státuszáról.
• Parsah (פרסה), pata, mint az állatban lévő megengedett rész forrása.
• Kóser anyaállatban lévő, nem kóser jegyű rendellenes magzat.
• Tehénben lévő „teveborjú” példája.
• Chatat (חטאת), vétekáldozat, amelyet kivisznek, majd visszavisznek.
• Ma’aser sheni (מעשר שני) és bikkurim (ביכורים) Jeruzsálemből kivitt, majd visszavitt esete.
• Yesh leidah le-evarim (יש לידה לאברים): testrésznek is lehet születése.
• Ein leidah le-evarim (אין לידה לאברים): testrész önmagában nem születik meg.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud