Cimkék: Chulin  podcast

Aki bálványt imád, az lehet-e „csak kicsit” hitehagyott?

Köves Slomó rabbi a Chullin (חולין) ötödik lapján lezárja az előző napok egyik legkényesebb kérdését: kinek a vágása számít még kósernek, ha az illető vallási megbízhatósága sérült? Az élvezetből vétkező hitehagyottnál még van helye különbségtételnek: ha nem elvből tagadja a kóserságot, és a kését ellenőrizték, a vágása elfogadható lehet. De a bálványimádás más kategória. A Talmud végül arra jut, hogy hiába próbáltuk „élvezeti” bűnként értelmezni, a bálványimádás olyan alapvető tagadás, amely az egész Tórához való viszonyt írja át. Innen a provokatív kérdés: lehet-e valaki kulturális vagy ösztönös bálványimádó úgy, hogy közben a kóser vágásában még bízzunk? A válasz: nem.

Háromféle hitehagyott – és egy negyedik határeset

Köves Slomó rabbi az előző nap összefoglalásával indított. A Talmud eddig több kategóriát különített el:

• mumar lehach’is (מומר להכעיס): elvi hitehagyott, aki lázadásból vétkezik; az ő vágása biztosan nem elfogadható.
• mumar le-te’avon (מומר לתיאבון): élvezetből vétkező hitehagyott; Rava szerint ha a kését ellenőrizték, a vágása kóser lehet.
• Kifejezetten kóserságban vétkező élvezeti hitehagyott: aki néha nem kósert eszik, de nem elvből.
• Élvezeti bálványimádó: Rav Anan szerint még az ő vágása is elfogadható lehetne.

A tanulás fő kérdése az lett, hogy Rav Anan állítása megáll-e: lehet-e a bálványimádást úgy kezelni, mint egy „becsúszó” élvezeti bűnt?

Achav barbecue-ja: bizonyíték vagy félreértés?

A vita középpontjában Achav, Izrael királya és Jehoshaphat, Júda királya áll. Achav bálványimádó volt, Jehoshaphat viszont hithű királyként jelenik meg. Achav hatalmas lakomát rendezett, sok állatot vágatott, hogy rávegye Jehoshaphatot a közös háborúra Ramot Gilad ellen.

Elsőre úgy tűnhet: ha Jehoshaphat evett Achav lakomáján, akkor bizonyíték van arra, hogy egy bálványimádó hitehagyott vágásából lehet enni. Köves Slomó rabbi azonban végigvezette, hogy a Talmud több menekülő útvonalat is próbált:

Lehetne mondani, hogy Jehoshaphat saját emberei hozták a húst, és külön sütögettek. Csakhogy ez nem illik a történethez: Achav és Jehoshaphat szövetséget akartak demonstrálni. Nem nézett volna ki jól, ha az egyik király látványosan elkülönül a másiktól, mintha vendégségbe menne, de saját szendvicset vinne.

A szövegben Jehoshaphat azt mondja: „olyan vagyok, mint te, népem, mint néped, lovaim, mint lovaid.” Ezt nem étkezési, hanem háborús szolidaritásként kell érteni: ami veled és népeddel történik, az történjen velem és népemmel is.

A „szérű” és a közös politikai színpad

Köves Slomó rabbi külön kitért arra a bibliai mondatra, amely szerint a két király Somron kapujában, egy goren (גורן), vagyis szérű alakú helyen ült. A Talmud ezt a Sanhedrin (סנהדרין) ülésrendjéhez hasonlítja: félkörben, hogy mindenki lássa egymást.

Ez a kép is azt sugallja, hogy itt nem elkülönülésről, hanem közös politikai jelenetről volt szó. Achav és Jehoshaphat egységet mutattak. Ezért nehéz azt mondani, hogy a lakomán mindenki saját kóser pecsenyét sütögetett külön grillrácson.

Hollók vagy Holló urak?

A Talmud másik lehetséges bizonyítéka Illés próféta története. Amikor Eliyahu (אליהו) a sivatagban volt, a szöveg szerint orevim (עורבים), hollók hoztak neki kenyeret és húst reggel és este. Honnan hozták? A Talmud szerint talán Achav hentesétől.

Ha Eliyahu elfogadta ezt a húst, akkor talán mégis lehet enni egy bálványimádó király konyhájáról. Köves Slomó rabbi azonban itt is jelezte: ez nem bizonyíték, mert Isten maga parancsolta így. Ha Isten mondja, az külön kategória.

Felmerül az is, hogy az orevim nem hollókat, hanem „Holló” nevű embereket jelentett. A Talmud párhuzamot hoz Orev és Ze’ev midjáni vezérekkel. De ezt a lehetőséget is elveti: ha helynévről vagy odavaló emberekről lenne szó, a héber másképp fogalmazna. Így ez sem döntő bizonyíték Rav Anan mellett.

Rav Anan cáfolata: bálványimádás nem „csak egy bűn”

A döntő fordulat az, hogy a Talmud nem fogadja el Rav Anan állítását. Köves Slomó rabbi világosan megfogalmazta: visszatérünk Rava álláspontjához. A kóserságban élvezetből vétkező ember vágását bizonyos feltételek mellett el lehet fogadni, de a bálványimádóét nem.

A Talmud alapelve: olyan súlyos a avodah zarah (עבודה זרה), a bálványimádás, hogy aki megtagadja a bálványimádást, olyan, mintha az egész Tórát elfogadná. Ennek fordítottja is igaz: aki bálványt imád, az nem csupán egy részletszabályban bukik el, hanem az egész Tóra alapját tagadja.

Köves Slomó rabbi ezt a szombattal állította párhuzamba. A nyilvános szombatszegő, mechalel Shabbat befarhesya (מחלל שבת בפרהסיא), azért különösen súlyos eset, mert a szombat megtartása tanúságtétel arról, hogy Isten teremtette a világot. Ha valaki ezt nyilvánosan tagadja, az nem pusztán egy tilalmat szeg meg, hanem a hit alapját utasítja el.

Áldozatot hozhat-e a hitehagyott?

A tanulás ezután az áldozatok kérdésére tért át. A Tóra mondata: adam ki yakriv mikem korban la-Hashem (אדם כי יקריב מכם קרבן לה׳), „ha valaki közületek áldozatot hoz az Örökkévalónak”. A mikem (מכם), „közületek” kifejezésből a Talmud azt tanulja: közületek, de nem mindenki. A hitehagyott nem hozhat áldozatot.

Ugyanakkor a folytatás, min habehemah (מן הבהמה), „az állatból”, úgy is értelmezhető: még olyan ember is hozhat áldozatot, aki állatszerűen viselkedik, vagyis Izrael bűnöse. Ebből születik a különbségtétel: a bűnös zsidó hozhat áldozatot, mert talán éppen ez indítja megtérésre. De a bálványimádó, a hitehagyott és a nyilvános szombatszegő nem.

Kétféle áldozat: vétekáldozat és égőáldozat

Felmerül: nem tudjuk-e máshonnan is, hogy a hitehagyott nem hozhat áldozatot? A Tóra a chatat (חטאת), vétekáldozat kapcsán azt mondja: me’am ha’aretz (מעם הארץ), „a nép közül”. Ebből is lehet tanulni: a nép közül, de nem az, aki hitehagyottságával kivonta magát a népből.

Egy másik levezetés szerint csak az hozhat vétekáldozatot, aki ha megtudja a vétkét, abbahagyná. Ha valaki úgyis folytatná, nincs értelme a chatat áldozatnak.

Köves Slomó rabbi példája szerint ha valaki a tiltott zsírt, chelev (חלב) kedveli, de véletlenül vért, dam (דם) evett, akkor a vér miatt hozhatna áldozatot, mert azt nem akarta megszegni. Az egyik vélemény szerint azonban mivel hitehagyott a chelev ügyében, nem hozhat. A másik szerint a konkrét bűnt kell nézni: ha a vér fogyasztását abbahagyná, hozhat.

A Talmud azért hoz külön forrást az égőáldozatra, olah (עולה), és külön a vétekáldozatra, mert egyikből sem következne automatikusan a másik. Lehetne azt hinni, hogy ajándék jellegű égőáldozatot elfogadunk tőle, de kötelező vétekáldozatot nem; vagy fordítva. Ezért kell mindkettőt kizárni.

Az „állat” mint sértés és mint dicséret

A végén Köves Slomó rabbi a behemah (בהמה), „állat” kifejezés értelmét tisztázta. Az áldozati versben az „állatból” arra utal: még állatszerűen viselkedő bűnös is hozhat áldozatot. Itt tehát negatív jelző.

De van olyan zsoltárvers is: adam u-vehemah toshia Hashem (אדם ובהמה תושיע ה׳), „embert és állatot megsegítesz, Örökkévaló”. Ott a Talmud pozitívan értelmezi: olyan emberekről van szó, akik nagy tudásúak, mégis egyszerűnek, szerénynek mutatják magukat, mint az állatok. A különbség: ha az „ember és állat” együtt szerepel, lehet pozitív; ha az állat önmagában emberre utal, többnyire negatív.

Visszatérés a somronitákhoz: végső tiltás?

A tanulás végén Köves Slomó rabbi visszatért a somronitákhoz. Rabbi Yaakov bar Idi Rabbi Yehoshua ben Levi nevében azt mondta: Rabban Gamliel és bírósága megtiltotta a somronita vágását.

Felmerülhetne, hogy csak azt tiltották, amikor nincs zsidó felügyelet. Rabbi Zeira azonban ezt elutasítja: ahhoz nem kellett volna külön rendelet, hiszen már tudjuk, hogy felügyelet nélkül problémás, mert a somroniták nem fogadják el a lifnei iver (לפני עור) rabbinikus értelmezését.

Ebből következik: Rabban Gamliel rendelete még arra az esetre is vonatkozott, amikor zsidó állt mellette és látta a vágást. Hogy miért lett ilyen szigorú a rendelet, Köves Slomó rabbi szerint a következő tanulás témája lesz.

Az elhangzott példák röviden

• Achav és Jehoshaphat közös barbecue-ja Ramot Gilad előtt.
• A vendégségbe vitt saját szendvics példája.
• Somron kapujában a szérű, goren (גורן), mint félkörös ülésrend.
• A Sanhedrin (סנהדרין) félkörös ülésrendje.
• Eliyahu története: hollók, orevim (עורבים), hoznak húst és kenyeret.
• Lehet-e az orevim két „Holló” nevű ember vagy hollói lakos?
• Körülmetéletlen hitehagyott mint élvezeti hitehagyott.
• Bálványimádó hitehagyott vágásának elutasítása.
• A nyilvános szombatszegő, mechalel Shabbat befarhesya (מחלל שבת בפרהסיא), mint az egész hit tagadója.
• A mikem (מכם) kifejezés: közületek, de nem mindenki.
• Min habehemah (מן הבהמה): állatszerűen viselkedő bűnös is hozhat áldozatot.
• Tiltott zsír, chelev (חלב), és vér, dam (דם), példája.
• Vétekáldozat, chatat (חטאת), és égőáldozat, olah (עולה), külön kizárása hitehagyott esetén.
• Az „állat” kifejezés negatív és pozitív értelme.
• Rabban Gamliel rendelete a somronita vágásának megtiltásáról.

—————————————————-

Mönáchot (Lisztáldozatok) – מְנָחוֹת
A különféle ételáldozatok törvényei. Ebben a traktátusban kerülnek megtárgyalásra a cicit, a szemlélőrojtokra, és a töfilin, az imaszíjakra vonatkozó törvények. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 110 lap.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud