Cimkék: Chulin  podcast

Egy törött borda még semmi — de mikor lesz a marhából „félbevágott állat”?

Köves Slomó rabbi a Chulin (חולין) 52. lapján a lezuhanás utáni belső rázkódás, a bordatörések és a ragadozó karmolásának kérdéseit folytatta. A lap első fele azt vizsgálja, mire eshet egy madár úgy, hogy még ne kelljen risuk eivarimtól (ריסוק איברים), vagyis belső szervek összezúzódásától tartani. Ezután a tanulás a bordák világába lép: hány bordának kell eltörnie, hol kell törnie, mi a különbség törés és ficam között, és mikor számít úgy, mintha az állat teste szerkezetileg kettévált volna. A végén megnyílik a derusah (דרוסה), a ragadozó karmolásának témája: farkas, macska, oroszlán és ragadozó madár között kell halachikus határt húzni.

Mire esik a madár?

A tanulás az előző lap végén elkezdett eséssorozat folytatása. A kérdés: ha egy madár leesik, mire kell esnie ahhoz, hogy attól még ne tartsunk belső zúzódástól? Köves Slomó rabbi sorra vette a Talmud anyagait.

Ha a madár a pálmafa körüli kemény rostokra esik, tartani kell a belső sérüléstől. Ha viszont csíkokra vágott pálmakéregre esik, az puhább, ezért nem kell tartani. Szitált hamu esetén a hamu tömörebbé, keményebbé válik, ezért problémás; szitálatlan hamu esetén nem feltétlenül. Finom homoknál nincs aggodalom, durva, nagyszemű homoknál van. Az út pora tömör és kemény, ezért veszélyes.

A szalma, gabona és hüvelyesek esetén is az a döntő, hogy az anyag felveszi-e az esést. Kévébe kötött szalma keményebb, ezért problémás; a laza szalma puhább. Búza és árpa esetén tartani kell. A különféle babféléknél általában nem, de a görögszéna kivétel. A borsónál nem kell tartani, a csicseriborsónál igen.

A puhaság halachikus logikája

Az alapelv egyszerű: ami elnyeli, fokozatosan lassítja az esést, azon nem kell belső zúzódástól tartani. Ami viszont kemény, tömör, nem engedi „besüppedni” az állatot, az olyan, mintha kemény talajra esett volna.

Köves Slomó rabbi magyarázatában ez a Talmud rendkívül gyakorlati gondolkodása: nem az anyag neve számít, hanem a viselkedése. Homok, hamu, szalma, len, pálmarost — mind csak akkor döntő, ha tudjuk, ütést nyel-e el, vagy ütést ad vissza.

Ragasztós madárcsapda: egy szárny vagy két szárny?

Ezután egy régi madárcsapda kerül elő: ragasztóval bekent falap vagy ág, amelyre a madár ráragad. Ha így esik le, felmerül, hogy tudja-e lassítani az esését.

Az egyik változat szerint ha csak az egyik szárnya ragad le, mindenki szerint kóser lehet, mert a másik szárnyával még lassíthatja magát. A vita arról szól, mi történik, ha mindkét szárny leragad: az egyik vélemény szerint így már tehetetlenül zuhan, ezért tartani kell a zúzódástól; a másik szerint talán a szárnyvégekkel még korrigálhat.

A másik változat szerint éppen fordítva: ha mindkét szárny leragadt, mindenki szerint probléma. A vita csak egy szárny esetén van: elég-e egy szárny a zuhanás fékezésére? A végső halachikus irány: ha két szárnya ragadt le, az olyan, mint egy lezuhant állat; ha csak egy, akkor megengedhető.

Hány borda törése teszi treifahvá az állatot?

A misna azt mondta: ha az állat bordáinak többsége eltört, az állat treifah. A Talmud pontosítja: itt nem az összes bordát számoljuk, hanem tizenegy párt, vagyis huszonkét bordát. Az első és az utolsó pár nem tartozik ebbe a számításba, mert nem olyan jelentőségűek, illetve nincs bennük ugyanolyan velős szerkezet.

A többség ezért legalább tizenkét bordát jelent. Ez lehet hat az egyik oldalon és hat a másikon, vagy tizenegy az egyik oldalon és egy a másikon, illetve bármilyen eloszlásban, amíg a huszonkettő többsége megvan.

Köves Slomó rabbi saját bordatöréses élményével érzékeltette, milyen kellemetlen már egyetlen törött borda is. De a halacha itt nem fájdalmat mér, hanem életveszélyt: sok borda törése a mellkas szerkezetét fenyegeti.

Hol törik el a borda?

Zeiri (זעירי) szerint nem minden bordatörés számít. A törésnek a borda gerinc felőli, felső felében kell lennie. Ha elöl, a mellkasnál törik el, az fájdalmas lehet, de nem ugyanaz a halachikus súly. A Talmud külön hangsúlyozza, hogy a nagy, velőt tartalmazó bordákról beszélünk.

Ez megint azt mutatja: a treifah nem általános orvosi rosszullét. A kérdés az, hogy a sérülés a test tartó- és életfenntartó szerkezetét érinti-e.

Törés vagy ficam?

Ezután jön a törés és a kificamodás különbsége. Ben Zakkai szerint ha a bordák nem eltörnek, hanem kimozdulnak a helyükről, akkor már kevesebb is elég: nem a huszonkettő többsége kell, hanem egy oldal többsége, vagyis hat borda. Ennek oka, hogy a kificamodás súlyosabb szerkezeti sérülés lehet.

Rabbi Jochanan (רבי יוחנן) ezzel szemben azt mondja: nincs különbség törés és ficam között, mindkét esetben a huszonkét számított borda többsége kell.

Egy borda és egy csigolya: Rav „atombombája”

Rav (רב) tanítása új szintre emeli a kérdést. Ha egy borda kificamodik, és vele együtt a hozzá tartozó csigolya, chulya (חוליא), egy része is kiszakad, az állat már treifah. Itt nem egyszerűen bordasérülésről van szó, hanem a gerincoszlop, shidrah (שדרה), szerkezeti sérüléséről.

A Talmud bonyolult párbeszédet bont ki Rav Kahana (רב כהנא) és Rav Asi (רב אסי) kérdésével: mi van, ha két egymással szembeni borda mozdul ki, de a csigolya nem? Vagy ha a borda a csigolya egy részével együtt mozdul ki? Köves Slomó rabbi hosszan modellezte a kérdés logikáját: mit kérdezzenek, ha egyetlen kérdéssel két eset státuszára is választ akarnak kapni?

A Talmud végül úgy érti: ha egy borda a csigolya részével együtt szakad ki, az már önmagában treifah. Ha két szemben lévő borda ilyen módon sérül, az még inkább olyan, mintha az állat szerkezete kettéválna. Rav válasza ezért volt lekezelően erős: „félbevágott állatról kérdeztek?” — vagyis ez már nem finom határeset.

Bukhna és asita: a kanál és a pohár képe

A Talmud képe szerint a borda vége olyan, mint a mozsártörő, bukhna (בוכנא), a csigolyában lévő ízületi vájat pedig olyan, mint a mozsár, asita (אסיתא). Ha csak a „törő”, vagyis a bordavég jön ki a helyéről, az egyfajta ficam. Ha viszont a „mozsár” is vele szakad, vagyis a csigolya vájata is sérül, akkor már a gerinc szerkezete sérül.

Köves Slomó rabbi a kanál és pohár hasonlatával magyarázta: nem mindegy, hogy csak a kanalat veszed ki a pohárból, vagy a pohár egy darabját is kiszakítod vele együtt.

Vissza a tizennyolc treifahhoz

A rabbi emlékeztetett: a misna tizennyolc treifah esetet sorolt fel. Korábban felmerült, hogy Shmuel (שמואל) még hét további esetet említ. Ebből most három kerül elő: a borda teljes kimozdulása, a koponya nagyobb részének megrepedése, és a hasfal, illetve a bendőt fedő izom nagyobb részének felszakadása.

A kérdés az, hogyan illeszkednek ezek a tizennyolcas listába. A Talmud újra és újra azt vizsgálja: ezek önálló kategóriák, vagy a misna általános szabálya alá tartoznak?

Borda és tisztátalanság: Beit Shammai és Beit Hillel

A borda kérdése máshol is előkerül: az emberi csontváz tumah (טומאה), tisztátalansági státuszánál. Ha egy holttest csontváza teljes, tisztátalanná tesz. De ha lényeges részek hiányoznak belőle, már nem ugyanaz a státusza.

Beit Shammai (בית שמאי) szerint két csigolya hiánya kell ahhoz, hogy a csontváz ne számítson teljesnek; Beit Hillel (בית הלל) szerint egy is elég. Ugyanez a vita átkerül a treifah területére is, de ott a szigor és enyhítés iránya megfordul: ami a tisztátalanságnál enyhít, az a kóserságnál szigoríthat.

Köves Slomó rabbi külön kiemelte: ezért ez nem számít újabb olyan esetnek, ahol Beit Shammai enyhébb Beit Hillelnél. Az eredeti vita a tisztátalanság területén hangzott el, ott pedig Beit Shammai marad a szigorúbb.

Koponya: hosszában vagy keresztben?

A következő kérdés a koponya, gulgoleth (גולגולת), nagyobb részének megrepedése. Vajon a „nagyobb rész” hosszanti vagy keresztirányú repedést jelent? Ha a koponya hosszában reped végig, az más szerkezeti következmény lehet, mint ha keresztben.

A Talmud itt nem dönt. A válasz: teiku (תיקו) — a kérdés nyitva marad, majd a Messiás idején tisztázódik. Köves Slomó rabbi humorosan megjegyezte, hogy ez is felkerül a Messiástól megkérdezendő kérdések listájára.

Hasfal: repedés vagy hiány?

A harmadik plusz eset a hasfal, a bendőt és beleket fedő izom nagyobb részének felszakadása. A kérdés: elég, ha fel van vágva vagy repedve, vagy csak akkor probléma, ha tényleges anyaghiány van?

A Talmud ezt összekapcsolja a korábbi vitával a külső bendő, keres hachitzonah (כרס החיצונה), meghatározásáról. Volt olyan vélemény, amely szerint a külső bendő éppen ez a hasfali izom, amely a belső szerveket tartja. Ha ez nagyobb részben felszakad, az a belek kiömlésével fenyeget.

Más vélemények azonban a külső bendőt a gyomor belső részeivel azonosították, ezért a kérdés nem oldódik meg teljesen: amikor Shmuel hasfali szakadást említ, pontosan mire gondol — repedésre vagy hiányra?

Derusah: a ragadozó karmolása

A lap végén új téma kezdődik: derusah (דרוסה), vagyis amikor ragadozó állat vagy madár karmolása teszi treifahvá az állatot. A misna szerint ha farkas karmol meg egy állatot, az treifah. Rabbi Yehuda szerint kisállatnál farkas, nagyállatnál oroszlán kell; kis madárnál héja, nagy madárnál nagyobb ragadozó madár.

A Talmud Rav nevében pontosít: állatoknál farkastól, ze’evtől (זאב), fölfelé számít a karmolás; madaraknál héjától, netztől (נץ), fölfelé. A kérdés: mit akar Rav kizárni? Talán a macskát, amely kisebb a farkasnál.

Felmerül, hogy a misna már maga is ezt mondja, hiszen farkast említ, nem macskát. A válasz lehet az, hogy Rav azért hangsúlyozza ezt, mert a misna „farkas” szava talán csak gyakori példának tűnhetne. Rav szerint azonban ez konkrét határ: a macska karmolása nem azonos a farkaséval ebben a kategóriában.

Méreg vagy fertőzés?

Köves Slomó rabbi megjegyezte: a derusah mögött a Talmud valamilyen „mérget” feltételez, amely a ragadozó karmából jut az állatba. A kommentárok között vita lehet, hogy ezt szó szerint méregnek kell-e érteni, vagy inkább fertőzésnek, bacilusnak, amely a karmolással kerül a sebbe. A halachikus lényeg mindenesetre az, hogy nem puszta karcolásról beszélünk, hanem olyan sérülésről, amely az állat életét veszélyezteti.

A lap fő tanulsága

A Chulin 52 azt mutatja meg, mennyire szerkezeti módon gondolkodik a halacha az állat testéről. A lezuhanásnál az számít, mi fogja fel az ütést. A bordáknál az, hány törött el, hol törött el, és a csigolya is sérült-e. A koponyánál és hasfalnál az, hogy a repedés hogyan érinti a test tartó rendszerét. A derusahnál pedig az, hogy milyen erejű ragadozó karmolása hordoz halálos veszélyt.

Köves Slomó rabbi magyarázatában ez a lap nemcsak anatómia, hanem halachikus kockázatelemzés: mikor mondjuk azt, hogy a test még egyben tartja magát, és mikor mondjuk azt, hogy a szerkezet már úgy sérült, mintha az állat élete belülről omlana össze.

Az elhangzott példák röviden

• Pálmafa körüli kemény rostokra eső madár.
• Csíkokra vágott pálmakéregre eső madár.
• Szitált hamu, amely kemény.
• Szitálatlan hamu, amely puhább.
• Finom homok.
• Durva, nagyszemű homok.
• Út pora.
• Kévébe kötött szalma.
• Laza szalma.
• Búzára eső madár.
• Árpára eső madár.
• Babfélék, amelyeknél általában nincs aggodalom.
• Görögszéna mint kivétel.
• Borsó.
• Csicseriborsó.
• Ragasztós madárcsapda.
• Egy szárnnyal leragadt madár.
• Két szárnnyal leragadt madár.
• A szárnyvéggel való korrigálás lehetősége.
• Marha tizenhárom bordapárja, amelyből tizenegy pár számít.
• Huszonkét számított borda.
• Tizenkét borda törése mint többség.
• Hat borda az egyik oldalon és hat a másikon.
• Tizenegy borda az egyik oldalon és egy a másikon.
• A borda gerinc felőli felső fele.
• Köves Slomó rabbi saját bordatöréses példája.
• Borda kificamodása.
• Ben Zakkai véleménye: ficam esetén hat is elég.
• Rabbi Jochanan véleménye: ficam és törés esetén is tizenkettő kell.
• Borda a csigolya részével együtt.
• Két egymással szembeni borda kérdése.
• „Félbevágott állat” hasonlata.
• Bukhna (בוכנא) és asita (אסיתא), bordavég és csigolyavájat.
• Kanál és pohár hasonlata.
• A tizennyolc treifah esete.
• Shmuel hét további esete.
• Teljesen kimozdult borda.
• Koponya nagyobb részének megrepedése.
• Hasfal nagyobb részének felszakadása.
• Emberi csontváz tisztátalansága.
• Beit Shammai és Beit Hillel vitája hiányzó csigolyákról.
• Egy vagy két csigolya hiánya.
• Szigor és enyhítés megfordulása tumah és treifah esetén.
• Koponya hosszanti vagy keresztirányú repedése.
• Teiku (תיקו), nyitva maradó kérdés.
• Hasfal repedése vagy hiánya.
• Külső bendő, keres hachitzonah (כרס החיצונה), mint hasfali izom.
• Bendőt tartó izom felszakadása.
• Derusah (דרוסה), ragadozó karmolása.
• Farkas, ze’ev (זאב), kisállatnál.
• Oroszlán nagyállatnál.
• Héja, netz (נץ), kis madárnál.
• Nagy ragadozó madár nagy madárnál.
• Macska mint Rav által kizárt eset.
• A karmolásban feltételezett méreg vagy fertőzés.

—————————————————-

Chulin (Közönségesek) – חֻלִּין
E traktátus neve eredetileg „A nem áldozati célra szánt állatok levágása” volt, és ebben a rendben az egyetlen traktátus, amely nem az áldozatra vagy annak bemutatására vonatkozó törvényeket tárgyal: a közönséges, fogyasztásra szánt állatok levágása; melyek azok a betegségek vagy sérülések, melyek a kóser állatot alkalmatlanná teszik a fogyasztásra; a tej és a hús egyidejű fogyasztásának tilalma; a papokat megillető rész; és a madárfészek védelméről szóló törvény. Ennek a traktátusnak a terjedelme a Babilóniai Talmudban 141 oldal.

—————————————————-

A lublini Meir Spira rabbi által 1923-ban indított kezdeményezés 7 év, napi egy órás tanulás mellett vezet végig a Babilóniai Talmud felbecsülhetetlen tudás tengerén, úgy hogy a programban résztvevők minden nap egy teljes talmudi fóliást tanulnak végig.

Köves Slomó rabbi vezetésével, először nyílik lehetőség magyar nyelven bekapcsolódni a Dáf Hájomi 14-ik ciklusába. Minden hétköznap reggel 7:30​-8:30​ között.

Kezdés: 2020. január 2.
Befejezés: 2027. június 7.
Helyszín: Óbudai Zsinagóga
(1036. Budapest, Lajos u. 163.)

Érdeklődés: talmud@zsido.com
Jelentkezési lap: zsido.com/talmud