Cimkék: Chulin  podcast

Ha a kukac nem járt a földön, tényleg kóser?

Köves Slomó rabbi mai előadásában a Chulin traktátus harmadik fejezete lezárul, de nem akármilyen kérdéssel: mi történik azokkal az apró élőlényekkel, amelyek nem a „szokásos” világban élnek? A tengerben és folyóban élő vízi állatkákra vonatkozik az uszony és pikkely feltétele, de mi van a kútban, edényben vagy barlangi vízben keletkező parányi lényekkel? És mi van a gyümölcsben fejlődő kukaccal, amely soha nem mászott a földön? A Talmud itt egyszerre tárgyal halachikus szövegértelmezést, biológiai tapasztalatot, filozófiai kérdéseket és a Tóra örök érvényét.

Edény, víztározó és forrásvíz

Köves Slomó rabbi a tegnapi témához kapcsolódva tisztázta: a Tóra azt mondja, hogy a vizekben élő lények közül azokat lehet enni, amelyeknek van snapir (סנפיר), vagyis uszonya, és kaskeset (קשקשת), vagyis pikkelye. A Talmud azonban a vers szövegéből azt tanulja, hogy ez a korlátozás elsősorban a tengerekre és folyókra vonatkozik.

Három kategóriát különböztet meg:

• edényben lévő vízben keletkezett apró élőlények;
• kútban, barlangban, víztározóban lévő állóvízben keletkezett élőlények;
• forrásvízben vagy mozgó vízben fejlődött élőlények.

Az edény és a víztározó hasonlít egymásra, mert a víz bennük áll. A forrásvíz viszont inkább a tengerhez és folyóhoz hasonlít, mert mozgó víz. Ezért az utóbbi szigorúbb kategóriába tartozik.

Klal u-prat u-klal: hogyan olvas a Talmud?

A tanulás központi módszere a klal u-prat u-klal (כלל ופרט וכלל), vagyis az „általános–részletező–általános” értelmezési szabály. Köves Slomó rabbi ezt a jól ismert zöldséges példával magyarázta: ha valaki azt mondja, „vegyél mindenfélét”, majd „banánt és mangót”, majd újra „mindenfélét”, akkor nem csak banánt és mangót kell venni, hanem minden olyasmit, ami ezekhez hasonló.

A Tóra szövegében az általános kifejezés: ba-mayim (במים), „a vízben”. A részletezés: ba-yamim u-va-nechalim (בימים ובנחלים), „a tengerekben és a folyókban”. Majd újra általános kifejezés következik. Így a Talmud azt kérdezi: mi hasonlít a tengerekhez és folyókhoz? A mozgó víz, vagyis a források és vízcsatornák. Mi nem hasonlít hozzájuk? Az edények, kutak, barlangok, víztározók állóvize.

Miért nem fordítva?

A Talmud felveti: miért nem mondjuk azt, hogy a tengerekhez és folyókhoz minden földön lévő víz hasonlít, tehát a kút, barlang és víztározó is tilalmi kategóriába tartozzon? Köves Slomó rabbi magyarázata szerint a döntő különbség nem az, hogy a víz földön van-e, hanem az, hogy mozog-e.

Matitya bar Yehudah tanítása szerint a kutak, gödrök és barlangok inkább edényhez hasonlítanak, mert vizük összegyűlt, álló víz. A források és vízcsatornák viszont nem ilyenek, mert a vizük mozog. Ezért ezek inkább a tengerhez és folyóhoz hasonlítanak.

Ribui miut ribui: ugyanaz más nyelven

Köves Slomó rabbi ezután egy másik értelmezési rendszert is elmagyarázott: ribui miut ribui (ריבוי מיעוט ריבוי), vagyis „kiterjesztés–szűkítés–kiterjesztés”. Ez hasonlít a klal u-prat u-klal (כלל ופרט וכלל) módszeréhez, de más logikával működik.

A különbség az, hogy a klal u-prat u-klal több dolgot kizár, míg a ribui miut ribui rendszerint csak egy szűkebb dolgot zár ki. A mostani esetben azonban a gyakorlati eredmény ugyanaz: a forrásvíz a tilalmi oldalra kerül, az edény, kút, barlang és víztározó állóvize viszont enyhébb kategóriába.

A két vers: melyik egyértelműbb?

A brájta szerint van egy meforash (מפורש), vagyis egyértelműbb forrás, és egy satum (סתום), vagyis rejtettebb, homályosabb forrás. A Talmud vitatkozik, melyik vers melyik.

Az egyik vélemény szerint az a vers egyértelműbb, amely pozitívan fogalmaz: „amelynek van uszonya és pikkelye, azt egyétek.” Ez tanítja először, hogy az edényben lévő élőlények kivételek. A másik vélemény szerint éppen a negatív vers az egyértelműbb: „amelynek nincs uszonya és pikkelye a tengerekben és folyókban, azt ne egyétek.” Ez tisztázza, hogy a tilalom csak a tengerre és folyóra vonatkozik, nem minden vízre.

A vita tehát arról szól, hogy a pozitív engedély vagy a negatív tilalom teszi-e világosabbá a kivétel természetét.

Mi történik, ha a kis élőlény kijön a vízből?

Köves Slomó rabbi fontos korlátozást tett: az edényben vagy víztározóban keletkezett apró élőlények engedménye csak addig áll fenn, amíg azok a saját közegükben vannak. Ha kijönnek a vízből, már más kategóriába kerülhetnek.

Ezzel kapcsolatban előkerült a sör példája is. Ha a sörben apró férgek keletkeznek, amíg azok a folyadékban vannak, nem ugyanaz a státuszuk, mint a földön mászó rovaroknak. De ha leszűrik őket, és külön állnak, már nem lehet őket „megcsipegetni”. Ha pedig a pohár szélére kimásznak, felmerülhetne, hogy olyanok-e, mint a földön mászó lények. A Talmud válasza: ha ez a természetes életterük része, nem feltétlenül számít valódi „földön mászásnak”.

Kukac a gyümölcsben: mikor tilos?

A Talmud ezután a gyümölcsben és zöldségben keletkező kukacokra tér. A Tóra tiltja a sheretz ha-shoretz al ha-aretz (שרץ השורץ על הארץ), vagyis a földön nyüzsgő csúszómászó fogyasztását. Ebből a Talmud azt tanulja: ha egy kukac a gyümölcsben fejlődött, és soha nem jött ki belőle, akkor nem számít földön mászó lénynek.

Két brájta látszólag ellentmond egymásnak. Az egyik szerint a csicseriborsóban, datolyában, fügében vagy lencsében lévő kukac nem tartozik a tilalom alá. A másik viszont a gyökerekben lévő élőlényeket tiltja.

A megoldás: nem az a döntő, hogy a gyümölcsöt leszedték-e már, hanem hogy hol van a kukac. Ami a gyümölcsben vagy zöldségben van, és nem jött ki, az elvileg megengedett. Ami viszont a fa gyökerében van, például az olíva vagy a szőlő gyökerében, az a földhöz tartozik, ezért tilos.

Tudományos magyarázat és halachikus hagyomány

Az előadás egyik legérdekesebb kitérője a Talmud természettudományos magyarázatainak kérdése volt. Köves Slomó rabbi rámutatott: a Talmud korában úgy gondolhatták, hogy a gyümölcsben lévő kukac magából a gyümölcsből keletkezik. Ma tudjuk, hogy petékből fejlődik ki.

Ez komoly filozófiai kérdést vet fel: ha a Talmud engedménye egy természettudományos magyarázatra épül, amelyről ma mást gondolunk, akkor mi történik a halachával?

Köves Slomó rabbi szerint szét kell választani a kettőt. Maga a halacha — hogy a gyümölcsben maradt kukac nem számít földön mászó lénynek — tórai hagyományból ered. A korabeli biológiai magyarázat lehetett az akkori értelmezési keret, de nem feltétlenül az engedmény forrása. A halacha nem azért áll, mert a régi tudományos magyarázat minden részlete ma is tartható, hanem mert a tórai kategória így lett átadva.

Ha kijött a datolyából: teiku

A Talmud több határesetet is felvet. Mi van, ha a kukac kijött a datolyából, de még nem mászott a földön? Mi van, ha csak egy kicsit lógott ki? Mi van, ha felmászott a datolya tetejére? Mi van, ha a datolya magján mászkált belül? Mi van, ha két datolya összeragadt, és a kukac az egyikből átmászott a másikba?

Ezekre a kérdésekre a Talmud válasza: teiku (תיקו). Vagyis a kérdés eldöntetlen marad. Köves Slomó rabbi megfogalmazása szerint: majd amikor eljön a Messiás, kiderül.

Férgek az állat szerveiben

A következő téma az állat testében talált férgek kérdése. A kukiani (קוקיאני) nevű férgekről vita van. Az egyik vélemény szerint tilosak, mert kívülről jutottak be az állatba. Ha így van, nem az állat testéből fejlődtek, hanem önálló tiltott élőlények.

A másik vélemény szerint megengedettek, mert ha kívülről jöttek volna, nyomuknak kellene lennie az emésztőrendszerben. Mivel csak a tüdőben vagy májban találhatók, úgy tűnik, ott keletkeztek. A Talmud végül mégis szigorít: elképzelhető, hogy az orron keresztül jutottak be, és a légzőrendszeren át kerültek a tüdőbe. Ezért tilosak.

Kukac a húsban és kukac a halban

A hús és bőr között talált férgek állatnál tilosak, halnál viszont megengedettek. Köves Slomó rabbi elmagyarázta a különbséget.

Az állatot a shechitah (שחיטה), vagyis rituális vágás teszi kóserré. A benne lévő féreg azonban nem lett levágva, és nem válik kóserré pusztán attól, hogy az állatot levágták. Bár a magzatot az anyaállat levágása bizonyos esetekben kóserré teheti, ezt külön tórai forrásból tanuljuk, és nem vonatkozik a férgekre.

A halnál viszont nincs shechitah-kötelezettség. A halat elég összegyűjteni, kifogni vagy megölni, és ezzel fogyasztható. Ezért a hal testében keletkezett férgek is enyhébb kategóriába tartoznak.

Mi tartozik a földön csúszómászók tilalmába?

A Tóra tiltja mindazt, ami hasán megy, négy lábon jár, vagy sok lába van. A Talmud példákat ad:

• ami hasán megy: a kígyó;
• a „minden” kiterjesztés: a giliszta;
• ami négy lábon megy: a skorpió, bár a skorpió valójában több lábú, de a Talmud a használat szerinti járást veszi figyelembe;
• soklábú lények: százlábúak, ezerlábúak és hasonlók.

A felsorolás célja, hogy a tilalom ne csak az alapesetekre, hanem a hasonló csúszómászókra is kiterjedjen.

A Leviatán kósersága

A fejezet végén a Talmud a Leviathan (לויתן) kérdésével zár. Ez nem egyszerű bálna, hanem az a különleges tengeri lény, amelyről a hagyomány szerint a Messiás idején az Örökkévaló a tzaddikim (צדיקים), vagyis igazak lakomáját rendezi.

Felmerül a kérdés: honnan tudjuk, hogy a Leviatán kóser? Jób könyvének verseiből. A „pajzsai” a pikkelyekre, a „cserépdarabok” az uszonyokra utalnak. Vagyis a Leviatán rendelkezik a halak kósersági jeleivel: snapir (סנפיר) és kaskeset (קשקשת).

Ezzel Köves Slomó rabbi bejelentette: véget ért a Chulin traktátus harmadik fejezete.

Elhangzott példák röviden

• Edényben keletkezett vízi élőlények.
• Kút, barlang, víztározó állóvizében keletkezett élőlények.
• Forrásvízben és mozgó vízben élő apró lények.
• Klal u-prat u-klal (כלל ופרט וכלל) zöldséges példával: mindenféle, banán és mangó, majd újra mindenféle.
• Ba-mayim (במים), „a vízben”, mint általános kifejezés.
• Ba-yamim u-va-nechalim (בימים ובנחלים), „tengerekben és folyókban”, mint részletezés.
• Ribui miut ribui (ריבוי מיעוט ריבוי) mint alternatív értelmezési módszer.
• Meforash (מפורש) és satum (סתום): egyértelmű és homályosabb forrás.
• A sörben keletkezett apró férgek.
• Szűrőn fennakadó sörférgek.
• Pohár szélére kimászó, majd visszaeső kukac.
• Csicseriborsóban, datolyában, fügében és lencsében lévő kukac.
• Olíva és szőlő gyökerében lévő kukac.
• Gyümölcsben fejlődő kukac és a mai biológiai tudás kérdése.
• Talmudi természettudományos magyarázat és halachikus hagyomány viszonya.
• Datolyából kilógó vagy kimászó kukac.
• Datolya magján mászó kukac.
• Két összeragadt datolya között átmászó kukac.
• Teiku (תיקו): eldöntetlen kérdés.
• Kukiani (קוקיאני) férgek a tüdőben vagy májban.
• Állat húsában és bőre alatt talált férgek.
• Hal testében talált férgek.
• Shechitah (שחיטה), rituális vágás, amely az állatot kóserré teszi, de a benne lévő férget nem.
• Magzat az anyaállatban mint külön tórai engedmény.
• Kígyó, giliszta, skorpió, bogár, százlábú és ezerlábú példája.
• Leviathan (לויתן) mint messiási tengeri lény.
• Tzaddikim (צדיקים) lakomája a Leviatánból.
• Leviatán pikkelyei és uszonyai Jób könyvének verseiben.
• A Chulin traktátus harmadik fejezetének lezárása.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud