Cimkék: Chulin  podcast

A szamár, amelyik jobban ügyelt a tizedre, mint az emberek

Köves Slomó rabbi a Chullin (חולין) hetedik lapján egy látszólag apró megfigyelésből indul ki: Rabbi Meir (רבי מאיר) evett egy zöldséglevelet Beit She’anban (בית שאן) anélkül, hogy ma’aser (מעשר), vagyis tized lett volna leválasztva belőle. Ebből Rebi, Rabbi Yehudah HaNasi (רבי יהודה הנשיא) messzemenő halachikus döntést hozott: Beit She’an mezőgazdasági törvények szempontjából nem számít Izrael megszentelt területének. Innen a Talmud eljut a cádikok isteni védelméig, Rabbi Pinchas ben Ya’ir (רבי פנחס בן יאיר) szamaráig, a kettéváló folyóig, Rebi fehér öszvéreiig és ahhoz a gondolathoz, hogy az Örökkévaló még egy cádik állatát sem hagyja bűnbe esni. A szereplő és az eset talmudi azonosítását Köves Slomó rabbi a Rabbi Yehoshua ben Zeruz (רבי יהושע בן זרוז) által tett tanúvallomásként idézte. (hadran.site)

Egy furcsa halacha, amit nem söprünk félre

A tanulás elején Köves Slomó rabbi visszatért arra, hogy Rabbi Yehoshua ben Zeruz tanúvallomása alapján Rebi megengedte Beit She’an termését tizedelés nélkül. A Talmud ebből általános szabályt tanul: ha egy rabbi a mestere nevében halachát mond, még ha furcsának tűnik is, nem választjuk le róla, nem hanyagoljuk el, és nem tekintjük félvállról vett kijelentésnek.

A rabbi három változatot magyarázott:

• maznichin (מזניחין): elválasztani, leválasztani;
• maznichin más értelmezésben: hanyagolni;
• masichin (מסיחין): félvállról venni, nem pontosan továbbadni.

A lényeg mindháromban ugyanaz: a mestertől származó hagyományt komolyan kell venni, még akkor is, ha elsőre meglepő.

Beit She’an: elfoglalták, mégsem lett örökre szent

A következő kérdés az volt: hogyan lehet azt mondani, hogy Beit She’an nem Izrael földje mezőgazdasági szempontból, ha a Bírák könyve szerint Menáse törzse elfoglalta Beit She’ant és környékét?

Köves Slomó rabbi a Talmud válaszát így magyarázta: különbség van az Egyiptomból feljövő nemzedék honfoglalása és a babilóniai száműzetésből visszatérők második honfoglalása között. Az első honfoglalás megszentelte a földet arra az időre, amíg Izrael népe ott élt, de nem örökre. A második visszatérés, olei Bavel (עולי בבל), viszont örök szentséget adott azoknak a területeknek, amelyeket akkor újra birtokba vettek.

Beit She’ant szándékosan nem szentelték meg újra. Ennek gyakorlati oka volt: a shemittah (שמיטה), a szombatév idején legyen olyan terület, ahonnan a szegények mégis tudnak megélhetéshez, terményhez jutni.

Lehet, hogy Rabbi Meir csak nassolt?

A Talmud ezután megpróbálja gyengíteni a tanúvallomást. Talán Rabbi Meir csak egy levelet evett, ami achilat arai (אכילת עראי), átmeneti, alkalmi evés, és ezért nem kellett tizedet adni. Erre az a válasz: nem egyszerűen egy levelet evett, hanem egy csokorból, amely már olyan állapot, ahol a zöldség tizedkötelessé válik.

Felmerül az is: talán Rabbi Meir elfelejtette a tizedet. Ez sem fogadható el, mert az Örökkévaló nem hagyja, hogy a cádik véletlenül bűnbe essen.

Talán máshonnan választotta le a tizedet? Ez halachikusan működhetne, de a bölcsek nem szerették, mert könnyen feledéshez vezet. Talán a szemével kijelölte a tizedet? Rabbi Zeira erre azt mondja: Rabbi Yehoshua ben Zeruz elég nagy ember volt ahhoz, hogy észrevegye, ha Rabbi Meir ilyet tett volna. Ezért a tanúvallomást el kell fogadni.

A cádik állata sem botlik el

Innen jut a Talmud ahhoz az alapelvhez, hogy az Örökkévaló még a cádik állatát sem hagyja bűnbe esni. Köves Slomó rabbi ennek példájaként Rabbi Pinchas ben Ya’ir történetét idézte.

Rabbi Pinchas ben Ya’ir a pidyon shvuyim (פדיון שבויים), foglyok kiváltásának micvája miatt útnak indult. Útközben a Ginai folyóhoz ért, és felszólította: váljon ketté, hogy átmehessen. A folyó vitatkozott vele: ő is az Örökkévaló akaratát teljesíti azzal, hogy folyik. Rabbi Pinchas ben Ya’ir azonban figyelmeztette: ha nem nyílik meg, elrendeli, hogy soha többé ne legyen benne víz. A folyó erre kettévált.

A folyó még kétszer vált ketté: egy emberért, aki pészachi micvához vitt búzát, és egy arab kereskedőért, hogy ne mondják, rosszul bánnak azokkal, akik a zsidókat kísérik. A Talmud innen hasonlítja Rabbi Pinchas ben Ya’irt Mózeshez: ahogy a tenger Mózes és Izrael előtt megnyílt, úgy nyílt meg a folyó előtte is.

A szamár, amely nem evett demájt

A történet következő része Rabbi Pinchas ben Ya’ir szamaráról szól. A fogadóban árpát adtak neki, de a szamár nem evett. Átszitálták, megtisztították, mégsem evett. Végül Rabbi Pinchas ben Ya’ir megkérdezte: leválasztottátok-e belőle a tizedet?

Miután megtizedelték, a szamár evett.

A kérdés az: kellett-e egyáltalán tized állateledelből? A válasz: ha valaki eleve állati takarmánynak veszi a demai (דמאי), vagyis kétségesen megtizedelt terményt, akkor nem kell tizedet adnia. De ha eredetileg emberi fogyasztásra vette, és csak utóbb szánta állatnak, akkor már köteles tizedelni.

Rebi meghívása és a fehér öszvérek

Amikor Rebi meghallotta, hogy Rabbi Pinchas ben Ya’ir megérkezett, meghívta őt vendégségbe. Rebi nagyon megörült, mert Rabbi Pinchas ben Ya’ir híres volt arról, hogy nem fogad el meghívásokat. Ő azonban elmagyarázta: nem azért nem fogad el vendégséget, mert lenézi Izrael kedvességét. Hanem azért, mert vannak, akik szívből hívnák, de nincs miből vendégül látniuk, és vannak, akiknek van miből, de nem szívből hívnak.

Rebinek viszont van is miből, és szívből is hívja. Rabbi Pinchas ben Ya’ir mégsem állt meg azonnal, mert micvában volt elfoglalva, és csak visszafelé akart betérni.

Visszafelé azonban meglátta Rebi házánál a fehér öszvéreket. Ezekről a Talmud úgy beszél, mint rendkívül veszélyes állatokról. Rabbi Pinchas ben Ya’ir azt mondta: „a halál angyala van ennek a háznak a bejáratánál”, és nem akart bemenni.

Rebi több megoldást ajánlott: eladja, szabadon engedi, megcsonkítja vagy megöli őket. Mindegyikkel gond volt: másokat veszélybe vinne, lifnei iver (לפני עור) lenne; szabadon engedve még nagyobb veszély; megcsonkítani állatkínzás; megölni pedig bal tashchit (בל תשחית), fölösleges pusztítás.

Végül egy hegy nőtt ki kettejük között. Rebi ebből megértette: az Ég nem akarja, hogy Rabbi Pinchas ben Ya’ir nála egyen.

A cádikok halálukban még nagyobbak

Rebi sírva mondta: ha az Örökkévaló így teljesíti a cádikok akaratát életükben, mennyivel inkább haláluk után. Innen idézte Köves Slomó rabbi a gondolatot: gedolim tzaddikim be-mitatan yoter mi-bechayeihen (גדולים צדיקים במיתתן יותר מבחייהן), a cádikok nagyobbak halálukban, mint életükben.

Ennek példája Elisa (אלישע): amikor egy halott teste érintette Elisa sírját, az illető életre kelt. Ez azonban nem volt teljes feltámadás, csak annyi, hogy ne legyen egy gonosz ember a cádik mellé temetve. A valódi második „életadás” Elisa esetében Na’amán (נעמן) meggyógyítása volt, mert a leprás olyan, mintha halott lenne.

Sebek, varázslás és isteni akarat

A fehér öszvér sebei kapcsán a rabbi más talmudi mondásokat is idézett. A fehér öszvér harapása vagy rúgása annyira veszélyes, hogy Rabbi Chanina (רבי חנינא) szerint nem látott olyan sebet, amely valóban meggyógyult volna – különösen, ha az öszvér patája is fehér volt.

Innen a tanulás a kishuf (כישוף), varázslás kérdésére tért. Rabbi Chanina nem félt attól az asszonytól, aki ártó varázslatot akart tenni ellene, mert azt mondta: ein od milvado (אין עוד מלבדו), nincs más Rajta kívül. Még a varázslás sem írhatja felül az Örökkévaló akaratát, ha az embernek nagy érdemei vannak.

Rabbi Pinchas ben Ya’ir önállósága

A zárásban Köves Slomó rabbi Rabbi Pinchas ben Ya’ir életmódját idézte: soha nem vágott olyan kenyérből, ami nem az övé volt, és amióta tudatára ébredt, még apja ételéből sem húzott hasznot. Mindig saját munkájából, sajátjából élt. Ez magyarázza, miért volt olyan óvatos a vendéglátások elfogadásával: nem ridegségből, hanem rendkívüli függetlenségből és tisztaságból.

Az elhangzott példák röviden

• Rabbi Meir zöldséglevelet eszik Beit She’anban tized nélkül.
• Rebi Beit She’ant mezőgazdasági törvények szempontjából engedélyezi.
• Az első és második honfoglalás különbsége: Egyiptomból feljövők és olei Bavel (עולי בבל).
• Beit She’an meghagyása a szegények javára a shemittah (שמיטה) idején.
• A zöldségcsokor, amely már tizedköteles.
• Rabbi Pinchas ben Ya’ir a foglyok kiváltására indul.
• A Ginai folyó háromszor kettéválik.
• Az arab kereskedő átengedése, nehogy rossz hírük legyen a zsidóknak.
• Rabbi Pinchas ben Ya’ir szamara nem eszik tizedeletlen árpát.
• Rebi meghívja Rabbi Pinchas ben Ya’irt vendégségbe.
• A fehér öszvérek miatt Rabbi Pinchas ben Ya’ir nem megy be Rebi házába.
• A hegy, amely kinő Rebi és Rabbi Pinchas ben Ya’ir között.
• Elisa sírja és a halott rövid életre kelése.
• Na’amán meggyógyítása mint életadás.
• A fehér öszvér veszélyes sebe.
• Rabbi Chanina és a varázslást végző asszony.
• Ein od milvado (אין עוד מלבדו): nincs más az Örökkévalón kívül.
• Rabbi Pinchas ben Ya’ir soha nem evett más kenyeréből.

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud