Cimkék: Chulin  podcast

A határpont már tilos, vagy még belefér?

Egy lyuk a légzőcsövön, egy cserépedény törött darabja, egy vérfolt mérete vagy egy megnyúzott állat bőrmaradványa: Köves Slomó rabbi mai előadásában ezek mind ugyanarra a kérdésre futnak ki. Amikor a bölcsek azt mondják, hogy valami „eddig” kóser, tiszta vagy megengedett, akkor maga a határérték még belül van, vagy már kívül? A Talmud nem elvont méréselméletet ad, hanem azt mutatja meg, hogy a mérték mindig jogi döntést is jelent: néha a szigorítás, néha a könnyítés iránya határozza meg, hogyan értelmezzük a határt.

A határérték dilemmája: „ad” vagy „ad ve-ad bichlal”?

Köves Slomó rabbi az 55-ös lap elején azzal a kérdéssel indított, hogy amikor a bölcsek egy mértéket határoznak meg, akkor az „eddig” vajon beleérti-e magát a határpontot is. A Talmud nyelvén ez a kérdés úgy jelenik meg, hogy ad ve-ad bichlal (עד ועד בכלל), vagyis „eddig, és maga a határ is benne van”, vagy ad ve-lo ad bichlal (עד ולא עד בכלל), vagyis „eddig, de maga a határ már nincs benne”.

A kiindulópont a légzőcsőn lévő lyuk mértéke volt. Az előző Misna szerint az állat még kóser, ha a lyuk kisebb, mint egy issar ha-Italki (איסר האיטלקי), vagyis itáliai issar pénzérme. Rav Nachman ebből azt tanította, hogy maga az issar méret már a nagyobb kategóriába tartozik: tehát az „issarig” nem azt jelenti, hogy az issar maga is még megengedett, hanem hogy az issar méret már túl van a határon.

Kötelek, ágyak és a tefach problémája

A Talmud több ellenvetést is hoz erre. Az egyik példa az ágyból kilógó kötél esete. Ha egy kötél az ágy keretéből kilóg, akkor bizonyos hosszúságig még nem válik tisztátalanná. Az első mérték: öt tefach (טפח). A szöveg úgy hangzik, mintha „öt tefachig” maga az öt tefach is még a megengedett kategóriába tartozna.

A Talmud azonban ezt úgy magyarázza, hogy az öt tefach már kívül van: tehát itt is az „ig” nem foglalja magába a határpontot. Majd a folytatás azt mondja, hogy öt és tíz tefach között a kötél már tisztátalanná válik. Itt viszont a tíz tefach kapcsán merül fel ugyanez: vajon a tíz még belül van-e? A Talmud végül azt mutatja meg, hogy a mérés irányát a szigorúbb döntés határozza meg.

Cserépedények törött darabjai: mikor számít még edénynek?

A következő példa a cserépedények tisztátalansága volt. Ha egy cserépedény eltörik, akkor a kérdés az, hogy a törött darab még edénynek számít-e. Ha igen, akkor képes tisztátalanná válni; ha nem, akkor már csak használhatatlan törmelék.

Köves Slomó rabbi elmondása szerint egészen kis edényeknél az a mérce, hogy a darab képes-e annyi olajat megtartani, amennyivel egy kisgyereket meg lehet kenni. Ez a szabály azokra az edényekre vonatkozik, amelyek eredetileg legfeljebb egy log (לוג) folyadékot tudtak befogadni. A nagyobb edényeknél már nagyobb törött darabra van szükség ahhoz, hogy továbbra is edénynek minősüljön.

A Talmud itt is végigpróbálja a határokat: egy logig, egy se’ah (סאה)-ig, két se’ah-ig. Elsőre úgy tűnik, hogy a felső határ minden esetben még belül van. A Talmud azonban kimondja: ez csak akkor igaz, ha ez szigorításhoz, chumrah (חומרא)-hoz vezet. Vagyis nincs egyetlen mechanikus válasz arra, hogy a határérték beleszámít-e; a halachikus következmény dönti el, merre kell értelmezni.

A kivétel: niddah vérfoltja

A Talmud általános szabályként azt mondja, hogy a bölcsek által meghatározott mértékeknél kétség esetén a szigorúbb irányt kell választani. Köves Slomó rabbi azonban kiemelte az egyetlen kivételt: a niddah (נדה) nő vérfoltjának méretét.

Ennek mértéke a gris (גריס), vagyis egy árpaszemnyi-babszemnyi folt. Itt nem a szigorúbb, hanem a könnyítőbb irányt követjük. Ez azért fontos, mert a niddah státuszának megállapítása komoly következményekkel jár, és ebben az esetben a bölcsek nem akarták a határhelyzeteket automatikusan szigorúan kezelni.

Hiányzó és lyukas epe: nem ugyanaz a sérülés

A Misna korábban azt tanította, hogy ha az állat epéje hiányzik, az állat még kóser. Ezzel kapcsolatban Köves Slomó rabbi idézte Ráv álláspontját: ez csak akkor igaz, ha az egész epe hiányzik. Ha viszont az epe kilyukadt, akkor az állat tereifah (טרפה).

A Talmud ezt összeveti azzal az esettel, amikor egy anyaállatban lévő magzatból levágnak egy darabot, majd az anyaállatot levágják. A magzat darabja fogyasztható, mert az anya levágása a magzatra is kiterjed. Viszont ha az állat epéjéből vagy veséjéből vágtak le egy darabot, az a darab tilos. A Talmud két lehetséges magyarázatot ad: vagy maga az egész állat is tilos lenne, csak a Misna szerkezete miatt beszél a levágott darabról; vagy a levágás kevésbé súlyos, mint a lyukadás, ezért az állat még kóser maradhat.

A vese betegsége és a szervek összehasonlíthatatlansága

A vese kapcsán a Misna azt tanította, hogy ha eltávolították, az állat kóser. Rava azonban azt mondta: ha a vese megbetegedett, az már tréfli lehet. Izraelből azt a pontosítást hozták, hogy ez akkor igaz, ha a betegség elérte a vesét körülvevő zsíros-hájas részt, a chelev (חלב) területét.

Ezután Köves Slomó rabbi egy fontos módszertani pontot emelt ki: nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy ami a tüdőnél tréfli, az a vesénél is tréfli, vagy fordítva. Például a lyuk a tüdőnél súlyos, a vesénél nem feltétlenül. A genny a tüdőben még nem feltétlenül teszi tréflinek az állatot, a vesében viszont igen. A tiszta, átlátszó, nem büdös folyadék viszont mindkét szervben megengedhető eset lehet. A Talmud ezzel azt tanítja, hogy minden szerv saját logikával bír.

Alsó állkapocs, méh és összerándult tüdő

A Misna szerint ha az állat alsó állkapcsa leesett, az állat kóser. Rabbi Zeira azonban pontosította: csak akkor, ha az állat továbbra is etethető. Ha nem képes enni, akkor nyilván nem marad életben, ezért tréflinek számít.

Ugyancsak kósernek tartja a Misna azt az állatot, amelynek méhét eltávolították. Köves Slomó rabbi megjegyezte, hogy a méhet a Talmud egyik kifejezése em (אם) néven említi.

A tüdő esetében a Misna különbséget tesz a természetes és a külső ijesztés között. Ha az állat tüdeje „égi okból”, vagyis természetes, isteni eredetű esemény miatt húzódott össze, akkor kóser. Ha viszont ember vagy más teremtmény ijesztette meg, és ettől rándult össze a tüdeje, akkor tréfli.

A bizonytalan eset vizsgálatára a Talmud gyakorlati módszert ad: nyáron fehér edényben hideg vízbe, télen fekete edényben langyos vízbe kell tenni a tüdőt egy napra. Ha visszanyeri eredeti méretét, kóser; ha nem, tréfli.

A megnyúzott állat: elég-e egy darabka bőr?

A Misna végén a geludah (גלודה), vagyis a megnyúzott állat esete áll. Rabbi Meir eredetileg kósernek tartotta, a bölcsek viszont tréflinek. A későbbi tanítás szerint Rabbi Meir visszalépett, és elismerte, hogy az ilyen állat tréfli.

A Talmud azonban hozzáteszi: ha maradt rajta egy sela (סלע) pénzérme méretű bőrdarab, akkor az állat kóser lehet. A kérdés az, hol kell ennek a bőrnek maradnia. Az egyik értelmezés szerint a gerinc mentén kell végighúzódnia egy sela szélességű sávnak. Más vélemény szerint elég, ha az ízületeknél vagy a köldöknél marad meg olyan bőr, amelyből az állat bőre újranőhet.

A Talmud nyitva hagy egy érdekes kérdést: mi van akkor, ha az egész bőr megvan, de pont a gerincnél, a köldöknél vagy az ízületeknél hiányzik? Erre Köves Slomó rabbi úgy fogalmazott: ezt majd akkor tudjuk meg, amikor eljön a Messiás.

Amikor a bőr már húsnak számít

A végén a tanulás a bőr és hús határára tért át. Bizonyos testrészeken a bőr annyira összenőtt a hússal, hogy tisztátalansági vagy áldozati szempontból húsnak számíthat. Ilyen például a térd alatti bőr, a fejbőr vagy a nemi szerv bőre.

Ez azért fontos, mert áldozatnál a pigul (פיגול), vagyis a rossz időre vagy rossz helyre irányuló rontó gondolat csak akkor teszi érvénytelenné az áldozatot, ha olyan részre vonatkozik, amely amúgy felajánlható lenne. A hús ilyen, a sima bőr nem. De ahol a bőr húsnak számít, ott már a rá vonatkozó gondolat is ronthatja az áldozatot. Köves Slomó rabbi hangsúlyozta: ez egy egyedi véleményhez kötődik, ezért nem feltétlenül kötelezi Rabbi Jochanan álláspontját, aki szerint a térd alatti rész is bőrként számíthat a megnyúzott állat megmentéséhez.

Elhangzott példák röviden

• Légzőcsőn lévő lyuk: az issar ha-Italki (איסר האיטלקי) mérete a határ.
• Ágyból kilógó kötél: öt és tíz tefach (טפח) közötti mértékek tisztátalansági kérdése.
• Törött cserépedény: mikor számít még edénynek a darab.
• Egy log (לוג), egy se’ah (סאה) és két se’ah mint edényméreti határok.
• Niddah (נדה) vérfoltja: gris (גריס) méret, ahol a könnyítőbb értelmezés érvényesül.
• Hiányzó epe és lyukas epe különbsége.
• Magzatból levágott darab az anyaállat levágása előtt.
• Epe vagy vese darabjának levágása.
• Beteg vese, genny és tiszta folyadék a vesében vagy tüdőben.
• Összement vese: kis állatnál babméret, nagy állatnál közepes szőlőméret.
• Leesett alsó állkapocs: csak akkor kóser, ha az állat etethető.
• Eltávolított méh.
• Összerándult tüdő természetes okból vagy ijesztéstől.
• Tüdő vizsgálata vízben, évszaktól függően fehér vagy fekete edényben.
• Geludah (גלודה), a megnyúzott állat.
• Egy sela (סלע) méretű megmaradt bőr.
• Gerinc, köldök, ízületek és lábszár alatti bőr mint a bőr újranövésének lehetséges alapjai.
• Térd alatti bőr, fejbőr és nemi szerv bőre mint olyan bőrök, amelyek bizonyos szempontból húsnak számíthatnak.
• Pigul (פיגול) gondolat áldozatnál.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud