Cimkék: Chulin  podcast

Kóser sáska, pikkelyes hal és az akvárium rejtélye

Köves Slomó rabbi mai előadása a sáskák kósersági jeleinek pontosításával kezdődik, majd átlép a halak és vízi élőlények világába. A kérdés először az, hogy a Tóra által felsorolt négy sáskanév — arbeh (ארבה), solam (סלעם), chargol (חרגל) és chagav (חגב) — csak konkrét fajokat jelöl-e, vagy ezekből további kóser típusokat is lehet tanulni. Ezután a halaknál a jól ismert szabály kerül elő: uszony és pikkely. De a Talmud itt is tovább kérdez: ha minden pikkelyes halnak amúgy is van uszonya, miért kellett a Tórának mindkettőt kimondania? És vajon a mikroszkopikus vízi élőlényekre ugyanúgy vonatkozik-e a tilalom, ha nem tengerben vagy folyóban, hanem edényben, gödörben vagy hasadékban keletkeztek?

A kóser sáska négy feltétele

Köves Slomó rabbi a tegnapi tanulás felidézésével kezdte, mert a sáskák témája összetett, és a Talmud több tanulási módszert is alkalmaz. A kóser sáskának négy alapfeltétele van:

• legyen négy lába;
• legyen két hátsó ugrólába;
• legyen négy szárnya, amelyek befedik testének nagyobb részét;
• általános neve legyen chagav (חגב), vagyis tartozzon a sáska megnevezés alá.

A Tóra négy sáskafajt nevez meg: arbeh (ארבה), solam (סלעם), chargol (חרגל) és chagav (חגב). Mindegyiknél hozzáteszi: le-mino (למינו), „a maga faja szerint”. A kérdés az, hogy ez a kifejezés csak az adott faj alfajait terjeszti ki, vagy általánosabb következtetést enged minden hasonló kóser sáskára.

Rav módszere: minden „maga faja szerint” új típust tanít

Rav szerint minden egyes le-mino (למינו) kifejezés egy további kóser sáskatípust tanít. Vagyis nem csak az arbeh, solam, chargol és chagav ehető, hanem mindegyik felsorolt típushoz tartozik egy további, hasonló fajta is.

Így Rav olvasatában a Tóra konkrét neveket mond, majd mindegyiket kiterjeszti a maga fajtájára. A hangsúly azon van, hogy az adott felsorolt típushoz hasonló további sáskák is beletartozhatnak a megengedett körbe.

Rabbi Yishmael tanháza: a közös nevező számít

Rabbi Yishmael tanháza másképp olvassa a szöveget. Ők nem egyszerűen új típusokat tanulnak minden le-mino (למינו) kifejezésből, hanem azt vizsgálják, mi közös a felsorolt sáskákban.

Az arbeh (ארבה) kopasz, a solam (סלעם) szőrös vagy „hajas”, a chargol (חרגל) pedig farkas típus. Ha a Tóra mindegyiket felsorolja, az azt jelenti, hogy ezek külső különbségei nem döntőek. A közös ismertetőjelek a fontosak: négy láb, két ugróláb, négy testet fedő szárny, és a chagav (חגב) általános név.

Ebből Rabbi Yishmael tanháza arra következtet: minden sáska, amelyben ezek a jelek megvannak, kóser lehet, akkor is, ha kopasz, hajas, farkas vagy akár hosszú fejű. A különböző felsorolt példák azért szükségesek, hogy ne gondoljuk: csak egyetlen külső forma lehet megengedett.

Klal u-prat u-klal: általános, részletező, majd újra általános

A második tanulási módszer a klal u-prat u-klal (כלל ופרט וכלל), vagyis „általános–részletező–általános” szabálya. A Tóra először általánosan mondja: „ezeket egyétek” — ez a klal (כלל). Utána felsorolja az egyes sáskákat — ez a prat (פרט). Majd hozzáteszi: „a maga faja szerint” — ez újabb klal (כלל), kiterjesztés.

Ennek szabálya szerint nem csak a konkrétan felsorolt példák ehetők, hanem minden, ami lényegileg hasonlít hozzájuk. A hasonlóság lényege itt a négy kóser feltétel: négy láb, két ugróláb, négy szárny, testfedés és chagav (חגב) név.

Köves Slomó rabbi egy zöldséges példával érzékeltette: ha valaki azt mondja, „vegyél mindenfélét”, majd „banánt és mangót”, majd megint „mindenfélét”, akkor nem csak banánt és mangót kell venni, hanem ezekhez hasonló dolgokat is. Ugyanez történik itt a sáskáknál.

A hosszú fejű sáska vitája

A két tanulási módszer egyik gyakorlati különbsége a hosszú fejű sáska. Rabbi Yishmael szerint a hosszú fejű sáska is kóser lehet, ha megvannak benne az alapjelek. Rav viszont szigorúbb: szerinte a felsorolt típusokból csak azokat lehet kiterjeszteni, amelyek minden lényeges formában hasonlítanak a felsoroltakhoz. Mivel a Tóra által említett sáskák között nincs hosszú fejű, Rav szerint az ilyen sáska nem kóser.

A vita gyökere tehát módszertani. Rabbi Yishmael szerint elég, ha a faj „egy oldalról”, vagyis a kóser ismertetőjelekben hasonlít. Rav szerint viszont „minden oldalról” hasonlítania kell a felsorolt példákhoz, ezért a hosszú fej már kizáró tényező.

Miért kell, hogy a neve chagav legyen?

Rabbi Josi hangsúlyozta, hogy a sáskának nemcsak biológiai jelekkel kell rendelkeznie, hanem az általános neve is chagav (חגב) kell legyen. Ez kizár például olyan rovarokat, amelyeknek vannak hasonló testi jegyeik, de nem tartoznak a sáska megnevezés alá.

Köves Slomó rabbi példaként a tücsköt említette. Lehetnek rajta a sáskákra emlékeztető jellemzők, de ha nem chagav (חגב) a neve, akkor nem tartozik a kóser sáskák körébe.

Ugyanakkor a név önmagában sem elég. Ha valamit chagavnak neveznek, de hiányoznak róla az alapjelek, az nem lesz kóser. A név és a testi ismertetőjelek együtt szükségesek.

Helyi nevek és rabbinikus azonosítás

A Talmud említi, hogy különböző helyeken másképp azonosították a solam (סלעם) és a chargol (חרגל) nevű sáskákat. Egyes rabbik az egyik fajtát nevezték bizonyos néven, más helyeken fordítva használták a neveket.

Köves Slomó rabbi ennek kapcsán kiemelte: a rabbik a saját helyi nyelvhasználatukat és hagyományukat alkalmazták. A kósersági kérdésnél tehát nemcsak a Tóra szavai számítanak, hanem az is, hogyan azonosították ezeket a fajokat az adott közösségben.

A halak jelei: snapir és kaskeset

A sáskák után a Talmud a halakra tér át. A Tóra szerint kóser hal az, amelynek van snapir (סנפיר), vagyis uszonya, és kaskeset (קשקשת), vagyis pikkelye.

A bölcsek azt tanították: ha egy halnak fiatal korában még nincs uszonya és pikkelye, de később kinő, akkor kóser. Ilyen példaként szerepel a sultanit (סולתנית) és az afiyan (עפיאן). Ugyancsak kóser az a hal, amelynek a vízben van pikkelye, de amikor kiveszik a vízből, a pikkely leválik róla. A leiratban példaként szerepelt a tunas (טונס), amelyet egyes magyarázatok tonhalként azonosítanak, valamint más, nehezen azonosítható halnevek.

A lényeg: nem kell, hogy a pikkely mindig látható és megmaradó legyen. Ha a hal természetes vízi állapotában rendelkezik vele, akkor megfelel a kóser jelnek.

Minden pikkelyes halnak van uszonya

A Talmud kimondja a híres szabályt: minden halnak, amelynek van pikkelye, van uszonya is; de nem minden uszonyos halnak van pikkelye. Ezért ha valaki pikkelyt talál, abból már tudhatja, hogy a halnak uszonya is van, és kóser.

Köves Slomó rabbi megemlítette a rebbe ismert magyarázatát is: a pikkely és az uszony szimbolikus jelentést is hordoz. A pikkely védelem, az uszony előrehaladás. A kóser halnál mindkettő együtt van jelen: képes haladni, de van védőrétege is.

Ha a pikkely elég, miért írja a Tóra az uszonyt is?

A Talmud rögtön megkérdezi: ha minden pikkelyes halnak van uszonya, miért kellett a Tórának az uszonyt is megemlítenie? Elég lett volna azt mondani: amelynek van kaskeset (קשקשת), pikkelye, azt egyétek.

Először a Talmud azt válaszolja: ha csak a kaskeset szerepelne, talán nem tudnánk, mit jelent. Lehetne azt hinni, hogy az uszonyra vonatkozik. Ezért írja a Tóra mindkettőt: snapir (סנפיר) és kaskeset (קשקשת).

De a Talmud tovább kérdez: honnan tudjuk, hogy a kaskeset valóban pikkelyt jelent? Erre Sámuel könyvéből hoz bizonyítékot, ahol a kaskassim (קשקשים) páncélszerű ruhadarabot jelent. Ez alapján érthető, hogy a kaskeset a hal testét fedő pikkely.

Ha viszont ezt más forrásból is tudjuk, akkor az uszony említése valóban fölöslegesnek tűnik. A Talmud végül azt mondja: a Tóra azért írta, hogy „nagyobbá és szebbé tegye a Tórát” — yagdil Torah ve-ya’adir (יגדיל תורה ויאדיר). Vagyis nem minden ismétlés technikai szükséglet; van, amikor a Tóra nyelvi teljessége és szépsége is érték.

Miért mondja a Tóra pozitívan és negatívan is?

A Tóra kétszeresen fogalmaz: egyrészt azt mondja, hogy amely vízi élőlénynek van uszonya és pikkelye, azt egyétek; másrészt azt is, hogy amelynek nincs uszonya és pikkelye, azt ne egyétek.

A Talmud megkérdezi: miért kell mindkettő? Ha tudom, mit szabad enni, abból már tudom, mit nem. A válasz: azért, hogy a tilalom megszegése ne csak egy negatív parancs megsértése legyen, hanem egy pozitív parancs elmulasztása is. Aki nem kóser vízi élőlényt eszik, az nemcsak a „ne egyétek” tilalmát szegi meg, hanem elmulasztja azt is, hogy csak a megengedettekből egyen.

„A vízben”: tenger, folyó, edény és gödör

A lap vége nehéz talmudi szakaszhoz ér. A Tóra többször hangsúlyozza, hogy a vízben, a tengerben és a folyókban élő lényekről beszél. A Talmud ebből azt tanulja, hogy a pikkely-uszony feltétel elsősorban a tengerek és folyók élőlényeire vonatkozik.

Köves Slomó rabbi kiemelte, hogy ez elsőre nagyon furcsán hangzik. Mintha azt jelentené, hogy ha valaki egy edényben, akváriumban vagy gödörben nevel egy uszony és pikkely nélküli halat, azt meg lehetne enni. A kommentárok többsége azonban nem így érti. Nem nagy halakról van szó, hanem apró vízi élőlényekről, szinte láthatatlan kis állatkákról, amelyek vízben keletkeznek.

Ha ezek tengerben vagy folyóban vannak, akkor a vízi csúszómászók tilalma alá tartoznak. Ha viszont egy edényben, hasadékban vagy gödörben lévő vízben keletkeztek, és az ember iszik abból, akkor ezekre nem ugyanaz a tilalom vonatkozik.

Edényben keletkezett apró élőlények

A Talmud a szöveg ismétléseiből következteti ki, hogy az edényben keletkezett apró vízi élőlények nem tartoznak ugyanabba a kategóriába, mint a tengeri vagy folyami élőlények. A Tóra ugyanis a tilalmat a „tengerben és folyóban” lévőkre mondja ki.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden vízi élőlény minden környezetben megengedett. Köves Slomó rabbi óvatosan jelezte: a kommentárok szerint a szakasz inkább azokra az apró lényekre vonatkozik, amelyeket az ember ivás közben nem is lát, nem pedig nagy, önálló halként kezelhető élőlényekre.

A Talmud ezen a ponton azt is vizsgálja, hogy az engedmény csak edényben keletkezett élőlényekre vonatkozik-e, vagy gödörben, hasadékban, pocsolyaszerű vízben keletkezettekre is. A szöveg kiterjesztése alapján a Talmud arra jut, hogy az utóbbiak esetében is lehet enyhébb kategóriáról beszélni.

A mai tanulás tanulsága

Köves Slomó rabbi maga is jelezte, hogy a mai rész nehézkesebb, módszertanilag összetett tanulás volt. A sáskáknál a Talmud azt mutatta meg, hogyan lehet konkrét tórai fajnevekből általános kóser jeleket tanulni, és hol húzódik a határ a kiterjesztésben. A halaknál pedig azt láttuk, hogy egy látszólag egyszerű szabály — uszony és pikkely — mögött is bonyolult szövegértelmezés áll.

A végső kép az, hogy a Tóra egyszerre ad gyakorlati jeleket és pontos nyelvi kereteket. A kóser sáska nem pusztán rovar, amely hasonlít a sáskára, hanem olyan faj, amelynek neve, teste és hagyománya is megfelel. A kóser halnál a pikkely a döntő jel, de a Tóra az uszonyt is hozzáteszi, hogy a tanítás teljesebb és szebb legyen.

Elhangzott példák röviden

• Kóser sáska négy feltétele: négy láb, két ugróláb, négy szárny, testet fedő szárnyak.
• A sáska általános neve legyen chagav (חגב).
• A Tóra négy sáskája: arbeh (ארבה), solam (סלעם), chargol (חרגל), chagav (חגב).
• Le-mino (למינו), „a maga faja szerint”, mint kiterjesztő kifejezés.
• Rav szerint minden le-mino egy további típust tanít.
• Rabbi Yishmael tanháza szerint a közös ismertetőjelekből tanulunk.
• Arbeh (ארבה) mint kopasz sáska.
• Solam (סלעם) mint hajas sáska.
• Chargol (חרגל) mint farkas sáska.
• Hosszú fejű sáska vitája.
• Tücsök példája: hiába hasonló, ha nem chagav (חגב) a neve.
• Klal u-prat u-klal (כלל ופרט וכלל) tanulási módszer.
• Klal (כלל): általános kiterjesztés.
• Prat (פרט): konkrét részletezés.
• Zöldséges példa: „vegyél mindenfélét, banánt és mangót, majd mindenfélét”.
• Helyi névhasználat a sáskák azonosításánál.
• Kóser hal jelei: snapir (סנפיר), uszony, és kaskeset (קשקשת), pikkely.
• Fiatal korban még jel nélküli, később pikkelyt növesztő hal.
• Sultanit (סולתנית) és afiyan (עפיאן) példája.
• Vízből kivéve pikkelyét elvesztő hal.
• Tunas (טונס) mint tonhalként értelmezett példa.
• Minden pikkelyes halnak van uszonya.
• Uszonyos, de pikkely nélküli hal nem kóser.
• Kaskassim (קשקשים) mint páncélszerű ruha Sámuel könyvében.
• Yagdil Torah ve-ya’adir (יגדיל תורה ויאדיר): a Tóra szépsége és nagysága miatt szerepel az uszony is.
• Pozitív parancs: a megfelelő vízi élőlényeket egyétek.
• Negatív parancs: uszony és pikkely nélküli vízi élőlényeket ne egyetek.
• Tengerben és folyóban élő vízi lények szigorúbb kategóriája.
• Edényben keletkezett apró vízi élőlények.
• Gödörben, hasadékban vagy pocsolyában fejlődő apró élőlények.
• Kommentári magyarázat: nem nagy halakról, hanem apró, ivás közben nem látható vízi állatkákról van szó.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud