Cimkék: Chulin  podcast

Ha darabokban születik meg az állat, mikortól számít megszületettnek?

Köves Slomó rabbi mai előadása a Chulin 68-on elkezdett vitát viszi tovább: mi történik, ha az anyaállat méhében lévő magzat részben „kint járt”, majd visszakerült, vagy ha a testrészei külön-külön jönnek ki? A Talmud a részleges születés problémáját elemzi: van-e leidah le-evarim (לידה לאברים), vagyis megszülethet-e önállóan egy testrész? És ha nincs, akkor összeadódnak-e a külön-külön kidugott, majd visszahúzott végtagok? A lap végén ugyanez a gondolkodás az elsőszülött állat, bechor (בכור) szentségénél tér vissza: mikor számít úgy, hogy az állat nagyobbik része már megszületett?

A vita kiindulópontja: van-e részleges születés?

Köves Slomó rabbi a 68-as lap végéről idézte fel Rav és Rabbi Yochanan vitáját. Ha a magzat kinyújtja a lábát az anyaállatból, majd visszahúzza, és csak ezután vágják le az anyaállatot, akkor mi a láb státusza?

Rav szerint yesh leidah le-evarim (יש לידה לאברים): egy testrésznek is lehet önálló születése. Ezért a kinyújtott láb már „megszületett”, és nem válik megengedetté az anyaállat shechitah (שחיטה)-ja által. Rabbi Yochanan szerint viszont ein leidah le-evarim (אין לידה לאברים): egy szerv önmagában nem tud megszületni. Ha visszahúzta, akkor a láb is visszakerült az anyaállat belső státuszába.

Innen indul a mai lap fő kérdése: ha Rabbi Yochanan szerint egy-egy szerv önmagában nem születik meg, akkor mi van, ha sok ilyen részleges kijövetel összeadódik?

Összeadódnak-e a visszahúzott testrészek?

A jesivában felmerült kérdés szerint elképzelhető, hogy a magzat egymás után kidugja egyik lábát, visszahúzza, majd kidugja a másikat, azt is visszahúzza, és így tovább, amíg összesen a test nagyobbik része valamilyen formában már kint járt.

A kérdés: ilyenkor azt mondjuk-e, hogy a sok részleges kijövetel összeadódik, és mivel a rov (רוב), vagyis a test nagyobbik része már kijött, a magzat megszületettnek számít? Vagy mivel minden testrész visszahúzódott, minden egyes rész visszanyerte belső státuszát, és nincs összeadás?

A Talmud tovább kérdez: ha azt mondjuk, hogy a visszahúzott részek nem adódnak össze, mi van akkor, ha nem húzta vissza őket, hanem a gazda mindig levágta azt a részt, amely éppen kijött? Ha darabonként kijött és levágták a test nagyobbik részét, akkor ez születésnek számít-e, vagy csak akkor számít születésnek, ha a nagyobb rész egyben jön ki?

A Misna általános szabálya nem erre válaszol

A Talmud megpróbál a Misnából választ találni. A Misna azt mondta: ha valaki az anyaállat testéből vág le egy darabot, az tiltott, mert az élő állat része. Ha viszont a magzatból vág le egy darabot az anyaállaton belül, az az anyaállat levágása után megengedett. A Misna ezt általános szabállyal zárja: ami az anyaállat testének része, az tiltott; ami nem az anyaállat szerves része, az megengedett lehet.

Felmerül: talán ez az általános szabály éppen azt tanítja, hogy ha a magzat nagyobbik része darabonként kijött, de maradt belőle bent rész, akkor a bent maradt rész megengedett. Ez választ adna a kérdésre.

A Talmud azonban elutasítja ezt. A Misna általános szabálya nem erre vonatkozik, hanem arra, hogy még egy rendellenes magzat is megengedett az anyaállatban. Például ha egy kóser anyaállatban olyan magzat van, amelynek nem hasított a patája, az anyaállat levágása mégis megengedheti. Még Rabbi Shimon is, aki a megszületett, nem kóser jegyű utódot tiltaná, egyetért abban, hogy az anyaállatban talált magzat más státuszú.

A szentélyi kerület és az anyaállat kerülete

A következő kérdés az áldozati állatokra vonatkozik. A Talmud korábban a basar ba-sadeh tereifah (בשר בשדה טרפה) versből tanulta, hogy minden hús, amely kikerül a maga megengedett „kerületéből”, tiltottá válik. Ez igaz lehet a Szentélyből kivitt áldozati húsra, és igaz lehet a magzat lábára is, amely kilép az anyaállatból.

A kérdés: mi van, ha az anyaállat áldozati állat, és a Szentélyben van, amikor a magzat kinyújtja a lábát? A láb ugyan kilépett az anyaállatból, de nem lépett ki az áldozat szentélyi kerületéből. Vajon ez elég, hogy ne legyen tiltott?

A Talmud válasza szerint nem ez a döntő. A magzat szempontjából az elsődleges kerület nem a Szentély, hanem az anyaállat teste. Hiába maradt a szentségi térben, ha az anyai „térből” kilépett, ugyanaz a kérdés áll fenn. Ugyanez igaz a kodashim kalim (קדשים קלים), az enyhébb szentségű áldozatok esetében is, amelyeket Jeruzsálemben lehet enni: a magzat státuszát nem Jeruzsálem fala, hanem az anya teste határozza meg.

Két siman között kinyújtott láb

Ilfa kérdése még finomabb. Mi van, ha a magzat a vágás közben, a két simanim (סימנים) — a légcső és a nyelőcső — elvágása között nyújtja ki a lábát?

A probléma az, hogy az első siman elvágásakor a láb még bent volt, tehát elvileg a vágás megengedhette volna. Mire azonban a második simant is elvágják, a láb már kint van, ezért fogyasztásra nem válik megengedetté. A kérdés: összeadódik-e a két siman hatása legalább arra, hogy a láb ne legyen neveilah (נבלה), vagyis állattetem-tisztátalanság forrása?

A Talmud szerint igen. Ha a két siman összeadódik arra, hogy egy normális esetben fogyasztásra is megengedje az állatot, akkor legalább arra biztosan összeadódik, hogy feloldja a tum’at neveilah (טומאת נבלה) státuszt. A láb ugyan nem lesz ehető, de nem feltétlenül lesz tetemtisztátalanságot hordozó rész.

Rabbi Yirmiyah kérdése: kell-e aggódni a kölyök miatt?

Rabbi Yirmiyah kérdését a Talmud hosszan bontja ki: chosheshin le-zar’o (חוששין לזרעו) — kell-e aggódni az ilyen állat utódja miatt? Elsőre nem világos, mire vonatkozik a kérdés.

Az első felvetés szerint egy ben pekuah (בן פקועה) állatról lehet szó: olyan állatról, amely az anyaállat méhében volt, amikor az anyját levágták, ezért őt magát nem kell levágni. Ha egy ilyen állat utódot nemz egy normál állattal, vajon az utód levágható-e kóser módon, vagy problémás, mert egyik szülője olyan státuszú, amelyre a vágás nem vonatkozik?

A Talmud elutasítja ezt az értelmezést, mert ez nem speciálisan a kinyújtott lábú magzatra vonatkozó kérdés. A ben pekuah utódjának problémája önálló ismert kérdés, független attól, hogy az apa vagy anya korábban kidugta-e a lábát.

Két ben pekuah utóda és a problémás láb

A következő értelmezés szerint két ben pekuah (בן פקועה) állatról van szó, amelyeknek közös utóda születik. Ilyenkor elvileg az utód is olyan lehetne, amelyet nem kell levágni. De az egyik szülő olyan ben pekuah volt, amely magzatkorában kinyújtotta a lábát, és az a láb tiltottá vált.

A kérdés: az utódnál csak ezt a „lábrészt” kellene-e problémásnak tekinteni, vagy az apa tiltott lábstátusza osztatlanul belekeveredik az egész utódba?

A Talmud ezt sem fogadja el végső kérdésként, mert világos, hogy az utód nem mechanikusan örökli a szülő sérüléseit vagy testrészi állapotát. Ha így lenne, a vak állat mindig vak kölyköt, a sánta mindig sánta kölyköt hozna világra. A leszármazásban a szülői elemek összekeverednek, nem testrészenként másolódnak.

Vér, chelev és a harmadik tilalom problémája

A Talmud ezután újra megpróbálja megfogalmazni Rabbi Yirmiyah kérdését. Minden állatban vannak tiltott részek: a vér és a chelev (חלב), vagyis a tiltott faggyú. Mégsem mondjuk, hogy a szülő vér- és chelev-tilalma szétterjed az egész utódban. Csak az utód saját vére és chelevje tilos.

Talán a kinyújtott láb tilalma is ilyen: csak egy lokalizált tilalom, amely nem terjed szét az utódban. Vagy talán ha a vér és a chelev mellett megjelenik egy harmadik tilalom, a kinyújtott láb tilalma, akkor az már az egész utód státuszát befolyásolja.

Ezt a Talmud megint elveti. Nem biztos, hogy a három tilalom egyáltalán összeáll. Rabbi Meir és Rabbi Yehudah vitatkoznak arról, hogy a ben pekuah állatnál van-e chelev (חלב)-tilalom, illetve hogy a kinyújtott végtag milyen státuszt kap. Mivel egyik vélemény szerint sem áll össze tisztán a három tilalom, ez sem lehet Rabbi Yirmiyah eredeti kérdése.

A valódi kérdés: szabad-e inni a ben pekuah tejét?

A Talmud végül másképp magyarázza Rabbi Yirmiyah kérdését. Nem az utód húsáról van szó, hanem a tejről. Normál esetben egy élő állatból származó tej megengedett, pedig elvileg felmerülhetne, hogy az ever min ha-chai (אבר מן החי), élő állatból származó rész tilalmába tartozik.

Miért szabad mégis tejet inni? Azért, mert ha az állatot levágnánk, a benne lévő tej megengedetté válna. Ez az elvi lehetőség már most megengedi a tejet.

De mi van egy ben pekuah (בן פקועה) állat tejével? Ezt az állatot nem kell és bizonyos értelemben nem is lehet a szokásos shechitah által „megengedetté tenni”, mert már az anyja vágása engedte meg. Akkor vajon a teje is megengedett, vagy éppen problémás, mert a szokásos vágási logika nem alkalmazható rá?

Erre a Talmud válasza: teiku (תיקו). A kérdés nyitva marad; ahogy Köves Slomó rabbi fogalmazott, majd a Messiás idején megtudjuk.

Honnan tudjuk, hogy az anyaállatban lévő magzat ehető?

A Talmud ezután visszatér az alapszabály forrásához. Honnan tudjuk, hogy ha egy állatot levágnak, és benne egy másik állatot, magzatot találnak, azt meg lehet enni?

A forrás a Tóra verse: ve-khol behemah mafreset parsah… ba-behemah otah tokhelu (וכל בהמה מפרסת פרסה… בבהמה אותה תאכלו). A „ba-behemah” kifejezést a Talmud itt úgy olvassa: minden állat, amely egy állatban van, azt egyétek. Ez az alapja annak, hogy az anyaállatban talált magzat az anya shechitah (שחיטה)-ja által megengedett.

Felmerül azonban: ha az állatban lévő állat is állatnak számít, akkor miért nem működik rá a temurah (תמורה), vagyis az áldozati szentség átcserélésének szabálya? A Talmud először úgy válaszol, hogy nem az „állat az állatban” a lényeg, hanem „minden, ami az állatban van”. De ez túl tág lenne, mert akkor az anyaállatban levágott epehólyag vagy vese is megengedett lenne, holott a Misna szerint az élő állat részeként tilos.

A pontosítás: csak egész állatszerű magzatot enged meg a vers, nem levágott belső szervet, és nem idegen fajt, például egy galambot az állatban.

Nem hasított patájú magzat a kóser anyaállatban

A versben szereplő parsah (פרסה), vagyis pata, fontos szerepet kap. A Talmud azt vizsgálja: ha csak hasított patájú magzatot lehetne enni, akkor miért tanultuk, hogy még Rabbi Shimon is megenged egy olyan magzatot, amely kóser anyaállatban van, de maga nem rendelkezik teljes kóser jelekkel, például nem hasított a patája?

A válasz az, hogy a versben a pata kifejezés több formában szerepel, és ebből tanuljuk: még ha csak részlegesen felel meg, vagy rendellenes formájú, az anyaállatban lévő magzat az anya státusza alapján megengedett lehet.

Temurah, ma’aser behemah és Rabbi Shimon

A Talmud végül visszatér a temurah (תמורה) kérdésére. Ha a magzat állatnak számít, miért nem működik rajta az áldozati csere?

A válasz szerint az a Misna, amely szerint magzatra nem működik a temurah, Rabbi Shimon álláspontját tükrözi. Rabbi Shimon a temurah szabályát a ma’aser behemah (מעשר בהמה), állattized szabályához hasonlítja. Ahogy az állattized nem vonatkozik részekre vagy magzatokra, úgy a temurah sem.

Ez nem azt jelenti, hogy a magzat egyáltalán nem állat, hanem azt, hogy bizonyos áldozati jogi mechanizmusok nem alkalmazhatók rá.

Az elsőszülött állat darabokban

A lap vége az elsőszülött állat, bechor (בכור) problémájára tér. Ha az elsőszülött állat kijön az anyaállatból, szentté válik, és a kohénnak jár. De mi van, ha nem egészben jön ki?

A Misna szerint ha az állat első testrésze kijön, azt le lehet vágni, és akár kutyának lehet dobni, mert önmagában még nem aktiválja az elsőszülöttség szentségét. Ha azonban a nagyobbik része kijön, akkor az már születésnek számít. Ekkor a szentség rákerül, és az állatot már nem lehet hasznosítani; ha nem alkalmas áldozatnak, el kell temetni.

Az anyaállat viszont ezzel feloldódik az elsőszülöttség alól: a következő kölyke már nem számít elsőszülöttnek.

Egyharmad eladva, egyharmad kijött

A Talmud ezután Rav Huna és Rava vitáját hozza. Mi van, ha kijön az első harmad az elsőszülött állatból, és a gazda rögtön eladja egy nem zsidónak, majd kijön a második harmad?

Rav Huna szerint az állat szentté válik, mert amikor kijött a nagyobbik része, visszamenőleg kiderül, hogy az egész születési folyamat a bechor szentségéhez tartozott. Az első harmad eladása tehát nem számít hatékonynak.

Rava szerint nem válik szentté. Ő nem visszamenőleg nézi a szentséget, hanem előrefelé. Amikor az első harmad kijött, még nem volt szentség. Azt eladták, így amikor kijön a második harmad, már nincs mihez hozzáadódnia.

Császármetszés és természetes szülés

Ugyanez a logika másik esetben fordított eredményre vezet. Mi van, ha az állat első harmada császármetszéssel jön ki, a következő kétharmada viszont a szülőcsatornán keresztül?

Rav Huna szerint nem válik szentté, mert visszamenőleg nézi: a nagyobb rész születésének kezdete császármetszéssel történt, az pedig nem aktiválja az elsőszülöttség szentségét. Rava szerint viszont szentté válik, mert előrefelé nézi: a döntő nagyobb rész már a szülőcsatornán keresztül jött ki.

Így ugyanaz az elvi vita két esetben ellentétes gyakorlati eredményt ad.

Miért kellett mindkét vitát elmondani?

A Talmud megmagyarázza, miért kellett Rav Huna és Rava álláspontját mindkét esetben közölni. Ha csak a nem zsidónak eladott első harmad esetét tanulnánk, azt gondolhatnánk, Rav Huna csak ott szigorít, mert nem akarja, hogy a bechor szentségét el lehessen kerülni. De a császármetszéses esetben talán egyetértene Ravával.

Ha viszont csak a császármetszéses esetet tanulnánk, azt gondolhatnánk, Rava csak ott szigorít, mert ott a nagyobb rész természetes úton jött ki. De a nem zsidónak eladott első harmad esetében talán egyetértene Rav Hunával.

Ezért kell mindkét eset: megmutatja, hogy mindketten következetesen tartják módszertani álláspontjukat, akkor is, ha az egyik esetben szigorításhoz, a másikban engedményhez vezet.

Elhangzott példák röviden

• Magzat kinyújtja a lábát, majd visszahúzza.
• Yesh leidah le-evarim (יש לידה לאברים): testrész önálló születése Rav szerint.
• Ein leidah le-evarim (אין לידה לאברים): testrész önmagában nem születik meg Rabbi Yochanan szerint.
• Több testrész egymás utáni kidugása és visszahúzása.
• Darabonként levágott testrészek, amíg a magzat nagyobbik része kijön.
• Misna általános szabálya: ami az anyaállat része, tiltott; ami nem része, megengedett.
• Nem hasított patájú magzat kóser anyaállatban.
• Basar ba-sadeh tereifah (בשר בשדה טרפה) mint a kerületen kívülre került hús tilalma.
• Áldozati anyaállat magzata a Szentélyben.
• Kodashim kalim (קדשים קלים) Jeruzsálem falain belül.
• A magzat lába két simanim (סימנים) között jön ki.
• A két siman összeadódása a tum’at neveilah (טומאת נבלה) feloldására.
• Rabbi Yirmiyah kérdése: chosheshin le-zar’o (חוששין לזרעו).
• Ben pekuah (בן פקועה) állat és normál állat utóda.
• Két ben pekuah közös kölyke.
• Kinyújtott lábú ben pekuah utódjának kérdése.
• Vak állat és sánta állat példája a genetikai átöröklés korlátozására.
• Vér és chelev (חלב) tilalma az állatban.
• Rabbi Meir és Rabbi Yehudah vitája a ben pekuah chelev-tilalmáról.
• Ever min ha-chai (אבר מן החי) és a tej problémája.
• Ben pekuah tejének kérdése.
• Teiku (תיקו): a kérdés eldöntetlen.
• Ve-khol behemah… ba-behemah otah tokhelu (וכל בהמה… בבהמה אותה תאכלו) mint a méhben lévő magzat engedményének forrása.
• Temurah (תמורה): áldozati szentség átcserélése.
• Ma’aser behemah (מעשר בהמה): állattized.
• Rabbi Yosi érvelése az állat lábának felajánlásáról.
• Elsőszülött állat, bechor (בכור), darabokban való kijövetele.
• Első testrész levágása és kutyának dobása.
• A nagyobb rész kijövetele mint születés.
• Első harmad eladása nem zsidónak, majd második harmad kijövetele.
• Rav Huna: visszamenőleges szentség.
• Rava: előrefelé ható szentség.
• Első harmad császármetszéssel, kétharmad természetes úton.
• Ugyanaz az elvi vita két fordított gyakorlati eredménnyel.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud