Cimkék: Chulin  podcast

Ha egy tréfli állat még tojást rak, az bizonyíték — vagy csak haladék?

Köves Slomó rabbi mai előadásában a Talmud azt vizsgálta, hogyan lehet felismerni, hogy egy sérülés valóban tereifah (טרפה) státuszt okoz-e. Elég, ha az állat nem szül többé? Elég, ha lefogy? Vagy az a döntő, hogy tizenkét hónapon belül meghal? A kérdés végigvezet a tréfli tyúk tojásain, a tréfli anyaállat magzatán, a datolyában élő kukacon, a plusz lábú állaton, a dupla vakbélen és a pehelytoll nélküli madáron. A mai tanulás központi feszültsége az, hogy a biológiai túlélés, a szaporodás és a halachikus státusz nem mindig esik egybe.

A tizenkét hónap mint a tréfli állapot jele

Köves Slomó rabbi Rav Huna tanításával kezdte: annak a jele, hogy egy belső szervi sérülés tréfli státuszt okoz, az, hogy az állat nem él tizenkét hónapon át a sérülés után. Vagyis ha egy éven belül meghal, az visszamenőleg bizonyítja, hogy a sérülés halálos természetű volt.

A Talmud azonban rögtön felvet egy brájtát, amely más jeleket ad. Eszerint egy tréfli állat egyik jele az, hogy nem tud szülni. Más vélemény szerint ha az állat a sérülés után tovább hízik, gyarapodik, akkor kósernek tekinthető, ha viszont elsorvad és betegessé válik, az tréfli állapotot jelez. Rabbi pedig harminc napot mondott mércének. A bölcsek erre azt válaszolták: hogyan lehet harminc nap a határ, amikor néha tréfli sérülés után az állat két-három évig is él?

Ebből Köves Slomó rabbi szerint az látszik, hogy a tizenkét hónap nem magától értetődő mérce, hanem tannaita vitába illeszkedik. A Talmud végül a tizenkét hónapos életképességet tekinti meghatározó jelnek.

A koponyalyuk és a tökből készült sisak

A tizenkét hónapos mérce kapcsán előkerült egy korábbi történet. Ha a koponyán akkora lyuk van, mint egy fúrófej, az tréfli sérülésnek számít. Akkor is, ha a lyuk hosszúkás, vagy sok apró lyukból áll össze ugyanekkora terület.

Ezzel szemben valaki felhozott egy esetet Indul városából: egy ember koponyája fúrófejnyi területen betört, száraz tökből készült fedést, szinte sisakszerű védelmet tettek rá, és tovább élt. Látszólag ez cáfolná, hogy az ilyen sérülés halálos.

A Talmud válasza az, hogy ez az eset nem bizonyít. Az illető nyáron még túlélte, de a tél beálltával meghalt. Vagyis az átmeneti túlélés még nem jelenti, hogy a sérülés nem volt halálos jellegű.

Tréfli tyúk tojásai: első eresztés és későbbi tojások

A következő téma a tréfli madár tojása. Ameimar azt tanította, hogy a tréfli szárnyas tojásainál különbséget kell tenni az első és a későbbi eresztés között.

Azok a tojások, amelyek már a madárban voltak a sérülés pillanatában, tréflinek számítanak. Amikor a tyúk tréfli lett, ezek a tojások is vele együtt tréfli státuszba kerültek. Azok a tojások viszont, amelyeket később rak, kóserek lehetnek. Ennek oka, hogy ezek nem kizárólag a tréfli tyúkból származnak, hanem a kakas részvétele is szükséges hozzájuk. Ha a kakas kóser, akkor a tojás egy tréfli nőstény és egy kóser hím közös eredménye.

Ezt a Talmud a zeh ve-zeh gorem (זה וזה גורם) elvével írja le: két ok együttesen hozza létre az eredményt. Ameimar szerint ha az egyik ok megengedett, a másik tiltott, akkor az eredmény bizonyos esetekben megengedhető.

Tojás kakas nélkül: amikor minden a tréfli tyúkból jön

A Talmud ellenvetésként idézi azt a brájtát, amely szerint Rabbi Eliezer és a bölcsek egyetértenek abban, hogy a tréfli madár tojása tilos, mert tréfli madárban nőtt. Ez látszólag cáfolja Ameimar különbségtételét.

A válasz: ott olyan tojásokról van szó, amelyek kakas nélkül, pusztán a föld melegétől jöttek létre. Mivel ezek teljes egészében a tréfli tyúkból származnak, nincs bennük kóser hímállati hozzájárulás, ezért tréflinek számítanak.

Köves Slomó rabbi kiemelte a Talmud nyelvi pontosságát is. Ha csak arról lenne szó, hogy a tojások a tréfli tyúkban fejeződtek be, akkor a szöveg így fogalmazna. Mivel azonban azt mondja, hogy ott keletkeztek, ebből következik, hogy olyan tojásokról beszél, amelyek a sérülés után indultak fejlődésnek.

Tréfli anyaállat magzata: része-e az anyának?

A tojások kérdése után a Talmud visszatér a tréfli anyaállat kölykére. A brájta szerint Rabbi Eliezer azt mondja: tréfli állat kölykét nem lehet bemutatni áldozatként a Szentélyben. Rabbi Yehoshua szerint viszont be lehet mutatni.

A vita egyik értelmezése szerint az anyaállat már tréfli volt, amikor megtermékenyült. Rabbi Yehoshua úgy gondolja, hogy a magzat a tréfli nőstény és a kóser hím közös eredménye, tehát a zeh ve-zeh gorem (זה וזה גורם) miatt megengedhető. Rabbi Eliezer viszont tiltja, mert szerinte a tiltott eredet ebben az esetben elég ahhoz, hogy a magzat is tilos legyen.

A Talmud megkérdezi: ha ez így van, miért áldozati kontextusban vitatkoznak, miért nem egyszerűen arról, hogy szabad-e profán módon fogyasztani? A válasz: azért, mert Rabbi Yehoshua engedékeny álláspontjának erejét akarja megmutatni. Nagyobb újdonság azt mondani, hogy még a Szentélyben is bemutatható, mint azt, hogy profán fogyasztásra megengedett.

A másik olvasat: már vemhes volt, amikor tréfli lett

Ravina másképp tanította Ameimar mondását. Eszerint ha egy madárról csak kétséges, hogy tréfli lett-e, például menyét harapta meg a fejét, akkor az első tojásokat félretesszük. Ha később újabb tojásokat rak, ebből kiderül, hogy nem volt tréfli, és az első eresztés is kóser. Ha nem rak több tojást, akkor az első tojások is tilosak.

Ebben az olvasatban a tréfli anyaállat magzatáról szóló vita úgy értendő, hogy az állat már vemhes volt, amikor tréfli sérülést kapott. Rabbi Eliezer szerint a magzat az anya része, ezért az anya tréfli státusza rá is kiterjed. Rabbi Yehoshua szerint a magzat külön teremtmény, ezért nem válik automatikusan tréflinek.

A tojásoknál azonban Rabbi Yehoshua is egyetért azzal, hogy az első eresztés tilos. A tojás ugyanis nem önálló teremtmény úgy, mint a magzat, hanem a madár testének része.

Hímnél tizenkét hónap, nősténynél szaporodás

A Talmud halachikus összegzést ad. Hímállatnál, ha kétséges tréfli sérülésről van szó, a tizenkét hónapos túlélés bizonyítja, hogy nem tréfli. Ha tizenkét hónapon belül meghal, az tréfli státuszt igazol.

Nőstény állatnál más jel is számít: ha újra képes szülni vagy tojást rakni, az annak jele, hogy nem tréfli. Ha viszont a sérülés után nem képes szaporodni, az tréfli gyanúját erősíti.

Csont nélküli teremtmények és a datolyában élő kukac

Rav Huna azt tanította: minden teremtmény, amelynek nincs csontozata, nem él tizenkét hónapnál tovább. Rav Papa ebből gyakorlati következtetést vont le Shmuel tanítására.

Shmuel szerint ha egy tökben vagy más növényben akkor keletkezik kukac, amikor a növény még a földhöz kapcsolódik, akkor az tilos, mert a Tóra tiltja a földön csúszó-mászó lények fogyasztását. Ha viszont a kukac már a leszedett gyümölcsben keletkezik, és nem jött ki onnan, akkor a gyümölcs részének tekinthető.

Ezért ha egy datolya már tizenkét hónapja le van szedve, és élő kukac van benne, akkor ez a kukac biztosan csak a leszedés után keletkezett. Ha korábban, még a fán keletkezett volna, nem élhette volna túl a tizenkét hónapot. Így a datolyában maradt kukac megengedettnek tekinthető.

A szúnyog, a légy és az anekdota arányai

Rav Huna azt is mondta, hogy nincs olyan szúnyog, amely egy napnál tovább élne, és nincs olyan légy, amely egy évnél tovább élne. Erre Rav Papa egy népi anekdotát hozott: egy nőstényszúnyog hét évig veszekedett a férjével, mert az egy fürdőből kijövő kövér ember vérét szívta, de nem hívta őt is.

A Talmud válasza: az ilyen mondásokat nem szó szerint kell érteni. Ahogy az az anekdota sem szó szerinti, hogy hatvan maneh (מנה) súlyt akasztottak a szúnyog szarvára. Az állat saját arányaihoz képest beszélünk nagy időről vagy nagy súlyról. Ami egy embernél év, az egy szúnyog életében arányosan egészen más időegység.

Öt láb, három láb és a többlet mint hiány

A Misna szerint ha egy állatnak öt lába vagy három lába van, az testi hiba, mum (מום), amely miatt nem mutatható be áldozatként a Szentélyben. Rav Huna pontosította: ez az első lábakra vonatkozik. Ha az első lábakból van több vagy kevesebb, az „csak” áldozati testi hiba, de profán fogyasztásra még nem feltétlenül tilos.

Ha azonban a hátsó lábakból van több vagy kevesebb, az már tréfli. Ennek alapja az elv: kol yeter ke-natul dami (כל יתר כנטול דמי), vagyis minden többletszervet úgy tekintünk, mintha az adott szerv hiányozna. Ha tehát hátul nő ki egy plusz láb, az olyan, mintha a hátsó láb hiányozna — ez pedig tréfli.

Dupla vakbél és extra gyomorcsövek

Köves Slomó rabbi elmondta azt az esetet is, amikor egy állatnak két vakbele volt. Ravina elé vitték, és ő tréflinek nyilvánította. A logika ugyanaz: mivel a vakbél eltávolítása tréfli státuszt okozna, a többlet vakbelet úgy tekintjük, mintha hiány lenne.

Ha azonban a két vakbél között átjárás van, vagyis nem teljesen különálló szervekről beszélünk, az állat kóser maradhat.

Hasonló kérdés merült fel a kérődző állat gyomorrészei között. Volt egy eset, ahol egy extra cső vezetett a recés gyomorból a százrétű gyomorba. Rav Ashi először tréflinek gondolta, de tanítványai figyelmeztették: ez minden legelő állatnál természetes, ezért nem számít rendellenes többletnek.

Más esetben viszont egy cső a recés gyomorból a bendőbe vezetett. Rav Ashi ezt először az előzőhöz hasonlóan kósernek gondolta, de erre már azt mondták neki: nem lehet minden extra járatot egy kalap alá venni. Ami egyik anatómiai helyzetben természetes, az másikban lehet tréfli.

Két bél: mikor tréfli és mikor nem?

A cippori mészárosok vezetője egyszer Rabbi előtt tanúskodott két olyan bélről, amelyek külön-külön jöttek ki az állat oltógyomrából. Rabbi ezt tréflinek nyilvánította. Ugyanez a jelenség madárnál viszont kóser lehet.

A Talmud pontosítja: állatnál akkor tréfli a két bél, ha két különböző ponton lépnek ki. Ha ugyanazon a ponton indulnak, és egy ujnyi távolságon belül vagy újra egyesülnek, vagy legalább az indulásuk egy közös nyílásból ered, akkor az állat kóser lehet.

A vita azon múlik, hogy szükséges-e a két bél végső összeolvadása, vagy elég az, hogy a kiindulási nyílásuk egy ujnyi távolságon belül közösnek tekinthető.

Pehelytoll, bőr és pigul

A Misna szerint Rabbi Yehudah azt mondta: ha a madárról eltávolították a testet borító finom pehelytollakat, az madár tréfli. Rav Acha bar Yaakov szerint Rabbi Yehudah és Rabbi Yishmael lényegében ugyanarról beszélnek.

Rabbi Yehudah a pehelytollat olyan védőrétegnek tekinti, mint az állat bőre. Ha eltávolítják, a madár védtelen lesz, ezért tréfli. Rabbi Yishmael egy másik összefüggésben azt mondja, hogy bizonyos pehelytollak a húshoz kapcsolódnak, és pigul (פיגול) szempontjából összeadódnak a hússal. A pigul olyan áldozati hiba, amikor valaki a felajánlásnál rossz időre vagy rossz helyre irányuló gondolattal végzi a szolgálatot.

A Talmud azonban óvatos: nem biztos, hogy Rabbi Yehudah és Rabbi Yishmael valóban ugyanazt mondják. Lehet, hogy Rabbi Yehudah csak a tréfli státusz szempontjából tekinti a pehelytollat életfontosságú védelemnek, de pigulnál nem számítaná húshoz. És fordítva: lehet, hogy Rabbi Yishmael pigulnál azért számítja hozzá, mert fogyaszthatónak tekinti, de tréfli szempontból nem tartaná életfontosságúnak.

Elhangzott példák röviden

• Tréfli sérülés jele: tizenkét hónapon belüli halál.
• Más jelek: szülésképtelenség, gyarapodás vagy elsorvadás.
• Rabbi harmincnapos mércéje.
• Fúrófejnyi koponyalyuk és a száraz tökből készült védősisak.
• Tréfli tyúk első tojásai és későbbi tojásai.
• Kakas nélkül, föld melegétől keletkezett tojások.
• Tréfli anyaállat magzata Rabbi Eliezer és Rabbi Yehoshua vitájában.
• Zeh ve-zeh gorem (זה וזה גורם): tiltott és megengedett ok közös eredménye.
• Magzat mint önálló teremtmény, tojás mint az anya testének része.
• Hímállatnál tizenkét hónapos túlélés, nősténynél szaporodási képesség.
• Csont nélküli teremtmények nem élnek tizenkét hónapig.
• Leszedett datolyában talált élő kukac.
• Tökben vagy gyümölcsben keletkezett kukac a földhöz kapcsolódva vagy leszedés után.
• Szúnyog egynapos, légy egyéves élettartama.
• Nőstényszúnyog és férje hét évig tartó vitájának anekdotája.
• Hatvan maneh (מנה) súly a szúnyog „szarván”.
• Öt lábú vagy három lábú állat mint mum (מום).
• Első láb többlete vagy hiánya: testi hiba.
• Hátsó láb többlete vagy hiánya: tréfli.
• Kol yeter ke-natul dami (כל יתר כנטול דמי): a többlet olyan, mintha hiány lenne.
• Két vakbél esete Ravina előtt.
• Átjárással rendelkező dupla vakbél.
• Extra cső a recés gyomor és a százrétű gyomor között.
• Extra cső a recés gyomor és a bendő között.
• Két külön bél az oltógyomorból.
• Madárnál hasonló bélkettőződés megengedése.
• Pehelytollak eltávolítása Rabbi Yehudah szerint.
• Rabbi Yishmael véleménye a pehelytoll és hús kapcsolatáról pigul (פיגול) esetén.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud