Cimkék: Chulin  podcast

A somronita borától a rézkígyóig: mikor kell felülírni az elődök tilalmát?

Köves Slomó rabbi a Chullin (חולין) hatodik lapján a somroniták, vagyis a Kutim (כותים) státuszának végső szigorítását magyarázta: miért nem elég már az sem, ha valaki felügyeli a vágásukat? A válasz egy különös történeten át bontakozik ki: egy rabbi bort akar hozatni egy somronita pincéből, útközben azonban egy „vénember” – a Tosafot szerint maga Élijáhu próféta – figyelmezteti, hogy ne legyen mohó. Innen jutunk el a bálványként tisztelt galambszoborig, az éruv szabályaiig, a tojásos lecsóba kevert borig, végül pedig Chizkijahu királyig, aki összetörte Mózes rézkígyóját. A kérdés végig ugyanaz: mikor kell egy régi gyakorlatot végleg elengedni, és mikor van joga egy későbbi nemzedéknek feloldani azt, amit az elődök még tiltva hagytak?

A somroniták vágása: miért lett végül teljes tilalom?

Köves Slomó rabbi azzal kezdte, hogy a Chullin első misnája szerint „mindenki vághat”, hakol shochetin (הכל שוחטין), de a korábbi tanulásokban kiderült: ez nem korlátlan állítás. Az egyik határeset a somronitáké, a Kutim (כותים).

Róluk eddig az volt a vita tárgya, hogy érvényes volt-e a betérésük. A mostani gondolatmenet azt a véleményt követi, hogy zsidóknak számítanak, különben a vágásukról nem is lenne miről vitázni. A probléma nem ez, hanem az, hogy bár a Tóra parancsait elfogadják, a rabbinikus értelmezéseket nem.

Ez különösen a lifnei iver (לפני עור), „vak elé ne vess gáncsot” szabályánál fontos. Ők ezt szó szerint értik, míg a rabbinikus hagyomány szerint azt is jelenti: ne vigyél mást bűnbe. Ezért lehet, hogy saját maguknak ügyelnek a kóser vágásra, de ha másnak rontják el, nem érzik kötelességüknek szólni.

Korábban ezért merült fel több ellenőrzési megoldás: zsidó álljon mellette, legyen legalább yotzei ve-nichnas (יוצא ונכנס), vagyis ki-be járó felügyelő, vagy adjanak neki a húsból, mint egy „királyi méregkóstolónak”. Rabban Gamliel és bírósága azonban végül teljesen megtiltotta a somroniták vágását.

Élijáhu figyelmeztetése: „tegyél kést a torkodra”

A Talmud egy történettel magyarázza a szigorítást. Rabbi Abbahu egyszer elküldte Rabbi Zeirát, hogy hozzon neki bort egy somronita pincéből. Útközben találkozott vele egy öregember, akit a Tosafot Élijáhu prófétával azonosít. Az öreg a Példabeszédekből idézett: vesamta sakin belo’echa im ba’al nefesh ata (ושמת סכין בלועך אם בעל נפש אתה), „tégy kést a torkodra, ha mohó ember vagy”.

A figyelmeztetés értelme itt az volt: ne igyon a somroniták borából. Rabbi Zeira elmondta ezt Rabbi Shimon ben Elazarnak, aki erre rendeletet hozott a somronita bor tilalmáról.

A tilalom oka az volt, hogy kiderült: a somroniták egy része, különösen a Gerizim-hegy környékén élők, egy galambszobrot bálványként tiszteltek. Rabbi Meir álláspontja szerint chayshinan le-mi’uta (חיישינן למיעוטא), vagyis tekintettel kell lenni a kisebbségi eshetőségre is. Ha a csoport egy része bálványimádó, a teljes közösség borát és húsát problémásnak kell tekinteni.

Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: ez nem modern „kisebbségvédelem”, hanem halachikus kockázatkezelés. Ha egy tiltott eset kisebb valószínűséggel, de reálisan felmerül, azt bizonyos esetekben figyelembe kell venni.

A tanítvány, aki rossz helyen kérdez

A Példabeszédek mondatának egyszerűbb talmudi értelmezése másról szól. Ha egy tanítvány a mestere előtt ül, és olyan kérdéseket tesz fel, amelyekre a mester nem tud válaszolni, akkor ne szégyenítse meg őt. Ha rendszeresen azt tapasztalja, hogy a tanára nem tudja továbbvinni a kérdéseit, inkább keressen másik mestert.

Köves Slomó rabbi ezt nem úgy értelmezte, hogy a diák ne kérdezzen. Ellenkezőleg: ha a kérdések túl vannak a tanár kompetenciáján, nem az a cél, hogy a diák okosabbnak érezze magát, hanem hogy olyan helyre menjen tanulni, ahol valóban haladni tud.

A somroniták mint „teljes jogú pogányok” – milyen értelemben?

Egy másik történetben Rabbi Yaakov ben Idi hasonló úton járt, szintén somronita borért, és ő is találkozott az öregemberrel. Az figyelmeztette: ezen a helyen nincs senki, aki őrizné a Tórát. Rabbi Yaakov ben Idi továbbadta a történetet Rabbi Abbahunak, ő pedig Rabbi Amihoz jutott. Rabbi Ami és Rabbi Asi nem mozdultak, amíg ki nem hirdették: a somroniták goyim gemurim (גויים גמורים), teljes pogány státuszúak.

Köves Slomó rabbi tisztázta: nem feltétlenül arról van szó, hogy biológiai vagy eredeti státuszuk szerint nem zsidók. A kérdés az, milyen halachikus területen kezeljük őket pogányként. Boruk és húsuk tilalmát már korábban kimondták, ezért itt valami újabb szigorról kell beszélni.

Ez az új szigor az eruv chatzerot (עירוב חצרות), az udvarok éruvjának szabályához kapcsolódik. Ha több zsidó lakik egy közös udvarban, az éruvval egyesítik a területüket, és így szombaton vihetnek az udvaron belül. Ha azonban nem zsidó is lakik ott, tőle nem elég engedélyt kérni; bérbe kell venni a területrészét, sechirat reshut (שכירת רשות) formájában. A somronitákat ettől kezdve ebből a szempontból is pogányként kezelték.

Tojásos lecsó borral: miért nem bukott el Rabbi Asi?

A tanulás ezután egy másik történetre váltott. Rabbi Zeira és Rabbi Asi egy fogadóban jártak, ahol am ha’aretz (עם הארץ), vagyis vallásilag képzetlen emberek laktak. Tojásos lecsót, a rabbi szavaival „saksukát” kaptak, amelybe bor is került. Rabbi Zeira nem evett belőle, Rabbi Asi viszont igen.

A gond nem a somronita bor volt, hanem a demai (דמאי): olyan termény, amelyről nem tudjuk, leválasztották-e belőle a tizedeket, a ma’aserot (מעשרות). Az am ha’aretz általában a terumah (תרומה), a papi adomány kis részét megadta, de a nagyobb tizedeknél már nem mindig volt megbízható.

Rabbi Zeirát zavarta, hogy Rabbi Asi talán vétkezett. Hiszen a Talmud elve szerint az Örökkévaló még egy cádik állatát sem viszi bűnbe, hát akkor magát a cádikot hogyan?

A megoldás egy baraita (ברייתא): ha valaki bort vesz halmártáshoz vagy más keverékhez, illetve bizonyos magokat, lencsét kásának, különálló állapotban tizedelni kell. De ha már keverékben van, akkor a ta’arovet demai (תערובת דמאי), a demai-keverék nem esik ugyanabba a rendeletbe. Vagyis Rabbi Asi nem vétkezett: a bor már bele volt keverve az ételbe.

Mikor nem segít a keverék?

A Talmud azonban rögtön hoz egy ellenpéldát. Ha valaki egy am ha’aretznek ad tésztát vagy ételt főzésre, és csak azt kéri, hogy süsse vagy főzze meg, nem tartunk attól, hogy elrontja. De ha azt mondja neki: fűszerezd meg, vagy tegyél bele kovászt, akkor már aggódni kell, mert a fűszer vagy az élesztő lehet demai.

Köves Slomó rabbi két magyarázatot hozott. Az egyik szerint itt maga a zsidó „rendelte meg” a keverést, tehát olyan, mintha ő maga vett volna bizonytalan fűszert. A másik szerint a fűszer és az élesztő nem egyszerű mellékes keverék: kis mennyiségben is meghatározza az ételt, ezért nem válik semmissé, nem mondjuk rá egyszerűen, hogy batel (בטל).

Anyós, fogadósné és a jó szándékú csere

A rabbi ezután az étel kicserélésének kérdését bontotta ki. Ha valaki az am ha’aretz anyósához viszi az ételét megfőzni, a visszakapott ételből újra tizedet kell venni. Miért? Mert az anyós szereti a lányát, jót akar neki, és lehet, hogy a gyengébb minőségű ételt jobbra cseréli – csak éppen a sajátja nincs megtizedelve.

Ugyanez igaz a fogadósnőre is: nem rosszindulatból, hanem kedvességből cserélhet. A Talmud tehát nem feltételez lopást vagy szándékos megtévesztést, hanem azt mutatja meg, hogy a jó szándék is halachikus problémát okozhat, ha az illető nem megbízható a tizedekben.

Beit She’an és a rézkígyó: mit szabad feloldani?

A tanulás végén Rabbi Meir Beit She’anban zöldséget evett tizedelés nélkül. Rebi ebből arra következtetett: Beit She’an, Beit She’an (בית שאן), nem tartozik olyan értelemben Eretz Yisrael (ארץ ישראל) szentségi területéhez, hogy kötelező legyen ott a tized. Ezért az egész várost megengedte.

A családja tiltakozott: hogyan engedhet meg olyasmit, amit atyái és atyáinak atyái tiltottak? Rebi Chizkijahu király példájával válaszolt. Chizkijahu összetörte Mózes rézkígyóját, a Nechushtan (נחושתן), mert a nép bálványként kezdte tisztelni. Pedig előtte igaz királyok is voltak, mégsem tették meg. Nem azért, mert ne tudták volna, hanem mert „hagytak helyet” egy későbbi nemzedéknek is, hogy valamit helyrehozzon.

Köves Slomó rabbi ezzel zárta: Rebi szerint az ő elődei is megengedhették volna Beit She’ant, de meghagyták neki ezt a döntést.

Az elhangzott példák röviden

• Somronita vágásának fokozatos szigorítása: felügyelet, ki-be járó ellenőr, próbaevés, végső tilalom.
• Rabbi Zeira útja somronita borért és Élijáhu figyelmeztetése.
• A Példabeszédek mondata: vesamta sakin belo’echa (ושמת סכין בלועך).
• Galambszobrot bálványként tisztelő somroniták.
• Rabbi Meir elve: chayshinan le-mi’uta (חיישינן למיעוטא).
• Rabbi Yaakov ben Idi és az újabb figyelmeztetés.
• Somroniták pogányként kezelése az eruv chatzerot (עירוב חצרות) szabályában.
• Saksuka, vagyis tojásos lecsó borral egy am ha’aretz fogadóban.
• Demai (דמאי), bizonytalanul megtizedelt termény.
• Bor halmártásban, bükköny darában, lencse kásában.
• Fűszer és élesztő, amelyek nem válnak semmissé a keverékben.
• Anyós és fogadósnő, akik jó szándékból cserélhetik ki az ételt.
• Rabbi Meir zöldséget eszik Beit She’anban tizedelés nélkül.
• Rebi megengedi Beit She’ant.
• Chizkijahu összetöri a Nechushtan (נחושתן), Mózes rézkígyóját.

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud