Cimkék: Chulin  podcast

Mikor lesz tréfli egy seb, és mikor menti meg az állatot egy apró pénzérme?

A mai tanulásban Köves Slomó rabbi azt a határterületet bontotta ki, ahol a sérülés még nem feltétlenül végzetes, de már felmerül a treifah (טרפה) státusz. A ragadozó karmolása, a légzőcsövön keletkező apró lyuk, a helyéről kiugrott csípőcsont, a vadászok által megsebzett állat, sőt még egy régi itáliai pénzérme mérete is döntő jelentőségűvé válik. A Talmud logikája itt nem pusztán anatómiai: azt vizsgálja, mikor tekintünk egy sérülést halálosnak, mikor támaszkodhatunk feltételezésre, és mikor kell konkrét vizsgálattal ellenőrizni az állat állapotát.

A karmolás és a fertőzés veszélye

Köves Slomó rabbi az előző napi témához kapcsolódva idézte fel a derusah (דרוסה), vagyis a ragadozó karmolása által okozott sérülés szabályait. Ha az állatot tüske karcolja meg, akkor csak akkor válik treifah (טרפה) státuszúvá, ha a sérülés áthatol a belső szerveken. A ragadozó karmolásánál viszont már az is súlyos jel, ha a belső szervekkel szemben lévő hús elvörösödik, mert a Talmud feltételezi a karmolásból eredő fertőzés behatolását.

A kérdés ezután a simanim (סימנים), vagyis a két vágási szerv: a veshet (ושט), a nyelőcső, és a kaneh (קנה), a légzőcső sérülésére terelődött. Köves Slomó rabbi elmondása szerint a nyelőcsőn már a legkisebb lyuk is tréflinek számít. A légzőcsőnél viszont lyuk esetén csak egy bizonyos méret fölött válik az állat tréfli státuszúvá. A karmolásnál azonban mindkét szervnél szigorúbb a mérce: már a legkisebb karmolás is elegendő, mert a fertőzés a legapróbb seben is bejuthat.

Meddig kell megvizsgálni a megkarmolt állatot?

A tanulás következő vitája arról szólt, hogy egy megkarmolt állatot milyen hosszan kell átvizsgálni. Az egyik vélemény szerint a belek vonalában kell ellenőrizni, hogy a karmolás okozott-e belső sérülést. Ezzel szemben Ráv tanítása szerint a vizsgálatnak a „lapockától a csípőig” kell tartania.

Köves Slomó rabbi rámutatott, hogy ha a „lapocka” valóban a lapockacsontot jelentené, akkor ez alig különbözne a has vonalában történő vizsgálattól. Ezért a Talmud úgy értelmezi, hogy itt inkább a tarkó, a koponya és a nyak találkozási pontja a kiindulás, vagyis Ráv szigorúbb álláspontja szerint az állat szinte teljes hosszát ellenőrizni kell.

Ebből bontakozott ki Ráv személyének méltatása is: Rabbi Jochanan és Reish Lakish visszaemlékeztek arra, hogy Ráv még Rabbi Yehudah HaNasi (רבי יהודה הנשיא), vagyis a nagy Rabbi előtt tanult, és olyan tekintélyű tanítvány volt, aki másoknál magasabb szinten állt.

A helyéről kiakadt simanim esete

Köves Slomó rabbi ezután a shemutah (שמוטה) esetét idézte: ha a vágás után kiderül, hogy a simanim (סימנים), vagyis a nyelőcső és a légzőcső kiakadtak a helyükről, az állat mégis kóser lehet. Ráv érvelése szerint, ha ezek a szervek már a vágás előtt ki lettek volna akadva, akkor nem lehetett volna őket rendesen megfeszíteni és elvágni. Ebből következik, hogy a kiakadás csak a vágás után történhetett.

Rabbah azonban óvatosabb vizsgálatot javasolt: újabb vágást kell ejteni, és össze kell hasonlítani a két vágás képét. Ha azonosak, akkor igazolható, hogy az első vágás is már a kiakadt állapot után történt. Köves Slomó rabbi hozzátette: még Ráv engedékenyebb álláspontja is csak akkor érvényes, ha a sakter nem fogta meg kézzel a simanimot, mert ha megfogta, akkor a vágás ténye már nem bizonyítja, hogy a szervek a helyükön voltak.

Miért kellett a Misnának általános alapelvet mondania?

Az előző Misna végén szerepelt a zeh haklal (זה הכלל), vagyis az általános szabály: minden olyan sérülés, amelybe az állat belehalna, tréflinek számít. Köves Slomó rabbi feltette a kérdést: miért kellett ezt hozzátenni, ha a Misna már felsorolt tizennyolc konkrét esetet?

A válasz szerint a Misna ezzel azokat az eseteket is bevonja, amelyek nem szerepelnek a felsorolásban, de a Talmud korábban már tárgyalta őket. Ilyenek azok a sérülések is, amelyeket vadászok okoztak az állatoknak: például a csípőinaknál vagy a vesénél érte őket ütés vagy nyílvessző. A Talmud kérdése az volt: ha ezekbe az állatok természetes módon belehalnának, miért nem számítanak tréflinek? A válasz: volt hagyomány arra, hogy megfelelő orvossággal ezekből a sebekből felépülhettek volna, ezért nem automatikusan halálos sérülésekről beszélünk.

Az új Misna: sérülések, amelyek mégis kóserek

A tanulás új Misnához érkezett, amely az előzővel ellentétes irányból közelít: nem a tréfli, hanem a kósernek maradó sérüléseket sorolja fel.

Köves Slomó rabbi felsorolása szerint ilyen eset például:

• ha a légzőcsőn lyuk vagy repedés keletkezik, de nem éri el az issar ha-Italki (איסר האיטלקי), vagyis az itáliai issar pénzérme méretét;
• ha felnyílt a koponya, de az agyhártya nem lyukadt ki;
• ha kilyukadt a szív, de nem a szívkamráig;
• ha eltört a gerinc, de a gerincvelő nem szakadt el;
• ha a májból legalább egy ke-zayit (כזית), vagyis olajbogyónyi rész megmaradt;
• ha a hemses (המסס) és a beit ha-kosot (בית הכוסות), vagyis a kérődző állat gyomrának két része egymás felé lyukad ki;
• ha eltávolodott vagy leesett bizonyos szerv, például az epehólyag, a vese, az alsó állkapocs vagy a méh;
• ha az állat tüdeje „égi eredetű” okból, például ijedtségtől húzódott össze;
• ha az állat teljes bőre levált, vagyis a geludah (גלודה) esete áll fenn.

Ez utóbbi esetben Rabbi Meir kósernek tartja az állatot, a bölcsek viszont tréflinek minősítik.

„Ezek” tréflinek, vagy „ezek” kóserek?

Köves Slomó rabbi külön hangsúlyozta a Misna nyelvi problémáját. Az előző Misna így kezdte: „ezek a tréflik”, a mostani pedig: „ezek a kóserek”. Ha mindkét „ezek” kizárólagos értelemben állna, ellentmondás keletkezne. Az első alapján minden más kóser lenne; a második alapján minden más tréfli.

Erről vitatkozik Rabbi Jochanan és Reish Lakish. Rabbi Jochanan szerint az első Misna „ezek” szavát kell kizárólagosan érteni: csak az ott felsorolt esetek tréflinek. Reish Lakish szerint viszont a második Misna „ezek” szava a döntő: csak az ott felsorolt sérülések kóserek.

A vita gyakorlati jelentősége Ráv Masna esetében jelenik meg: ha a csípőcsont kiakad a helyéről, az tréfli vagy kóser? Ráv Masna tréflinek tartja, Rava viszont kósernek, kivéve, ha az ín is elszakadt. A végső halachikus döntés Köves Slomó rabbi elmondása szerint még ennél is engedékenyebb: mindkét esetben kóser, és csak akkor válik tréflinek, ha az állat csípőinában már rothadás indul meg.

Az issar mérete és a szakember tisztelete

A légzőcsőn lévő lyuk mértékét a Misna az issar ha-Italki (איסר האיטלקי) méretéhez köti. Köves Slomó rabbi elmondta, hogy későbbi tanítványok számára, akik ezt a régi itáliai pénzérmét már nem ismerték, a mértéket egy kurd dinárhoz hasonlították.

Ehhez kapcsolódott az a történet, amikor egy nagy tudós pénzérmét kért egy szakembertől, hogy azzal mérje le az állat légzőcsövén talált lyukat. A szakember tiszteletből fel akart állni előtte, de a rabbi nem engedte: aki a munkáját végzi, annak nem kell felállnia még egy rabbi előtt sem, mert a munkáját szakítaná meg.

A Talmud ezt összeveti a bikkurim (ביכורים), az első termések Jeruzsálembe vitelének micvájával. Ott még a dolgozó mesteremberek is felálltak a gyümölcsöt hozók előtt, és ünnepélyesen köszöntötték őket. Köves Slomó rabbi magyarázata szerint ez mutatja, milyen különleges rangja van annak a micvának, amelynek meghatározott ideje van, és amelynek teljesítőit a közösség külön megbecsüléssel akarta bátorítani.

Elhangzott példák röviden

• Tüske karcolja meg az állatot: csak belső áthatolás esetén tréfli.
• Ragadozó karmolása: már a hús elvörösödése is súlyos jel.
• Nyelőcső és légzőcső karmolása: a legkisebb karmolás is tréfli.
• Megkarmolt állat vizsgálata: a belek vonalában vagy Ráv szerint a tarkótól a csípőig.
• Vágás után kiakadt simanim (סימנים): a vágás ténye bizonyíthatja, hogy a kiakadás később történt.
• Vadászok által megsebzett állatok: csípőínnál vagy vesénél okozott sérülés.
• Légzőcsőn keletkezett lyuk: az issar ha-Italki (איסר האיטלקי) mérete a határ.
• Koponya, szív, gerinc, máj, gyomorrészek, vese, állkapocs, méh, tüdő és bőr sérüléseinek kóser esetei.
• Kiakadt csípőcsont és elszakadt ín: csak rothadás esetén válik tréflinek.
• Kurd dinár használata mérőeszközként.
• Szakember, aki munka közben nem áll fel a rabbi előtt.
• Bikkurim (ביכורים) hozói, akik előtt még a dolgozó mesteremberek is felálltak.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud